Az a baj, hogy nem vagyok elég jó színész ahhoz, hogy hazudjak. Mellesleg nem első munkahely, hanem éppen a legutóbbi. És nem ilyeneket mondtam, hogy keveset fizettek. Hanem hogy magunktól kellett kitalálni mit és hogyan és hogy a kedves kollégák meg megtartották maguknak az infót. Hogy napi szinten kellett 5-6 különböző bankban ügyködni, különböző országokkal és nem kaptunk belőle oktatást, hogy mi merre hány méter. Hogy lépten-nyomon a képembe vágták, hogy nincs diplomám, de ők nagy kegyesen felvettek. Nem akarom magamat védeni, de csak a száraz tényeket közöltem. A többi munkahelyemről egy árva rosszat nem tudtam mondani. És nyilván ha ők alkalmaztak volna és ne adj isten elválnak útjaink nem fogok a következő helyen rosszat mondani róluk, még akkor sem ha kirúgtak volna, csak ha valóban rászolgálnak. Mindegy. Meg kell tanulnom egy szerepet és legalább addig jól játszani, amíg be nem kerülök. Csak ez a baromi nehéz nekem. Elhitetni olyat, ami nincs.
Babu ez nem hazugság, hanem diplomácia, vagy marketing: hogyan csomagoljuk az igaz információkat elfogadható köntösbe. Bele lehet jönni