Ez azért érdekes, mert az előző helyemen szerettem a főnököm, de valami idióta ok miatt a korábbi főnökömtől származó stressz akkor tört ki rajtam. Sokáig el bírtam fojtani Így viszont hiába szerettem a munkámat, hiába nem volt rajtam különösebb nyomás, egyik pillanatról a másikra lebetegedtem. Fél év volt, mire helyreraktak a dokik és most kezdődik az egész elölről...Hát... két lehetőség van:
- Ha mindig barom a főnököd, akkor el kell gondolkodni, hogy esetleg nem velük,hanem veled van a baj.
- Amúgy az én tapasztalatom az,hogy a főnökmindig barom...egy ideig próbálkoztam velük, most meg én lettem a főnököm. És én is barom vagyok, csak már nemtudommásra fogni.
Amúgy titokban én is gondolkodom, hogy mi lenne, ha a saját főnököm lennék, csak egyszerűen nincs még bátorságom belevágni...