Huhhhh... asszem, elszoktam a motorozástól az utóbbi pár hónapban, míg kényszerűségből nélkülöztem a törött seggű Baglyomat... most két röpke szösszenet az elmúlt hetekből:
4 keréken (autóval) M7-es, előttünk egy nagyon vagány Goldwinges rövidnadrágban, papucsban, ujjatlan pólóban tép 140-nel, már ettől kerekedett a szemem, mert azért mégis... mindegy. Goldwinges ember annyira laza, hogy egyszer csak nyújtózik egyet, majd hátratehénkedik és az egyik kezével letámaszt az oldaldobozon. Ennek következtében az alábbi épületes társalgás folyt le a Drágám és köztem:
D: na látod, most bemutatja, hogy neki tempomatja is van.
én: tényleg? Ezt mivel demonstrálja?
D (hülyén, hitetlenkedve néz rám) : hát a jobb kezével támaszkodik hátul
én: és? (most már el se hiszem, hogy ezt a hülyeséget én kérdeztem)
D (még hitetlenkedőbb, kerek szemekkel) : hát... azzal a kezével kellene különben húznia a gázt...
vazzzzzzzzzzzzzzz.........
azt hittem, elsüllyedek.... mint aki még sose látott motort...
A másik: nagy nehezen beöltözöm, felülök a motorra, a többiek már persze percek óta csak rám várnak, nagy sietve lerúgom egyesbe a váltót, engedem a kuplungot, indulnék, lefulladok... öööööö.... izé, kis türelem, máris jövök!!!! Beindít, újra kuplung, újra gáz, megint lefulladok.... a harmadik próbálkozásnál a Drágám megkérdezte, hogy sokáig kívánom-e még ezt a mutatványt ismételgetni, vagy felcsapom végre az oldalsztendert, hogy el is tudjak indulni...