Versek

én villon-t szerettem,szeretem.vannak 4 sorosai.sírfelirat,a szar balladája.az utóbbit még fejböl tudom.
Ha erdö mélyén,bokor alján
meglátsz barnán csillogni,
ne fordulj tolem el,hisz jusson eszedbe,
hogy szarból lettél ,s szarrá leszel

Nébli: ezek nagyon aranyosak voltak! Puszi érte!

Ezt nem tudom ki írta, vagy mi a címe, de aranyos:

Ha nem lennének szép selyem ruhák
ha nem lennének szőnyegek, puhák
ha nem lenne autó, mely úgy suhan
ha nem lenne parfüm, oh csakugyan
ha nem lenne ékszer mely úgy ragyog
nem lettem volna az ami vagyok

Ha nem volnának gazdag emberek
kiknek zsebében pénz van, rengeteg
akik unottak és kényelmesek
kiknél a szerelem nem nagy eset
kik nőt vesznek mint egy szép állatot
nem lettem volna az ami vagyok

Ha nem lenne éjjel tánchelység
ahol ezer sugárzó villany ég
ha nem keringne francia zene
az édes pezsgő ha nem ömlene
s nem tetszettek von' hitvány kis dalok
nem lettem volna az ami vagyok

Ha nem lenne kávéház mely meleg
és benne vastag, hangos emberek
és cigány aki jó kedvet csinál
s egy vendég aki sörrel megkínál
s akitől egy tubarózsát kapok
nem lettem volna az aki vagyok

Kinn a ligetben ha nem volna pad
melyre leülni ingyen is szabad
s melyre a kócos fiú is leül
s nem maradunk ott este egyedül
s ha nem ragyognának a csillagok
nem lettem volna az aki vagyok

Ha a világon nem lenne nyomor
gyomor melyet az éhség ostromol
apa, akinek teher a gyerek
anya ki csak köhög és pityereg
és nem kérdi a lányom hol csavarog
nem lettem volna az ki vagyok

nem értem ,hogy miért ,de sok autós kapcsolatba hozza a motorozást a bunkósággal,de én itt egyfolytában az ellenkezöjét tapasztalom.

Tudod Suzu, a kemény protektor gyakran érző szivet takar.
Nem szabad bedőlni a látszatnak.

Ablak Zsiráf írta:

Tudod Suzu, a kemény protektor gyakran érző szivet takar.
Nem szabad bedőlni a látszatnak.

Kattints a kibontásához...

Meg a sok bunkó előítéletnek.

Ejjjj, azért ez ebben a formában nem igaz.
Hogy azért az autósoknak is igaza legyen: én azért elég bunkócska tudok lenni a magam módján.

Szerintem is van előítélet a motorosokkal szemben és sajna rossz értelemben.
De úgy érzem, hogy változik a helyzet és már csak a néhány motorosklub fog negatív fényben tündökölni egy pár év múlva. (Gondolom tudátok kikre gondolok!)

Ezt nem tom kinek az agyszüleménye, de jól meg lett mondva:

" Köpj a Bíró oltalmára,
a templom a papoké,
a Törvény a gyáva vára,
szállj szabadság ég felé!"

Vár valahol egy város,
Ahol érzed,hogy SZABADNAK SZÜLETTÉL!!

Akkor még egy VILLON-t:

Végy arzénes savat, salétromot,
S avas faggyút habos luggal maratva,
Hozzá olvadt ólombul egy csomót,
Forró szurokkal, kénnel elhabarva,
Zsidónő piszkát is hozzá vakarva,
S vedd leprás ember lábmosó levét,
Meg ocska bocskor átizzadt belét
Áspiskigyó sürű vérébe mártva,
Tégy hozzá róka-,farkas-,borz-epét
-S az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!

Fogj egy halászni rest fekete macskát,
Vénet, fogatlant: szedd ki velejét
Vedd veszett kutya szájának a habját
Meg kehes öszvér sárga köpetét,
S Ügyelve apró csipetekre tépd,
Frissébe mindezt egy péppé zatyuljad
Csatorna lében, hol gyíkok lapulnak,
Folyik mérges kígyó és béka nyála,
Patkányok, s egyéb nemes vadak úsznak,
-S az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!

Vedd élő vizisikló köldökét
És rakd vigyázva gyilkos szublimátba,
Holdtöltekor tégy hozzá régi vért,
Mely megalvadt a borbélytállban állva,
S egy részin barna, másutt hagymasárga,
Végy szutykos teknőbül pelenka-lét,
Gyüjts össze vedlő rossz sebet, fekélyt
Egy szajha öblitő vizébe hányva
(Nem járt lebujban az ki meg nem ért)
-S az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!

AJÁNLÁS

Jó Herceg, törd át mind e csemegét,
Ha szitád, rostád, zsákod nem elég,
Egy sárga ülepü gatyán, vigyázva
-De disznó-szarral ízesitsd elébb-
-S az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!

" A kígyó aranysápadt volt
mint a száradó üveg
féltünk megérinteni őt
takarója forró halott börtön volt...
lezuhant arcom a hideg kőre
hogy érezzem a fagyott bűzlő vért
az eső-kígyók frissességét"

"Az utca vár,
nem bírom már
Elfordítom a kulcsot,
a motor jár
Becsatolom a sisakom,
indulnék már!
A kipufogó durrog
csak rám vár
Kipörög a hátsókerék,
megindul a gép.
A sebesség mámor,
ami a szívemben ég..."

" Poros az országút, mikor végig gördülök rajta,
Csak a szívem kalapál, s a motoromat jó motor hajtja.
Kanyarog az út alattam, arcomba süvít a szél,
Az úton csíkokat hagytam, mond ki büntetne ezért..."

"Magam mögött hagytam a várost, kialudtak a fények,
Az úton a magány a társam, nem tudom kivel beszéljek.
Követ a hold az égen, felé fordulok éppen,
Senki sincs az úton, csak mi, én meg a gépem."

Ablak Zsiráf írta:

Ez gyerekkori nagy kedvenc, szerintem mindenki ismeri:

Bóbita

Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen õszi levélen,
Két csiga õrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.

Kattints a kibontásához...

Egy korai magyartanárom szerint ez a vers arról szól voltaképpen, hogy egy szűzlány kacérkodott valami f@szival, ezért az jól megerőszakolta éjszaka.

Update: ja, az nem is ez a vers, hanem a galagonya. Mindegy, legalább a költőt eltaláltam

ezt úgy találtam, de nagyon jó :

Üdvözlet a motrosoknak
akiktől tanulunk sokat,
barátságot, szeretetet
örök szabadság érzetet.

Gyorsaságot, bátorságot,
különleges szép világot,
száguldjatok, ahogy lehet
szeljétek a fellegeket.

Egy másik, igaz már nem aktuális

Karácsony van, jó kajával megtömve a hasam,
kimegyek a garázsba megnézem a Vasam!
Csorgatom a nyálam, elmennék egy körre,
bánatomban gyorsan rámegyek egy sörre.

Kurvára várom már a nyarat,
kínomban zabálok még egy kis halat.
És ezt így addig-addig csinálom,
míg az egészet sugárba kihányom.
Azt mondom én neked motoros barátom,
motorozás nélkül szart sem ér a Karácsony!

Ez nem valami szívderítő, de érdemes elolvasni!

Két motoros

Együtt jártak már több mint egy éve,
boldogan sétáltak mindig kéz a kézbe.
Örültek egymásnak csak egymásért voltak,
amiért a szüleik eleinte szóltak,
de beletörődtek, hisz nem tudták egymástól eltiltani őket.
Elég volt nekik mit egymástól kaptak,
szerelmüknek határt soha nem szabtak.
Élvezték a száguldást a hosszú utakon,
szálltak egymás mellett külön motoron.
Két motoros útja soha el nem vált,
bánatuk, ha volt is az úton tovaszállt,
a látóhatár szélén, ha két motoros megjelent,
leírni ezt nem lehet, ezt érezni kell.
Fekete bőrruha fekete szkafander,
fekete bőrnadrág s nem egyszerű farmer,
fekete csizmában snyakukban kendővel
szálltak versenybe a száguldó felhőkkel.
Hosszú utakon el s visszacikáztak,
ott csak ketten voltak és egymásra vigyáztak.
Egymás nélkül soha nem indultak útnak,
egyetlen kérése ez volt a fiúnak.
Féltette szerelmét, hisz ő volt a mindene,
röviden tömören az egész élete.
Ők is, mint más szerelmesek sokat veszekedtek,
de csak addig tartott aztán kibékültek,
ám egy napon minden másként történt,
nem tartották be a jól bevált törvényt.
Távozás előtt a búcsú elmaradt,
s mindez egy álom egy félreértés miatt.
Hosszú napokig nem is látták egymást,
a szülők azt hitték mindkettőnek, van más,
de őket kínozta egy titkos sejtelem,
az egymás iránt érzett még mindig forró szerelem.
Hihetetlen lassúsággal teltek a hetek,
még nem békéltek a megsebzett szívek.
Mindkettő bánkódott mindkettő szenvedett,
kínosan teltek a napok éjjelek.
Egyre csak azon törték a fejüket
a békülés útja vajon melyik lehet.

Egy csillagtalan borús éjszakán,
elhatározásra jutott a lány.
Tudta, hogy egyedül mit sem ér az élet,
s szerelmétől bármikor bocsánatot kérhet.
Fejében megszilárdul e hirtelen gondolat,
nem is töprengett oly sokat,
hirtelen gyorsasággal be is öltözködött,
szájára szokás szerint fekete kendőt kötött.
Barna hosszú haját most is fölcsavarta,
hogy lány volt a ruhába ki gondolta volna.
Eszébe sem jutott, hogy megvárja a reggelt,
föltette fejére a fekete szkafandert.
Lenn az udvaron felült a motorra,
csak akkor jutott eszébe mikor már berúgta,
hogy volt egy kérése régen a fiúnak:
nála nélkül soha ne induljon útnak.
Keze ekkor rátalál egy féltve őrzött képre,
elővette megcsókolta s fölnézett az égre.
Érezte, ha most el nem indul szíve nyomban meghasad,
hogy mi járt ekkor a fejében örökre titok marad.
Szemében ekkor már könnyek égtek,
még egyszer jól megnézte a képet,
majd visszatette a bőrkabát mögé.
Gázt adott ugratott s mire az utcájukból kiért
már csak a motorjának, s az álmainak élt.
Egész úton arra gondolt mi lesz, ha majd odaér,
több volt neki szerelme, mint koldusnak a friss kenyér.
Az út szélén vén fák sorakoztak, jó öreg barátok,
jó öreg nyárfák, hisz ezt az utat már egy párszor bejárták.
A motorost egy fénysugár követte,
közben egyre több csillag kúszott fel az égre.
Gondolatai már régen messze jártak
csak nézte az utat s nem, vette észre,
hogy mindjárt oda ér a felbontott részre.
Az utolsó pillanatban egy nagyot fékezett,
de a sebességtől oly gyorsan megválni nem lehet.
Ebben a pillanatban az járt a fejébe,
hogy soha többé nem nézhet a fiú szemébe,
meg nem ölelheti kezét nem foghatja,
ezután már többé meg sem csókolhatja.
Hiába sietett vége mindennek, a szerelemnek,
a boldogságnak a csodás életnek.
A halállal csatázva a szeme könnybe szaladt,
hogy sietett, íme hoppon maradt.
Fájdalmat leküzdve csendesen suttogott,
a halál küszöbén a fiútól búcsúzott:
ne haragudj rám, hogy elmegyek,
de ígérem ezután is mindig veled leszek,
légy boldog, akkor én is az leszek,
emlékezz arra csak téged szerettelek.
Egyetlen vércsík volt ami a szkafander alól a szájából
kibuggyant s az arcán végig futott.
Ott feküdt az úton fekete ruhában
a motor közelében a vén fák árnyékában.

Pontosan egy éve ennek az éjszakának
a fiú eleget tesz becsületszavának.
Megfogadta ugyanis még ott zokogva,
hogy életében már csak egyszer ül motorra.
A megbeszélt időben megjött a négy haver,
a fején ekkor már fenn volt a szkafander,
lenn az udvaron felült a motorra,
gyászos tervét gyorsan újból átgondolta.
Gázt adott ugratott, s mire az országútra kiért,
már csak a motorjának és álmainak élt.
A temető ott volt az országút szélén,
a sír mit keresett a temető végén.
Leszállt a motorról és letérdel elébe,
húsz szál piros rózsát tett a fejfa tövébe.
A szalagot eligazította, melyre nagy piros betűkkel
ez volt írva: NEM TUDOK ÉLNI NÉLKÜLED.
A régi emlékek újra felkavarták,
a szívét nyugodni egy percig sem hagyták.
A barátok ott álltak sorban mögötte,
fekete kendőjét a fejfához kötötte.
Elindult a motorhoz a jó öreg baráthoz,
de mintha szívét kötötte volna a fejfához.
A temető kapuban felült a motorra,
barátai követték őt részvéttel sorba,
így emlékeztek a hajdani barátra.
A hegyi szerpentin volt a tiszteletkör vége,
az állandó útvonal régi szép emléke.
A fiú arra gondolt mennyit motoroztak,
hosszú hónapokig mily boldogok voltak,
de ő elment itt hagyta, s már nem érdekli semmi,
csak egyetlen gondolat: utána menni.
Könnyes szemmel a kormányt markolta,
s cseppet sem figyelt a kijelölt útvonalra.
Egy hatalmas kanyart egyenesen véve,
nagyot ugratott a tátongó mélységbe.
Ekkor már este volt a csillagok ragyogtak,
lenn a mélységben a vén fák suttogtak.
Ott feküdt a fiú fekete ruhában,
a motor közelében, a holdfény árnyékában.

pont az elöbb olvastam én is , de nagyon szép

akkor hadd tegyek egyet ide Homertol is , aszongya hogy:


Betyárossan

Kikötöm lovamot, nyerges paripámot,
Leülök a fõdre s elõvesz pipámot,

Taknyom, nyálom folyik, fényes a derebje,
Megéheztem, s innek az egészségedre.

S majd felpattanok, menek a hörgõ gurgulya után,
Csattintok a nyelessel, s elverem a port a burán.

Lemenõben a nap, fárad a gerembe,
Hazafele menet bemenek a Legyesbe,

Kikérem a porciót, beszélek Lacival, Jenõvel,
Elregélem nekik mi történt Mezõddel.

Otthon vetek a malacnak, állatnak, embernek,
Oszt takarodjék mindenki határnak, bereknek,

S álmodok szépekrõ, lyányokró, jó nõkrõ,
Szagos berkenyérõ, fityegõ bembõrõ,

Látomásom homályos, jön szembe Fellini?
Menjetek a pecsába, aludjék mindenki!