13/2021 Ismét búcsúzom a masinától
Írta NaNa a Gondolataim motorozásról, munkáról, gyerekekről, meg ami még eszembe jut blogban. Megtekintés: 643
A tavaszi szünet számomra ismét gyászban telt. Sokadjára kellett elbúcsúznom a kedvenc fotómasinámtól. És meglehet, hogy immár utoljára.
Párszor már írtam róla, hiszen évek óta használom ezt a típust. Már régóta nem számolom, utoljára a 8. darabnál voltam képben, azóta pedig már eltelt ismét pár év. Szerintem olyan 12 körül lehet most a vége.
Itt éppen bedöglött az egyik. 2011 augusztusban
Itt meg szereztem egy másikat. 2011 szeptemberben
Itt is épp összetörtem egyet 2019 áprilisban
Itt meg egy csomó kép, amit ezzel a géppel csináltam.
Nem tudom, tudtad-e, de itt az összes fenn lévő képet bogarászhatod a fényképezőgépek alapján.
Azoknak, akik nem olvasták korábban a történetet, el kell mesélnem, hogy egy véletlen folytán került hozzám évekkel ezelőtt, talán 2010 környékén egy ilyen gép. Annyira megkedveltem, hogy később - annak ellenére, hogy ha jól sejtem 2005-ös modell lehet - sorban vásároltam fillérekért a használt modelleket az ebayről.
A baj az, hogy van egy olyan típushibája, amit évekkel ezelőtt már diagnosztizáltak, hogy az objektív fogaskereke műanyagból van, és könnyen eltörik. Onnan pedig már nincs mit tenni, a gép kuka.
A képen szereplő modellt még télen vettem. Bolti kiállítási darab volt, mintha csak új lenne. Egyetlen karcolás sincs rajta.
Mivel a múlt héten a kislányom kezében megnyekkent az előző, teljes lelki nyugalommal üzemeltem be ezt annak tudatában, hogy kihúz még 1-2 évet nálam.
Sajnos nem így lett.
Hétvégén a telken kezemben a géppel rohantam, hogy lefényképezzek egy gázlómadarat, ami odaszállt a stégünkre, mikor a gép kicsúszott a kezemből és pont az objektívre esett. Azonnal kiírta a rettegett piros Lens Error-t. És annyi is volt.
Pedig mindig ügyeltem rá, hogy a kezemre akasszam. Most nem, mert úgy siettem.
Azóta sorban fedezem fel magamon a gyászfolyamat szakaszait.
A lényeg, hogy még nem tudom, mi lesz. Ok, hogy egy új telefon is időszerű lenne, de nem hiszem, hogy az helyettesítene egy fényképezőgépet. habár már majdnem sikerült elengednem a kis Nikonom, azért még nem dobtam ki... még reménykedem, hogy történik valami csoda.
- Először sokkot kaptam
- Ezután más tevékenységekkel próbáltam elterelni a figyelmem a veszteségemről, egész nap mostam.
- Aztán jött az érzések kavalkádja, az önhibáztatás, a hogyan tovább, mit csináltam rosszul, mit kellett volna helyette, és mi lesz most?
- Az elfogadás nehéz. Főleg, hogy holnap megyek egy tesztmotorért és fogalmam sincs, hogy fogom lefényképezni. A telefonom nem alkalmas rá, és mégis milyen már telefonnal fényképezni.
- Az élet újraszervezése ma volt. Találtam itthon két működőképes kompakt gépet. Sírni tudnék, amikor meglátom, milyen képeket csinálnak. Pixeles, homályos, egyszerűen igénytelen, szar képek.
Pl. ha lenne egy műszerész ismerősöm, aki legyártaná ezt a pici kis fogaskereket fémből. (Ahogy kb. 10 éve javasolták egy szervizben, de azt mondták, nem éri meg, mert annyiért már új gépet vehetek - de akkor még nem tudtuk, hogy ugyanilyet fogok venni tizet.)
Van vajon ilyen ismerősöm? Akkor a következő 10 évem is rendben lenne fényképezőgép ügyileg...
Hozzászólnál? Jelentkezz be...
