13/2021 Ismét búcsúzom a masinától

Írta NaNa a Gondolataim motorozásról, munkáról, gyerekekről, meg ami még eszembe jut blogban. Megtekintés: 262

A tavaszi szünet számomra ismét gyászban telt. Sokadjára kellett elbúcsúznom a kedvenc fotómasinámtól. És meglehet, hogy immár utoljára.

[​IMG]

Párszor már írtam róla, hiszen évek óta használom ezt a típust. Már régóta nem számolom, utoljára a 8. darabnál voltam képben, azóta pedig már eltelt ismét pár év. Szerintem olyan 12 körül lehet most a vége.

Itt éppen bedöglött az egyik. 2011 augusztusban
Itt meg szereztem egy másikat. 2011 szeptemberben
Itt is épp összetörtem egyet 2019 áprilisban

Itt meg egy csomó kép, amit ezzel a géppel csináltam.

Nem tudom, tudtad-e, de itt az összes fenn lévő képet bogarászhatod a fényképezőgépek alapján.

Azoknak, akik nem olvasták korábban a történetet, el kell mesélnem, hogy egy véletlen folytán került hozzám évekkel ezelőtt, talán 2010 környékén egy ilyen gép. Annyira megkedveltem, hogy később - annak ellenére, hogy ha jól sejtem 2005-ös modell lehet - sorban vásároltam fillérekért a használt modelleket az ebayről.

A baj az, hogy van egy olyan típushibája, amit évekkel ezelőtt már diagnosztizáltak, hogy az objektív fogaskereke műanyagból van, és könnyen eltörik. Onnan pedig már nincs mit tenni, a gép kuka.

A képen szereplő modellt még télen vettem. Bolti kiállítási darab volt, mintha csak új lenne. Egyetlen karcolás sincs rajta.

Mivel a múlt héten a kislányom kezében megnyekkent az előző, teljes lelki nyugalommal üzemeltem be ezt annak tudatában, hogy kihúz még 1-2 évet nálam.

[​IMG]

Sajnos nem így lett.

Hétvégén a telken kezemben a géppel rohantam, hogy lefényképezzek egy gázlómadarat, ami odaszállt a stégünkre, mikor a gép kicsúszott a kezemből és pont az objektívre esett. Azonnal kiírta a rettegett piros Lens Error-t. És annyi is volt.

Pedig mindig ügyeltem rá, hogy a kezemre akasszam. Most nem, mert úgy siettem.

Azóta sorban fedezem fel magamon a gyászfolyamat szakaszait.
  • Először sokkot kaptam
  • Ezután más tevékenységekkel próbáltam elterelni a figyelmem a veszteségemről, egész nap mostam. :)
  • Aztán jött az érzések kavalkádja, az önhibáztatás, a hogyan tovább, mit csináltam rosszul, mit kellett volna helyette, és mi lesz most?
  • Az elfogadás nehéz. Főleg, hogy holnap megyek egy tesztmotorért és fogalmam sincs, hogy fogom lefényképezni. A telefonom nem alkalmas rá, és mégis milyen már telefonnal fényképezni.
  • Az élet újraszervezése ma volt. Találtam itthon két működőképes kompakt gépet. Sírni tudnék, amikor meglátom, milyen képeket csinálnak. Pixeles, homályos, egyszerűen igénytelen, szar képek.
A lényeg, hogy még nem tudom, mi lesz. Ok, hogy egy új telefon is időszerű lenne, de nem hiszem, hogy az helyettesítene egy fényképezőgépet. habár már majdnem sikerült elengednem a kis Nikonom, azért még nem dobtam ki... még reménykedem, hogy történik valami csoda.

Pl. ha lenne egy műszerész ismerősöm, aki legyártaná ezt a pici kis fogaskereket fémből. (Ahogy kb. 10 éve javasolták egy szervizben, de azt mondták, nem éri meg, mert annyiért már új gépet vehetek - de akkor még nem tudtuk, hogy ugyanilyet fogok venni tizet.:D)

Van vajon ilyen ismerősöm? Akkor a következő 10 évem is rendben lenne fényképezőgép ügyileg...
MoncA, Vidék és Szegecs kedveli ezt.
  • Babulu
  • Szegecs
  • NaNa
  • Yamina
  • Szegecs
  • Vidék
  • Vickancs
Hozzászólnál? Jelentkezz be...