Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: Motoros izé - Page 5

Végre nem esett hétvégén, úgyhogy gurultunk egyet a városban. Elmotoroztunk családilag a Harley-Davidon szezonnyitóra, ahol sok ismerős arccal is találkoztunk.

​

Itt van még néhány kép, bár mióta nincs fényképezőgépem, nem fotózok olyan sokat.

Vannak pillanatok, amelyekről nem készül fénykép. Ilyen volt az a húsz évvel ezelőtti szombat is, amikor a Fekete Horgony MC (igen, akkor még így hívták) május 1-i szezonnyitó buliján a sörpadon felszabadult mellettem egy hely, és leült mellém Ő.

​

2001-ben még nem volt Facebook, és a TotalBike béna, kis flopira dolgozó, digitális fényképezőgépe volt csak nálam. Hiába keresem bármi nyomát annak a hétvégének, egyedül a Suzuki Intruder Volusia motortesztről találtam csak pár képet, és a tesztben egész részletesen leírtam, mi történt azon a hétvégén.

Az csak sokkal később derült ki, hogy milyen fontos volt ez a nap. Vagy inkább az a pillanat.

Szombaton - május elsején, ami idén egyben a 15. Nemzetközi Női Motoros Nap is - lementünk a családdal Foktőre a Fekete Horgony Kocsmához, hogy felidézzük azt a napot, és hogy megmutassuk a gyerekeknek a családi történelmünk eme fontos helyszínét.

(Kocsival voltunk, mert a motoromba még nem raktuk be az új aksit, a férjemé pedig ismét átalakítás alatt van, hogy tudja rajta vinni a gyerekeket. Szóval egy métert sem motoroztam a női motoros napon. Remélem azért elfogadjátok a kifogásomat.)

A heti motorozásom kimerült abban, hogy visszavittük a tesztrobogót. Az nyilvánvaló volt, hogy a homeschooling mellett nem tudom vállalni, hogy szerda délelőtt 10-re ott legyen a motor rendeltetési helyén, ezért átraktam a projektet előző nap délutánra, keddre.

​

Ez azért volt jó, mert délutánra vége volt a tanításnak, és megbeszéltük, hogy a gyerekeket átvisszük a fiam barátjához, mi meg majd elrobogunk két robogóval a Szallerbeckbe. Aztán az időjárás közbeszólt. Mindössze 5 fok volt és szakadó eső, szóval a férjem úgy döntött, hogy akkor már mehetünk kocsival is és akkor a gyerekek is beférnek, nem kell szívességet kérni, és ha már ott vagyunk a környéken, meglátogathatjuk a Mamáékat is, akiket hónapok óta nem láttunk.

Most a férjem nem volt olyan hős, mint legutóbb, mikor a Can-Am-et vittük vissza. Akkor bevállalta, hogy ő viszi a motort én meg mentem a gyerekekkel kocsival... kapott is egy jó adag hóvihart mellbe az M0-on.

Most azt mondta, nem akarja, hogy azt higgyék a hondások, hogy papírkutya vagyok... hát amúgy nem is vagyok az.

Szóval jól beöltöztem, és aztán nem volt semmi extra. Az ujjaim meg a szám széle lefagytak ugyan, de ezt a 20 kilométert simán ki lehetett bírni. Jó kis robogó ez.

Majd lesz róla nemsokára teszt is (sokat segít, hogy hétfőn kezdődik az ovi meg a suli), a képeket - amiket fényképezőgép hiányában telefonnal meg akciókamerával készítettem - EBBEN A GALÉRIÁBAN tudod megnézni. Hát, a minőségük nem a legjobb sajnos.

A héten ezt a paripát tesztelem. Az időjárás még mindig áprilisi... milyen lenne ugye. Azért két nap alatt beletekertünk 120 km-t a gyerekekkel, had szokják az esőt meg a hideget.

​

Jó kis hétvége volt amúgy. Élveztem. Ja, ez egy Honda PCX125. Lesz majd róla teszt is hamarosan.

Kicsit még korainak éreztem az időpontot... na nem a dátum, hanem a hőmérséklet miatt. Főleg, hogy az első menetre csak a nyári kabátomat húztam magamra, mondván, csak egy kis kört megyek.

​

Ebből lett majdnem egy óra, és még az M0-ást is megjártam, ahol a hideg menetszél 110 km/óránál nem esett nagyon jól a mellkasomnak. Legalább egy napilap lett volna nálam, de nem volt.

Másodszorra már rutinosabb voltam, és előbányásztam a huszonéves Bering kabátomat. Ebben teljes bélés van, szóval jöhet eső, jöhet fagy. Na jó nem jöhet! Amúgy azért is sürgettem a "tesztet", mert bár egy hétig nálam van ez a gépszörny, jövő hétre még havat is mondanak. Most legalább még sütött a nap.

Ez tehát egy Can-Am Ryker 900, háromkerekű "trike" vagy mi - nekem a trike eddig az volt, aminek elöl egy, hátul két kereke van. Vidám kis szerkezet.

Ha hiányzik, hogy már akkor sem néznek meg a motoron, ha a seggig érő szőke hajad verdesi a hátad és a bőrruha cipzárja majd szétcsattan a szilikoncicitől, akkor mindenképp ilyet vegyél. Ezzel tuti a siker szilikon nélkül is. Most még. Sietni kell, mert egy hasonló darab jött szemben velem az egyik közeli utcában.

Lesz majd teszt is, csak nem akarom elsietni. (Hátha tudok lőni néhány képet hóban is. )

Addig is itt vannak az eddigi uncsi képek napsütésben. ​

Nem adja könnyen magát ez a szezon (sem). Péntekre be voltam írva a Can-Am Ryker tesztre, de a kislányom óvónénije COVID-os lett, úgyhogy most nem mehet sehova (a kislányom). Mi meg nyilván szolidárisak vagyunk, mégsem hagyhatok itthon egyedül egy hatévest.

​

De ő legalább feltalálta magát. Már neki is annyira hiányzik, hogy az oviba motorral járhasson, hogy az apját kérte meg, hogy motorztassa meg a kertben. Lehet, hogy nekem is fel kellett volna ülnöm egy körre.

A Can-Am tesztet átettük a következő péntekre. Most azon izgulok, nehogy kiderüljön, hogy még valakin kijöttek a tünetek a csoportból, mert akkor meghosszabbítják a karantént. Meg azért az is jó lenne, ha hétvégén nem -4 fok lenne, mint ma reggel.

Pénteken nem volt suli, így kivettük a kisebbet is az oviból és már csütörtök este leléptünk a városból. Mivel így sok idő után lett egy szabad hétköznapunk, sikerült elintézni egy pár olyan dolgot, amit máskor nem lehet.

​

Na nem kell nagy dolgokra gondolni. Délelőtt elmentünk meglátogatni a Mamát és a Papát. És ha már ott voltunk, leettük a decemberi hamburger-nyereményt, amit Kispesten lehet épp beváltani. Máskor nem járunk arra, és plázába sem mennék, ha nem ingyen hamburgerekről lenne szó.

Szóval 20 000 Ft értékben kellett hamburgereket vásárolnom a Zing burgernél. Mondhatom, eléggé jóllaktunk, és még vacsorára meg a másnapi ebédre is maradt belőle.

​

Aztán meglátogattuk Görbe Sanyit a Radical Garage-ban. Itt megcsodáltuk a sok szép épülő-szépülő motort és Görbe Soma versenymotorját is. Soma nem volt ott, neki suliban a helye pénteken.

Csak véletlenül vettem észre a műhely ablakán a Csajok a motoron matricát. Sanyi szerint legalább 10 éve ott van. Kicsit már megviselte, hogy folyton süti a nap, így a lakk kicsit meg van repedezve. Hogy a következő 10 év is rendezve legyen, raktam alá egy frisset. (A matricákat te is megveheted a CsamShop-ban.)

Vicces látni, hogy a korábbi filmekben hogyan képzelték el a kétezres éveket. Mostanában leginkább a Vissza a jövőbe játszik nálunk a gyerekek miatt. Ha jól emlékszem, ott 2015-be utaznak előre az időgéppel és hát ott is van pár olyan technikai újdonság, ami innen nézve elég vicces.

Szilveszter óta mennek a mémek a közösségi médiában arról, hogy a Mad Max 2021-ben játszódik. Azért örülök, hogy annyira még nem súlyos a helyzet. Persze az egy kicsit aggaszt, hogy Kaliforniában és Massachusets államban 2035-től betiltják a benzin üzemű új autók forgalomba helyezését és 2050-re teljesen Carbon Free államot akarnak csak elektromos autókkal.

Ez azért azt mutatja, hogy ez a film, amit nemrég láttam, nem is annyira utópia. Mondjuk amerikai motorosok csinálták, szóval valószínűleg jobban látják az ottani helyzetet.

Szóval elgondolkodtam, hogy ha 2021 olyan lesz,mint a Mad Max, akkor úgy is kellene kinéznünk, mint a Mad Max szereplői.





Na jó, az ötlet nem a sajátom, innen vettem (a férfi változat )

Meghívtak egy rádiós beszélgetésre a Sztráda Rádió Sztráda című műsorába.

​

Már jó rég nem voltam rádióműsorban, amikor mégis, akkor általában telefonon keresztül szoktam beszélgetni a riporterrel. Na most be kellett mennem a belvárosba, majd a kijárási korlátozás alatt este 8 után haza. Igazolást is kaptam.

Olyan vendégekkel beszélgettem a motorozásról a Csajok a motoron képciseletében, mint Kiss Norbert világ és többszörös Európa bajnok autóversenyző, Gerencsér Csaba jet ski világbajnok, a Can Am quadok, valamint a Spyder és Ryker trike-ok hazai importőre és Oroján Sándor politikussal, a Fidesz egri képviselőjével, aki maga is aktív motoros.

Szerintem jó kis beszélgetés volt 2 órában, de jobb, hogy nem hallottam. Nem szeretem magam visszahallgatni.

Nálunk a motorozás női ágon öröklődik. De legalább ők motoroztak egy jót ebben a "csodás" őszi időjárásban.

​

Amíg a fiúk építkeztek meg a lövöldözős játékkal játszottak, a kiscsajok elmotorozták az összes aprómat. Még akkor sem lehetett őket lerobbantani róla, amikor már nem kaptak több zsetont.

(Na jó,ez nem teljesen igaz, mert a fiam is vitt egy kört a Harleyn, de annak monitora is volt. Az mégsem ugyanolyan.)

Nem vagyok egy pályamotoros típus, de azért egyszer-kétszer már volt módom versenypályán motorozni. Általában valamelyik márka tesztnapján újságíróként... Sajnos mivel nincs megfelelő felszerelésem, ezen a hétvégén ki kellett hagynom ezt a lehetőséget, pedig akár a Street Glide-dal is kipróbálhattam volna magam a speedes csajok között.

​

Mondjuk ahhoz képest, hogy eredetileg úgy volt, hogy el sem tudok menni, már annak is örültem, hogy ott lehetek. És így legalább tudtam fotózni a csajokat motorozás közben. Megismerkedtem a pálya igazgatójával, Kátyával is.

Itt vannak a képek, amiket eddig sikerült összeszedni. ​

Ünnepnap, amikor kettesben tudunk motorozni a férjemmel. Erre a hétre végre jutott egy ilyen.

​

Elmotoroztunk Királyrétre, neki is megmutattam a nemrég felfedezett legújabb kedvenc utamat. Neki is tetszett.

Viszont olyan rég nem motoroztunk együtt, hogy újra össze kell szoknunk... mintha egy idegennel motoroztam volna.

Ez a hülye vírus eléggé felborította a nyári terveket. Mivel a gyerekek folyamatosan itthon vannak (napközis táborba meg oviba járnak azért, de itthon alszanak), egy balatoni családi nyaraláson és a hétvégi Duna-parti kiruccanásokon kívül egyelőre más nem jutott. Az meg nekem nem kimondottan pihentető.

​

Szóval megbeszéltük a csajokkal, hogy mielőtt (remélhetőleg) elkezdődik a suli, nekünk is kéne egy kis kikapcsolódás. Végül 2 éjszakát töltöttem a család nélkül, majdnem egész nap motorozva.

Nem mértük, hogy mennyi az annyi, szerintem olyan 5-600 kilométer volt összesen. Videót sem csináltam, pedig nálam volt a kamera, de nem akartam ezzel foglalkozni. Fényképeztem, de többnyire csak telefonnal. És persze csak amikor álltunk...

Mondjuk azért viszonylag sokat álltunk is.

Történt ugyanis, hogy a Vértesben @Fiona elvesztette az új előretolt lábtartójáról a váltópedál fejét. Azt keresgéltük egy darabig, majd telefonos segítséget kértünk. Végül Székesfehérváron @Morti párjának a motorjáról szedtük le ideiglenesen az Alba Regalis MC hathatós segítségével. Így tovább tudtunk menni.

Az, hogy később széthullott a rendszámtáblatartó kerete, szintén a klasszikus Harley feeling része... akkor már @Ildó ment hátul és megtalálta a rendszámot.

Luca másnap délelőtt csatlakozott hozzánk Zircen, de még egy métert sem motoroztunk együtt, mikor észrevette, hogy a jobb hátsó telója lefittyedt. A csavar és a teleszkóp feje is el volt görbülve és később kiderült, hogy a csavar bele is tört a menetbe.

Ismét telefonos segítségre volt szükségünk, ami augusztus 20-án kihívásnak bizonyult. Azért szerencsére nem olyan nagy ez az ország és mindenhol vannak barátaink, úgyhogy Pénzesgyőrből sikerült szerezni egy trélert, amivel Luca elment Győrbe a motorral együtt.

Még reggel Kerkabarabáson találtunk szállást 4 személyre (minden szállás tele volt az országban, nem volt egyszerű eset), és este 6 volt már, mire megérkeztünk. Épp lemondtuk Luca ágyát, mikor Harley-hangot hallottunk közeledni. Luca meglepett minket, és miután Győrben orvosolták a műszaki problémáját, nyeregbe pattant és meglepett minket.

Így pénteken végre együtt motorozhattunk hazafele négyen. Izgalmas volt. A Siklónak szerintem halódik az akksija, és néhányszor menet közben is lefulladtam vele... Egyelőre nem tudom, az mitől lehet.

Idén is meghívást kaptunk a Harley on Tour tesztmotorozásra múlt pénteken, és mivel 5 helyet kaptunk, vittem magammal néhány csajt, hogy kicsit feljavítsuk az ivararányt.

​

A sajtófotók között találtam egyet, amin véletlenül mind az öten pont rajta vagyunk.

A többi ott készült fotót ebbe a galériába tettem, és már van fenn cikk is róla a Csajokamotoron.hu oldalon.

Ja, és amíg el nem felejtem... itt egy rövid kis YouTube videó is:

​

A hét eleje még a Honda Rebel bűvöletében telt. Az idei első és lehet, hogy az utolsó tesztmotort kihasználtam, amennyire csak lehetett.

​

Előző vasárnap a csamos csajokkal gurultunk majdnem 200-at a Gerecsében, miután véletlenül összetalálkoztunk a biatorbágyi benzinkútnál. Hétfőn csak helyben mentem ide-oda (fordászhoz pl. ) és keddre sikerült összehozni még egy 200 körüli túrát @Fiona társaságában.

​

Nagyon megszerettem ezt a kis motort, úgyhogy igazán sajnáltam, amikor szerdán vissza kellett vinnem a kereskedésbe. Pedig szívesen szorítanék neki helyet a garázsunkban.

És ezen a képen egész jól látszik, hogy nem is matt-fekete, hanem matt-szürke-metál a hivatalos színe. Lehet, hogy egy kevés rózsaszínt is elbírna még, de így tökéletes, ahogy van.