Versek

Ne piruljon művész úr,legyen büszke,ezek jó versek

abszolút nem vagyok művész nem érzem magam annak, nem hinném, azt hogy olyan maradandót alkotok... pedig szeretnék...

A maradandóságot,majd az idő eldönti...

Tán...

sp1szacsa írta:

Tán...

Van pár percem így írok neked,
Nem tudom biztosan, hogy kedveled.
Mást nem mond ajkam mint, kívánlak,
Várom, hogy csókot adjak sok százat.
Mi jobban izgat szívednek melege,
Tán leszek oly közel s érezhetem-e?
Halmozhatom e csókkal huncut kebleid?
Tán jutalmat is kapok s nem csak könnyeid...
Így lesz szívemnek majd, miből éljen,
Szemed tüzét vézna testemmel védjem.
Tán forró ágyakon járunk gondolatban vétve,
Kegyed megkapom s örökké élhetek véle.
Becsben tartva azt, mit adsz nékem!
Akkor tán a bánatot szívemből kitépem...​

Szacs​

Kattints a kibontásához...

Karácsonyi angyalok

Karácsony van. Az angyalok köztünk járnak.
De ne keress ám rajtuk hatalmas fehér szárnyat!
Az angyalok a ragyogó szemű, mosolygó emberek,
kiknek szívében lángol az őszinte, tiszta szeretet.

Kik megkérdezik: - Hogy vagy? Miben segíthetek?
Hogy tehetném szebbé karácsonyi ünnepedet?
Ölelésre vágysz? Vagy csupán egy kedves szóra?
Mondd el, mi bánt, mi az, mi szíved nyomja?

Szép lassan eszedbe jut a gyermekkori emlék,
mikor még bátran megfogtad egy idegen ember kezét,
mert érezted, hogy szeret, és sohasem bánthat.
Emlékszel, akkor még láttad a hatalmas fehér szárnyat.

Időközben felnőttél, s mindezt elfeledted.
Régóta úgy gondoltad, hogy angyalok nincsenek.
Most melléd lép valaki, s ragyogó szemmel mondja:
- Ölelésre vágysz? Vagy csupán egy kedves szóra?

xta írta:

Ma van a költészet napja. Bár most József Attilát illene idéznem (több okból is), mégsem azt teszem. Nem a melldöngetős magyarkodók közé tartozom, de nagyon sok olyan gondolatot hordoz és mond ki ami elgondolkodtat.

Ady Endre: A perc-emberkék után

Otthon bolondját járja a világ,
Majmos, zavaros, perces, hittelen,
Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.

Magyar Bábelnek ostoba kora,
Ments Atyaisten, hogy bennelegyek -
Engemet kötnek égbeli jegyek
S el kell hogy jöjjön nászaink sora.

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Robogok honról rejtett vonaton,
Ebek hazája ma, nem az enyém -
S ha marad csak egy hivőm, szent legény,
Még a holttestem is ellopatom.

Ez a ricsaj majd dallá simul át,
Addig halottan avagy éberen,
Pihenjen a szent láz s az értelem,
Míg eltűnnek a mai figurák.

Magyar leszek majd hogyha akarom,
Ha nem sutáké lesz itt a világ,
S fölcsap minden szent és igazi láng
Rejtekből avagy ravatalon.
1924

Kattints a kibontásához...

Bocs , hogy ilyen időtávlatból beszólok, olvasom sorra ezt a blogot, épp itt tartok. Szóval egyetlen bajom, hogy Ady 1919 januárjában meghalt.
Mindenesetre szép gesztus, hogy felraktad.
Üdv
A

suzu írta:

én villon-t szerettem,szeretem.vannak 4 sorosai.sírfelirat,a szar balladája.az utóbbit még fejböl tudom.
Ha erdö mélyén,bokor alján
meglátsz barnán csillogni,
ne fordulj tolem el,hisz jusson eszedbe,
hogy szarból lettél ,s szarrá leszel

Kattints a kibontásához...

helló !

olvasgatom a régi bejegyzéseket... ezt hol találtad ? nekem Csörsz István Sírig tartsd a pofád c. regénye jut eszembe , ezt nem ismerem .

üdv
A

Seprő és Hó


Szacsa

Sp:jo

lököttke írta:

Sp:jo

Kattints a kibontásához...

Köszi

Jő az új év 2011 esztendeje,
malac visít, mintha húznák kúrta farkát,
pedig talán 1 kis vakargatást kíván
Lovak még pihennek,
téli álmukba szenderülve, s tán meg hallják,
az új évi petárdát, trombitát, jelezve nékik,
Jő a tavasz,
minden motoros vágya,
újabb bulik, túrák lesznek nem sokára

Csörsz István Sírig tartsd a pofád c. regényéből....


szóval ez a lényeg....

dögös csaj én már soha se leszek,
csupán lököttke,
s néha verselek,
csetlek botlok,
hiszen bal kezes vagyok,
s motorom meg ülöm,
stílusosan,
melyt utánozhatatlan,
lököttke stílusba,
lassú vagyok akár 1 csupasz csiga,
pláne a kanyarokba
De én élvezem
autós dudál,
menny mááá a jobb szélső sávba,
s én ott araszolok tovább,
szoci dalokat énekelve,
hisz oly jó az élet,
motoron ülve

Nézz fel az esti égre,ha a nehéz napnak vége! És rád mosolyog egy csillag, örül neked,hogy itt vagy! Szíved ajtaján,dörömböl, meríts te is az erőmből! Gondtalan most csak így lehetsz, tiéd minden amit szeretsz! Minden egyes napunk,csak egyszeri csoda, használd ki minden percét többé el nem érheted soha! Becsüld meg napjaid, nyisd ki bezárt ajtaid, engedj be minden érzést, érezd a pillanatnyi féltést!

Réges-régen

Egy parasztorvos verse

Bakos Ferenc mátészalkai parasztorvos verse az 50-es évekből:
A népi gyógyászoknak kívülről meg kell tanulni .-)

-------------------------------------------------------------------------------------

Világéletemben segítni volt vágyam,
Beteget nem látni sem ülve, sem ágyban,
Nem jó a szegénység s mégis annyi kába,
Kevés garasát is vivé patikába.
Bojtorján, útifű, cirok, csalán, forgó.
Olyikra ha nem is, más betegségre jó.
Mennyi nyavalyája akad az embernek,
Gyógyszert az orvosok arra ritkán lelnek.
Elviszik párnádat, földed, marhád, házad,
S ha szemére veted, bizony még ő lázad.
Azt mondja: nem isten, mit sem tud már tenni,
Ezt persze csak akkor, ha nincsen már mit venni.
Bármily koldus legyél, kiszívja a véred,
Nyögsz még egy darabig, hullaház a véged.
Bocskoros gulyások, juhászok, vén nénik,
Ezer baj gyógyszerét tarisznyával mérik.

1. Epéd hogyha beteg, egyél bőven retket,
Sót ám ne tégy rája, attól kínok lesznek.
Szálkán kórház is van, kérj ott epekövet,
Reszelj retket és azt e reszelékbe lökjed.
Meglátod, azt reggel, sohasem találod,
Föloldó hatását szájtátva csodálod.

2. Ugyan e baj ellen ott van a bojtorján,
Theaként iszogasd, pisiled momentán.

3. Vészes vérszegénység, idegbaj forrása,
Tízezer közül sincs kettő gyógyulása.
Rendelnek sok arzént, ferrumot és másat,
Csak csalángyökér az, amit ki nem ásnak.
Theaként használják, piros borban főzve,
Négy ujjod közt mit fogsz egy literre töve.
Ha ágyban feküdtél, bizton felkelsz tőle,
Öt-hat hétig használd, megmondom előre.

4. Ó, hányan szenvednek savtúltengésben,
Küszködnek, vinnyognak, mint kutya a présben.
Gumicsövet nyelnek, kapnak pezsgőt bőven,
A krumpli gyógyítja, sülve a sütőben.
Használd szivacs gyanánt, beled tiszta tőle,
"Krumplipüre" nem jó, vízben van az főzve.
Amit magyarázok, jól eszedbe vegyed,
Mert a savtól sebes a gyomrod és a beled.
Gyomrodat felmarja, fekély lesz a neve,
Nem emészthet attól senkinek a bele.
Beleknek bolyhait vakolattal vonja,
Ehetsz bár táplálót, ki lesz veled tolva.
Annyira elgyengülsz, lesüllyed a gyomrod,
Napról napra gyengülsz, koporsó a gondod.

5. Ha sebek martak fel, fekélyes lett gyomrod,
Sültkrumplin olajjal lehet csak gyógyulnod.
Hentes kézre kerülsz, ha elhanyagolod,
Öt-hat sült krumpliból, ha a bélt kinyomod.
Ennyit fogyasztván, a többit olajozd.
Sebed a sült krumpli mentesíti savtól,
Szigetelő fedőt kap az az olajtól.
Bajod így ápolva, meggyógyul majd sebed,
Ez sivár életben még örömed lehet.

6. Biz az élet sokszor úgy jár, mint a kártya,
Megesik, hogy meghűl olykor a mellhártya.
Kaphatod szárazon, esetleg vizesen,
Szaladsz az orvoshoz, csapolni vitessen.
Cirokseprő magját kifőzni teának,
Egészséget szerez hamar az magának.
Tetős evőkanál kerül egy literre,
Kaphatsz cirokmagot pénzért vagy hitelre.
Ne öntsd ki az ágyát, csináld nyakra-főre,
Egy főzéssel a mag nincsen még kifőzve.
Vért is kapsz biz ettől, meg is hízol tőle,
Öt-hat hét alatt már piros arcod bőre.
Idd reggel mint teát, egész nap mint vizet,
Ha ezt mind betartod, élted soká viszed.

7. Betyár ez az élet, sokszor idegre megy,
Ó, mennyi embernek épp a gyomrára megy.
Egyszerű tünete : rebeg gyomra szája,
Hinnéd, hogy egy lepke húzódott alája.
Mindenre dühödt vagy, szemed mint a vadnak,
Szikráznak, ha nézel, gubóid dagadnak.
Félni lehet tőled, bármi szelíd voltál,
Azt is marod mostmár, kinek udvaroltál.
Pokol ez az élet, családodé sem más,
Testvér, az élet cseppet sem pompás.
Szaladsz tudósokhoz, vizsgálgatnak egyre,
Próbareggeliznek, kérdnek tőről hegyre.
Egy sem leli bajod, dúlnak a tünetek,
Fizethetsz százasból akár egy türetet.
Bajod egyre mélyül, Kalló felé sietsz,
Már előbb megírtam, gyomoridegbaj ez.
Főzess csak puliszkát, szárazon, tengeriből,
Vondd ki gyakran magad szokott környezetedből.
Környezetváltozás csillapítja dühöd,
A puliszka gyógyít, ha este-reggel gyűröd.
Sok az arzén benne, szaporítja véred,
Hízni fogsz hetenként, jó ha magad méred.

8. Életed ha megnyúlt tisztes öreg korban,
Bár fiatalon is bekerülsz a sorba.
Gyakran szédül fejed, bizonytalan lépted,
Panaszolja ajkad : "oly gyakran szédülök,
Ingadozó léptem, jó, ha székre ülök."
Sűrű lett a véred, gyönge a folyása,
Egyensúly idegnek nincsen locsolása.
Kenetlen szekérnek nyikorog kerekje,
Száraz az agyad is, így jutsz szédületre,
Öreg ereidben vérkavicsok lesznek,
Itt az orvossága, attól széjjel esnek.
Egyél körtét, aszaltat vagy nyerset,
Biztos egyensúlyod hamar visszanyerted,
Hegyek szelíd alján termett elég "dicske"
Aszalva megkapod, forrázd kicsi vízben.
Vagy vagdald apróra, ha nem lenne fogad,
Ne búsulj öregem, csak szómat megfogadd.
Nem számít, hogy ősz vagy, csak fekszel az ágyon
Vidám ifjon mégy még ezen a nyáron.
Szerencsés lennél ám, ha téli körtéd lenne,
Mert így betegséged a pokolba menne.
Bár mindent ő szedne nem néznek az égre,
Receptet ír a doktor, tégelyből vagy hármat,
Találgatva szépen, hátha ez használhat.
Ha ez nem használna, van még recept bőven,
Ha meghalt, van paraszt, szed az a jövőben.

9. Nincs szív a mellkasban, más van a böndőben,
Levél végeztével ötlött az eszembe,
Hány szegény embernek fájdalmas élete,
Sosem volt zarándok, nem vágyott Rómába,
Eltorzul a képe, szenved reumában.
Küldik az orvosok Pöstyén, Szoboszlóra,
Bár tarisznyájában nincsen aranyóra.
Aki okos fickó, agyalágya benő,
Tudja, hogy gyógyszer bármifajta fenyő...
Kínok ellen adok jó tanácsot,
Faragj a fenyőből sok apró forgácsot.
Most járt erre Jézus fenyőfa ünnepén,
Találsz fenyőt bőven udvarok szemetjén.
Főzd azt levelestől, szikánccsal keverve,
Fürödj a levében, bajod le van verve.
Főzetét ki ne öntsd, adj hozzá forgácsot,
Új főzetet bővítsd, eljárod a Dájcsot.
Ám tíz percen túl már vízzel mosd arcod,
Oly erős, e főzet szüli ájulásod.
Ha fán mankón jártál, eldobod azt tőle,
Ne félj, nincs reumád, szabadultál tőle,

10. Új szer jut eszembe, gyulladás a neve.
Nyelés kínos tőle, mandulád van tele,
Fulladás környékez, hangod csak suttogás,
Forró bugát forrázz, csitul a gyulladás.
Nyomd ki azt egy fedőn, szabj szennyes kendőre,
Forrón váltogatva torkodra jön tőle.
Ha kezdetén teszed, egy nap szabadultál,
Ha dagadtan teszed, ne félj, meg nem fojt ám.
Egy kettő kifakad, áldod istenedet,
Hogy hyperol helyett bugát juttat neked.
Kitűnő hatású idült állapotban,
Forró céklalével mint állód gurgulgatva.

11. Szörnyű betegség még s örök az Isiász.
Ellene, testvér, tudod mit csinálsz ?
Savanyú káposztát melegíts magadra,
Huszonnégy órán át feküdj jól dunsztolva.
Elhagyod az ágyat, nem szenvedsz a sírig,
Áldod Istent, s kapod ami éppen illik.