Égések és bénázások
- Téma indító bae
- Kezdés dátuma
Az új motortárolónknál finom kis murvás-kavicsos vacak van a tároló bejáratánál, a kapu pedig alig szélesebb, mint a motor, de legalább a parkolóban a taxisok is folyton ott bandáznak. Tegnap először próbáltam beállni (eddig mindig nemtávirattal rakattam el a motort), 20 percig szerencsétlenkedtem, de a motoron ülve meg sem bírtam mozdítani, mellette állva meg féltem, hogy elborítom. Végül a szomszéd állásban "lakó" robogós srác mentett meg, mert betette nekem a motort.
Na, ma gondoltam, jól begyakorolom a technikát, nehogy már ilyen kínos helyzetekbe kerüljek, megkértem nemtáviratot, hogy jöjjön le, álljon meg a motorom túloldalán és segítsen beállni vele, hogy legközelebb már egyedül is menjen. Hát nem sikerült, a párom pocsék tanár, tök ellentétesen képzeljük a motortolás megtanulását.
Valaki nem akar egyszer idejönni kiképezni?
(elvégre van még olyan biztonsági őr, aki nem látta a szerencsétlenkedésem, nehogy kimaradjon.)
Ja, és a sztorihoz hozzátartozik, hogy ez közvetlenül azután történt, hogy Zéével közösen feltörtük a motoromat a belvárosban, mert besz@rt a tárcsazár...
Köszi még egyszer a mentést!
Z
zéé77
Vendég
B
_Bq_
Vendég
Az új motortárolónknál finom kis murvás-kavicsos vacak van a tároló bejáratánál, a kapu pedig alig szélesebb, mint a motor, de legalább a parkolóban a taxisok is folyton ott bandáznak. Tegnap először próbáltam beállni (eddig mindig nemtávirattal rakattam el a motort), 20 percig szerencsétlenkedtem, de a motoron ülve meg sem bírtam mozdítani, mellette állva meg féltem, hogy elborítom. Végül a szomszéd állásban "lakó" robogós srác mentett meg, mert betette nekem a motort.
Na, ma gondoltam, jól begyakorolom a technikát, nehogy már ilyen kínos helyzetekbe kerüljek, megkértem nemtáviratot, hogy jöjjön le, álljon meg a motorom túloldalán és segítsen beállni vele, hogy legközelebb már egyedül is menjen. Hát nem sikerült, a párom pocsék tanár, tök ellentétesen képzeljük a motortolás megtanulását.
Valaki nem akar egyszer idejönni kiképezni
(elvégre van még olyan biztonsági őr, aki nem látta a szerencsétlenkedésem, nehogy kimaradjon.)
Az nem opció, hogy - ha már úgyis rajta ülsz - nem lábbal próbálod átrugdosni a motort a kapun, hanem beindítod, és szépen begurulsz vele?
Lehet azt akár úgy is, hogy lógatod mellette a lábad, nem muszáj feltenni a lábtartóra, kis gázzal, kuplungot csúsztatva, hogy éppcsak megmozduljon magától. Feltételezem, annyi hely van még a kapuoszlopok között, ha amúgy is meg tudnád oldani rajta ülve, hogy elfér a lábad is.
Az nem opció, hogy - ha már úgyis rajta ülsz - nem lábbal próbálod átrugdosni a motort a kapun, hanem beindítod, és szépen begurulsz vele?
Van ott egy lejtő, így farral kell beállnom, mert lefelé még csak-csak gurul a motor, de fölfelé tolatni...
Csak a farát nem tudom odagurítani, mivel ha rajta ülök, kipörög a lábam a murván. Az elv az volt, hogy én megpróbálom rendesen, finoman betolni, nemtávirat meg a túloldalon áll, hogy ha borulunk, elkapjon, de nem értett egyet az oktatási elveimmel, így végül megint ő tette be.
alvaro
Homura-chan megtestesült önzése
Nálunk a kitolással volt szívás. Ciliegia bent volt télen, szépen betolatva, hasonló okokból, mint birgénél (kisbetű). A garázsból még elég jól kijön, annak a rámpáját elég lankásra csináltattuk ahhoz, hogy izomerővel ki tudjam tolni. Aztán jött a lejtős térkövezett ösvény a kertben - ahol gondoltuk, elég lesz beindítani, majd szépen fölmegy a maga erejéből. Egy akadálya volt a dolognak: a téli többszöri töltés ellenére meghalt az akku
Hát, mit ne mondjak, ketten toltuk vagy 10 percig, mire azon a 3-4 méteren följutottunk, néhány centinként küzdöttük föl a 167 kilós pehelysúlyát. Volt is izomláz utána... vajon mi a fenét csináltunk volna egy Goldwinggel?
Azóta van új akku, így már indul, de most kint is van a "nyári" helyén, ponyva alatt. Teresa szintén, de ő télre se fért be a sok akadálytól, meg szándékoztam is használni. Az persze kevésbé volt vicces, mikor a március közepi hóvihar félig lecibálta róla a ponyvát, és diszkréten betemette
Utána alaposabban kötöztem rá...
Hát, mit ne mondjak, ketten toltuk vagy 10 percig, mire azon a 3-4 méteren följutottunk, néhány centinként küzdöttük föl a 167 kilós pehelysúlyát. Volt is izomláz utána... vajon mi a fenét csináltunk volna egy Goldwinggel?
Azóta van új akku, így már indul, de most kint is van a "nyári" helyén, ponyva alatt. Teresa szintén, de ő télre se fért be a sok akadálytól, meg szándékoztam is használni. Az persze kevésbé volt vicces, mikor a március közepi hóvihar félig lecibálta róla a ponyvát, és diszkréten betemette
Utána alaposabban kötöztem rá...
Ma vettem egy nagy levegőt, azt mondtam, hogy egy életem, egy halálom, ha a lábamra ejtem a motort, akkor legalább lesz 6 kényelmes hetem a fekvőgipszben és egyedül, a legkisebb segítség nélkül, sőt, figyelő tekintetektől mentesen beraktam a motort a tárolóba. Oké, állhattam volna közelebb is a széléhez, de akkor is nagyon büszke vagyok magamra
Nyáron Nővérem a kis Keresztlányommal biciklivel átjött melóba (családi vállalkozás), hogy meglátogassa a családot. Aztán kérdezte, hogy elmegyek e velük kicsit bicajozni. Mondom persze. Kibányásztam a cangám a raktárból, ráülök 1 év szünet után és mindenki azon röhögött, hogy rutinosan húzom be az első féket kuplung gyanánt, és bal lábam a pedálon, hogy én bizony most váltok egyesbe...
Elfelejtettem biciklizni
Elfelejtettem biciklizni
Vagyunk ezzel így egy páranNyáron Nővérem a kis Keresztlányommal biciklivel átjött melóba (családi vállalkozás), hogy meglátogassa a családot. Aztán kérdezte, hogy elmegyek e velük kicsit bicajozni. Mondom persze. Kibányásztam a cangám a raktárból, ráülök 1 év szünet után és mindenki azon röhögött, hogy rutinosan húzom be az első féket kuplung gyanánt, és bal lábam a pedálon, hogy én bizony most váltok egyesbe...
Elfelejtettem biciklizni
Az első biciklizés hosszasabb motorozás után mindig ilyen, főleg ha kimarad egy hosszabb időszak nélküle 
Engem az idegesített, hogy két perc laza tekerés után fulladtamNálam a Lóóó beüzemelése után egy évig kimaradt a bringázás. Amikor ráültem, majdnem eldobtam a bringát, mert annyira nem volt súlya. A 260 kilós dög után a tizenkilós brinyó komplett tollpihe volt, majdnem féltem, hogy összerogyik alattam.
bár sose voltam valami sportos.......
alvaro
Homura-chan megtestesült önzése
Nálam a Lóóó beüzemelése után egy évig kimaradt a bringázás. Amikor ráültem, majdnem eldobtam a bringát, mert annyira nem volt súlya. A 260 kilós dög után a tizenkilós brinyó komplett tollpihe volt, majdnem féltem, hogy összerogyik alattam.
Nekem budai időszakomban maradt ki a bicikli, épp mikor elkezdtem motorozni. Aztán olyan rövid és súlytalan volt a drótszamár, hogy sehogy se találtam rajta a helyem... de hál'Istennek mióta az Isten háta mögött van a házunk, ismét rendszeresen biciklizek, Csurgóra meg Bodajkra szinte mindig azzal járok. Oda-vissza ilyen 10-16 kilométerekről van szó, annyiért alapból be nem indítok egy belsőégésű motort... a mozgás meg nagyon kell így informatikai területen...
Örülök, hogy nem nekem van egyedül bringaparám...
Kb. két hete megint ráültem (kb. másfél - 2 év után, mert ugye a terhesség egy bizonyos részétől már nem ajánlják a bicajozást), mert csak két kilométert mentünk egy buliba, de tőlünk Csömörre végig emelkedő... úgyhogy egy hétig izomlázam volt utána.
Amúgy ha tőlünk csak a postára akarok menni, ami "csak" 800 méter, az is végig emelkedő.
De jutalom a nap végén, hazafele mindenhonnan lejt.
Kb. két hete megint ráültem (kb. másfél - 2 év után, mert ugye a terhesség egy bizonyos részétől már nem ajánlják a bicajozást), mert csak két kilométert mentünk egy buliba, de tőlünk Csömörre végig emelkedő... úgyhogy egy hétig izomlázam volt utána.
Amúgy ha tőlünk csak a postára akarok menni, ami "csak" 800 méter, az is végig emelkedő.
De jutalom a nap végén, hazafele mindenhonnan lejt.
Kicsit megnyugodtam, hogy több éves kihagyás után nem csak én éreztem úgy, hogy a bicajozás életveszélyes... össze-vissza kell váltogatni, mind a két kezeddel, nincs rajta kontra, mint a régi brinyón, ha kuplungolok, fékezek, nincs rajta tükör, nem látom, mi van mögöttem, ha hátranézek, rossz felé megyek... Ráadásul nekünk csak vázas férfibicaj van otthon, amire a fel- és leszállás az én magasságommal (150 cm) már artistamutatvány... még jó, hogy örököltem ilyen irányú géneket... 
1 hete sincs meg a mocim, de nekem máris sikerült vele alkotnom. Történt ugyanis, hogy este nem én raktam le a a lakás mögötti murvára, hanem férjecském. Persze szép rutinosan egyesben hagyta. Én mindig üresben hagyom, elég dologra kell még figyelnem elinduláskor. Ismerem magam annyira, hogy másnapra tuti elfelejtem, hogy egyesbe van és lerottyantom. (igen tudom, kijelzi hogy üresben van-e, de reggel én nem látok...) Egyébként is az alföld kellős közepén nem nagyon gurul ez sehova
Nos, ezen a reggelen sem voltam kevésbé kómás és természetesen a motor indítása előtt még véletlenül sem néztem meg vajon üresben van-e a gép, így történhetett, hogy kulcs elfordít, gomb megnyom, motor meg ugrik egyet. Kis szívdobogás, de mondom nincs itt semmi baj...tévedtem..ugyanis a motor kecsesen leugrott az oldaltámaszról, és megfontoltan dőlni kezdett. Igazából az első pár másodpercben annyira megdöbbentem, hogy fel sem fogtam mi történik, csak reflexből próbáltam megfogni a vasat, mígnem térddel a földre zuhanva finoman leengedtem. Ezt a jelenetet kedves az ablakból nézte végig, az ezt követő üvöltést meg kb a fél lakótelep hallotta (háát őő igen, nálam a stressz így jön ki)
Baj végül nem lett, szépségemnek haja szála sem görbült, a szomszédok azóta kiheverték a reggeli sakálordítás élményét, én pedig megtanultam, hogy vagy mindig nézzek rá a műszerfalra tisztességesen mielőtt indítok vagy legalább üljek fel a motorra előtte. Ez utóbbi amúgy azért nem történt meg, mert pár percig szívatózni kell indulás előtt, gondoltam addig nem ülök rá..
Térdileg ugyan kicsit lesérültem, de én regenerálódok...a motor nem A lila foltokat amúgy is büszkén hordom...harci sérülések
Nos, ezen a reggelen sem voltam kevésbé kómás és természetesen a motor indítása előtt még véletlenül sem néztem meg vajon üresben van-e a gép, így történhetett, hogy kulcs elfordít, gomb megnyom, motor meg ugrik egyet. Kis szívdobogás, de mondom nincs itt semmi baj...tévedtem..ugyanis a motor kecsesen leugrott az oldaltámaszról, és megfontoltan dőlni kezdett. Igazából az első pár másodpercben annyira megdöbbentem, hogy fel sem fogtam mi történik, csak reflexből próbáltam megfogni a vasat, mígnem térddel a földre zuhanva finoman leengedtem. Ezt a jelenetet kedves az ablakból nézte végig, az ezt követő üvöltést meg kb a fél lakótelep hallotta (háát őő igen, nálam a stressz így jön ki
)Baj végül nem lett, szépségemnek haja szála sem görbült, a szomszédok azóta kiheverték a reggeli sakálordítás élményét, én pedig megtanultam, hogy vagy mindig nézzek rá a műszerfalra tisztességesen mielőtt indítok vagy legalább üljek fel a motorra előtte. Ez utóbbi amúgy azért nem történt meg, mert pár percig szívatózni kell indulás előtt, gondoltam addig nem ülök rá..
Térdileg ugyan kicsit lesérültem, de én regenerálódok...a motor nem
A lila foltokat amúgy is büszkén hordom...harci sérülések 
Witch77
motorizált boszorkány
1 hete sincs meg a mocim, de nekem máris sikerült vele alkotnom. Történt ugyanis, hogy este nem én raktam le a a lakás mögötti murvára, hanem férjecském. Persze szép rutinosan egyesben hagyta. Én mindig üresben hagyom, elég dologra kell még figyelnem elinduláskor. Ismerem magam annyira, hogy másnapra tuti elfelejtem, hogy egyesbe van és lerottyantom. (igen tudom, kijelzi hogy üresben van-e, de reggel én nem látok...) Egyébként is az alföld kellős közepén nem nagyon gurul ez sehova
Nos, ezen a reggelen sem voltam kevésbé kómás és természetesen a motor indítása előtt még véletlenül sem néztem meg vajon üresben van-e a gép, így történhetett, hogy kulcs elfordít, gomb megnyom, motor meg ugrik egyet. Kis szívdobogás, de mondom nincs itt semmi baj...tévedtem..ugyanis a motor kecsesen leugrott az oldaltámaszról, és megfontoltan dőlni kezdett. Igazából az első pár másodpercben annyira megdöbbentem, hogy fel sem fogtam mi történik, csak reflexből próbáltam megfogni a vasat, mígnem térddel a földre zuhanva finoman leengedtem. Ezt a jelenetet kedves az ablakból nézte végig, az ezt követő üvöltést meg kb a fél lakótelep hallotta (háát őő igen, nálam a stressz így jön ki
Baj végül nem lett, szépségemnek haja szála sem görbült, a szomszédok azóta kiheverték a reggeli sakálordítás élményét, én pedig megtanultam, hogy vagy mindig nézzek rá a műszerfalra tisztességesen mielőtt indítok vagy legalább üljek fel a motorra előtte. Ez utóbbi amúgy azért nem történt meg, mert pár percig szívatózni kell indulás előtt, gondoltam addig nem ülök rá..
Térdileg ugyan kicsit lesérültem, de én regenerálódok...a motor nem
jéééé... a Kawában nincs benne az indításgátlás lerakott sztendernél?
Mindazonáltal szerelőtől kapott jótanács, ami autóra is érvényes: MINDIG (még ha üresben van is) behúzott kuplunggal indíts, így az önindítót (=akkumulátort) is kíméled, nincs terhelés alatt a motor, könnyebben megforgatja az önindító... és ha már a kuplungot húzod, akkor hátha kiengedés előtt mégiscsak rápillantasz ösztönből az üresjelzőre és nem játszik kengurut a vas...
1 hete sincs meg a mocim, de nekem máris sikerült vele alkotnom. Történt ugyanis, hogy este nem én raktam le a a lakás mögötti murvára, hanem férjecském. Persze szép rutinosan egyesben hagyta. Én mindig üresben hagyom, elég dologra kell még figyelnem elinduláskor. Ismerem magam annyira, hogy másnapra tuti elfelejtem, hogy egyesbe van és lerottyantom. (igen tudom, kijelzi hogy üresben van-e, de reggel én nem látok...) Egyébként is az alföld kellős közepén nem nagyon gurul ez sehova
Nos, ezen a reggelen sem voltam kevésbé kómás és természetesen a motor indítása előtt még véletlenül sem néztem meg vajon üresben van-e a gép, így történhetett, hogy kulcs elfordít, gomb megnyom, motor meg ugrik egyet. Kis szívdobogás, de mondom nincs itt semmi baj...tévedtem..ugyanis a motor kecsesen leugrott az oldaltámaszról, és megfontoltan dőlni kezdett. Igazából az első pár másodpercben annyira megdöbbentem, hogy fel sem fogtam mi történik, csak reflexből próbáltam megfogni a vasat, mígnem térddel a földre zuhanva finoman leengedtem. Ezt a jelenetet kedves az ablakból nézte végig, az ezt követő üvöltést meg kb a fél lakótelep hallotta (háát őő igen, nálam a stressz így jön ki
Baj végül nem lett, szépségemnek haja szála sem görbült, a szomszédok azóta kiheverték a reggeli sakálordítás élményét, én pedig megtanultam, hogy vagy mindig nézzek rá a műszerfalra tisztességesen mielőtt indítok vagy legalább üljek fel a motorra előtte. Ez utóbbi amúgy azért nem történt meg, mert pár percig szívatózni kell indulás előtt, gondoltam addig nem ülök rá..
Térdileg ugyan kicsit lesérültem, de én regenerálódok...a motor nem
Ilyenek ezek a szivatós motorok. Szivatnak
(bocsi )Javaslom, hogy fel se ülj rá, de még a sztendert se hajtsd fel (szép is lenne, ha nem ülnél rajta
) így ha sebességbe hagyod, vagy más, meg se fog nyikkanni. Ott az első értetlenség, a második pánikolás után leesik, hogy valami nem stimmel, mégpedig, hogy nincs zöld a műszerfalon. Így tutira nem ugrik ki alólad a kicsike Azért nyugtass meg, hogy leszaladt és segített felállítani?
Legújabb blogbejegyzések
-
Vezetéstechnika és a PirosHollnap megyek a Fullcontroll tréningjére, Gönyűre. Valamelyik ismerős...- Yamina
- Frissítve:
-
Hanumankid a halálfalonA fiam találta ezt a remekművet, ami talán valakinek zeneileg is...- NaNa
- Frissítve:
-
37/2024 Kitört a zimankó, a garázsban maradtak a motorokAz előző héten még kánikula volt, aztán egyik napról a másikra kitört...
- NaNa
- Frissítve:
-
36/2024 Petős motorozásA héten mindenfele jöttem-mentem a Honda CL500-zal, amikor a gyerekek...
- NaNa
- Frissítve:
-
