Versek

Adri rendelt tavaszt mostmár, gyere hát el motoros vár. Tavasz gyere, motor menne, sok lóerő dübörögne...
Tavasztündér ébredj gyorsan! Motorosnak szomját oltsad! Halld a motoros imáját, s tüntesd el a tél zimáját! Tavasztündér ébredj gyorsan! Hozd a tavaszt lécci nyomban
Zúzmara te tűnj el gyorsan, szép napocska süss fel nyomban! Melegítsed az aszfaltot, hogy sok motoros rajt hajthasson
Jól tudom, ha szépen kérlek. Vége szakad majd a télnek. zik a rét, a mező. Motorosnak aszfalt erdő. Kirajzanak mind a méhek, s a motorosok útra kélnek

Most már csak várni kell és eljő a hőn áhított napfény!

[FONT=&quot]Boldog születésnapot kedves Bátyám!
[/FONT]
[FONT=&quot] Fél századon túl…[/FONT]
[FONT=&quot]Fáradt kezemben egy üres boros pohár,
S ajkamat jutalmazza az édes zamat.
Ezernyi nap ment el, s ki tudja mennyi vár,
De ötven és egy ősz már tiéd maradt.

A napfényben fürdő boldog októberek,
Arcodba hazudták, hogy örök a lét,
S én éveken át hitted, mint naiv gyerek,
hogy az idő megállt, és nincs semmi tét.

Őszülő rőt szakállad, mint lelkes óra,
Reggelente csalfa tükörből integet,
Aztán szelíden s halkan a füledbe súgja,
Mindennap ünnep s boldogan éld az életed...[/FONT]

sp1szacsa írta:

[FONT=&quot]Boldog születésnapot kedves Bátyám!
[/FONT]
[FONT=&quot] Fél századon túl…[/FONT]
[FONT=&quot]Fáradt kezemben egy üres boros pohár,
S ajkamat jutalmazza az édes zamat.
Ezernyi nap ment el, s ki tudja mennyi vár,
De ötven és egy ősz már tiéd maradt.

A napfényben fürdő boldog októberek,
Arcodba hazudták, hogy örök a lét,
S én éveken át hitted, mint naiv gyerek,
hogy az idő megállt, és nincs semmi tét.

Őszülő rőt szakállad, mint lelkes óra,
Reggelente csalfa tükörből integet,
Aztán szelíden s halkan a füledbe súgja,
Mindennap ünnep s boldogan éld az életed...[/FONT]

Kattints a kibontásához...

Jó a versed...
Sokáig nem tudtam eldönteni, megmutattam a barátnőmnek is, végül mégis a másikat választottam. Pedig ez jobban az adott alkalomhoz illő volt, de nem akartam, hogy elszomorodjon, úgy is eléggé megviselte a dolog (a szám: 50). Szóval kinyomtattam egy szép barnás, mintás papírra, barna betűkkel, megrajzolt címmel..., összegurigattam, mint egy diplomát és átkötöttem aranyszínű szalaggal. Nekem tetszett volna, ha én kapom. Ő nem szólt semmit, elolvasta és visszadugta a szalagba..., most várok..., ő ugyanis olyan, hogy később jönnek ki belőle a dolgok (hogy meghatódott, hogy jól esett, vagy hogy nem). Még egyszer köszönöm a segítségedet.
A bátyád mit szólt?

csacskamacs írta:

Jó a versed...
Sokáig nem tudtam eldönteni, megmutattam a barátnőmnek is, végül mégis a másikat választottam. Pedig ez jobban az adott alkalomhoz illő volt, de nem akartam, hogy elszomorodjon, úgy is eléggé megviselte a dolog (a szám: 50). Szóval kinyomtattam egy szép barnás, mintás papírra, barna betűkkel, megrajzolt címmel..., összegurigattam, mint egy diplomát és átkötöttem aranyszínű szalaggal. Nekem tetszett volna, ha én kapom. Ő nem szólt semmit, elolvasta és visszadugta a szalagba..., most várok..., ő ugyanis olyan, hogy később jönnek ki belőle a dolgok (hogy meghatódott, hogy jól esett, vagy hogy nem). Még egyszer köszönöm a segítségedet.
A bátyád mit szólt?

Kattints a kibontásához...

Könnybe lábadt szemmel megölelt és nem szólt semmit, de nem is kellett mert így is mindent tudtam...

Múlt kapuja lassan be csukódik,
S a jövő kapuja nyílik.
Ándorral ahogy gurultunk az utak,
s az élet tengerén,
jó és a rossz bennünk lészen.
A rossz az élet leckéje,
a jó szívünk szép emléke.
Jövő felé tekintünk
s lélekbe készülünk
túrákra,
csavizós gurulásokra,
S a meg hitt baráti,
és haveri találkozókra.

lököttke írta:

Múlt kapuja lassan be csukódik,
S a jövő kapuja nyílik.
Ándorral ahogy gurultunk az utak,
s az élet tengerén,
jó és a rossz bennünk lészen.
A rossz az élet leckéje,
a jó szívünk szép emléke.
Jövő felé tekintünk
s lélekbe készülünk
túrákra,
csavizós gurulásokra,
S a meg hitt baráti,
és haveri találkozókra.

Kattints a kibontásához...

Barátság
Kincs a barát, kivel tudsz beszélni,
ha valami nyomja lelked,
elég csak ránézni,
minden gondod látod elszállni,
s mikor oly sok év után látod elmenni,
szíved meg tudna szakadni.

Láttad minden reggel iskolába menni,
láttad élete minden egyes fájdalmát elveszni,
el sem hiszed, hogy el fog hagyni,
oly sok év után nehéz elbúcsúzni,
könnyek nélkül ezt lehetetlen átélni.

Mit tudnál neki ebben a pillanatban mondani?
kívánsz boldogságot, szeretetet lelni?
oly sok mindent szeretnél mondani,
de szavakra nem tudsz találni,
hisz tudod, ezekkel el kellene búcsúzni.

Látsz arcáról egy könnycseppet lehullni,
ebből is látni,
ő sem akar elhagyni.
Ha nem is fogjátok egymást soha többé látni,
szívetekben minden emlék egy barátra fog emlékeztetni.

Gixxergirl írta:

Barátság
Kincs a barát, kivel tudsz beszélni,
ha valami nyomja lelked,
elég csak ránézni,
minden gondod látod elszállni,
s mikor oly sok év után látod elmenni,
szíved meg tudna szakadni.

Láttad minden reggel iskolába menni,
láttad élete minden egyes fájdalmát elveszni,
el sem hiszed, hogy el fog hagyni,
oly sok év után nehéz elbúcsúzni,
könnyek nélkül ezt lehetetlen átélni.

Mit tudnál neki ebben a pillanatban mondani?
kívánsz boldogságot, szeretetet lelni?
oly sok mindent szeretnél mondani,
de szavakra nem tudsz találni,
hisz tudod, ezekkel el kellene búcsúzni.

Látsz arcáról egy könnycseppet lehullni,
ebből is látni,
ő sem akar elhagyni.
Ha nem is fogjátok egymást soha többé látni,
szívetekben minden emlék egy barátra fog emlékeztetni.

Kattints a kibontásához...

Szép vers olvastam már a neten valahol, csodás képekkel őszinte vallomás!

Ezt veletlenul talaltam...van tehetsege aki irta...nagyon tetszik

Húzom a gázt


A versem címe: húzom a gázt, az ihletőm a motorom,
mely csillogva piroslik, és csábítóan mosolyog,
Engem magába kerít a vágy, hogy érezzem alattam
a szélsebesen száguldó, dübörgő lovakat.

Nehéz a csizmám, nehéz benne lépni,
ám egyre közelebb érek, és el tudom ŐT érni,
és mikor ráadom a gyújtást, felcsillan két szeme,
hangosan dobban a szíve, és rabul ejti lelkem.

Már érzem, ahogy alattam dübörög, és várja az indulást,
egyesbe teszem, és ráhúzom finoman a gázt.
Elindulunk, ő brümmög, én a bukó alatt mosolygok,
nézem az utat, és élvezem, ahogyan dorombol.

Kijutok a városból, előttem tükörsimán kígyózik az út,
felváltok négyesbe, ötösbe, és gyönyörűen száguldok.
Társam a szél, égi kísérőm a nap
kerülöm a kátyukat, vadászom a Kanyart...
ami már vár rám...

Ő olyan, mint egy édes méreg, megrészegít, vagy elveheti létem.
Előle nincs menekvés, ha harc, hát legyen harc!
Visszaváltok, bedőlök, és a térdkoptatóm már az aszfaltot marja,
kopik, kopik, kopik és kopik, csatát vív a létért,
ám a kanyar kiegyenesedik, és a harcot az én papripám nyeri

Tovasuhanok. Ismét felváltok ötösbe, hatosba,
Ám ekkor egy újabb ellenség teteme a pleximen placcsan
öngyilkos szúnyogok, és depis darazsak,
mind az én bukómon halnak akarva-akaratlan.

És csak húzom a gázt, és csak vadászom a kanyart,
úttalan utakon suhanok, míg le nem megy a nap.

Most azon gondolkodom, hogy emlékszem -e József Attilától vidám versre...

sp1szacsa írta:

tegnap este kaptam ezt....

Nem szeretek negatív kritikával illetni egy alkotást sem, ezért csak a saját véleményemet, érzéseimet írom le, hogy azok, akik ezt olvassák, ne kifejezetten egy írás alapján alkossanak véleményt. Nekem személy szerint nem tetszik Szalai Csaba írói vonala. Számomra ezek a versek egyhangúak, keserűek. Kerestem közöttük boldogabb hangulatú verseket is, de számomra egyik sem tükrözött pozitívumot.

Talán olyan embereknek tudom ajánlani ezeket a verseket, akik elvontabban gondolkodnak másoknál, több kapcsolatot, információt fedeznek fel a sorok között. Vagy olyanoknak, akik szeretnének bepillantást nyerni egy ember érzelmi viharaiba, s próbálják azt megérteni.

Olyan embereknek viszont nem ajánlom, - mint például magamnak sem - akik szeretnék inkább a világ boldogabbik felét látni, és azt is szeretnék élni. S nem akarnak elmerülni a szomorúságban.

De az is lehet, hogy minden egyes vers, csak a puszta érzelmeket és érzelemvilágot jeleníti meg. Sajnálom, hogy nem tudtam pozitívan nyilatkozni a versekről. Mindenki nézze inkább a világ napsütötte részét! Szeressük és segítsük egymást, hisz csak ez számít!

És azt hiszem igaza van lehet hogy ezt a keserűséget ami bennem van nem kellene leírnom mert csak melankóliát okozok mindenkinek .

Kattints a kibontásához...

Brrr, na amik kapásból eszembe jutottak:
-egyáltalán nem csak szomorú verset olvastunk tőled, talán kevesebb van a vidámakból, de olyat is tudsz írni...
-az ember nyilván arról ír, ami elsősorban foglalkoztatja, és ha az életed egy nehezebb szakaszát éled, akkor nyilván ez a műveiden is meglátszik...
-viszont a fantázia világa kimeríthetetlen, az sem igaz, hogy az alkotások feltétlenül tükrözik a lelkiállapotot...
-sajnos a szomorú témákról könnyebb írni és a közönségben is többnyire a szívszaggató sorok maradnak meg mélyebben. Saját példám: nagyon kevés embernek mutattam meg anno a verseimet, de csak a szomorúakból másoltak ki sorokat...

A kritikákról annyit, hogy ahány ember, annyi vélemény, annyi elvárás, annyi elképzelés...ezeket képtelenség kielégíteni. Induljunk csak ki saját magunkból!
Ezeket meg kell hallgatni, és azokat felhasználni, amikből ötletet tudunk meríteni, a többit át kell lépni, hiszen "én ilyen vagyok, ezt és így csinálom, mert ezt és így SZERETEM csinálni". Ennyi.
(A véleményező első mondatát lefordítaná nekem valaki? Egyszerűen nem értem, persze lehet, hogy én olvasom félre.)

Nya akkor írok egy verset csak a kritikusoknak
(Minától plagizálva: Az út ízét, az aszfalt illatát...)

A tavasznak illata betölti a teret.
madarak víg dala űzi el a telet
a hó már elolvadt, a színek élesek
az aszfalton a harmat egyre kevesebb.

Kitolod a vasat, amely eddig pihent
Lefújod a láncot, mely olajért liheg.
Az aksit beteszed, s félő mozdulat
a két henger megszólal, mennyei gondolat.

Duruzsol a gép, a levegő megremeg
a motor már melegszik, indulni már lehet
Élesek a hangok, orrcimpád kitágúl
kezed már a gázon, s világ kitárúl

Az aszfalt illata, betölti elmédet
elindulsz nyomban, húzol egy kövéret
Az aszfalt ízére nyál csorog a szájban
eljött a pillanat, amit eddig vártam.

Itt van a tavasz már, a vasak előbújnak
a világ kinyílik utat ad az újnak
A motoros húzza már, a lovacskák remegnek
BOLDOG TAVASZT KíVÁNOK! minden embernek...

sp1szacsa írta:

Mindenki nézze inkább a világ napsütötte részét! Szeressük és segítsük egymást, hisz csak ez számít!

Kattints a kibontásához...

Ezzel a résszel egyet kell értenem! Én szeretem a verseid, de tényleg nagyon komoran látod a dolgokat, erről már beszélgettünk... Próbálj változtatni a világhoz való hozzáállásodon, aztán biztos vagyok benne, hogy jönnek a vidám hangulatú rímek is. Addig pedig nagyon szívesen olvassuk azt, ami van, mert jó!:jo Ebből a kritikából is azt vontad le, hogy akkor inkább meg sem osztod velünk a művészeted.:nene: Pedig semmi gond a költeményekkel, de örülnénk, ha örülnél végre!

sp1szacsa írta:

tegnap este kaptam ezt....

Nem szeretek negatív kritikával illetni egy alkotást sem, ezért csak a saját véleményemet, érzéseimet írom le, hogy azok, akik ezt olvassák, ne

És azt hiszem igaza van lehet hogy ezt a keserűséget ami bennem van nem kellene leírnom mert csak melankóliát okozok mindenkinek .

Kattints a kibontásához...

Szerintem a legjobb versek akkor íródnak,amikor az ember bánatos,vagy vagy éppen úgy érzi az egész világ ellene van.... van érzéked hozzá,és igenis jók a verseid !

tt100 írta:

Szerntem a legjobb versek akkor írónak,amikor az ember bánatos,vagy vagy éppen úgy érzi az egész világ ellene van....szerintem igenis jók a verseid !

Kattints a kibontásához...

Egyet értek, a döntő többségre ez igaz!
És láthatod, most is mennyi véleményt kaptál...
De te az légy, aki vagy! Különben nem fog menni az írás sehogy sem.

Kedvesek vagytok, de az embernek tanulni kell a hibáiból és köszönöm sokat számít, hogy mellettem vagytok. remélem egyszer végére érek a mesémnek és azt ti olvassátok először itt ezt garantálom!
Még egyszer köszönöm a kedves szavaitokat!

sp1szacsa írta:

Kedvesek vagytok, de az embernek tanulni kell a hibáiból és köszönöm sokat számít, hogy mellettem vagytok. remélem egyszer végére érek a mesémnek és azt ti olvassátok először itt ezt garantálom!
Még egyszer köszönöm a kedves szavaitokat!

Kattints a kibontásához...

Az nem hiba, ha szomorú verseket írsz!
Sose befolyásoljon az írásban más vélemyénye, szerintem.