Versek

Ancsipancsi írta:

Szép.

Kattints a kibontásához...

köszönöm

hosszab csendben

Hosszan? Csendben?

Talán majd egyszer, ha újra eljövök közétek,
Rongyos gönceimben meg sem ismernétek.
A szegénységet hoznám néktek ajándékba!
S mellé örök egészséget adnék ráadásba!

S ti barátim lehet nekem nem is örülnétek.
Pedig tudjátok milyen kincset adnék tinéktek?
Ez többet érne mint minden ország aranya!
Mégis koldusok lennétek, de azok leggazdagabbika.

S látnátok leprást, pestisest, rákost gazdagon!
Ti élnétek spártaian szegényen és szabadon.
Kóroknak tudorát nem látnátok nap mint nap,
Éltetek sanyarú lesz, de hosszú, szép és igaz....

Talán majd egyszer, ha újra eljövök közétek,
Rongyos gönceimben meg sem ismernétek.
Ti sem tudjátok, milyen kór lakik itt bennem?
S titkon várok egyedül, hosszan, csendben...

回転思考
2009年szacsaされています。

病院よりもむしろ、ここで
ベン占拠やトイレ、
ここで私の体に薬gnaws 、
ここで、滞在は、人生の泥沼
と冷笑をなしている奇妙なまでの口からすべてを

おそらく一度以上になるでしょうし、もし彼
メインと言って許されるよ、ほとんどこれは最高だった
私は告白をたくさん作って、私はあなたになることを少し送っているが、
しかし、誰も私の挨拶を返さ
ときから、私は別れの涙を流すと...



Ps: gondoltam leírom magyarul is...

Kavargó gondolat
http://blog.hu/user/74119

Inkább itt mint kórházban,
Vagy egy wc-ben guggolva,
Hol drog mardossa testem,
Maradok itt, hol az élet fertő
S az idegen szájból mindig gúny NŐ

Talán egyszer majd ha vége lesz
Mondhassam, igen ez volt a best
Sokat vallottam, s neked keveset adhattam,
De senki sem fogadta köszönésem
Mikor tőled, könnyezve elbúcsúztam

FUTÓ SZOMORÚSÁG

Futó szomorúság verdes
Megtört szívemben,
Már túl sokat harcoltam
És többet veszítettem,
Mint amit még elviselek.

Futó szomorúság hagyj magamra,
Ma hazautazom anyámhoz,
Aki magához ölel majd
És elkényeztet,
Mint régen.


Jim Morrison

Ancsipancsi írta:

FUTÓ SZOMORÚSÁG

Futó szomorúság verdes
Megtört szívemben,
Már túl sokat harcoltam
És többet veszítettem,
Mint amit még elviselek.

Futó szomorúság hagyj magamra,
Ma hazautazom anyámhoz,
Aki magához ölel majd
És elkényeztet,
Mint régen.


Jim Morrison

Kattints a kibontásához...

Kellemes emlékeket idézel, még siheder koromban volt egy Morrison Clubb nevezetű hely Perbálon sokat lógtam ott a zene meg a csajok miatt....

sp1szacsa írta:

Kellemes emlékeket idézel, még siheder koromban volt egy Morrison Clubb nevezetű hely Perbálon sokat lógtam ott a zene meg a csajok miatt....

Kattints a kibontásához...

Van pesten is egy The Doors nevezetű kocsma...tele képekkel és minden második dal The Doors, ami szól. De lehet én vagyok az egyetlen, aki amiatt jár oda sajnos. Valahogy hiányzik a hely szelleme...még nem sikerült hasonszőrűekkel összefutnom. Na, meg hát mióta elkészült a film, sokkal többen hallgatják ugyan a zenéjüket...de inkább csak azért, mert egy vadállatnak mutatták be Morrisont...Keszthelyen sikerült egy olyan társasággal összebarátkozni, akikkel könyveket cserélgettünk és sokat beszéltünk együttesekről és a dalszövegeikről-verseikről-mindenféle műveikről, azóta sem találkoztam ilyen emberekkel.

Tisza parti ősz….
Hűvös szeptember ködös reggelén,
Itt ülök a kikötő csendes szegletén.
Szép Csapláros lány téged vártalak!
Kedves szavaiddal édesítsd napomat.


Várt a szőke Tisza, ő régi szerelmem,
Téged vártalak, de nem kerestél engem.
Idegenbe mentél s kímélve toltad el kezem,
Majd tán egy más oldalán vár a szerelem!


Gyötrő éjeket s napokat élek át nélküled,
De boldoggá tesz, ha valaki téged szeret.
Csapláros lány én azt kívánom néked,
Szeressen úgy más, mint ahogy én szeretnélek!


Eljő a hideg tél s szívemet dér lepi meg,
Hűvös Tisza parton nincs gyerek sereg.
Te sem vagy itt csak emlékem szédeleg...
Én visszavárlak Csapláros lány tégedet!


Ezt a versem egy gyönyörű szép nyár után írtam mikor ősszel....

nem mozog ez a topik....

sp1szacsa írta:

nem mozog ez a topik....

Kattints a kibontásához...

pedig részemről is mozoghatna, mondjuk nem a sajátjaimmal, mert elég bénák

Az élet himnusza

az élet egyetlen---ezért vedd komolyan
az élet szépség--ezért csodáld meg
az élet boldogság--ízleld
az élet álom--tedd valósággá
az élet kihívás--fogadd el
az élet kötelesség---teljesítsd
az élet játék--játszd
az élet érték--vigyázz rá
az élet vagyon--használd fel
az élet szeretet--add át magad
az élet titok--fejtsd meg
az élet ígéret--teljesítsd
az élet szomorúság--győzd le
az élet dal---énekeld
az élet kaland---vállald
az élet jutalom---érdemeld ki
az élet küzdelem---harcold meg
az élet élet--éljed.

Mennyire igaz!

Fújjon a szél



Piszkos és álmos, alszik a város,
Ilyenkor hajnalban minden magányos.
Miért maradnék, kiért maradnék,
Elviszem innen, amim maradt még.

Nem kell a másnap, itt hagyom másnak
Az unalmas napok börtönbe zárnak.
Elég volt ennyi, nem tart itt semmi,
A motorra bízom, hogy merre kell menni.

Fújjon a szél, csak a szél ami elkísér,
Még visz az út, de egyszer véget ér.
Kék fenn az ég, hív a messzeség,
Nincs több időm, s ki tudja lesz-e még.

Nem kell a másnap, itt hagyom másnak,
A vágyak régóta körbe járnak.
Elég volt ennyi, nem tart itt semmi,
A motorom tudja, hogy merre kell menni.

Fújjon a szél, csak a szél ami elkísér,
Még visz az út, de egyszer véget ér.
Kék fenn az ég, hív a messzeség,
Nincs több időm, s ki tudja lesz-e még.

Minden vágyam elviszem, engem vár a végtelen
Az mindegy hol, csak más legyen, egyszer megérkezem.

Fújjon a szél, csak a szél ami elkísér,
Még visz az út, de egyszer véget ér
Kék fenn az ég, hív a messzeség,
Nincs több időm, s ki tudja lesz-e még....

Gyermekkorom kedvence és egy pár kép a könyvből:

Ágai Ágnes
A titkokat az ujjaimnak mondom el

Én mindig először megszagolom
a könyvet,
beszívom a képeket és a betűket,
aztán úgy érzem: én vagyok a mese
és a könyv az olvasó.

Maradj, fogd a kezem,
ülj az ágyam szélére, mesélj!
Ha lerúgom a paplant,
takarj be, simogasd meg az arcom,
és ha elalszom, akkor se hagyj el.

Múltkor azt álmodtam, hogy
léggömbök nyílnak a fűben.
Leszakítottam őket,
és elpukkadtak.
Sírtam. De színes könnyeket.

A tóban egy kiskacsa
elveszítette az anyukáját.
Hiába hápogott, nem hallották meg.
Fel akart repülni, visszapottyant.
Végre meglátta a mamáját,
de a hullámok elsodorták.
azt álmodta, hogy felébredek,
és nézem: hátha ott úszol
a paplanomon.

Tegnap egy gépgyerekkel játszottam,
a keze helyén drótok lógtak,
a szemében villanykörték égetek,
és amikor haza akarták vinni,
berregett, mint a Papa borotvája.

Mi van a világ után?
- kérdeztem.
Butaság - mondták-,
a világ után nincs semmi,
a világ után is világ van.
akkor ez csak olyan, mint a
ma, tegnap, holnap.

Amikor megpofozott, fájt,
az orromban furcsa ízt éreztem,
és a fülem kattogott, mint a repülőn.
De a legszörnyűbb az volt,
ahogy rám nézett.
A szeme vad volt és szégyenkező.
Már majdnem megsajnáltam,
amikor rájöttem, hogy nem lehet:
hiszen gyűlölöm.

Ha esik az eső,
minden bevonalkázódik:
a bútorok, az arcod,
az ablak, a háztető, a fák.
Ha esik az eső,
lecsurognak a hegyek,
és odaömlenek a lábad elé.

Láttam egy óriást,
nagyobb volt, mint a törpe,
innen tudtam, hogy óriás.
Törpét is láttam,
az óriásnak még a térdéig sem ért.
Innen tudtam, hogy törpe.
Ha lekuporodsz mellém:
te vagy az összehajtott óriás.

Szereted nézni, ha villámlik?
Ne mondd, hogy menjek el az ablaktól!
Ilyenkor tüzes késsel
szétnyiszabolják az eget.
Ha villámlik,
éppúgy dobog a szívem,
mint amikor meglékelik a görögdinnyét.
Tudom, hogy nem fáj neki,
de mégis recseg és piros.

Sose veszekedjetek előttem,
az rosszabb, mintha megvernétek.
Akkor már jobb,
ha rám haragusztok együtt,
mert megjavulok és kibékülünk,
de ha ti veszekedte,
sose tudom, melyikőtök a rossz.

Azt mondják, árulkodni csúnya ,
meg azt, hogy legyünk őszinték.
Ha kérdezik, hogy ki rosszalkodott,
akkor csak magamra árulkodhatok?

A kórházban azzal ijesztgettek,
hogy egy nagy tűvel beoltanak,
és nem jön hozzám látogató.
Gyorsan a paplan alá bújtam,
hogy ne találjanak meg a nagy tűvel,
aztán kiszöktem a folyosóra,
hogy megtaláljon a látogató.

Amikor kivették a mandulámat,
azt álmodta, hogy
pizsamában járkálnak a doktorok
nagyra tátott szájjal,
és fehér köpenyben fekszenek
a gyerekek.
Csak te voltál utcai ruhában,
néztél be az ablakon,
és nem tudtad, melyik vagyok én.

Hogyha zene szól,
vagy ha a meleg fürdőkádban ülök,
úgy borzongok, mintha fáznék.
Legjobb lenne a fürdőkádat
színültig megtölteni zenével,
és búvárruhában elmerülni benne.

Miért nem hiszik el a madarak,
hogy csak etetni akarom őket?
Még meg se simogatnám,
ha nem akarják.
Csak a morzsákat szórom
a párkányra, de elrepülnek.
Lehet, hogy egyszer
már lelőtték őket?

Ha nagy leszek, állatiskolát nyitok.
Megtanítom őket mindenre:
írni, olvasni, számolni.
És arra, hogy ne egyék meg egymást.
Még ha megnőnek, akkor se.

Meddig felnőtt az ember?

A tévében láttam a háborút.
Kiabálás volt, lövés és lökdösődés.
Nagykoromban én is elmegyek
a háborúba,
de lehet, hogy zárva lesz.

Ugye a nagy titkokat nem kell
elmondani?
Még neked se.
És nem fogsz sírni miatta?
A titkokat csak az ujjaimnak
mondom el
este, amikor elém jönnek.
Múltkor ezért dugtam a kezem
a takaróm alá.

Van aki fél a sötéttől.
Én nem.
Odateszem az ágy mellé
az ecsetet és a festékdobozt.
Hajnalig kifestem vele
az egész éjszakát.

Ha öreg leszel, te is meghalsz
- mondtad.
Később meg azt:
szeressem az öregeket.
De én nem szeretem,
ha valaki meghal.
Miért kell meghalni az öregeknek?

Miért gondolod azt,
hogy én nem voltam,
mielőtt megszülettem?
Én mindig voltam,
csak akkor még
nem akartam róla
szólni neked,
mert még kislány voltál.

Legjobb barátom a Hold,
akármerre megyek, mindig jön velem,
pedig olyan messze van.
Másik legjobb barátom a Gabi,
de ő mindig másfele megy,
pedig olyan közel van.

Ha állat lennék,
soha nem tartanék embert a lakásban,
mert lármázik,
piszkot csinál és egészségtelen.

Olyan sárkányrepülővel
szeretnék repülni,
amely a Napba száll,
és mégsem olvad el.
Ha a Nap a Földdel helyet cserélne,
melyik sütne,
a Nap vagy a Föld?

A legokosabb ember
feltalálja azt a gépet,
amelyik megmondja neki,
mit kell csinálnia ahhoz,
hogy ő legyen a legokosabb.

Mondd, mi sosem lehetünk egyidősek?
Akkor se, ha nagyon akarjuk
Akkor se, ha én mindennap
növök egy picit,
és te már nem nősz tovább?
Akkor se, ha holnap
én ülök melléd,
én mesélek,
én fogom a kezed?
Nem hiszem!
Egyszer, egyetlenegy percig
biztosan egyidősek lehetünk.

- hónapokig kutattam ez után a könyv után a házunkban egyszer, de nem találtam meg, valaki lenyúlta és nagyon kivoltam miatta, mert sokat jelentett nekem.

Nagy kedvencem,
Arany János

HÍD-AVATÁS

http://mek.niif.hu/00500/00597/html/index.htm
Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!"
És kártya perdül, kártya mén;
Bedobta... késő visszavenni:
Ez az utolsó tétemény:
"Egy fiatal élet-remény."

A kártya nem "fest", - a fiúnak
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
Tét elveszett!... ő vándorútnak
- Most már remény nélkül, magán --
Indúl a késő éjszakán.

Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet.

Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; -
Lenn, csillagok száz-ezeri.

S amint az óra, csengve, bongva,
Ki véknyan üt, ki vastagon,
S ő néz a visszás csillagokba:
Kél egy-egy árnyék a habon:
Ősz, gyermek, ifju, hajadon.

Elébb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
"Uj hid! avatni mind! vigan."

"Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!"
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
"Egymásé a halál után!"
S buknak, - mint egykor igazán.

Taps várja. - "Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!" -
"Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!"
S elsímul a víz tükre lenn.

Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
"Én a quaternót elszalasztám!"
"Én a becsűletet, - pedig
Viseltem négy évtizedig."

S kört körre hány a barna hullám,
Amint letűnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú: "Én most tanúlám
Az elsőt; pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!"

Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
"Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog! -
Fogadd be, nyílt örvény-torok!

Unalmas arc, félig kifestve -
Egy úri nő lomhán kikel:
"Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!"
Ezt is hullámok nyelik el.

Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
"Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napleont!"
A többi sugdos: "a bolond!..."

Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repűlnek a Dunába:
"Lábszijjra várt a mesterem:
No, várjon, míg megkérlelem!"

"Én dús vagyok" kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! -"
"Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom'!"
Eltűnnek mind, a járt uton.

"Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó!" --
"Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó. -"

Igy, s már nem egyenkint, - seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölreppenve, szállanak.

Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még.

Néz a fiú... nem látja többé,
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint sűrübbé, sűrübbé
Nő a veszélyes forgatag:
Megérzi sodrát, hogy ragad.

S nincs ellenállás e viharnak, -
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak. -
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd, - csend mindenütt.

(1877 aug. 22)

dalszöveg, a változatosság kedvéért Morrison...

Egy blogban már szerepelt, de legyen itt újra:

Wass Albert:

Magyar cirkusz

Cirkuszról álmodtam az éjszaka.
Emberek, az álom szörnyű volt!
Még le sem ment a nap egészen
s már följött véresen a hold!
Indulót kürtölt frakkosan a Halál!
Körben a világ valamennyi népe
megtöltötte a páholysorokat
s minden szem az arénát nézte.
Ott gyilkolták egymást a magyarok,
Torz jelmezekben részegen!
Szemükben láz, kezükben kés
s csorgott a vér a késeken…!
Mindenki küzdött ott mindenki ellen
és ezer bohóc röhögött!
A világ jelszavakat ordított
és fogadásokat kötött:
– Én arra a vörösre fogadok!
– Enyém a zöldinges legény!
– Szorítsd, te Árpád-címeres!
– A gatyás paraszt az enyém!
S a magyarok csak ölték egymást.
Tombolt a halál-zenekar.
S Európa cirkusz-porondján
fogyott, fogyott a magyar.
Aztán a végin egy maradt csak.
Ezer sebéből folyt a vére.
Bámult fáradtan, eszelősen
a véráztatta csatatérre.
A nézők elszámolták a fogadásokat.
Aki vesztes volt, fizetett.
Nehányan már ásítottak is.
Aztán mindenki hazament.
Pár kapzsi suhanc még összeszedte
az elesettek rongyait.
Aztán már csak a hold bámulta
borzadt szemével, vörösen
az új magyar Kaint.

Mortitól jött.

NŐI VERS

JÓ LENNE EGY FÉRFI NEKEM
KEDVES ERÖS KI FOGNÁ KEZEM
MEGHALLGATNÁ GONDOM BAJOM
ÉS SZERETNE NAGYON NAGYON

ELKÖLTENÉM MINDEN PÉNZÉT
CUCCOKRA MEG ERRE ARRA
NEM RÁNCOLNÁ A HOMLOKÁT
INKÁBB ÓRÁKIG CSÓKOLNA

UDVARIAS; DÉLCEG LEGYEN
EGY IGAZI ÚRIEMBER
MASZÍROZZA MEG A LÁBAM
BÚJJON HOZZÁM SZERETETTEL
SZERESSEN ÚGY AHOGY VAGYOK
HOZZON SOK SOK AJÁNDÉKOT


FÉRFI VERS

KÉNE NEKEM EGY JÓ LÓVÉS NAGY CSÖCSÜ SÜKETNÉMA NIMFOMÁNIÁS CSAJSZI
AKINEK VAN EGY FASZA KIS SÖRÖZÖJE NAMEG EGY FERRÁRIJA
TUDOM HOGY EZ IGY NEM RIMEL DE KI NEM SZARJA LE

*+*+*

Nagyon jó, és többnyire jellemző is!

Vihar...veled?

Lassan hosszan csak múlnak, a napok s telnek az éjek,
S ki nem vagy kellenél, de vágyam már rég elszéled…
Elszéledt érzés s kéj mit veled annyira szerettem,
Betakar a csendes éj s reményem mit benned, kerestem.

E hosszú évek reménytelen várakozása keseríti éltem,
S talán egy ideát vártam itt és hosszan keresgéltem.
Voltál, megérintettél, de csak kis szél nem vihar lett veled
Utunk másfelé vezet, s talán szívünk is régóta mást keres...

szacsa