én a fokhagymát is szoktam mélyhűtőbe tenni, ha van kedvem többet megpucolni, vagy túl sok lett az épp főzendőbe. Szerintem felengedés után nem veszít semmit az élvezeti értékéből, viszont könnyebb átnyomni, nem olyan recsegősen-fröcskölősen préselődik, hanem lazán, könnyen átcsusszan a fokhagymanyomón, még érzésre is isteni
hagymából mondjuk ha túl nagy fej... fokhagymából meg egyrészt tényleg sosem elég, és ezzel a hozzáállással megpucolok néha rengeteget, de aztán van, hogy mégis belátom, hogy ennyi azért mégsem kell... illetve én nagyon el tudok veszni a gondolataimban és van úgy, hogy ilyen mechanikus tevékenységek közben egyszerűen átgondolkodom magam egy másik dimenzióba (vagyis totál elbambulok ) és csak monoton ütemben pucolok, pucolok és pucolok - aztán ott állok 3 komplett fej megpucolt fokhagymával, miközben csak 5-6 gerezdre lett volna szükségem
Találtam ezt a varrógép hirdetést... Itt van Cegléden. És ruszki cucc, imádom a ruszki cuccokat. Vélemény? Megéri? Jó ez kezdésnek? Csak 5 programot tud, nem kevés? http://aprod.hu/hirdetes/varrogep-ID1srsf.html#74fb62701c
Nálam úgy képződik az ilyesmi, hogy szólok Söndörnek, hogy segítsen fokhagymát pucolni majd nekiáll. Addig pucolja amennyi előtte van. Ha az egész hálót teszem elé, azt is megpucolja ha nem figyelek.... Most már kiteszem elé.
Na, valaki adjon tanácsot, miért így sül a kuglófom? Folyton kirepedezik... A múltkori még durvább volt, az úgy nézett ki, mint a rózsabimbó... : Akkor kikentem zsírral a formát, most direkt nem, mert a tészta úgyis olajos. Most sülés közben szépen indult pedig, ilyen volt félidőben: Csak lefotóztam, nem nyitottam ki a sütőajtót.
En meg ugyszoktam hogy megpucolom a fokhagymat es megeszem van amikor csak ugy magaban vagy piritos kenyerhez.
Aztan ugy is szoktam hogy megdürdök es kesz.Ha meg motorozas közben megizzadok ne szagolgasson aki finnyas.
Nem olvastam el az összes oldalt, csak látom, hogy fokhagyma a téma. Régebben én is utáltam fokhagymát pucolni. Viszont van egy végtelenül egyszerű módja a pucolásnak. A gerezd alsó részét le kell vágni, és a kés lapjával rányomni. Kiesik a héjából. Persze nem köröm piszkáló késsel, hanem rendes szakácskéssel. Utána apróra vágni is könnyebb. A másik ami küzdelmes volt a paprika csumátlanítása. Utálom amikor levágják a hússal együtt és megy a drága jó paprika a szemétbe. A paprikát meg kell fogni a száránál. Egy határozott mozdulattal be kell tolni, utána vissza. A csuma kiszakad tisztán, a magok egy kis ütögetéssel kiperegnek. Talán van aki nem ismerte ezeket.
Mivel szakács vagyok, én ismertem Nyáron a BMW-s talin lecsót főztünk bográcsba, kérdem a séfet, h megvárja-e, amíg kicsumázom a paprikát? Azt mondja: sokáig tart, meg minek? Hát, mondom pl. én utálom, ha a rengeteg mag ott úszkál a lecsóban, és nem is tart sokáig. Mondja, h jajj, de vagdosni, meg piszkálni, meg ilyenek.... Erre bemutattam neki ezt a benyomós trükköt, leesett az álla, aztán megvonta a vállát. Fnéildivel (ő sem ismerte a módszert) pillanatok alatt kicsumáztuk a két nagy szatyor paprikát, még kép is van róla
Ez is jó, de ha mondjuk nekem karikában kell a paprika, akkor lőhetem ezt a módszert Egyébként én is így szoktam, ha le van törve a csumája, de inkább csak félbevágom.
Múltkor nekiálltam kuglófozni. Sokban a végeredmény nem különbözött a keverős muffintól... viszont sokkal több pancsolás.