Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Versek

Dal a tavaszhoz

Orgonanyíláskor megdobban a szív,
Dalra kel a lélek, szerelemre hiv.,
Táncra, kacagásra, örömre kél,
De csitt, bolond szivem: te ne remélj!

Volt már nyár is, dalos kikelet,
Volt elég édes óra, szerelem,
Megtépázott már az őszi szél,
Csitt, te bolond szív, ne remélj!

Az orgonanyílás már a rég-
Múltat megszépítő messzeség,
A fiataloknak mond szép mesét,
Csitt, bolond, öreg szív! Te már ne remélj!

Nemes Kiss Katalin
 
Tavaszi vallomás

Szemednek fénye szavad szép lejtése
Ez mi kápráztatja árva lelkem
Szíved melege s az emberek szeretete
Mi régen elvarázsolt engem
Azóta, hogy ott ültünk a tónál kettesben,
S szavaidon át mélyen szívedbe láttam
Bízvást tiszta forrás lelkedbe szerettem
Mi nem történt, csak legszebb álmomban

Tétovázva várom, hogyan fogadod
Szemeddel nem látva, mit magamból adok
Talán nem is gondolod, hogy mily nehezen kapod
Ezt a cseppnyi vallomást, mit itt dadogok
S mióta hozzám az ördög maga hozott
Ott megállt az idő s éreztem nincs tovább
Szeretem a lelked ahogy szüléd e földnek adott
Nem parancsol eszem csak szívem húz hozzád....

Szacsa
 
Egy pillangó
Egy pillangó szállt kezemre,
hogy szomorú vagyok, - észrevette.
Melyik virágról jöttél pillangó,
te szivárványszínű vigasztaló?
:flover:ok között jobb neked,
szállj vissza pillangó, amíg lehet.
Szállj vissza, szállj el hamar,
mert fáradt kezem mozdulni akar.
Ha bezárlak, ígérve szépeket,
de nem tarthatom be ígéretemet.
Nekem is ígértek már boldogságot,
és most mégis kifosztva állok.
Elhagyott az, kit szerettem,
kinek a szavára fogoly lettem,
mert börtönöm őre nagy útra kelt,
és nem mehettem véle én is el.
Pillanat hevétől édes volt mézem,
most keserűvé változott egészen.
Szállj vissza pillangó, míg lehet,
virágok között jobb lesz neked...​
 
Egy pohár bor mellett….



Itt ülök a kertbe’ az öreg padon,


Légbe mereng gondolatom.


Lesem az eget, s felhőket…


Hogyan ténferegnek ott magason…


szél fúja e őket?


Nem tudom…


S néha könny gördül arcomon


Hogy porát szürkére fesse…


S tisztán bámuljak majd a végtelenbe…


Ejj te balga, nem is könnyed potyog!


Szinte biztos, mert sírni rég nem tudok


Bágyadt szemem mélyen,


ül már e ráncos gödörbe’


Már nincsen fénye semmilyen tükörbe’


E ráncok simítóját csak a jó Isten ismeri


Ki odafönt búsuló felhőmet terelgeti….


Szacsa

 
Zavar

Egy kicsit úgy érzem: elvesztem,
Magamban mindent összetörtem.
Együtt van jelen, magány és szerelem,
Harcuk számomra örök küzdelem.
Mosollyal leplezem a zűrzavart,
Melyet az elmúlt idő kavart.

Mint mikor a napsütés és a villám keverednek,
Vagy a hópelyhek egy még nyíló virágra esnek.
Ahogy a fekete tinta végigfolyik egy fehér lapon,
Ahogy a tiszta havat tönkre teszi egy lábnyom.
Vagy ahogy a felhők vihar előtt keringnek,
Félelmet ébresztve vihar múltával el is tűnnek.

A mosoly mindent el tud fedni,
A fájdalmat mögötte senki sem sejti.
Szól egy zongora, nem én játszom rajta,
A dal vércseppek csöppenésének hangja.
Azt hiszik nagy művész, hogy így tud játszani,
De senkit nem érdekel, hogy teszi.

Gyorsul a játék, majd ismét elhalkul,
Vigyorognak az emberek konokul.
Kiteljesedik a lelki vihar, majd megnyugszik,
Melyben a sírás reszketése megbújik.
Kegyetlen érzés boldognak mutatkozni,
Miközben a lelket a harc felemészti.
 
Hazafelé
Nem bírtad már nézni kínjaim,​
ahogy vonaglik lelkem a kételyek romjain.​
Megöl, ki megölelt volna,​
segíts, szívem ősi démona!​
Elindultál hát a hosszú útra,​
dacolva a nappal, mert otthonod a sötét éjszaka.​
Népekkel küzdöttél értem szellemlovas,​
tajtékzó paripád vérvörös szemétől​
meghátrált a kísértethorda.​
Mérgezett nyilaid nyomán hullottak a vadak,​
s nem állhatta utad senki emberfia.​
Követted az idegen utcákon lelkem jajszavait:​
„Vigyél haza, szakítsd szét láncaim!”​
Megérkeztél, ott álltál az angol kocsma ajtajában,​
s odabenn ismeretlen szavak röpködtek a félhomályban.​
„Édes magyar föld, ó, hogy hívsz!”​
Fénylettek a lelkek az ember-gúnyákban,​
s mind feléd fordult szemrehányóan.​
Végre megláttad szellemem éjfekete ruhában,​
ahogy küzdött vasra verve a vakítóan fehér gyávával.​
Kirántottad ellenség vérétől áztatott kardod,​
s egyetlen csapásodra széttörtek a láncok.​
Újult erővel, még egyszer, utoljára, megállt,​
s szembenézett lelkem a hazug csalárddal.​
Nem szólt semmit, nem állt bosszút, de tekintete égetett,​
s földre rogyott előtte a rabló,​
ki magával vitte egyszer rég szívemet.​
Jobban perzsel a napnál az igazság,​
melyet a kártyából is kiolvas a cigánylány:​
hazug álmokban fürösztöttek,​
s az önző szellemkarok nem eresztettek.​
De a szabadság lován eljött megváltásom erős démona,​
kézen fogott, hisz odakinn várt a gyönyörű paripa.​
Magunk mögött hagytuk az idegen földet,​
nem néztem vissza, csak előre, a lüktető magyar hegyekre.​
 
Álmok vágyak,enyészeté lett évek hónapok
A remény lángja mind halványabban lobog
Előttünk az élet,de mit sem ér
Ha nem halhatunk meg néha valakiért

Megtettem,megtenném érted mindig és máskor
Csak óvhassalak-e kegyetlen világtól
Féltelek,de nem válhatok önző kölyökké
Életem tiéd,ma holnap s örökké
 
És mint távoli lángtól ég fények
úgy halványulnak égi lények
és mint nyáron ezer csillag távol
úgy szakadok el ettől a világtól
hol pusztában sivár kopár szirtek
úgy könnyezek és sebtől vérzek
de újra és újra megújul e lélek
és erősebbé lesz mint a lepusztult nemzedékek.
 
Szabadon futok
(Running Free - Harris/Di'Anno)



Csak 16 vagyok, felvesz egy kamion,
Nincs pénzem, sem szerencsém.
Nincs egy hely, amit a magaménak
mondhatnék,
Nyomd a gázt, és gyerünk tovább.

Szabadon futok, igen, szabadon futok
Szabadon futok, óh, igen, szabadon futok

Az éjszakát egy los angelesi börtönben
töltöttem,
Hallgattam a szirénák üvöltését..
De semmit sem tudnak rámbizonyítani,
Vadul rohanok, szabadon futok tovább.

Szabadon futok, igen, szabadon futok
Szabadon futok, óh, igen, szabadon futok

Éjszaka a Bottle Top-ban,
Whiskey, tánc, disco ugrálás
Most az összes srác mögöttem áll
És ez így is lesz.
[ame="http://www.youtube.com/watch?v=iIwwh3qjYRw"]YouTube- Iron Maiden - Running Free (Live After Death)[/ame]
 
Az évek peremén


Az évek peremén...

Korosabb lettem ismét én
Az évek tornyosuló tetemén
Minden év még egy haldokló remény
Melyet lassan-lassan, de átvészelek én
Életemnek talán van még reménye
Hogy szerelemmel haljak meg végre
Elvakult elmémmel kergetem az időt
s a mókuskereket, mit délibábos sejtelmes jövőt,
Testem látnoki remények közt él
Az életem az út mentén egyszer véget ér
S kéjes mosollyal csapódik porba arcom
Kis életemnek féltett titka repül át agyamon
Szerettem a szabadságot, mit a gép adott
Ki most összetörve az árok szélén oldalog
Gondolataim majdan, ha véget érnek,
Nyugodtan hajtom majd porba kobakos fejem
Hiszen volt egy rövidke, de szép életem.
Talán meghalni így volna „értelem”….

Szacsa​
 
Kedves Mindenki!:csa

A nővérem, Varga Kata részt vesz egy verspályázaton, amit ha megnyer, akkor publikálják a művét. Szeretném, ha szavaznátok rá.:)

A versét itt olvashatjátok:

http://holnapmagazin.apple-sophia.hu/articles.php?article_id=6996

És itt tudtok pár kattintással regisztrálni:

http://holnapmagazin.apple-sophia.hu/register.php

Majd belépés után a neve előtti karikába kattintani és végezetül a szavazás gombra:

http://holnapmagazin.apple-sophia.hu/news.php?readmore=9

Nagyon köszönöm annak, aki veszi a fáradságot és segít!:)

:love:

Évci
 
Vers...

Vajh...
Tán az idő meghozza gyümölcsét,
Mit vár jó kertészem kamrájának?
Lesz-e termése s vajh szép kertjét,
Látja e majd az kinek bólogatnak,
Csendes, rövidre metszett fái?
Majdan halkan, mikor eljő, kit várt,
Szemében nem látszik már, hogy lelke fáj,
Csak a szerelme, mi nem kap viszonzást....​

Szacs
 
Heverek egy pici ágyon
gondolatom nem találom
álomképek jönnek sorban
ez az év is elszáll nyomban

Gurulások szép emlékek
gyönyörű szép álomképek
gumicsíkok az aszfalton
virágok a sírokon...

A nagy vasak dübörgése
hosszú túrák szép emléke
csajok, srácok vassal mentek
mindíg nagyokat nevettek

pereceltem idén sokat
eldobtam az álló vasat
másnap még az árokba is
lefektettem pici Pacit.

Gondolatok, kusza képek
jönnek sorra az emlékek
van ám mire emlékezni
sose fogom elfeledni...
 
,,A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
:flover:ok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?" (Kosztolányi)

:sze:


 
PÁRBESZÉD




Teliholdas éjszakán, én és a Magány

Egyedül sétálunk egy kopár parkon át,

S a csendes éjben halk hangokat sodor a szél

S látom, amint egy férfi az árnyakkal beszél.


- Óh Árny... mi tegyek? Szívem vérzik

s tehetetlen vagyok.

Nem engednek utamra, fogva tartanak nagyon.

Önző s gonosz a Világ, nem találom helyem,

Gondolatban élet és halál között lebegek.


S szólt az Árny:

A döntés a Te kezedben van.

Zárd le múltad, s nyiss, egy szebb s fényesebb jövő felé .

S meglásd ott már várnak rád, fordulj hát a fény felé.


- Óh Árny! Hogy éljek nélküle?

Hiányzik kedves mosolya, lénye, törődése... maga.

Minden porcikám érte kiált:

Hol van? Vajon vár még rám?!


S szólt az Árny:

Óh! Ma éjjel mily tiszta az ég... nézd!

Meríts erőt a holdból, meríts erőt végre magadból!

S ne hagyd, hogy lelkedet megmérgezze,

E démonokkal s lidércekkel teli világ,

Üldözd el ki ellened kiált.


... majd elcsendesedett minden, elállt a szél,

Láttam, amint a férfi a Holdra emeli tekintetét.

Ekkor egy nagy fekete holló szállt felé,

Majd ismét hangokat hozott a szél.


- Óh Árny!

Most már értem!(?)

Tudom mi az élet s mi az, ami éltet.

Küzdenem kell érte, s míg a fekete holló vigyáz ránk,

Addig életünk nem pusztán álomvilág, jöhet még boldogabb világ.


S szólt az Árny:

Most, hogy már érted, mi az élet.

Menj utadra, kérlek. Mennem kell.

Lassan jön, a hajnal s átengedem a világot a Fénynek.

Menj Isten hírével!


... a férfi elköszönt s csendben tovább állt.

Vállán ült a holló, mint jó útitárs.

Tudta vár rá egy jobb és nemesebb világ.
Megértette, csak akarni kell a változást.


 

Vízió

Már fakó ruhában jött a köd,
Mikor nálad a szürke reggel jött.
Bíbor ajkadból íz sem marad,
Falatnyi emlék sem az éjj mögött.

Vártam, hogy talájlak új indokot,
De nem volt válaszom még neked.
Soha sem árulnám el igaz lelkedet,
Mit az életemnél jobban szeretek.

Vártam a napot, hogy jöjjön velem,
Szomjam oltanám kocsmák mélyén.
De koszos asztalnál fekve pihentem,
S hessegettem az öröm néniket.

Bár nincs jövőm, de szemem lát,
Az italtól piroslik görbe orrom.
S igy várom a szerelmet s a halált,
De egyedül, fájó magányban otthon.

Remélem az élet nékem is sikerül!
S homlokomról tűnik majd a ránc....
Kis házamba szép feleség kerül!
S nem múló vízió lesz mit látsz...

Szacsa



Ajánlom Suzu barátomnak sok szeretettel, azt hiszem ez az amit kerestem.
 
Ez lehet, hogy volt már, akkor bocs:


A 80-as évek elején Sinkovits mondta el a Humorfesztiválon
és még ő is
belezavarodott... Olyan sokszor megkapjuk, hogy a magyar
nehéz nyelv.
Kár, hogy akik ezt mondják, nem értik meg a következő kis
verset.

Bence Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgyesetben jót.
Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.
Egyes számban kő a kő, többes számban kövek.
Nőnek nők a többese, helytelen a növek.

Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek,
Aminthogy a cső nem csők, magyarföldön csövek.
Anyós kérdé van két vőm, ezek talán vövek?
Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?

Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.
Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.

Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden,
Mire mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen.

Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tüvet.
Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet.
Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

Több szélhámost lefüleltek,
Erre sokan felfüleltek,
Kik a népet felültették,
Mindnyájukat leültették.
Foglár fogán foglyuk van.
Nosza tömni fogjuk.
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.

Főmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
Reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.
Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből, vagy igenekből született a nemiség?

Mekkában egy kába ürge Kába kőbe lövet,
Országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen,
Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
Asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?

Ingyen strandra lányok mentek,
Minden előítélettől mentek,
Estefelé arra mentek,
Én már fuldoklókat mentek.
Eldöntöttem megnősülök, fogadok két feleséget.
Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál egészséget.
Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem,
Anyósomat megértem, én a pénzem megértem.

Hiba mentes mentő vagyok,
Szőke Tisza partján mentem,
Díszmagyarom vízbe esett,
Díszes mentém menten mentem.

Szövőgyárban kelmét szőnek.
Fent is lent, meg lent is lent.
Kikent-kifent késköszörűs
Lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul: fent a lent és lent is fent.

Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
Hagyma lapult kosarában, meg egy adag kőrözött.
Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.
Hát belőle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?

Díjbirkózó győzött tussal,
Nevét írják vörös tussal,
Lezuhanyzott meleg tussal,
Prímás várja forró tussal.

Határidőt szabott Áron,
Árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon,
Kitartásod meghat Áron.

Felment - fölment, tejfel - tejföl, ...
Ne is folytasd barátom!
Első lett az ángyom lánya
A felemás korláton.

Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,
Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?

Egyesben a vakondokok vakond, avagy vakondok?
Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok?
Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer.
"Kedves egesz seggedre!" köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: "tevéd, tévéd, téved,
Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.
Pisti így szól: "Kimosta anyukám a kádat!"
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: "Enyém, enyéd, enyé",
Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.

A magyar nyelv, remélem meggyőztelek barátom,
Külön leges-legszebb nyelv, kerek e nagy világon.
 
Nincs cím

"Borzong a lélek, ismét hideg szelek járnak,
Kérdések, melyek újból válaszra várnak!
Miért lát bennem örök alkonyi fényt?
Ezer év sötétség után mit érzek még?
Mint kinek szemére örök sötétség borul,
De felolvad a szíve, s megint megbolondul!

Mosolyog felém távolban az elérhetetlen,
Szeretni újból, hidd el nem lehetetlen!
Csak kacsingat, s kedve szerint játszik,
Nem törődve azzal, biz ő is hibázik.
Tekintet könnyben ázik s magába fordul,
S bíz magányos a csepp is mely kicsordul!

Miért van gyengeség, talán mert ritka?
Hogy szívből ily buzgón pattan ki a szikra?
S fellángol a tűz, miként az a perc közeleg,
Tán képzelem, de ez csak keserű vak szeretet?
Hogy látlak téged s vajon foglak-e, még?
Elfogadom! Csak már késő!
Mert én szerelmes vagyok rég ..."
 
Insta360 Black Friday sale

Legújabb blogbejegyzések

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére