Suzanne -ne haragudj, nem bántásból mondom- nagyon sok hülyeséget hordasz össze. Ezek a szokásos sztereotípiák, mint, hogy tuti béna vagy és a többiek mind jobbak, illetve, hogy a nők iránt előítélet van, stb., mind f@szság, már bocsánat a kifejezésért. Ezt tényleg tapasztalod is, vagy hallottál róla másoktól? Ha így állsz hozzá, tényleg ne menj el, sőt add el a motort is.
DE! Ha ezt le tudod vetkőzni előre, akkor spuri a tréningre!!! Minden fejben dől el, tudod? Először is:
NEM VAGY BÉNA! Megszerezted a jogsit, nem? Az iskolában megtanítottak vezetni, a tréningen meg megtanítanak motorozni. Ennyi a különbség. Csatlakozom Babuhoz, menj el, nem muszáj felmenni a pályára, ha mégis kedvet kapsz, akkor csak azokat a feladatokat vállald be, ami úgy érzed menne. Az első nekem is ilyen volt. A szlalomnál pl. kijelentettem, h nem lehet megcsinálni, mert túl közel vannak a bóják. Neeeeeem baj, h előttem MINDENKI megcsinálta, nekem közel volt, érted?
Erre az oktató széthúzkodta őket, aztán beküldött közéjük. Minden megfordulásnál, mikor nem néztem arra, összébbrugdosta őket, majd amikor már vagy tizedszer csináltam meg az eredeti felállást, lehívott a pályáról, és mondta, h nézzem meg, hol állnak a bóják, aztán megveregette a vállam.
Az előítéletről a nők iránt meg annyit: voltam egy haladó ringes képzésen, egyedüli nőként a kb. 15 fős csapatban. Viktor barátom beszélt rá, egy együtt töltött tréning után, mert szerinte nekem ezen részt kell vennem, annyira jó
Előtte nem sokkal közölte, h én leszek az első nő, aki ezt a tréninget megcsinálja, és néhányan kifejezetten azért iratkoztak fel, mert ő szétkürtölte, h én is megyek. Nagyszerű, ettől valahogy kevesebb kedvem lett elmenni... Megérkezvén elég megalázó volt, h Viktorhoz sorban jöttek oda a többiek pacsizni, nekem meg egy sziát sem dobtak oda. Persze, miután Viktor fűnek-fának dicsekedett, h én 30e km-t motorozom évente, hirtelen mindegyik velem akart beszélgetni.... Szánalom...
A tréningen nem sokat beszéltek a pályáról, h melyik bóját hogyan kerüld, milyen ívet válassz, mennyit gyorsíts, mennyit fékezz -ezt már nyilván tudni illik egy haladó tréningen. Instrukciókat persze adtak, és egyénileg tanácsokat, nagyon jókat. A pálya bemutatása motoron történt, felálltunk sorban, én -miért ne?
- rögtön harmadikként, aztán elindultunk, pár méteres intervallumokban. Rögtön az első körben kettéállt a fülem, de tudtam, h 12-en vannak mögöttem, és ha eltaknyolok, akkor ők is. Igyekeztem az előttem haladók technikáját figyelni, és teljesítettem a pályát.
Végül teljes sikerrel záródott a nap, jól el is fáradtunk, és csupán annyi lemaradásom volt a fiúkhoz képest, h ők hármasban csinálták az egész pályát, én meg főleg kettesben. Javasolták, h törekedjek én is nagyobb lendületre, de nekem már ez is elég tanulságos volt, és így is túlmentem a komfortzónámon.
Mondanom sem kell, nap végére MINDENKI odajött kezet fogni, elköszönni.
Szóval: előítélet akkor van, ha valaki úgy gondolja, kevesebb vagy nála. A Te dolgod meg bebizonyítani neki, h rosszul gondolja.
Tehát: csináld meg a tréninget, mert
képes vagy rá!