Versek

Nem tudom, hogy szomorú vagy vidám verset jobb-e olvasni...
Írni melyiket jobb?

NaNa írta:

Nem tudom, hogy szomorú vagy vidám verset jobb-e olvasni...
Írni melyiket jobb?

Kattints a kibontásához...

Valamiért vidám nem sikerül, akkor elfoglal az ami mást is, a társ és a vele való foglalatosság...

De így melankóliában vissza-visszagondolni a múltra, amiben fájdalmasabb érzések kavarognak, még ennyi idő után is. Én ezeket tudom leírni, mert neki nem mondhatom így mondom mindenkinek!

Valamivel könnyebb, ha írtál bízva abban, hogy olvassa tán...

Egy száguldó vonatból lökött ki az élet,
Akkorát zuhantam, hidd el, azt hittem vissza se térek.
De erőt vett az erőnlét, a szívem újraélesztett,
Mert tömegeket láttam kiket a szavam elképesztett.
Ó uram, kérlek adj még egy kis LSD-t,
Hogy páholyodból láthassam a gonosz világ elestét.
Én nem rappelni jöttem, megfordítani a térképet,
A szíved zenegép, Denizzel szórok bele érméket.
Hé, paraszt, melyik út vezet itt Budára?
Minden szavam legyen a másik szó előfutára.
A tűzzel játszani kell, akkor is ha megéget,
Hívjátok az összes MC-t, városokat, megyéket.
Egy kopott korong vagy, de én majd újrafényezlek,
Mert az én nevem fény, és hidd el barátom, hogy érezlek.
Én oda jöttem lakni, honnan elfutnak az emberek,
Hol kiszáradt a tenger és elnémultak a fegyverek.
Azt mondták legyek szarabb, sokkal többre vihetném,
Mert hihetetlen ez a szöveg, ó, bárcsak elhihetném.
Most én vagyok a szar, vagy az én rappem ilyen kőkemény?
Vagy szarból van a lelketek, és nem fér bele költemény.
Élni csak szívből lehet, izomból meg ésszel nem,
De az emberek félnek már szeretni, én ezt észleltem.
Az egyik fele kurva, a másik meg kurva szép,
Az egyik fele félrelép, a Kyd meg holnap újra tép.
Az élet próbafülke, felpróbálunk mindenkit,
Mindenki mindenkivel, de jött egy aki mindent vitt.
Vak vagy, ha azt hiszed, hogy az élet egy vakablak,
A vakok tudnak szeretni, a látók majd megszakadnak.


Tán elfér ezen topicban....

Már hallottam rólad, azt mondják téged nekem szántak
És csak a távolból néztem eddig, ahogy veled bántak
Ami hiányzott az arcodról egy mosoly, amit én adtam,
mit kiirtottak belőlem azt visszaölöd szép lassan,
így lesz kerek nap mi tegnap nap csak fél hold
most már félig élő vagyok pedig tegnap még csak félholt
ez az út, amit csak ketten járunk kettőnknek van kövezve
én magam mellé rajzollak más maga mellé szögezne
ússzunk az árral szemben jól fog esni hidd el
az emberek azt beszélik ez a lány boldogabb kyddel
megváltoztatnám a világot, de nem vagyok rá képes
tépj a szívemből egy virágot, hogy érezd milyen édes
Amíg alszol én csak nézlek, amíg nézel addig létezem
És a világ is vigyorog, mert tudta jól, hogy éhezem.
Tudod ez páratlan így veled lenni párban
És csak lassan szokom meg, hogy veled éjjel nappal nyár van
Nagy volt az ára, hogy soha ne tudjuk feledni
Hogy akik látták már a poklot csak ők tudnak szeretni
Én vérrel írnám fel a nevedet az égboltra,
Hogy mindenkiben maradjon meg mielőtt még szétfolyna
Egyszer, ha ráérsz meséld el, hogy milyen mellettem
Hazudd, hogy kurva jó és hazudd azt, hogy kellettem
Nagy súlyt cipeltem aztán hirtelen elejtettem,
Hogy így is lehet élni, hidd el nem is sejtettem
Tűz a tűzhöz, víz a vízhez te meg énhozzám,
Ha megtehetném még az álmodat is én hoznám
Amit tőlem kapsz, azt tiszta mint az oxigén
Százezer szép szó, egy sem csúszik el egy rossz igén
Érezni, amit kell és úgy ahogyan illik
Én egy ajtó voltam eddig, de már látom, ahogy nyílik
Én a túloldalról jöttem, te a túloldalon vártál
Te meg én a világ ellen, mától minden óra átáll

Ha a szemed mögé látnék ott is önmagamat látnám
És te rájönnél, hogy az élet egy élmény és nem látvány
És ha kinyújtod a kezed én egy szívet rejtek el benne
Hogy érezd megszakadni, mielőtt valaki elvenne
A levél, amit írok neked olcsó papír tinta
Ez az élet csak egy fehér lap, de te voltál a minta
Szavak nélkül tudtál mindent mielőtt még egyet szóltam
Én egy pocsolyának születtem, de Veled tenger voltam

Ezek csak szavak mégis többet ér az aranynál
Most ne vedd fel a telefont, mert látom, hogy még maradnál
Te megláttad az arc mögött az embert, ezért hála
Te már hozzám tartozol, épp ezért nem maradhatsz nála
Mutasd az utat én is mutatom a magamét
Csináljuk egymásért és ne érted vagy magamért
A világ velünk van, ki nem érti az sorvadjon
Már túl régóta várom, hogy a jég rajtam felolvadjon
Élni az életet vagy elképzelni másokkal
Én hazajöttem hozzád, pedig kipróbáltam már sokkal
Sokkol az érzés, amit te nyújtasz az elmémnek
Ez egyszemélyes háború pedig még sokan elférnek
Fogd a kezem fújjon a szél most a szemünkbe
A boldogság kapuján, azt hiszem már együtt megyünk be
Amit te láttál, azt még nem mutattam senkinek
Ha nem láthatlak többé a lelkem semmi nem menti meg
Melletted ébredni, az olyan mint megszületni
Ha két test összeolvad, azt már nem lehet megszüntetni
A tűz itt bennem hatalmas de mégsem éget
Én nem megkapni akarlak, hanem megszenvedni érted
Azt teszem mindennap ezt te tudod a legjobban
Ha engem őrzöl akkor szívedben a legjobb van
Egyszer majd mindenki mást lemosunk a testünkről
És a másik szívében a másik nevét festjük föl

Ezek csak szavak mégis többet ér az aranynál
Most ne vedd fel a telefont, mert látom, hogy még maradnál
Te megláttad az arc mögött az embert, ezért hála
Te már hozzám tartozol, épp ezért nem maradhatsz nála
Mutasd az utat én is mutatom a magamét
Csináljuk egymásért és ne érted vagy magamért
A világ velünk van, ki nem érti az sorvadjon
Már túl régóta várom, hogy a jég rajtam felolvadjon

Számomra ezek modern kori versecskék,némi zenei alappal.....

remek vers a NŐKről!
Szabó T. Annától:

A nő, az akkor nő, amikor lelkes,
ha táncra kész, de rögtön nem rohan -
pár trükköt előbb a férfitől elles,
mert hasznát veszi egyszer biztosan.

A nő, az akkor nő, amikor bírja
az ugratást, de nem ugráltatod,
mert az életét saját maga írja,
és nem úgy fütyül, ahogy akarod.

A nő, az hallgat minden okos érvre,
és hoztok együtt új törvényeket,
a nő meghallgat, hogy a szavad értse,
és engedhetsz is, hisz ő is neked.

A nő, az mindig tisztán látja célját,
de nem gátolja a te célodat,
a vak és önző törtetésen túllát -
egymásnak dőltök: ő is támogat.

A nő az akkor nő, ha sosem gyáva
szívvel érteni másokat s magát,
ha magán át a te arcod is látja,
mert te is látod őt magadon át.

A nő, az képes hallgatni a csendet,
és hordozni a legbelső magányt,
és meglátni a profánt és a szentet
a tiszta s torz tükörben egyaránt.

A nő...? Ez puszta szó. Csak puszta ketrec.
A nő: az ember. Más törvénye nincs.
Akkor kimondom, itt nincs már több kecmec:
nem a vagina teszi. A gerinc.

Ez zseniális:

Lackfi János

A FEKETE ROUTER

Szilágyi
Örzsébet
E-mailjét megírta,
Emoti-
Konokkal
Azt is telesírta.

Fiának
Megy a mail
London városába,
Ahol az
Mosogat
Egy setét kocsmába’.

“Gyermekem,
Jól vagy-e
London városában?
Megjött-e
A csomag?
Benne kis kolbász van!

Egyél ám!
Nem fázol?
Van ott meleg holmi?
Inglisül
Beszélsz már?
Tudunk majd szkájpolni?

Kell-e pénz?
Idenézz,
Nem élünk nagy lábon,
De amit
Spórulunk,
Összeguberálom.

Hát az az
Egyetem?
Gyűjtesz a tandíjra?
S az a lány?
Gwendoline…
Olyan, mint egy díva!”

Kattintja
A küldést,
Sürgeti a gépet,
Ám a rend-
Szerhiba
Fel éppen most lépett.

“Apukám,
Levelet
Írtam a gyereknek,
A szöveg
Hova tűnt?
Kihajítom eztet.”

“Letöröm
Derekad,
Ha a gépet bántod!
Egy vagyon,
Aranyom,
Kérjük meg a Márkot!”

“Értem én,
Szomszéd úr,
Hogy a cucc beégett,
Gőzöm sincs,
Mi a baj,
Hívják fel a céget!”

“Vinné el
E-mailem
Bár valami angyal.
Úgy talán
Szót váltok
Az én kisfiammal!”

“Nyugalom,
Asszonyom,
Húzza ki a routert.
Hogy az mi?
Kis doboz,
Szíve attól bútelt.

Ne velem
Visítson,
Nem tehetek róla!
A vonal
Működik,
Mint egy svájci óra.

Keressen,
Keressen
Fekete dobozkát,
Amelyben
A zöld fény
Éjjel is motoszkált.

Routere
Fekete,
Kutasson utána,
Másszon fel,
Nézzen be
Padlásra, kamrába.

És hogyha
Kihúzta,
Vár tíz másodpercet.
Akkor dug-
Ja vissza,
Hátha villog, serceg.”

Keresik,
Kutatják,
Kamrában, padláson!
Szegecselt
Gerinccel
Ki lesz, ki felmásszon?

Megnézik
Végül a
Beépített szekrényt.
A router
Ott gubbaszt
Leszidott gyerekként.

Kihúzzák,
Kapcsolják,
Delejes fény villan,
Az e-mail
Kiröppen,
A mailboxból vígan.

Pár perc sem
Telt belé,
Máris jött a válasz!
Mobilról
Elküldve,
Szívélyes és nyájas!

“Köszi a
Csomagot,
Kéne pénz is némi.”
“Ó, igen,
Jaj, igen,
Így csak ő tud kérni!”