a
anno volt egy néni a kispesti piacon, házi tejfölt árult... olyan állagú volt szinte, mint a habosított túrókrémek, de közben masszív és sűrű is volt, hogy a kanál megállt benne, és a 7 decis befőttes üvegbe pont egy kiló fért belőle, és olyan tejszínesen-édeskésen-savanykásan istenien tejföl-ízű volt, amiről a dobozos tejfölöknek még csak halvány segéd fogalmuk sincs... hogy a kajákkal milyen csodát művelt, az meg végképp leírhatatlan...
Számomra egyszerűen felfoghatatlan, miért nagyítóval kell keresni az ilyen termelőket, miért nem lehet legalább egy kis teret adni nekik - én hajlandó lennék megfizetni azt a kicsit drágább árat, amit a csodával határos ízű házi tejtermékekért kérnének, és szerintem nem vagyok ezzel egyedül... lehet, nem terítenénk azonnal tele ezzel a magyar piacot (az átlagos anyagi helyzetből kifolyólag), de azért szerintem lennénk páran, akik fizetőképes keresletként szerepelnénk...
Addig is, míg ez az utópia nem járhat a realitás talaján, hordom szépen haza kilószámra a svájci sajtot, vajat, tejszínt, mert az otthoniakkal ezeket nem egy lapon, vagy egy könyvben, de még egy könyvtárban se lehet emlegetni... pedig ezek is, itt is iparilag készülnek ám...