Az nem hiba, ha szomorú verseket írsz!
Sose befolyásoljon az írásban más vélemyénye, szerintem.
Ez így van! Csak is olyat írj, ami Te vagy, szívből jön! Ha most ez, hát ez, de azért törekedj, hogy az élet napos oldalát is meglásd!


Follow along with the video below to see how to install our site as a web app on your home screen.
Note: Előfordulhat, hogy ez a funkció egyes böngészőkben nem érhető el.
Az nem hiba, ha szomorú verseket írsz!
Sose befolyásoljon az írásban más vélemyénye, szerintem.
Az nem hiba, ha szomorú verseket írsz!
Sose befolyásoljon az írásban más vélemyénye, szerintem.
Ez így van! Csak is olyat írj, ami Te vagy, szívből jön! Ha most ez, hát ez, de azért törekedj, hogy az élet napos oldalát is meglásd!Az se baj, ha szomorkás hangvételű verseket írsz, csak légy boldog, na!
![]()
Kedvesek vagytok, de az embernek tanulni kell a hibáiból és köszönöm sokat számít, hogy mellettem vagytok. remélem egyszer végére érek a mesémnek és azt ti olvassátok először itt ezt garantálom!
Még egyszer köszönöm a kedves szavaitokat!
![]()
Nya akkor írok egy verset csak a kritikusoknak
(Minától plagizálva: Az út ízét, az aszfalt illatát...)
A tavasznak illata betölti a teret.
madarak víg dala űzi el a telet
a hó már elolvadt, a színek élesek
az aszfalton a harmat egyre kevesebb.
Kitolod a vasat, amely eddig pihent
Lefújod a láncot, mely olajért liheg.
Az aksit beteszed, s félő mozdulat
a két henger megszólal, mennyei gondolat.
Duruzsol a gép, a levegő megremeg
a motor már melegszik, indulni már lehet
Élesek a hangok, orrcimpád kitágúl
kezed már a gázon, s világ kitárúl
Az aszfalt illata, betölti elmédet
elindulsz nyomban, húzol egy kövéret
Az aszfalt ízére nyál csorog a szájban
eljött a pillanat, amit eddig vártam.
Itt van a tavasz már, a vasak előbújnak
a világ kinyílik utat ad az újnak
A motoros húzza már, a lovacskák remegnek
BOLDOG TAVASZT KíVÁNOK! minden embernek...
A mostani hangulatomra ez jellemző!
Petőfi Sándor
Farkasok dala
Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.
Kietlen pusztaság
Ez, a mellyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.
Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kinoz kegyetlenül;
S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.
Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor....
De szabadok vagyunk!
Szacsám, szivemből szóltál.