Hagyományőrzés

december 24-25. Karácsony
Karácsony Jézus születésének és a szeretetnek az ünnepe. Hagyományainak eredete régmúlt időkre nyúlik vissza,
Az ehhez kapcsolódó legismertebb népszokás a betlehemezés, mendikálás, mely dramatikus formában adja elő a szent család szálláskeresésétől a Napkeleti Királyok látogatásáig a cselekményeket.
December 24-én nem végeztek mezei munkát. A férfiak felseperték az udvart, bekészítették a tűzrevalót, az asszonyok sütöttek, főztek. Ekkor készítették a karácsonyi asztalra kerülő „jézuskenyeret”, „jézuskalácsot”. A délután már az ünnep kezdete volt.
Karácsony éjszakájához kapcsolódó szokások, hiedelmek:
· A víznek gyógyító és varázserőt tulajdonítottak. Különleges italként fogyasztották, életvízként. Hatását azzal fokozták, hogy pénzt, almát tettek bele, hogy szerencsések, egészségesek legyenek. Ebből ivott, ebben mosdott a család.
· Az éjféli misére nyírfaseprű fáklyákkal vonultak, ostort pattogtattak, lövöldöztek. Néhány vidéken a mise alatt, a templomkertben zajt csaptak, hogy távol tartsák a hívekre leselkedő, ártó szellemeket.
· Házasságvarázslás is fűződik karácsony éjjeléhez. Az eladó lányoknak az éjféli misére készülődve egyes helyeken olyan gyertya mellett kellett öltözködni, amelyik már világított egyszer lakodalomban a menyasszonynak. Más vidékeken a misére hívó harangszó alatt megrázták a gyümölcsfát, hogy annyi kérőjük legyen, amennyi gyümölcsöt terem a fa.
· A hiedelem azt tartotta, hogy az éjféli mise alatt megszólaltak az állatok, kibeszélték gazdájukat. Ezért itatójukba piros almát, zöld petrezselymet tettek, hogy azok egészségesek legyenek.
A karácsonyfa-állítás szokása a XIX. század negyvene-ötvenes éveiben városon jelentkezett először.
December 25-én van a téli napforduló. E napon áll meg a nappalok rövidülése, s újra hosszabbodnak. Jelentette ez a világosság győzelmét a sötétség felett, az élet győzelmét a halál felett is.
Karácsony és újév között járnak házról-házra a regösök. Fiatal fiúk csapata zajkeltő eszközökkel „kísérve”, ősi elemeket tartalmazó rítusénekeket énekeltek. Szent István szolgáinak mondták magukat, a csodaszarvasról énekeltek, kopott ruhákban, bocskorban jártak.
December 25-e is időjárásjósló nap:
ha ezen a napon borús az idő, esik, havazik – akkor jó nyár, bő termés lesz
ha süt a nap, akkor rossz nyár, rossz termés várható
A népi regula szerint:
„Sötít karácsony, világos pajta,
Világos karácsony, sötít pajta.”

Vízkereszt

Vízkereszt vagy háromkirályok napja a karácsonyi ünnepkör zárónapja és a farsang kezdőnapja.
Többféle hiedelem, ünnep és szokás is kötődik ehhez a naphoz. A nyugati egyházakban ehhez a naphoz kötik a háromkirályok vagy keleti bölcsek (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) látogatását a kis Jézusnál, ezért a Háromkirályok napjaként is emlegetik. A „vízkereszt” elnevezés Krisztus megkeresztelkedésére utal. A keleti egyház viszont Krisztus születését ünnepli ma.

Krisztus megkeresztelkedésének emlékére a nyugati egyházakban a templomokban vizet szentelnek, s e szentelményből a hívek igyekeznek hazavinni valamennyit. A szentelt víz ugyanis sok mindenre használható az év folyamán, nagy szerepet kapott az ember és állatgyógyításban is. A vízszentelés mellett ilyenkor a házakat is megszentelték. Ennek a szokásnak koleda, vagy koledálás a neve, ami Újévtől Háromkirályok napjáig tartott. vagyis a házszentelés, később egyszerű jókívánságmondó szokás.

Időjárásjóslás Vízkeresztkor

Azt tartották, ha Vízkeresztkor esik, akkor hosszú lesz a tél. Hideg idő esetén korai tavaszban reménykedtek. Egyes helyeken azt mondták, hogy ezen a napon fonni kell, mert akkor hosszú lesz a kolbász. A jugoszláviai magyarok szerint, ha e napon esik az eső, akkor férges lesz a mák, ha hideg van, rossz termésre lehet számítani. Ha a szél fúj, szerencsés év lesz. Ha fagy, soká fog tavaszodni, ha enyhe az idő, akkor hamar jön a tavasz.

Bár ezt furcsának találjátok de majd megértitek!

Tesóm átjött az elöbb, hogy kell-e hangfal!
Mivel nekik van (5.1-es) és foglalja a helyet ami kell a sok (2) gyerek miatt!
Na most ezelött 2 évvel is így jutottam egy 130 centi képátlójú projektoros tévéhez amit már nem lehet lehozni a tetőtérből mert kész a lépcső!
Hát most hagyományosan átkerül hozzám a hangfal szett is!
De mondtam neki, hogy majd azért átjöhetnek mozizni ha akarnak!
Aki volt itt az már látta a mozitermet!

Egyszer kinövik a kecót is...

Hát akkor majd örökbe fogadom őket!

Megjött a hangszoró egy cd lejáccóval!

Január 22. - Vince napja


Vince többek szerint a bor védőszentje.
Napja termésjósló nap. Bálint Sándor néprajzkutató említi, hogy Vincét "ősidőktől kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját.
Nevének a vinum=bor szóval rokon hangzása magyarázza, hogy a szőlőművesek Vince névnapjának időjárásából a következő bortermésre szoktak jósolni." Vince a szőlősgazdák napja, többfelé vidáman ülik meg ünnepét, mert azt tartják, hogy ez a nap a "szőlővessző pálfordulója". Hetekkel előbb megbeszélik a gazdák, kinek a szőlejében ülik meg a Vincét. A megbeszélt napon szalonnát, kolbászt, hurkát, kenyeret csomagolnak, és szánkón a hegyre mennek a legtávolabbi szőlőbe. Mulatozás közben természetesen a borosüveg is kézről kézre jár. Evés után gömböcöt (lásd: Kisgömböc meséje) akasztanak egy tőkére, hogy a gömböchöz hasonló nagyságú fürtök teremjenek. Mielőtt hazamennek, Vincevesszőt metszenek, és nótaszóval vonulnak haza a dombról. A szőlővesszőket a meleg szobába öblös szájú üvegbe helyezik. Ha ezek kihajtanak, akkor nem fognak elfagyni a szőlőszemek. Vince időjárását mindenütt figyelemmel kísérték a szőlősgazdák. A tapasztalatokat így fogalmazták meg: "Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince." Ezért is köszöntötték a Vincéket ilyen és hasonló versikékkel: Ha megcsordul Vince, megtelik a pince. Régi igazság ez. Igaz-e, jó Vince? Most, hogy ünnepeljük névnapodon Vincét, Telj meg áldással Te, s csorduljon meg pincéd!


Egészségetekre!

Ez a népszokás nagyon szimpatikus...

Délelőtt 11 órakor, több száz óvodás és kisiskolás figyelmétől kísérve előjöttek az állatkerti barnamedvék a sziklabarlangból. Ezt ugyan máskor is aránylag gyakran megteszik, február másodikán azonban a medvék kijövetelének különleges jelentősége van. A néphagyományok szerint ugyanis a mai nap időjárása alapján következtetni lehet a tél hosszára. Ha szép, napsütéses idő van, és a medve meglátja az árnyékát, akkor hosszú tél várható, ha azonban az idő borult, és árnyékot nem látni, a zimankó már nem tart sokáig.
Az Állatkertben napkelte óta szikrázó napsütést tapasztaltak mindazok, akik a medvekifutó szomszédságában saját szakállukra meteorológiai megfigyeléseket végeztek. Pár perccel 11 előtt azonban beborult az ég, így amikor a medvék előjöttek, éppen nem volt napsütés. Néhány perc elteltével azonban mégis utat találtak a napsugarak a felhők között, így a medvék végül meglátták az árnyékukat. A népi bölcsesség szerint tehát a télnek még hosszan kell tartania, habár a napsütés egyáltalán nem volt folyamatos, mintha a természet maga is vonakodna bevallani, hogy milyen időjárást tartogat számunkra az elkövetkező egy-két hónapban.

Kitartást kedves Motorostársak kitartás...


Február 2. a Gyertyaszentelő Boldogasszony napja!

Népi megfigyelések
Ha gyertyaszentelőkor énekel a pacsirta, utána még sokáig fog hallgatni. Ameddig besüt a nap gyertyaszentelőkor a pitvarajtón, addig fog még a hó beesni. Ágota még szorítja, de Dorottya majd tágítja.

Ha Gyertyaszentelő Boldogasszony napján fénylik az idő, hideg lesz, tartja a mondás, de ha keményen fagy, vége a télnek. Ugyanez vonatkozik Péter és Mátyás napjára is.

Jövendölések
Szép és állandó idő következik, ha délkeleti szelek vannak, ha a hold igen fehér, és ha az esti pír igen magasra terjed a nyugati égen. Rossz vagy enyhe idő lesz, ha nyugati szelek vannak, ha huzamosabb hideg után a hó jégalakban esik, amit könnyű észrevenni, midőn az ablakhoz csapódik.

Közhiedelem szerint, ha a medve gyertyaszentelőkor meglátta árnyékát, elnyúlt a tél - de ha nem, korai tavaszra lehetett számítani. Mit jelent ez? Ha gyertyaszentelőkor telihold van, akkor még messze esik a böjt végét jelentő tavaszünnep, a Húsvét. Újhold esetén, azonban az orráig sem lát a mackó tehát hamarosan beköszönt a csillagászati tavasz.

Bálint nap: Magyar ünnep!

Bálint már középkori naptárakban, misekönyvekben előfordul, ünnepét tehát őseink is számon tartották. Népszerűségét kereszt- és családnévként való sürű előfordulása is mutatja a középkor végén. 1522-ben a legkedveltebb szegedi keresztnevek közé tartozott. Ebből arra kell következtetni, hogy a magyar nép körében is liturgikus hagyomány vagy néphiedelem fűződött hajdan Bálint alakjához.
Bálint képe található Bélakorompa, Kassa, Zsidve, Szászbogács Szárnyasoltárain más gyógyító szentek társaságában. Bálintot tiszteli védszentjéül a besztercebányai, kiskőszegi, szajki, német-bólyi kápolna, illetve Szentkereszt, Györke, Lédec, Krempach temploma.

Vannak a naphoz fűződő tájjellegű szokások.
A mohácsi sokácok ezen a napon böjtölnek: csak egyszer esznek vagy zsír nélkül főznek, a templomban imádkoznak, gyónnak-áldoznak. Hőgyész kőművesei e napon misére mentek, hogy a magas állványokon dolgozva, Bálint oltalmazza meg őket a leeséstől. Az elekiek azon a napon, amelyre Bálint napja esik, egész évben nem ültetnek aprójószágot. Bálint reggelén az állatok itatóvizébe szenteltvizet cseppentenek.

Magyarországon 1990-ben éledt fel ennek a napnak a megünneplése.

Valentin napot azért tartják, hogy megünnepeljék egy szent emlékét, aki tisztelte a szerelmet és a romantikát. Ilyenkor az emberek szerelmes üzeneteket cserélnek. Mások szerint később sokan összetévesztették a normann-francia ’galantin’ szóval, ami szerelmest jelent. Az idők során a két hiedelem összefonódott, ezért Szent Valentinre úgy emlékeznek most, mint a szerelmesek védszentjére.

Ezen a napon nyíltan szabad emlékezni az elmúlt szerelmekre, nem szabad megsértődni, megharagudni. A Valentin napi szokás azt is lehetővé teszik, hogy egy plátói szerelem szenvedő alanya küldjön üzenetet szerelmének. A mai nap mindkét nem képviselői tegyenek azért, hogy az örömé, a kedvességé, a figyelmességé legyen a főszerep.

Mindszenten akár van, akár nincs hó ezen a napon, csíkot söprenek, vagyis utat vágnak az udvar olyan részén, ahová nem fér oda az aprójószág, de az ég madarai igen. Ide mindenféle gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak számukra. Cserszegtomaj gazdái Bálint-napkor napkelte előtt megkerülik a birtokukat, hogy a tolvajokat és a madarakat távol tartsák a szőlőtől.

Balatongyörökön hasonló szándékkal megmetszik a szőlő négy sarkán a tőkéket. Hangonyban úgy vélik, ezen a napon jönnek vissza a vadgalambok, ez már a tavaszt jelenti. A rábaközi Szil faluban Bálintot a verebek védőszentjének tartják, mert már nekik is kezd kedvezni az időjárás. A horvát néphit szerint a madarak ezen a napon tartják menyegzőjüket.

MÁRCIUS 25. GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY NAPJA

A katolikus egyház hagyománya e naphoz köti az Angyali Üdvözletet, Jézus Szentlélektől fogantatásának napját. Az analógiás mágia az alapja annak a szokásnak, hogy ezt a napot a fák oltására, szemzésére tartják alkalmasnak. A magyar nyelvterületen él az a hiedelem, hogy azt a fát, amit ilyenkor oltanak nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyna ki belőle. Így tartották ezt például Zagyvarékason, a Mura-vidéken is. Az Ipoly vidéki falvakban vigyáztak a frissen oltott fára, mert ha letörne az ága, féltek, hogy abból szerencsétlenség származik. Szeged népe szerint a szemzett fából nem jó másnak adni, mert ezzel a termést odaadnák.
Időjárásjóslás ehhez a naphoz is kapcsolódott. Gyimes-völgyben úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható. Az Ipoly menti falvakban a következő regulát ismerik: „Gyümölcsoltó hidege téli hónapnak megölője”. Palicson, Bácsszőlősön, Kispiacon a békákat figyelik. Ha ezen a napon megszólalnak, úgy vélik, még negyven napig hideg lesz.

A Húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe. Jézus feltámadását ünneplik mindenhol a templomokban. A történet szerint két nappal előtte, pénteken, feszítették keresztre őt a római katonák, azzal gyanúsítottak, hogy forradalmat indíthatott volna a tanításaival és hogy ő akart lenni a király. Ezért csúfságból tövis koronát tettek a fejére, kezét, lábát odaszegezték a kereszthez és a feje fölé odatűztek egy papirt, amin ez állt: I.N.R.I. - Iesus Nazarensis, Rex Iudeae. Magyarul: Názáreti Jézus, Judea királya. Szegény, meg is halt néhány órán belül, a családja eltemette, zsidó szokás szerint egy barlangot ásva a domboldalba az Olajfák Hegyén és egy nagy, nehéz kővel takarták be a sírt. Lévén, hogy másnap szombat volt és olyankor a tízparancsolat szerint pihenni kell, a családja és a tanítványai csak vasárnap mentek ki megint a sírhoz. De mit találtak ott...!? Üres volt a gödör! Egy angyal állt mellette és azt mondta a gyászolóknak: "Nincs már itt, mert feltámadt!"
Gondolom észrevetted már, hogy a dátum évről évre változik. Akkor vajon hogyan tudják, mikor kell ünnepelni? Pedig ezt te magad is kiszámolhatod úgy, hogy megfigyeled mikor van az első telihold március 21 után és akkor az utána következő első vasárnap lesz a Húsvét. Azért tudják, hogy akkor volt, mert a biblia szerint az ekkor ünnepelt zsidó Peszach első napján tartóztatták le Jézust. Az úgynevezett Utolsó Vacsora alkalmával (ismered-e a híres festményt?) Jézus és a tanítványai a Peszach előestéjén szokásos Széder estet ünnepelték meg, megtörve az élesztő nélkül sütött kenyeret (maceszt) és megitták az előírt több pohár bort. Nagyon sok nyelven ma is úgy hívják a húsvétot, hogy Paszcha(görög, orosz), Pascua(spanyol), Páscoa(portugál), Pasqua(olasz), Paque(francia), Pĺsk(svéd), Pĺske(norvég), Paste(román).
Több európai nyelven a teuton (norsze) Őstra istennő ünnepének a neve ragadt a húsvétra: Oster(német), Easter(angol). Az istennőt szimbolizálta a tojás és a nyuszi, ez utóbbit Németországban kezdték el újra húsvéti szimbólumként használni az 1800-as években és onnan terjedt el ma már a világon mindenhol.
De a világ minden táján ünnepelnek valamilyen tavaszi ünnepet a nem keresztények is. Mióta a világ világ, az emberek örvendeztek és megünnepelték a tavaszt, a természet felújulását. A leguniverzálisabb szimbólum a tojás, mivel az a termékenységet, új életet juttatja eszünkbe. Gyakori ötlet a tojások színezése, a "piros", vagy "hímes" tojás, már az ősi Babilonban is csinálták. Később az egyiptomi templomokat is kidíszítették velük tavasszal. Ma a legmesteribben díszített tojásokat az ukránok készítik.

Tápióbicskei Csata 1849. április 4.

Tápióbicske neve az 1849. április 4-én, a község határában lezajlott, a nap végéig kétséges, de végül a magyar honvédsereg győzelmével végződő csata után vált országos hírűvé.
A folyó Nagykáta felőli oldalán Klapka rendezte csapatait, és délután fél kettőkor megérkezett a csatatérre Damjanich a 3. hadtesttel (tizenegyezer emberrel és negyven löveggel). A helyszínre érkezett Görgei fővezér is, aki azonnali támadásra adott parancsot. Damjanich az arcvonalban leváltva Klapka csapatait szervezte meg a támadást. A híd két felén felállított magyar ütegek pontos lövéseikkel hamarosan távozásra kényszerítették a túlparti osztrák tüzérséget.

Than Mórnak 1867-ben készített rajza a Tápió hídjáról

Ebben a Tápióbicskei hagyományőrzésben van (volt) valami, nekem tetszett a csata is!
Büszke voltam magyar (és jászsági) származásomra!
De eszembe jutottak azok is akik harcoltak akkor a hazájukért attól függetlenűl, hogy melyik társadalmi rétegbe tartoztak!
Ez a mai társadalomra nem jellemző sajnos!
De jó volt mág a vásári hangulat, a sok bogrács, és a kecskepörkölt is!
Meg a társaság!
És rájöttem, hogy én nemvagyok jó csapatmotorozásban mert még az is lemaradt aki azt mondta, hogy ő aztán nemfog lemaradni!
(pedig gyorsabb és erősebb motorja van nekije, hogy egyem a zuzáját! )

Én is őriztem a hagyományt Tápióbicskén és nekem is nagyon tetszett ..., bár a csatát sajnos, nem láttam. De erősen megijedtem, hogy eső lesz, mielőtt hazaérnék és ha maradtam volna, szegény Boncát kényszerítettem volna arra, hogy lassuljon velem... De a kecskepöri isteni volt, de kostoltam még egy marhalábszárból készült pörit is, valamint a ZP-hozta bájglit és a Senki-féle pogit is. Tetszett az egész vásári forgatag, jól el is fáradtam. Ja, és a lényeg egy szerencsétlen huszárlovon lovagoltam is - pedig ilyet még életemben nem csináltam (1 lóerős járgány) . Érdekes volt..., a ló olyan billegális jószág (mivel a lábam nem ért le a kengyelig, kapaszkodni meg csak a nyeregben tudtam... háááát... ).

Köszönöm a meghívást SzaCsának, a segítséget a többieknek és a lónak, hogy nem dobott le...

Zöld Piszok írta:

Ebben a Tápióbicskei hagyományőrzésben van (volt) valami, nekem tetszett a csata is!
Büszke voltam magyar (és jászsági) származásomra!
De eszembe jutottak azok is akik harcoltak akkor a hazájukért attól függetlenűl, hogy melyik társadalmi rétegbe tartoztak!
Ez a mai társadalomra nem jellemző sajnos!
De jó volt mág a vásári hangulat, a sok bogrács, és a kecskepörkölt is!
Meg a társaság!
És rájöttem, hogy én nemvagyok jó csapatmotorozásban mert még az is lemaradt aki azt mondta, hogy ő aztán nemfog lemaradni!
(pedig gyorsabb és erősebb motorja van nekije, hogy egyem a zuzáját! )

Kattints a kibontásához...

Naná hogy lemaradt, hogy egyem a zuzádat ( ezt a dumát hol lőtted ? ) !
Már előző este pocsék hangulatod volt. Átszáguldással akartad ezt az ország ( legalábbis egy része ) tudomására hozni.
Na én, ( ilyen egy barát ) gondoltam elmegyek veled motorozni, hátha oszlik a ború.
Na kérem, hát győzött a rutin, meg az évek. Nagykátától Farmosig olyan tempót diktáltál a remek, két egészséges négyzetcentimétert felmutatni nem tudó aszfalton, hogy 170-el téptem utánad és még igy is lemaradtam. De legalább értékelhetnéd, hogy megpróbáltam !
Ki mondta, hogy eddig akartam élni, eztán inkább szétszórom a fogsorom ? És azt sem mondtam, hogy nem fogok lemaradni. Csak azt, hogy menjünk motorozni !
Hazafelé sem enyhült nálad a ború, gondoltam meghivlak még egy profiterolra a Mekibe, ( hátha kidumáljuk mi bajod ) de úgy mentél el a jobbrakanyarodó sávból egyenesen, hogy ha utánad vágtatok, spacc beszorulok a lámpaoszlop és az opel közé.
Viszont legalább jót döntögettünk Jászberény felé, meg hazafelé. Vagy nekem tetszett !

BoncaDóri írta:

Viszont legalább jót döntögettünk Jászberény felé, meg hazafelé. Vagy nekem tetszett !

Kattints a kibontásához...

Na igazad van na!
A körülményekhez és a lehetőségeidhez képest ügyes voltál!
(bár én szerintem lassan mentem )
A profiterolból meg csináljunk hagyományt és együnk majd valahol!

Zöld Piszok írta:

Na igazad van na!
A körülményekhez és a lehetőségeidhez képest ügyes voltál!
(bár én szerintem lassan mentem )
A profiterolból meg csináljunk hagyományt és együnk majd valahol!

Kattints a kibontásához...

A körülmény te voltál, a lehetőségeim meg remekek ! Legközelebb jól nem is figyelek rád, aztán kornyadozhatsz ahogy akarsz !
Na rendben. De te fizeted !

BoncaDóri írta:

Naná hogy lemaradt, hogy egyem a zuzádat ( ezt a dumát hol lőtted ? ) !
Már előző este pocsék hangulatod volt. Átszáguldással akartad ezt az ország ( legalábbis egy része ) tudomására hozni.
Na én, ( ilyen egy barát ) gondoltam elmegyek veled motorozni, hátha oszlik a ború.
Na kérem, hát győzött a rutin, meg az évek. Nagykátától Farmosig olyan tempót diktáltál a remek, két egészséges négyzetcentimétert felmutatni nem tudó aszfalton, hogy 170-el téptem utánad és még igy is lemaradtam. De legalább értékelhetnéd, hogy megpróbáltam !
Ki mondta, hogy eddig akartam élni, eztán inkább szétszórom a fogsorom ? És azt sem mondtam, hogy nem fogok lemaradni. Csak azt, hogy menjünk motorozni !
Hazafelé sem enyhült nálad a ború, gondoltam meghivlak még egy profiterolra a Mekibe, ( hátha kidumáljuk mi bajod ) de úgy mentél el a jobbrakanyarodó sávból egyenesen, hogy ha utánad vágtatok, spacc beszorulok a lámpaoszlop és az opel közé.
Viszont legalább jót döntögettünk Jászberény felé, meg hazafelé. Vagy nekem tetszett !

Kattints a kibontásához...

De jóóó volt nektek! Úgy szeretnék én is menni!

Őröztük a hagyományt!