Bár félig a dühöngőbe kéne írnom, inkább ide vésem, mert állásos dolog...
Ugye van nekem egy diákmunkám, elvagyok, nincs vele bajom (már), de az egyik ismerősöm gyakornoki helye megüresedett a Boschban, 4 órás fénymásolós. De úgy voltam vele, hogy ha ott bent vagyok legalább már tudok helyezkedni, be is vitte Zsófi az önéletrajzomat rögtön amint hivatalos lett. Az biztos volt, hogy behívnak interjúra, mert ugye "protekció".
Hetekig semmi, múlt héten már Zsófi is kicsit ideges volt, kérdezgette szóltak-e már. Persze nem. Hét végén írta, hogy ne tervezzek semmit mára mert már behívtak két embert, biztos engem is fognak. Az eheti beosztásom egyébként már csütörtök óta le volt adva, de még pénteken-szombaton simán tudtam volna kérni hogy módosítsák. Ha hívtak volna, de nem...
Tegnap bementem dolgozni, 15:20-kor csörög a telefonom, nem tudtam felvenni. Hív újra, felveszem, Bosch, aktuális-e? Igen, persze! Jó akkor mindjárt visszahív... Annyit nem tudtam mondani hogy heló ember én is dolgoznék. Felhív 2 perc múlva hétfő fél4 van jelzem, hogy kedden 1kor akkor interjú. Mondom hát bocs, de ezt így nem igazán tudom megoldani, mert már kész a beosztásom és előző délután nem fogom tudni megváltoztatni (pláne a projekt végén...). Jó, akkor mikor lenne jó, hát mondom nem tudom, köv. hétre még nincs beosztásom, a kedd full szabad, bármikor tudok menni. Jó, akkor visszahív majd 10 perc múlva. Mondom, hogy ne hívjon, mert DOLGOZOK bazze. Jó, akkor majd ír emailt, hogy mikorra menjek.
Most ír Zsófi, hogy aki ma volt egyik lány interjún megfelelt, tehát ez betöltve. De hogy engem mennyiszer keresett a csávó (1x akkor is felvettem utána 1 perccel) és nekik a jövő kedd amit én ajánlottam fel amúgyis késő lett volna.
Megfordult a fejemben 1-2 kedves gondolat, és a pasi édesanyja is lehet csuklik épp...
Nem gondoltam eddig sem a Boschban ledolgozni az életemet, de egyre inkább úgy érzem, hogy egy percet se...