Eyendi
Gyalog
Akkor ijesztegessünk
Mégis...Mégsem...
Hiányoznak a szavak,
Mégis beszél a csend,
Hiányzik a mélység,
Mégsem csábít a lent.
Néha jó egyedül,
Mégis fáj a magány,
Néha fáj az Élet is,
Mégsem kell a Halál.
Szeretem a nappalt,
Mégis szép az éjszaka,
Szeretem a Napot,
Mégsem kell a Nap maga.
Gyönyörű a fény,
Mégis tetszik a sötétség,
Gyönyörű az, hogy szabad,
Mégsem hív a messzeség.
Nem kell az, hogy tilos,
Mégis rácsok mögött élek,
Nem kell az ami csúnya,
Mégsem látom meg a szépet.
Te vagy az aki kell nekem,
Mégis mással nevetsz,
Te vagy az akit szeretnék,
Mégsem engem szeretsz!
Mégis...Mégsem...
Hiányoznak a szavak,
Mégis beszél a csend,
Hiányzik a mélység,
Mégsem csábít a lent.
Néha jó egyedül,
Mégis fáj a magány,
Néha fáj az Élet is,
Mégsem kell a Halál.
Szeretem a nappalt,
Mégis szép az éjszaka,
Szeretem a Napot,
Mégsem kell a Nap maga.
Gyönyörű a fény,
Mégis tetszik a sötétség,
Gyönyörű az, hogy szabad,
Mégsem hív a messzeség.
Nem kell az, hogy tilos,
Mégis rácsok mögött élek,
Nem kell az ami csúnya,
Mégsem látom meg a szépet.
Te vagy az aki kell nekem,
Mégis mással nevetsz,
Te vagy az akit szeretnék,
Mégsem engem szeretsz!