Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Versek

Eső kopog sisakomon,
Borús a hangulatom,
Egész nap kint ázom,
Kívül belül fázom,
Remélem van őrangyalom,
Ez az élet egy rémálom.
 
Gondoltam ám rátok futárokra egész tegnap! (mellesleg én is átfagyva átázva értem haza munkából de hát az nagyon más, mint egésznap úgy lenni, szegénykéim
heureka2.gif
 

Bohém nyár...

Elmúlt e bohém nyár s napnak tüzes sarja már nem éget
A fák dobják ruhájukat, csak a vázuk van miben nincs élet,
Vidáman kergetőzve nem szálnak madarak szerelmesen
Ó bizony nagyon messze vagy tőlem szép kedvesem!
Túl hosszú ez az idő míg szín kavalkád az élet
De jönnek a setét felhők s reggel már dér éled
Szívemnek minden dobbanását, már csak te érted
S én egyedül hideg havas tájon bandukolok érted
Pirkadatkor mily zord hideg van kit az üres utcákon
De már meleg van a szívemben s pír orcámon,
 Gyalog mennék hozzád át hegyeken völgyeken
Olyan sok idő lenne, hogy kitárulna a végtelen
Őszintén vágynék buja ölednek finom illatára
Gyengéd kezednek olyan szelíd simogatására
De most hallgatom az öreg fák kopasz hangjait
 Könnyezve nézem az elmúlt forró nyárnak nyomai,
Vágyakozó szívem tele millió szerelmes emlékkel
Kedvesem veled kit puszta kézzel már nem érek el...



http://szacsano.blog.hu/2012/11/15/bohem_nyar
​
 
Lopott szerelem

Csókolnálak s ölelnélek,
Őszintén Téged szeretnélek,
Hosszú úton elkísérnélek,
Álmodban bizony meglesnélek,
Reggel csókjaimmal keltenélek,
Nappal igazán szeretnélek,
Este óvó karommal ölelnélek,
Forró testemmel védenélek.
Soha nem felednélek....
​
 
Ülök a parton,
Sós könny mossa arcom,
S álmomban, ha veled hálok,
A hideg reggeltől semmit sem várok
Rút ködös napokra jöjjön már tavasz
Hogy minden nap legyen lelkednek támasz
Igen hamarosan eljön e várt nap úgy érzem Én
s mi leszünk a legboldogabb pár e földnek kerekén



Szacsa​
 
Mikulásos

Jött reggel jó Mikulásom,
Halkan csendben nesztelen,
S téged hozott ágyamba,
Most itt fekszel meztelen,
Tudom ám, nem örökre,
"csak" nagyon szeretni téged,
Tiszta szívvel s reménnyel,
révedve veled e hideg reggel.
Nincs nyakló s nincs ellenző,
csak csupa rózsaszín köd
de oly édes e mámor!
Téged kapni a Mikulástól...
 
Azoknak akik télen kirínak a tömegből:

Futárként az élet nehéz
Télen szétfagysz nyáron leégsz
Ősszel meg csak ázva remélsz
száraz ruhát, kicsit több pénzt.

Megszokott utcák, ismerős házak,
elmaradnak a vadregényes tájak.
Járod az utcát napról napra,
szabadság helyett újabb munka.

Minden motoros várja a tavaszt
De te vagy ki télen is maradsz
Hogy meddig még azt te sem tudod,
Járod az utad, ameddig bírod.

By PC
 
Utánad...


Csend van már ez ünnepen,
S asztalomnál kihűlt helyek...
Csak borgőzös fejem szédeleg.
Emlékemben veled szeretkezek,
Egy szó motoszkál fejemben : Veled!
De drótos nyikorgó vesszőágyon
Meszelt, repedt plafont bámulom,
S csupasz gyertyakanóc füstje,
Szállt imént bágyadt szemembe
S könnyesen veszem tudomásul
Messze vagyok tőled, de nem távol…..



 
a tapasztalat meg az évek
semmit sem érnek
tekintetem a távolba réved
miközben életem jégre téved
a harcot is lelkemben vívom
e sorokat szomorúan írom
a vidámság látszólagos
az élet csak futólagos
ha őrangyalom nem figyelne
a lelkem is megpihenne
 
Szabó Ila​

Epilóg​

Már csöndesen szeretlek,
szelíd szavam se szól.
Könnyebb neked, ha vágyam
csak hangtalan dalol.
Nem várlak, nem kereslek,
nem álmodom veled,
feloldom gondod, vétked,
mit én hoztam neked.
S a csöndes könnyek éjén
én áldva áldalak,
köszönnöm kell, hogy voltál
egy boldog pillanat.
Lenyugszik lassan bennem
a lánggal égő láz,
de éltedre titkon
tekintetem vigyáz...​
 
egyszer cekker...

csíkos cekker a kormányon,
hajt a babám a bringámon,
ki ki lóg a kenyér csücske
néha néha csíp belőle,
vidám ez a kerekezés
csak az isten tudja miért?
lassan haza tér a kedvesem
vekni csücske sehol sincsen
csíkos cekker a kormányon
ál a bringám a tornácon
nincsen benne semmi már
csak a morzsa semmi más...

Én...
 
O te balga szív
Ki mondta baj nem lehet
Ha úgy szeretsz valakit
Hogy elfeleded régi életed
Csak úgy várod érintését
Kivel boldog lehetsz...
De balga vén fejjel
másoknak szépet nem tehetsz
Mert ki csorbul éled,
mit köszörülni többé
Soha Nem lehet....
 
jó lenne...

annyira jó lenne melletted
amikor csak akarom, nézni szép szemed
elveszni benne hamarjában
keresni fényét a hold sugarában


annyira jó lenne melletted
amikor csak akarom, fogni két kezed
szeretni téged mindörökre
soha sem búslakodni mellette


annyira jó lenne melletted
amikor csak akarod, szeretkezni veled
merülni kéj mételyében
imádni csodás csendességben


Én....
 
Vergődök

Vergődök csak nélküled e sötét baljós világon
Mint szárnyaszegett madár a harmatos virágon
Fényes tavaszt várok s napos reggeleket,
De a fehér dér még reggel meglepi a tereket,
Lelkem melege sem olvasztja a jeget,
Mindennél jobban szerettelek Tégedet!



Én...
 
Egy pillangó

Egy pillangó szállt ráncos kezemre,
hogy szomorú vagyok, - észrevette.
Melyik virágról jöttél kis pillangó,
te szivárványszínű kis vigasztaló?
virágok között bíz jobb neked,
szállj vissza kis pillangó, míg lehet.
Szállj vissza, szállj el most hamar,
mert fáradt kezem mozdulni sem akar.
Ha bezárlak, ígérve bűvös szépeket,
de nem tarthatom be ígéretemet.
Nekem is ígértek már boldogságot,
és most mégis kifosztva itt állok.
Elhagyott az, kit igazán szerettem,
kinek a szavára örökre fogoly lettem,
mert börtönöm őre nagy útra kelt,
és nem mehettem véle én is el.
Pillanat hevétől édes volt mézem,
most keserűvé változott egészen.
Szállj vissza kis pillangó, míg lehet,
virágok között igen, jobb lesz neked...

....
 
Utoljára módosítva:
Mikor kis szobám ajtaja bezárul.

Téged gondollak mellém kajánul.

Várom, hogy magam mellett tudjalak

Ó hogy csókolgatnám cserfes ajkadat


Mikor kis szobám ajtaja kitárul,

Nélküled e nagyvilág is elárvul

Éjszakánként csak téged várlak!

Tudnék örülni e kis ajándéknak!


Mikor nem vagyok egymagam,

S gondolatban ezen jár agyam.

Várom elkeseredve azt a csodát,

Hogy jöjj vissza, édes kis virág!
 
Móra Magda

Az út felén túl

Ha elkerülted már a negyven évet,
a lelked gyakran tűnt időkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,
és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyűrűt a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.
Ha nem is lettél irányjelző zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,
mint kapubálvány őrizted a házat,
és voltál tűrés, és lettél alázat.
A tieidnek maradtál a béke:
a nyitott ajtó biztos menedéke.
Ha elkerülted majd a negyven évet,
már nem hiszed, hogy adósod az élet,
csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,
mert kevés volt a salakmentes jóság:
a mindent adó, semmit visszaváró,
a minden próbát derekasan álló,
mely sosem számol, szüntelen csak árad,
örök fölény és örökös alázat.
Ha elkerülted már a negyven évet,
s mindezt beláttad, és mindezt megélted,
és be tudsz állni a legszürkébb helyre,
már te lehetsz a sorsod fejedelme!
 
szálkás deszkán heverek, magam

őrületben már nem tiszta agyam

börtönöm rácsától nem látom e világot

szívembe öltve még e rozsdás láncok

sápadt fényben nézem magam árnyékát

mi voltam Én, s ki jár gondolatban itt

lassan, esetlenül egy sarokba botorkálok

összekuporodva s reszketve meditálok

bízva még, remélve neked jobb a világod

tán valaki mellett megleled boldogságot



elég ratyi, de legalább írok megint! reszkessetek!!



:szacsa:
 
A válaszadáshoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.
Insta360 Black Friday sale

Legújabb blogbejegyzések

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére