Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

CsaM jótékonysági naptár 2013

Kinek gyűjtsünk a 2013-as naptárral?

  • Vakvezető kutyák kiképzése (Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola)

    Szavazatok: 13 46.4%

  • NANE (Nők a nőkért, a családi erőszak ellen alapítvány)

    Szavazatok: 4 14.3%

  • Noé alapítvány (állatmenhely)

    Szavazatok: 1 3.6%

  • Macska alapítvány (macskamenhely)

    Szavazatok: 1 3.6%

  • Árvácska alapítvány (állatmentők)

    Szavazatok: 0 0.0%

  • Tetovált állatmentők

    Szavazatok: 2 7.1%

  • Pilisi –budai kutyamentők

    Szavazatok: 2 7.1%

  • Motorosok a gyermekekért egyesület

    Szavazatok: 5 17.9%

  • Egy privát család

    Szavazatok: 0 0.0%
  • Összes szavazó
    28
  • Szavazás lezárva .
Sziasztok!

Tegnap kaptam a felkérést, hogy mint vakvezető kutyás, én is szerepeljek a 2013-as naptár borítóján. Igent mondtam több okból is, annak ellenére, hogy elég gátlásos vagyok.
Először is nagyon köszönöm Nektek, hogy a Baráthegyi VKI-ra esett a választásotok, minden forint számít, hiszen sajnos amióta megvonták az állami támogatást, minden évben a túlélésért küzdünk, hogy továbbra is tudjuk tartani, sőt növelni az évente kiképzett, átadott, és levizsgáztatott vakvezető kutyák számát.
Én kaptam először kutyát az alapítványtól, azóta dolgozok önkéntesként, de főállásban azon, hogy minél több sorstársam hozzájuthasson egy olyan Csodához, mint én Rumi személyében.
Másodsorban pedig szeretnék néhány tanácsot kérni a fotózásra. Jók az értesüléseim, hogy bikinis képek lesznek? Van hozzá szponzor, vagy mindenki a sajátjában lesz? Hogyan kell elképzelni egy ilyen fotózást?
Előre is köszönöm a tanácsokat!

Szép estét!
 
Szia Zsuzsi! Örülök, hogy jelentkeztél.

A ruhával kapcsolatban még nincs végleges döntés, dealányok azt hiszem, idén nem a fürdőrucira, hanem a motoros szerkóra szavaztak, tekintve, hogy a motor, a kutya meg a "jelmez" már lehet, hogy túl sok lenne egy fotóra.
 
Szia Nana!

Nos, akkor a kérdés módosul... Van szponzor motoros ruhákra, vagy mindenki viszi a sajátját? Ha nincs hozzá szponzor, akkor valaki tud kölcsönadni egyet? :) Nem tudom hogy van a méretezés a motoros szerkóknál, szóval: mell 93cm, derék 79cm, csípő 88cm, fenék 100cm. Vagy mondjuk a farmer is játszik?
Ha az infóim jók, elvileg mi visszük a kutyákat. Ha bármelyikőtöknek bármi kérdése van az alapítványról, a vakvezető kutyákról, vagy a vakságról, akkor nyugodtan kérdezzetek, és ha esetleg valamelyikőtök a fotózás után elvinne egy körre a motorján, akkor életem végéig hálás lennék :)
 
Gondolom ruhát tudunk majd adni. A stílistokkal egyeztetünk, hogy nekik mi az ötletük. Egyelőre nincs rá szponzor, de ez még változhat is.

Nekem annyi kérdésem van, hogy hogy számítógépezel?
Sokan még úgy is képtelenek regisztrálni az oldalra, hogy látnak (napokig levelezek velük, hogy hova kell kattintani), neked meg elsőre sikerült...
 
A számítógépezés talán a legegyszerűbb vakos dolog. Tudni kell, hogy mivel mi nem tudunk hagyományos módon újságot, könyvet olvasni, a net számunkra nem más, mint kapu a világ felé. Vakrehabilitációs alapítványok tartanak szinte folyamatosan informatikai tanfolyamot, ahol onnantól kezdve, hogy bekapcsoljuk a gépet, mindent újratanítanak. Tulajdonképpen 2 fontos dolgot kell megtanulnunk: billentyűkombinációk, és a képernyőfelolvasó használata. (ha valaki kíváncsi a képernyőfelolvasóra, akkor ajánlom az NVDA letöltését (ingyenes), jobb, mint az elterjedtebb, és pokolian drága Jaws). A billentyűkombinációkkal irányítjuk magát a gépet, és a Tabbal ugrálunk egyik hivatkozásról, menüpontról a másikra, amit a felolvasó azonnal mond, hogy mi is az. A text box-okba szintén Tabbal ugrunk. Ha valamire rá akarunk kattintani, arra nyomunk egy entert, és máris ugyan úgy átirányít, mint ha egérrel kattintottunk volna rá. A képernyfelolvasó minden egyes leütött billentyűt, vagy kombinációt visszamond, ezen felül, ha el akarunk olvasni valamit, akkor választhatjuk, hogy szavanként olvassa fel, soronként, vagy ha a teljes szöveget, akkor egyszerűen csak ki kell jelölni, és magától elkezdi felolvasni.
Szerintem borzasztó egyszerű volt ide regisztrálni. A Tab nyomogatásával megkerestem a regisztrációt, felugrott egy ablak, kitöltöttem amit kellett, nyomtam egy entert a regisztrációra, megnéztem a mailjeimet, ott volt az aktiváló levél, szintén nyomtam egy entert az aktiváló linkre, majd bejelentkeztem, kitöltöttem a profilt, feltöltöttem egy képet, és kész.
Mondjuk nekem van már 5 év gyakorlatom nehézsúlyú informatikából ;) Ezen felül férjem papíron informatikus (egyébként fegyver és páncélkészítő, bőrdíszműves, stb...), így ha valamit nem tudok, akkor segít, valamint amikor újságíró suliba jártam, ott bizony el kellett végeznünk ECDL tanfolyamot, valamint volt egy ún. web és dizájn tölteléktárgyunk, a nevéből is kitűnik, hogy vizuális alapú. Meg kellett tanulni alap szinten html-ben leprogramozni egy weblapot, valamint olyan programokkal kellett dolgoznom a beadandókhoz, amikhez elengedhetetlen a látás, na olyankor a férjem volt a szemem, ő az elmúlt 5 év alatt remekül megtanulta leírni a dolgokat, nekem pedig remek fantáziám van, mivel 13 éven át grafikusnak készültem.
Szóval nem olyan bonyolult ez, ha az ember veszi a fáradtságot, és megtanulja. Egyébként, ha jól emlékszem, 2011-ben a Debreceni Egyetem Informatikai kar hallgatóinak 12%-a látássérült volt, ez is mutatja, hogy az informatika a legegyszerűbb vakos dolog.
A legnehezebbek a csajos dolgok, mint a sminkelés, és a körömlakkozás :D
 
Időpont az már biztos aug 5.-e...ennyit tudok. Olvastam előzőkben,hogy ruhás dolog lesz, de nekem csak chopper-es dolgaim vannak bőr gatya, bőr jackie illetve egy esőruhám,bár az nem annyira klassz! Szóval érdeklődnék,hogy pontosabb időpontról ( hely, óra, cucc.)esetleg a megadott @címre,(amit Mina kért a fécen ,én írtam neki külön az adatokkal együtt,) kapunk egy esetleges értesítést?;)
köszi! Széles utat: Hugi
:csam:
 
Saját kutyám nekem is van- 3 db! :) de4 van egy kis Shit-zum ,aki szeret fotózkodni, de neki az egyik szemecskéje hiányzik! Kicsit amorf,de vakvezető kutyáknak gyűjtünk,de ő is vak az egyik szemére! :( Bár tünemény, tehát ,ha kell akkor viszem őt is!De ha lesznek kutyák ,akkor természetesen azok ,akik majdan vagy már segítőik az embereknek! :love::D
 
Afrad írta:
A számítógépezés talán a legegyszerűbb vakos dolog. Tudni kell, hogy mivel mi nem tudunk hagyományos módon újságot, könyvet olvasni, a net számunkra nem más, mint kapu a világ felé. Vakrehabilitációs alapítványok tartanak szinte folyamatosan informatikai tanfolyamot, ahol onnantól kezdve, hogy bekapcsoljuk a gépet, mindent újratanítanak. Tulajdonképpen 2 fontos dolgot kell megtanulnunk: billentyűkombinációk, és a képernyőfelolvasó használata. (ha valaki kíváncsi a képernyőfelolvasóra, akkor ajánlom az NVDA letöltését (ingyenes), jobb, mint az elterjedtebb, és pokolian drága Jaws). A billentyűkombinációkkal irányítjuk magát a gépet, és a Tabbal ugrálunk egyik hivatkozásról, menüpontról a másikra, amit a felolvasó azonnal mond, hogy mi is az. A text box-okba szintén Tabbal ugrunk. Ha valamire rá akarunk kattintani, arra nyomunk egy entert, és máris ugyan úgy átirányít, mint ha egérrel kattintottunk volna rá. A képernyfelolvasó minden egyes leütött billentyűt, vagy kombinációt visszamond, ezen felül, ha el akarunk olvasni valamit, akkor választhatjuk, hogy szavanként olvassa fel, soronként, vagy ha a teljes szöveget, akkor egyszerűen csak ki kell jelölni, és magától elkezdi felolvasni.
Szerintem borzasztó egyszerű volt ide regisztrálni. A Tab nyomogatásával megkerestem a regisztrációt, felugrott egy ablak, kitöltöttem amit kellett, nyomtam egy entert a regisztrációra, megnéztem a mailjeimet, ott volt az aktiváló levél, szintén nyomtam egy entert az aktiváló linkre, majd bejelentkeztem, kitöltöttem a profilt, feltöltöttem egy képet, és kész.
Mondjuk nekem van már 5 év gyakorlatom nehézsúlyú informatikából ;) Ezen felül férjem papíron informatikus (egyébként fegyver és páncélkészítő, bőrdíszműves, stb...), így ha valamit nem tudok, akkor segít, valamint amikor újságíró suliba jártam, ott bizony el kellett végeznünk ECDL tanfolyamot, valamint volt egy ún. web és dizájn tölteléktárgyunk, a nevéből is kitűnik, hogy vizuális alapú. Meg kellett tanulni alap szinten html-ben leprogramozni egy weblapot, valamint olyan programokkal kellett dolgoznom a beadandókhoz, amikhez elengedhetetlen a látás, na olyankor a férjem volt a szemem, ő az elmúlt 5 év alatt remekül megtanulta leírni a dolgokat, nekem pedig remek fantáziám van, mivel 13 éven át grafikusnak készültem.
Szóval nem olyan bonyolult ez, ha az ember veszi a fáradtságot, és megtanulja. Egyébként, ha jól emlékszem, 2011-ben a Debreceni Egyetem Informatikai kar hallgatóinak 12%-a látássérült volt, ez is mutatja, hogy az informatika a legegyszerűbb vakos dolog.
A legnehezebbek a csajos dolgok, mint a sminkelés, és a körömlakkozás :D
Kattints a kibontásához...

Ez nagyon érdekes. Nem gondoltam volna, hogy a számítógép a legegyszerűbb.

Akkor ezek szerint te nem vakon születtél?
 
Nekem is 3 kutyám van, Rumit még Tamás, az alapítvány elnöke mentette, a beagle-öm, és a boxerem pedig már én. Imádnivalóak!!!
Tegnap nekem Tamás azt mondta, hogy elvileg mi visszük a kutyákat (vizsgázott vakvezetők, és tanulók, fajtát tekintve labrador és golden retrieverek), de ezen, és azon kívül, hogy 5-én, Újpesten egy műteremben, 9-től 18-ig lesz a fotózás, más infót ő sem tudott.
Ki a főszervezője a projektnek?
 
Nana! Itt tatabányán van a PINK Motors.... még a jövő héten elmegyek érdeklődni,hogy esetleg ,segítenének-e vagy letehetnénk hozzájuk is néhány kész naptárat! Mennyi a szponzori "beugró"??itt
a címem légyszi egy levélkét,ha megeresztenél nekem ezzel kapcsolatban! Ezer köszi! hugi969@freemail.hu
Üdv: Hugi
 
Afrad!
Akkor te máris többet tudsz nálam! Azért nagyon köszi ezt az infót is!Egyébként a kis kutyámat olykor zavarja,hogy vak az egyik szemére,de most már nagyon jól elboldogul! Nagyon talpra esett és ügyes, gyermekeimet is nagyon szereti! A lányom felöltözteti,majd a kis basbakocsiba teszi, ez olyan 50 cm hosszú és abban alatatja a kutyát, aki szívesen tesz eleget és el is alaszik, kb 1 órát tuti el van a kutya! :)
A nővéremnek retiverei vannak és ő az a személy ,akiről esetleg hallottál is: Hódmezővásárhelyen él, Erdélyi Noémi és ő a fogyatékos gyermekek iskolájában segít a kutyákkal, játékosan nevel és segíti a fejlődésüket a gyerekeknek! Nagyon klassz dolog ,amit tesz ő is az emberekért! Volta tv-ben is a híradóban régebben.
De visszatérve a témához úgy tudom a legutóbbi infó szerint ,hogy én is benne vagyok a fotózásban,akkor viszont remélhetőleg találkozhatunk is személyesen!( De itt a címem: hugi969@freemail.hu-ide írhatsz!)
Addig is : további szép napokat! Üdv: Hugi
 
Nagyon sok mindent nem tudnak az emberek a vakokról, sajnos ebből adódnak a sztereotípiák. A kutyák képzése mellett vállaltuk a tájékoztatást is, mind a vakvezető kutyákról, mind magáról a vakságról, és ezzel legalább pár tízezer ember gondolatait meg tudjuk változtatni a vakokról.

Én 2007.09.06-án reggel ébredtem vakon, úgy, hogy előtte semmi gond nem volt a szememmel. Egy neurológiai betegség, ami testszerte ideggócokat támad meg, kisütötte a látóidegközpontot. Korábban a polineuropathya miatt lebénultak végtagjaim, amin fizikoterápiával, és gyógytornával segíteni lehetett, de rémálmaimban sem gondoltam, hogy elvesztem a látásomat miatta, mivel ugyan benne volt a pakliban, de nagyon ritka. 3 napig nem tudtam felfogni, aztán kereken negyed óráig sajnáltam magam, majd rájöttem, hogy ez nem az én stílusom, és elkezdtem agyalni, hogy mit hogyan lehet vakon is megcsinálni. Másnap reggel én főztem a kávét, amikor hazaértem az orvostól megkértem férjem, hogy üvegfestékkontúrral jelölgessük be a programokat a mosógépen, azzal a lendülettel be is raktam egy adag ruhát :) Mire rehabra kerültem már csak az informatikát, a Braille-írást, és a közlekedést kellett megtanítani.
A Baráthegyinél olyan szinten rehabilitáltak, hogy tényleg csak látni nem látom a dolgokat, amúgy sikerült feldolgozni, elfogadni, és szinte aktívabb, extrémebb életet élek, mint amikor még láttam. Én alapból nem voltam hajlandó lemondani bizonyos dolgokról, hobbijaimról. Egy kis gondolkodással, ügyeskedéssel rájöttem, hogyan tudok továbbra is hegyet mászni, barlangászni, vívni (nyugati iskola, másfélkezes kard, messer, tőr, kés), íjászkodni, alkotni. Búvárkodni már vakon tanultam meg, a kutyakiképzést szintén, a rajzról áttértem a festészetre, ráadásul nem rég elkezdtem hegedülni is. A gond az, hogy sokan, akik megvakulnak teljesen bezárkóznak, és félnek szinte mindentől, pedig így is lehet teljes, aktív életet élni! Van olyan vakvezetőkutyás sorstársam, aki tekézik, van aki polgárőr, szinte mindannyian dolgoznak, vagy tanulnak, és mindannyian igazán élnek, kihasználnak minden lehetőséget, élményforrást, pillanatot. Többek között azon is dolgozunk, hogy ráébresszük a sorstársainkat, hogy semmi sem lehetetlen, még vakon sem, csak a félelmeket kell félretenni. Walter Disney fogalmazta meg ezt nagyon jól: "Minden álmunk valósággá válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni." :)
 
A kutyák remekül tudnak alkalmazkodni a megváltozott képességeikhez. Ismerek olyan kutyát, akinek amputálni kellett az egyik hátsó lábát, na azóta többet szaladgál, és virgoncabb, mint előtte :)
Hallottam már a nővéredről, még évekkel ezelőtt olvastam róla először, amikor valami támpontot kerestem, mivel egy édesanya segítséget kért tőlem a halmozottan sérült kislánya fejlesztéséhez. Jártam egy ideig a kutyáimmal az Imanuel Otthonba (önkéntesként) is, csak sajnos az egyik szülő megtorpedózta a fejlesztőprojektet, mert nem kedvelte a kutyákat, hiába értem el igen csak látványos eredményeket a gyerekekkel... Sokáig hordták hozzám a szülők egyéni fejlesztésre (térítésmentesen) a gyerekeket, csak sajnos az egészségi állapotom romlása miatt le kellett állnom, és beszerveztem egy másik terápiás felvezetőt. Jelenleg két kisgyerekkel foglalkozok, és a demens nagypapámmal. Elképesztő, hogy mekkora hatással vannak a kutyák a sérült és beteg emberekre! :)
Én biztosan ott leszek a fotózáson! Addig is, minden jót!
 
Szia Zsuzsi, Én Gabi vagyok -Tagama. Az én ötletem alapján kerültetek a szavazó lista tetejére, hogy kinek is gyűjtsünk idén. Hál' isten a csajoknak megtetszett az ötlet, és egyre többen szavaztak az iskolátokra. Nekem nagyon szívügyem ez az egész, bár eddig nem ismertem egyetlen látássérült embert sem, és csak ámulok és bámulok, hogy miket írsz! Számomra egy vakvezető kutya az állatok királya, mert nekem is van két kutyám (az egyikkel fogsz találkozni a fotózáson :) ) és kutyásként megtanultam, hogy ők arra születtek, hogy követők legyenek, és ehhez képest egy vakvezető kutya tulajdonképpen a "rendeltetésének" teljesen ellenére tesz.
Már most örülök, hogy találkozhatok veled személyesen is, és én nagyon szívesen viszlek majd egy kört! Igazán megtiszteltetés lesz! Nekem egy BMW-m van, és van rajta elől extra kapaszkodó az utasnak :)
 
Afrad írta:
Nagyon sok mindent nem tudnak az emberek a vakokról, sajnos ebből adódnak a sztereotípiák. A kutyák képzése mellett vállaltuk a tájékoztatást is, mind a vakvezető kutyákról, mind magáról a vakságról, és ezzel legalább pár tízezer ember gondolatait meg tudjuk változtatni a vakokról.

Én 2007.09.06-án reggel ébredtem vakon, úgy, hogy előtte semmi gond nem volt a szememmel. Egy neurológiai betegség, ami testszerte ideggócokat támad meg, kisütötte a látóidegközpontot. Korábban a polineuropathya miatt lebénultak végtagjaim, amin fizikoterápiával, és gyógytornával segíteni lehetett, de rémálmaimban sem gondoltam, hogy elvesztem a látásomat miatta, mivel ugyan benne volt a pakliban, de nagyon ritka. 3 napig nem tudtam felfogni, aztán kereken negyed óráig sajnáltam magam, majd rájöttem, hogy ez nem az én stílusom, és elkezdtem agyalni, hogy mit hogyan lehet vakon is megcsinálni. Másnap reggel én főztem a kávét, amikor hazaértem az orvostól megkértem férjem, hogy üvegfestékkontúrral jelölgessük be a programokat a mosógépen, azzal a lendülettel be is raktam egy adag ruhát :) Mire rehabra kerültem már csak az informatikát, a Braille-írást, és a közlekedést kellett megtanítani.
A Baráthegyinél olyan szinten rehabilitáltak, hogy tényleg csak látni nem látom a dolgokat, amúgy sikerült feldolgozni, elfogadni, és szinte aktívabb, extrémebb életet élek, mint amikor még láttam. Én alapból nem voltam hajlandó lemondani bizonyos dolgokról, hobbijaimról. Egy kis gondolkodással, ügyeskedéssel rájöttem, hogyan tudok továbbra is hegyet mászni, barlangászni, vívni (nyugati iskola, másfélkezes kard, messer, tőr, kés), íjászkodni, alkotni. Búvárkodni már vakon tanultam meg, a kutyakiképzést szintén, a rajzról áttértem a festészetre, ráadásul nem rég elkezdtem hegedülni is. A gond az, hogy sokan, akik megvakulnak teljesen bezárkóznak, és félnek szinte mindentől, pedig így is lehet teljes, aktív életet élni! Van olyan vakvezetőkutyás sorstársam, aki tekézik, van aki polgárőr, szinte mindannyian dolgoznak, vagy tanulnak, és mindannyian igazán élnek, kihasználnak minden lehetőséget, élményforrást, pillanatot. Többek között azon is dolgozunk, hogy ráébresszük a sorstársainkat, hogy semmi sem lehetetlen, még vakon sem, csak a félelmeket kell félretenni. Walter Disney fogalmazta meg ezt nagyon jól: "Minden álmunk valósággá válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni." :)
Kattints a kibontásához...

Csak annyit tudok mondani: wow:D
 
sziasztok!

én is tudok majd kutyát egy szép tigris mintás amerikai staffordshire terriert ha kellene.küldtem email a mina fotósnak.
 
Még 13-at kell aludni, ha jól számoltam!
Lassan véglegesíteni kéne a dolgokat...
Most akkor megfürdessem totál stresszt okozva az én öreg 16 éves rövidlátó spiccemnek vagy hagyjam mert vakvezető kutyukkal fotózkodunk? Fontos kérdés ám, mivel az én hófehér kutyum per pillanat teljes szinátmenetekben tündököl, és ha nincs fotózás csak ősszel stresszelem a fürdéssel addig nem, mert utálja a vizet. Plussz mivel süketül, kezd félni a hajszárítótól. Vagy mostmár pont azért nem fogja zavarni?... Na mindegy. Szóval jó lenne tudni :)

Ugyanakkor Gratula mindenkinek aki érdemben hozzá tett ehhez az egész naptárhoz, Ügyesek vagytok!

Jah, és Afrad. Totál értem hogyan gépezel, bár persze a képernyőfelolvasós program nélkül. Mert faterom egyszer úgy akar letiltani a számítógépezésről hogy elvitte magával az egeret... a kis butus, azt hitte kamasz leányzót ennyivel megállíthat :D
Meg amúgy gratula hogy összekaptad magad, és Te nem zárkóztál be hanem teljes életet élsz, mindenkinek így kéne, és nem csak a látássérültekre gondolok, hanem mindenkire aki valami miatt nem olyan mint az átlag ember. 2 kéz 2 láb, lát, hall, beszél kategória. Gyerekkoromban volt egy eset amit nem részletezek úgyis csak a fájdalomra emlékszem, a többit mesélték, de a lényeg hogy néhány órán múlt hogy elveszítem-e a lábaim. És hát elég mély nyomot hagyott, úgyhogy azóta is mindig hálát adok két szép virgácsomért. Viszont ha elvesztettem volna őket, ahogy magamat ismerem, akkor sem hagytam volna magam :)

Na jó nem fecsegek tovább össze vissza. bocsi :csam:
 
A válaszadáshoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.

Legújabb blogbejegyzések

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére