Valamiért vidám nem sikerül, akkor elfoglal az ami mást is, a társ és a vele való foglalatosság... De így melankóliában vissza-visszagondolni a múltra, amiben fájdalmasabb érzések kavarognak, még ennyi idő után is. Én ezeket tudom leírni, mert neki nem mondhatom így mondom mindenkinek! Valamivel könnyebb, ha írtál bízva abban, hogy olvassa tán...
Egy száguldó vonatból lökött ki az élet, Akkorát zuhantam, hidd el, azt hittem vissza se térek. De erőt vett az erőnlét, a szívem újraélesztett, Mert tömegeket láttam kiket a szavam elképesztett. Ó uram, kérlek adj még egy kis LSD-t, Hogy páholyodból láthassam a gonosz világ elestét. Én nem rappelni jöttem, megfordítani a térképet, A szíved zenegép, Denizzel szórok bele érméket. Hé, paraszt, melyik út vezet itt Budára? Minden szavam legyen a másik szó előfutára. A tűzzel játszani kell, akkor is ha megéget, Hívjátok az összes MC-t, városokat, megyéket. Egy kopott korong vagy, de én majd újrafényezlek, Mert az én nevem fény, és hidd el barátom, hogy érezlek. Én oda jöttem lakni, honnan elfutnak az emberek, Hol kiszáradt a tenger és elnémultak a fegyverek. Azt mondták legyek szarabb, sokkal többre vihetném, Mert hihetetlen ez a szöveg, ó, bárcsak elhihetném. Most én vagyok a szar, vagy az én rappem ilyen kőkemény? Vagy szarból van a lelketek, és nem fér bele költemény. Élni csak szívből lehet, izomból meg ésszel nem, De az emberek félnek már szeretni, én ezt észleltem. Az egyik fele kurva, a másik meg kurva szép, Az egyik fele félrelép, a Kyd meg holnap újra tép. Az élet próbafülke, felpróbálunk mindenkit, Mindenki mindenkivel, de jött egy aki mindent vitt. Vak vagy, ha azt hiszed, hogy az élet egy vakablak, A vakok tudnak szeretni, a látók majd megszakadnak. Tán elfér ezen topicban....
Már hallottam rólad, azt mondják téged nekem szántak És csak a távolból néztem eddig, ahogy veled bántak Ami hiányzott az arcodról egy mosoly, amit én adtam, mit kiirtottak belőlem azt visszaölöd szép lassan, így lesz kerek nap mi tegnap nap csak fél hold most már félig élő vagyok pedig tegnap még csak félholt ez az út, amit csak ketten járunk kettőnknek van kövezve én magam mellé rajzollak más maga mellé szögezne ússzunk az árral szemben jól fog esni hidd el az emberek azt beszélik ez a lány boldogabb kyddel megváltoztatnám a világot, de nem vagyok rá képes tépj a szívemből egy virágot, hogy érezd milyen édes Amíg alszol én csak nézlek, amíg nézel addig létezem És a világ is vigyorog, mert tudta jól, hogy éhezem. Tudod ez páratlan így veled lenni párban És csak lassan szokom meg, hogy veled éjjel nappal nyár van Nagy volt az ára, hogy soha ne tudjuk feledni Hogy akik látták már a poklot csak ők tudnak szeretni Én vérrel írnám fel a nevedet az égboltra, Hogy mindenkiben maradjon meg mielőtt még szétfolyna Egyszer, ha ráérsz meséld el, hogy milyen mellettem Hazudd, hogy kurva jó és hazudd azt, hogy kellettem Nagy súlyt cipeltem aztán hirtelen elejtettem, Hogy így is lehet élni, hidd el nem is sejtettem Tűz a tűzhöz, víz a vízhez te meg énhozzám, Ha megtehetném még az álmodat is én hoznám Amit tőlem kapsz, azt tiszta mint az oxigén Százezer szép szó, egy sem csúszik el egy rossz igén Érezni, amit kell és úgy ahogyan illik Én egy ajtó voltam eddig, de már látom, ahogy nyílik Én a túloldalról jöttem, te a túloldalon vártál Te meg én a világ ellen, mától minden óra átáll Ha a szemed mögé látnék ott is önmagamat látnám És te rájönnél, hogy az élet egy élmény és nem látvány És ha kinyújtod a kezed én egy szívet rejtek el benne Hogy érezd megszakadni, mielőtt valaki elvenne A levél, amit írok neked olcsó papír tinta Ez az élet csak egy fehér lap, de te voltál a minta Szavak nélkül tudtál mindent mielőtt még egyet szóltam Én egy pocsolyának születtem, de Veled tenger voltam Ezek csak szavak mégis többet ér az aranynál Most ne vedd fel a telefont, mert látom, hogy még maradnál Te megláttad az arc mögött az embert, ezért hála Te már hozzám tartozol, épp ezért nem maradhatsz nála Mutasd az utat én is mutatom a magamét Csináljuk egymásért és ne érted vagy magamért A világ velünk van, ki nem érti az sorvadjon Már túl régóta várom, hogy a jég rajtam felolvadjon Élni az életet vagy elképzelni másokkal Én hazajöttem hozzád, pedig kipróbáltam már sokkal Sokkol az érzés, amit te nyújtasz az elmémnek Ez egyszemélyes háború pedig még sokan elférnek Fogd a kezem fújjon a szél most a szemünkbe A boldogság kapuján, azt hiszem már együtt megyünk be Amit te láttál, azt még nem mutattam senkinek Ha nem láthatlak többé a lelkem semmi nem menti meg Melletted ébredni, az olyan mint megszületni Ha két test összeolvad, azt már nem lehet megszüntetni A tűz itt bennem hatalmas de mégsem éget Én nem megkapni akarlak, hanem megszenvedni érted Azt teszem mindennap ezt te tudod a legjobban Ha engem őrzöl akkor szívedben a legjobb van Egyszer majd mindenki mást lemosunk a testünkről És a másik szívében a másik nevét festjük föl Ezek csak szavak mégis többet ér az aranynál Most ne vedd fel a telefont, mert látom, hogy még maradnál Te megláttad az arc mögött az embert, ezért hála Te már hozzám tartozol, épp ezért nem maradhatsz nála Mutasd az utat én is mutatom a magamét Csináljuk egymásért és ne érted vagy magamért A világ velünk van, ki nem érti az sorvadjon Már túl régóta várom, hogy a jég rajtam felolvadjon Számomra ezek modern kori versecskék,némi zenei alappal.....
remek vers a NŐKről! Szabó T. Annától: A nő, az akkor nő, amikor lelkes, ha táncra kész, de rögtön nem rohan - pár trükköt előbb a férfitől elles, mert hasznát veszi egyszer biztosan. A nő, az akkor nő, amikor bírja az ugratást, de nem ugráltatod, mert az életét saját maga írja, és nem úgy fütyül, ahogy akarod. A nő, az hallgat minden okos érvre, és hoztok együtt új törvényeket, a nő meghallgat, hogy a szavad értse, és engedhetsz is, hisz ő is neked. A nő, az mindig tisztán látja célját, de nem gátolja a te célodat, a vak és önző törtetésen túllát - egymásnak dőltök: ő is támogat. A nő az akkor nő, ha sosem gyáva szívvel érteni másokat s magát, ha magán át a te arcod is látja, mert te is látod őt magadon át. A nő, az képes hallgatni a csendet, és hordozni a legbelső magányt, és meglátni a profánt és a szentet a tiszta s torz tükörben egyaránt. A nő...? Ez puszta szó. Csak puszta ketrec. A nő: az ember. Más törvénye nincs. Akkor kimondom, itt nincs már több kecmec: nem a vagina teszi. A gerinc.
Ez zseniális: Lackfi János A FEKETE ROUTER Szilágyi Örzsébet E-mailjét megírta, Emoti- Konokkal Azt is telesírta. Fiának Megy a mail London városába, Ahol az Mosogat Egy setét kocsmába’. “Gyermekem, Jól vagy-e London városában? Megjött-e A csomag? Benne kis kolbász van! Egyél ám! Nem fázol? Van ott meleg holmi? Inglisül Beszélsz már? Tudunk majd szkájpolni? Kell-e pénz? Idenézz, Nem élünk nagy lábon, De amit Spórulunk, Összeguberálom. Hát az az Egyetem? Gyűjtesz a tandíjra? S az a lány? Gwendoline… Olyan, mint egy díva!” Kattintja A küldést, Sürgeti a gépet, Ám a rend- Szerhiba Fel éppen most lépett. “Apukám, Levelet Írtam a gyereknek, A szöveg Hova tűnt? Kihajítom eztet.” “Letöröm Derekad, Ha a gépet bántod! Egy vagyon, Aranyom, Kérjük meg a Márkot!” “Értem én, Szomszéd úr, Hogy a cucc beégett, Gőzöm sincs, Mi a baj, Hívják fel a céget!” “Vinné el E-mailem Bár valami angyal. Úgy talán Szót váltok Az én kisfiammal!” “Nyugalom, Asszonyom, Húzza ki a routert. Hogy az mi? Kis doboz, Szíve attól bútelt. Ne velem Visítson, Nem tehetek róla! A vonal Működik, Mint egy svájci óra. Keressen, Keressen Fekete dobozkát, Amelyben A zöld fény Éjjel is motoszkált. Routere Fekete, Kutasson utána, Másszon fel, Nézzen be Padlásra, kamrába. És hogyha Kihúzta, Vár tíz másodpercet. Akkor dug- Ja vissza, Hátha villog, serceg.” Keresik, Kutatják, Kamrában, padláson! Szegecselt Gerinccel Ki lesz, ki felmásszon? Megnézik Végül a Beépített szekrényt. A router Ott gubbaszt Leszidott gyerekként. Kihúzzák, Kapcsolják, Delejes fény villan, Az e-mail Kiröppen, A mailboxból vígan. Pár perc sem Telt belé, Máris jött a válasz! Mobilról Elküldve, Szívélyes és nyájas! “Köszi a Csomagot, Kéne pénz is némi.” “Ó, igen, Jaj, igen, Így csak ő tud kérni!”