Emléke örökké bennünk él...

Szomorúan tudatom minden érintettel, hogy évek óta imádott fényképezőgépem utolsó donora a Kawasaki sajtótájékoztató előtt két órával kilehelte a lelkét.

​

Valójában már régóta várható volt, de mindig reménykedtem, hogy ezt a szezont legalább még kihúzza.

A közös munkánk úgy négy évvel ezelőtt kezdődött, amikor Anyám az USÁ-ba költözött, és csomagoláskor a kezembe nyomott két kis compact gépet, hogy ezek nem működnek, vigyem el szervizbe, vagy dobjam ki.

A szervizben megállapították, hogy az egyik totál használhatatlan (ezt mondjuk én is meg tudtam állapítani, mert a gombja egy vékony fémrugón lifegett), a másiknak viszont a törött akkumulátor fedélen kívül annyi baja volt, hogy fordítva volt benne az akkumulátor.

Mivel a saját, méregdrága, digitális Sony Mavica CD300-as masinám épp akkoriban ment tönkre, nagyon megörültem a Nikon Coolpix 5900-as kis gépnek. Onnantól mindenhova magammal cipeltem, nem kellett féltenem, nem kellett neki tok, mert elfért a zsebemben, volt olyan is, hogy menet közben (motoron) fél kézzel fényképeztem a többieket, miközben vezettem...

Aztán elkezdett gyengélkedni, és a húgom vett még egy ugyanolyat az e-bayen nekem. 20 dollár volt. Addigra már három akkumulátorom gyűlt össze hozzá, úgyhogy simán elmehettem egy hétvégére töltő nélkül, és boldogan fotóztam ezresével a képeket, mert a legnagyobb felbontásban kb. ennyi fért az 1 Gigás SD kártyára.

Tavaly ősz környékén talán, a második Nikon is beadta a kulcsot. Elmentem a kettővel a szervizbe, de azt mondták, mindegyiknek ugyanaz a baja, műanyagból vannak benne a fogaskerekek, amik könnyen eltörnek. Szívesen megcsinálják nekem, de annyiért már új gépet vehetek. Mivel az E-bayen sem találtam ugyanilyet, rászántam magam, és vettem egy kis ultracompact gépet - ha már lúd, legyen kövér, úgyhogy rózsaszínben.

Közben persze nem tévesztettem szem elől azt a Nikon Coolpix 7900-as masinát, amit Ferkó hurcibált magával nagy ritkán. Külsőre ugyanolyan volt, mint az enyém, csak feketében. Egy óvatlan pillanatban aztán cserét ajánlottam: egy szép rózsaszín, vadiúj Coolpix egy törött, fekete, használt feketéért egy az egyben.

Azóta Panka, Ferkó kislánya boldog a szép rózsaszín géppel, én pedig immár négy akkumulátorral és egy újabb töltővel szintén boldogan vágtam neki a szezonnak.

Nem is volt vele semmi baj - eltekintve a modellhibáját, a törött akkumulátorfedelet - egészen mostanáig. Most, mikor épp a sajtótájékoztatóra készülődtem, és megnéztem, hogy fel vannak-e az aksik töltve, és van-e hely a kártyán, kiírta, hogy "Lens Error". Bekapcsol, kikapcsol, de az objektívet nem húzza be... pedig pont megdicsértük tegnap este, hogy milyen szép képeket csinált hétvégén...

(még több kép a galériában)​

Bár egy újságírónak sosincs elég jó pillanat arra, hogy fénygép nélkül legyen, azért így hétvége előtt ez most elég rosszul érintett.

Igaz, van itt két kompakt gép, amit a húgom júliusban hagyott itt, hogy vigyem el a szervizbe... profinak látszanak. Az egyik egy érintőképernyős Samsung, de keresztben áll a bele a burkolatához képest. A másik egy Olympus, aminek van két aksija, de nincs töltője. Ki tudja, lehet, hogy ez egy gyönyörű, új barátság kezdete?!