Versek

Niki ez nagyon szép volt, hüphüp

Itt van egy kiscsit viccesebb gondolatsor.

Örkény István: Gondolatok a pincében
A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra. Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte.Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdátszedhetett a többieknek. Az alagsorban félhomály terjengett, de azértfeltűnt neki, hogy egy sarokban megmozdult valami.- Cicus! - szólt oda a falábú házmesterkislány. - Hát te hogy kerülsz ide,kiscicám?Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele. Az öreg, csúnya ésrossz szagú patkány - őt nézték cicának - meghökkent. Így még nem beszéltvele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémültenelmenekültek előle. Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volnaminden, ha történetesen cicának születik. Sőt - mert ilyen telhetetlenekvagyunk! - mindjárt továbbszőtte ábrándjait.Hát még ha falábú házmesterkislánynak születik?De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el se tudta képzelni.

Ez meg olyan őszinte, min az állat, azért tetszik.

Baranyi Ferenc: Fogadalom


Kíméletlenségemmel becsüllek én - olykor gyilkol a simogatás.
Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek,
mert "igazságos bántást" nem ismer az őszinteség,
fogadom: úgy ütlek meg én, hogy fájjon erősen,
mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon.
Fogadom: gátat nem vetek én az agyamba rohanó vérnek,
midőn szoknyát lebbentve a szél lányok felé lök,
nehogy a nosztalgiává sokasodó apró lemondások
alattomos bújtogatásaival ellened fordítson a visszafogottság.
Fogadom, hogy sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,
hogy minden lélekhájasító ernyedésből felhessentselek,
s a konszolidáltság marasztalóan kellemes sírboltjából
kemény életre trombitáljalak.
Fogadom, hogy gyűlölni is foglak,
fogadom, hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak a nagy szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerőssé hűlt szeretők
egykedvűsége képes,
és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.

Csak szeretlek.

Erről már nem is beszélve, azt hiszem ezt már majdnem mindenki átélte.

Baranyi Ferenc: Egy pillanatra


A pillanatot kell csupán kibírni,
amikor egy véletlen mozdulatból
kiderül, amit szüntelen gyanítasz,
de míg gyanítod, addig nem gyanakszol,
a pillanatot kell csupán kibírni,
amely egy önhitt szárnyalást keresztez,
mikor gyönyörű ívű szerepéből
egy pillanatra kiesik a kedves,
a pillanatot kell csupán kibírni,
mikor egy elszólása tudtul adja,
hogy szerelmedért teljes életével
adózik bár, de csak felére tartja,
a pillanatot kell csupán kibírni:
az átmeneti örökkévalóság
döbbenetét, mit a tábornok érez
ha kételyei percre lefokozzák -
a pillanatot kell csupán kibírni!
Aztán beérni azzal a csekéllyel,
mi megmarad a pillanat után is.
És oly csekély, hogy egy élettel ér fel.

"A bánatot, mit tán ma érez
mint brummogó, halk őszi hangot
idomítgassa a kezéhez
gyúrjon belőle kis harangot
csigát, lovat, s ne kérje számon
a búanyag rém furcsa jószág
egy formátlan szomorúságon
cseppet sem segít a valóság.

De hogyha átöleli szépen
megdédelgeti az ölében
s csinál a búból búbabát
tükörbe néz a hülye bánat
s mert a bánat egy hiú állat
elvigyorogja tán magát."

Megfejtésért: jókedvű Peltodors Atromaculata

"Én édes Jézuskám
arra kérlek téged
hozzál nekünk, hozzál
egy kis szegénységet.

Nem azt a vadságot
nem azt a vakságot
nem azt a fertelmes
csúnya gazdagságot.

Csak a szegénységet
a szegények jussát
tisztuljon már innét
ez a nagy kódusság.

Hozzad vissza Jézus
azt a szegénységet
búbos kemencében
mikor csutka égett.

Tepsiben a kolbász
zsírjába henyéljen
este lámpa süssön
rádió zenéljen.

Szűr kerüljön újra
a magyar vállára
csizma a lábára
végre valahára.

Dohányt a pipába
mindennap vehessen
egy komisz Leventét
szájába tehessen.

S ne legyen probléma
se Memfisz, se Mirjam
ezt a Budapestet
én is jobban bírjam.

Hogy több mosolyt lássak
öt, nótát halljak
mindenki bajába
hogy belé ne haljak.

Én édes Jézuskám
csudáid mívével
hátha boldogulnál
az urak szívével.

Állást adass, áldást
ne hiába kérjék
s emeltesd fel Jézus
gürcölőknek bérét.

Jézuskám az égből
nézzél le ezekre
karikagyűrűt tégy
a csupasz kezekre.

Aki szerelmes lett
hadd lehessen páros
friss fészekkel végig
rakódjon a város.

Óh nem kell a kiskert
s ház körül akácok
szűk emeleten csak
kétszobás lakások.

Bútor legyen bennök
gyúródeszka, teknő
legyen egy kutyó is
gyerek meg majd kettő.

Ezt a leányságot
ezt a legénységet
intézd el kis Jézus
ezt a szegénységet.

Jézuskám ezt hozzad
kérve kérlek téged
ezt az ügyes, kedves
édes szegénységet."

Népek Krisztusa Magyarország: 1920-2008

Kormorán: Volt apám, volt anyám

Volt apám, volt anyám,
Volt Istenem, volt hazám.
Volt bölcsőm, lesz szemfedőm,
Volt csókom, volt szeretőm.

Elvették az életem,
Mi maradt, az is sérelem,
Egy emberöltő s így vagyok,
Adtam, semmit nem kapok.

Nem kellek én senkinek,
Az ördögé lett mindenem.
Tiszta szívvel gyónom én,
Hitem, még van remény.

Kinevetnek, gúnyolnak,
Magyarként meghurcolnak.
Mint fű kisarjad megterem,
Élet nő a szívemen.

Kinevetnek, gúnyolnak,
Magyarként meghurcolnak.
Ezerkilencszázhúsz után
Van, még sincs hazám.


1920.

"Egy varjút öltem meg kamaszkoromban.
Véres havon vinnyogva tátogott.
Egy féltéglával vertem szét fejét.
Városhatárban bóklásztam napestig.

Ügyeltem rá, hogy józan ésszel öljek.
Kegyetlenségről szó sem lehetett.
Fiókodban rakhatsz talán így rendet.
Vagy újságot dobsz félre, tegnapit.

Majd holdat bámultam a nagy hidegben.
Úgy láttam, minden értelmes, merev.
Rajongtam éppen egy lányért, de tudtam,
nem jó ez a rajongás senkinek.

Elmúlt a tél. A nyár. És sok tavasz jött.
Most tél van, és most épp én vinnyogok.
A féltéglák szavakká ravaszodtak.
De nincs aki szétverje fejemet"

Drága gyermekkor.

Helló-belló! DIRRRREKTEEE teszem ide ezt a dalt a versekhez, mint megfejtést!

Drága gyermekkor.

http://www.youtube.com/watch?v=igEvUYY--7k&feature=rela ted

versike

"Egész héten csak húzom az igát
Menet közben eszem meg a kaját
Tele van a tököm úgy mint neked
De kell a lóvé ha a benzint veszed

De hétvégén vár a crosspálya
Mindegy hogy a porba vagy a sárba
Az ugrató után koppan a teló
Király a feeling le szarva a meló

Sisakot a fejre csizmát a lábra
Mandínerből kinézek a lányra
Tetszik neki hogy izomból megyek
A lejtő végén pofára esek

Mehetne a verseny de gyenge a moci
Erre persze nincs pénz bezzeg a foci
Le van az is szarva lényeg az érzés
Ugratok egy csőröst jön az orr vérzés..."

Aztamindenit... nem tudom hogy ezt a verset ki írta... de nagyon tetszik, és megéri hogy betanuljam és elszavaljam a tábortüznél az autós haverjaim körében.. :jo

Van még egy, de az karácsonyra.

"Nyakunkon az új év, elmúlt a karácsony,
a motoros csizmádat hagyd békén barátom!
Míg újévi malaccal tömöd ki a hasad,
a jó meleg garázsban rohad meg a vasad.
Várd ki a jó időt, én csak azt ajánlom,
motorozhatsz nyáron, végig az országon.
Tavasszal felkötjük a motoros kendőt,
így kívánok Neked Boldog Új Esztendőt!"

Ja, ezek is nagyon jók.
Honnan szedted?

NaNa írta:

Ja, ezek is nagyon jók.
Honnan szedted?

Kattints a kibontásához...

Az elsőt netről, de nem tudom ki írta, gondoltam megosztom veletek, még sosem hallottam.
Az újévi sms-t egy havertól kaptam, állítólag motoros berkekben terjed, de senki nem ismerte akinek eddig mutattam.

Nem éppen vers,de magállja remélem a hejét

Én nem szeretek idézni van bennem bőven ezért magamból merítek

Volt egy fiú,és egy lány ismerkedtek
,barátok lettek,és idővel megszerették egymást
mint két testvér össze tartoztak,
barátságuk öröknek bizonyult,
De egy nap elvette tőlük ezt a barátságot az élet
mert a lány szülei megtudták és haragra gerjedtek,
nem akarták látni a fiút,és elzárták a lányt a fiú szeme elől.
A fiú mit sem tudott erről és hiába kereste kutatta a lányt nem találta
,leült egy szikla tövébe ahova kijártak együtt és magába roskadt,
csak ült és ült folytak a szeméből a könnyek és nem jött a lány.
A FIÚ AZÓTA IS OTT ÜL SZIKLÁVÁ VÁLTOZOTT,
ÉS A LÁNY AKI FELNŐTT MINDEN ESTE ODA ÜL MELLÉ ÁTÖLELI ÉS MESÉL AZ ÉLETÉRŐL....AZÓTA EZT A SZIKLÁT A KÖNNYEK SZIKLÁJÁNAK HÍVJÁK,MERT FOLYTON FOLYIK BELŐLE EGY ÉDES FORRÁS.
Ha egyszer megtalálod és iszol belőle,boldog leszel mert meg tudod mi a feltétel nélküli szeretet.

A vágy tengere

S feszült szívem halk dobbanása
Úgy, mint még soha különös varázsra
S hallom szíved, monoton, halk moraját
S testem minden pontja érted kiált

Hagyd hát, hogy elragadjon az élvezet
Hagyd, hogy a lelked egy percre én legyek
S, hogy elragadjon a képzelet, és ne hallja senki
Azt hogy szívünk miként tud szeretni

S érzem már újra, mit tegnap éjjel veled
Csodás véget nem érő gyönyör és élvezet
Remegett a szívünk egyazon dallamra
Mert te vagy testem örökös otthona

S hagyom, hogy testem testedhez érjen
S legyen csak mozdulat semmiért is egészen
S érzem már bőrömön édes csókodat
S elhagy erőm...szívem is remegi sóhajodat

S hagyod, hogy szerelmem csak benned éljen
Hagyod, hogy simogatásom bőrödön égjen
Érzed szívünk ritmusa egy dallamot diktál
S többet ér minden eltitkolt szónál

S elfelejtjük egy percre azokat,
Akik elvennék tőlünk a közös álmokat
De hagyd, hagy tegyék nem számít semmi
Csak hogy együtt újjá tudunk születni

Testem már testedé, szívverésed is érzem
Benned veszik el minden lélegzetem
S sóhajod is az enyém, csókod ajkamon lüktet
Magamon érzem minden forró lüktetésed

Ez vágy, ez szerelem
Ez minden ez végtelen
Ez mámor, ez szenvedély
Ez tűz mi benned él

Ezt hagyod, hagynod kell
Hogy szerelmem benned vesszen el
Ezt hagyom, hagynom kell
Hogy csókodban forrón égjek el

S kezed kezemhez ér szüntelen az élvezet
Elveszik köztünk minden lélegzet
Nincsen köztünk határ, sem akadály
Veled repülve semmi se fáj

S földet érni nem tudok, szárnyam visz tovább
Ahogy újra érzem tested örök birodalmát
S elragad az élvezet, a mámor, a szenvedély
Mert tested csak testemhez beszél

S hagyod, hagyom ez már kéj, ez már szenvedély
Szívem szívedhez örökre hazatér
Nem szólsz csak sóhajod szökik el az éjbe
S visszatér majd lelked az enyémbe

S hagyom, hagyod ez már örök élvezet
Mit ránkbíztak egy életre az istenek
S egy ritmus szívünk, egy ritmus a lelkünk
Mert most oly tisztán, oly végtelenül szeretünk

S véget ér testünk izzó varázsa
Mikor rted feszül szívem dobbanása
De ha kinyitod a szemed, ott leszek veled
Mert csak téged...

bupu írta:

Én nem szeretek idézni van bennem bőven ezért magamból merítek

Volt egy fiú,és egy lány ismerkedtek
,barátok lettek,és idővel megszerették egymást
mint két testvér össze tartoztak,
barátságuk öröknek bizonyult,
De egy nap elvette tőlük ezt a barátságot az élet
mert a lány szülei megtudták és haragra gerjedtek,
nem akarták látni a fiút,és elzárták a lányt a fiú szeme elől.
A fiú mit sem tudott erről és hiába kereste kutatta a lányt nem találta
,leült egy szikla tövébe ahova kijártak együtt és magába roskadt,
csak ült és ült folytak a szeméből a könnyek és nem jött a lány.
A FIÚ AZÓTA IS OTT ÜL SZIKLÁVÁ VÁLTOZOTT,
ÉS A LÁNY AKI FELNŐTT MINDEN ESTE ODA ÜL MELLÉ ÁTÖLELI ÉS MESÉL AZ ÉLETÉRŐL....AZÓTA EZT A SZIKLÁT A KÖNNYEK SZIKLÁJÁNAK HÍVJÁK,MERT FOLYTON FOLYIK BELŐLE EGY ÉDES FORRÁS.
Ha egyszer megtalálod és iszol belőle,boldog leszel mert meg tudod mi a feltétel nélküli szeretet.

Kattints a kibontásához...

Vazze ez naon jó,akár énrolam is szolhatna 1kis átírással

attila1500 írta:

Vazze ez naon jó,akár énrolam is szolhatna 1kis átírással

Kattints a kibontásához...

A történetek azért jók mert,veled is meg történik kicsit másképp,de lényegében ott van benne a történetben,ami számít.Majd kicsit átírod és már helyén lesznek a sorok.

nem éppen ide való,de mivel tömve vagyok,muszály írnom.

Mikor ott vagy érzem sóhajod,falakat mit fel emelsz
lelked mi kinyúlik,és egyszer megérintett,zárt burok
de lassan érzem újra éled benned mi rég volt
lelkesedésed és tüzed még a régi mi benned szunnyad

ott vagy a szavakban,itt vagy bennem mélyen
őrzöm gyermeki lelked,azt amit adsz és önzetlen,
emlékszem régről,mikor kezedben kanállal
egy hűs dinnyével jöttél,hogy melegben szomjamat vedd

ott ültél mellettem,mosolyod dalra fakaszt és melegséged
megérintette zárkózott lelkem,feltártad azt ami másnak nem ment
szereteted odaadásod velem volt,és elkísérte életem
nincs nap nincs perc mikor ne itt lennél,mert lelkünk összeforrt

összeforrt az élet tüzében,nem veheti el senki,
és mit felemeltél,magad köré hogy meg védd magad
gonosz bántó dolgoktól,most lebontom apró
pici lépésekkel,hogy gyermeki legyél,és szemedben

mosoly éljen,hogy újra lássalak ahogy megismertelek
ülj mellém hajtsd ölembe fejed,érezd kezem melegét
mi arcodhoz ér,és elvisz téged innen oda
ahol tündérek élnek,hol leveszed mi emberi benned

hagyd hadd vigyelek oda ahol nem jártál régen
engedd hogy melegségem átszálljon rád
engedd hogy ott legyél ahova tartoztál mindig
érezd hogy gondolataid csendesen járnak

világot tágul,és gondolataid szabadon járnak
add át érzéseid ennek világnak,és szabadon
éljél benne,mert nem létezik más csak te ,az élet
és azokat akibe bele zársz,szíved mélyén

mert tudom van még hely benne........