Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: 52/2021 - Page 2

A gyerekek olyanok, mint a macskák: imádják a dobozokat.

​

A héten az új kismacskával együtt költöztek be a fűnyíró dobozába.

Ismét kimaradt egy pár hét. Ez az iskolakezdés elég húzós volt, de hétvégére loptam magamnak pár motorozós órát.

​

Mivel a csajok szombaton pályáztak az EuroRingen, meglátogattam őket. Végre egy alkalom, ahol lehet kicsit szocializálódni, bár csak addig, amíg el nem kezdődik a motorozás. Utána már mindenki a pályázás lázában ég.

Csak én nem.

Mivel a pókok pár nap alatt is beszövik a motoromat, sőt még a ponyva alatt is megy ez nekik, gondoltam egyúttal le is mosom őket róla. Szép lett. Egészen addig, míg ki nem értem a pályára és végig nem mentem a poros sóderen. Na jó, az odaszáradt rovartetemekre azért ráfért a suvickolás.

A pályanapról készült videót is nézd meg, és iratkozz is fel a csatornánkra! Köszi.

​

Hétvégén egy hirtelen ötlettől vezérelve leléptünk a férjemmel és a gyerekeket a sógornőmre hagytuk. Persze nem sokáig voltunk kettesben, mert az 5-ösön épp útba esett Dabas, ahol Cimbi (ti. Tóth Roland színész barátunk) épp műsort vezetett a MotoMia rendezvényen. Muszáj volt meglátogatni.

Aztán meg kisebb motoros találkozóba csöppentünk, mert hamarosan befutottak a klubtársai is az Inj-Actors-ból, meg ott voltak a Vérlovagok is és a MotoVéd motoros polgárőrei is...

​

Mielőtt még jobban belemerültünk volna a bandázásba, figyelmeztettem a férjemet, hogy nem azért passzoltuk le a gyerekeinket, hogy most mások gyerekeit nézzük egy ilyen gyereknap-féle rendezvényen, úgyhogy gyorsan tovább is mentünk...

...a motoros barátainkhoz, akik Budapest környékéről (Csömörről) tavaly Kunfehértóra költöztek, és ott üzemeltetik most az Angyalbőr vendégházat. Ha arra jártok, nézzetek be hozzájuk! A strandon vannak, és büfé is van meggysörrel meg finom kajákkal.

Csak hogy a romantikus hétvége kettesben teljes legyen, hazafele felvettünk egy stoppost. Ja, mert kocsival mentünk, hogy tudjunk beszélgetni út közben. Budapestig jött Kunfehértóról... szóval ennyit a romantikáról. De legalább befért, mert nem voltak ott a gyerekek.

(Csak mondom, hogy ez nem panasz, nagyon jó volt kiruccanni kettesben végre.)

Úgy kellett ez, mint egy falat kenyér. De azért cuki, ezt senki nem tagadhatja.

​

Hétvégén lett egy új macskánk. Zsancinak hívják, mert Zsanából a tanyáról hoztuk. Kétésfél hónapos babacica.

Hogy miért kellett ilyen messzire menni érte, amikor (ahogy @birge mondta) "ebben az időszakban eldobsz egy alutasakosat, biztosan ráröppen egy kismacska valahol". És tényleg.

Az igazság az, hogy ez a macska azóta a mienk, hogy a férjem meg a fiam júniusban apa-fia motoros túrán voltak. Akkor meglátogatták a rokonságot a tanyán, és a fiam beleszeretett a cicába. Azóta csak nekünk nevelgetik.

Tegnap már megkapta az első oltását is. (Nem a fiam, a macska.)

Krómci nem túl lelkes az ötlettől. Egyelőre erősen fújnak egymásra a teraszajtón keresztül. Ő ugyanis (mármint Krómci) kinti cica. Előbb-utóbb Zsancinak is ki kell majd költöznie. Mondjuk jó lenne előbb, hogy legyen ideje bundát növesztenie télire.

Ilyen szép volt...

Egy újabb motorozásmentes héten vagyok túl, de vigasztal a tudat, hogy a csajok lelkesen tesztelik a motorokat helyettem is. Hamarosan elkezdődik a suli (csuriban az ujjam), és akkor eljön az én időm is.

​

Addig is az élet nem áll meg. Izgalmakban így sincs hiány.

Amolyan privát izgalmak ezek. Semmi gyorshajtás vagy ilyesmi...

A héten pl. elkezdett folyni a mosógép, aztán a férjem megjavította, majd ugyanazzal a lendülettel egy még nagyobb hibát hozott létre, de szerencsére azt is megjavította még az előtt, hogy elindult volna a 10 napos motoros túrára.

El tudjátok képzelni azt az izgalmat, amit átéltem a gondolattól, hogy itt maradok két gyerekkel 10 napig mosógép nélkül? Az a tudat sem vigasztalt, hogy a férjem szerint tökéletes megoldás, hogy egyik nap az egyik szomszédba, másik nap a másikba viszem szennyest kimosni.

De hogy a Csam háza tájáról is mondjak valami jó hírt: fejlesztés alatt van egy csamos ideiglenes tetoválás. Régi vágyam volt már és most úgy néz ki, hogy végre megvalósul. Ez még nem a végleges verzió (a színe még nem az igazi), de a tesztet kiállta. Már negyedig napja tart, pedig egyáltalán nem kíméltem a hétvégén.

Mit szólsz hozzá? Felnyalnád magadra?

Úgy érzem, bármelyik hónap lehetne... a különbség annyi, hogy sokkal melegebb van, és tovább van világos. Egyébként semmi extra. A gyerekek táborban, amíg lehet (készüljünk a legrosszabbra, ki tudja meddig járhatnak még gyerekközösségbe) én meg próbálom utolérni magam a munkában. Ez kb. lehetetlen, mert a friss hírek frissen termelődnek, de azért próbálkozni mindig lehet.

​

Imádom őket, hogy nem ágálnak a táborok ellen. Persze elfáradnak tőle, mintha gyárba járnának. De legalább nem folynak szét a napok. Minden reggel kelni kell időben, és este fekvés. És szuper, hogy egy-egy hétig tematikusan foglalkoznak valamivel. Ezen a héten úsztak, ha már év közben zárva voltak az uszodák. Megnyugtató, hogy úszni még nem felejtettek el.

Szóval így tapossuk a malmot mostanában. Azt remélem, azért csak elkezdődik a suli szeptemberben, és ki tudok még hasítani magamnak egy-két napot a vénasszonyok nyarából. Nekem már csak ez maradt.

Ezen a héten némiképp sikerült kivonnom magam a forgalomból. Balatonon nyaraltunk a családdal.

​

Persze 100%-ban sosem tudom elengedni a CsaM-ot, igyekeztem előre dolgozni, és feltenni cikkeket. A kikapcsolódásban nagy segítségemre volt, hogy a szobánkban nem volt WiFi jel, a kertben meg nem láttam a monitort rendesen. Maradt a telefonon Facebook görgetés, a másik szemem meg a medencében ugráló gyerekeken.

Kicsit besűrűsödtek a dolgok ezen a héten, és még egy Honda teszttel is adós vagyok, így egy kis megkönnyebbülést hozott, hogy a Honda Rebel 1100-at és a Honda Africa Twint nem nekem kellett letesztelnem. Hogy megírni ki fogja, az már egy másik kérdés.

​

Szóval @Ildó és @Fiona voltak a szerencsések, akik megnyerték ezt a két motort. Bár én is kíváncsi lettem volna rájuk, annyira elfáradtam az utóbbi hetekben, hogy amikor hétvégén nálunk parkolt az Africa, rá sem ültem.

Persze a hangulatomon nem segített a hír, hogy @bae - aki a CsamClubnak kezdetektől moderátora és amennyire a gyerekek mellett belefért aktív tagja is volt - hétvégén a kórházban vérmérgezésben meghalt a 28 hetes magzatával, Menta babával együtt.

Ezt még most, két hét elteltével is nehezemre esik leírni (mert az óta nem írtam a blogba sem). Csak pár héttel korábban, június elején volt, hogy meglátogattuk őket Túrkevén a családdal, és gyönyörű képeket készített rólunk.

Éjszakákon át forgolódtam az ágyban, és agyaltam azon, hogy hogy történhet ilyen a XXI. században. Hogy nem tudnak diagnosztizálni egy vakbélgyulladást és hogy lehet abba belehalni. És hogy Bae mennyire aranyos, kedves, vidám, humoros csaj volt. És mi lesz most a gyerekekkel, a 10 éves Fecnivel és az egy éves Simivel anyuka nélkül. Mi lesz a férjével, feleség nélkül? És ha az ember belelovalja magát ezekbe a gondolatokba, akkor előjön még ott más is. Borzasztó.

Szóval ilyen hangulatban indultunk el kedden 4-en csajok (Csatlakozott hozzánk @Ste.funny :) is), hogy a jégesős napok után leteszteljük a motorokat.

Először a Zemplén volt a terv, de ahogy közeledett az időpont (csak kedden és szerdán értünk rá mind a négyen, ráadásul szerdán már vissza kellett vinni a motorokat), egyre esősebb időt mutatott arra az előrejelzés.

Végül kedden Orfű felé vettük az irányt, mert sógorom @suzu a környékre költözött Németországból, és azt reméltük - ha már a szállásfoglaló appokon nem találtunk fedelet éjszakára - talán neki van valami ismerőse, ahol lehajthatjuk a fejünket négyen.

Végül az orfűi kis tó melletti majdnem kész vendégházukban húztuk meg magunkat, és reggelire Cili még lángost is sütött nekünk. Mondanám, hogy ha arra jártok, keressétek őt szállás miatt, de azt mondta, jelenleg az egész szezonra foglalt a ház... de ki tudja.

A lényeg, hogy a túra jól sikerült, jókat nevetgéltünk a csajokkal, és persze jót motoroztunk is. Néhány pillanatra még Baét is sikerült kivernem a fejemből.

Kezdő motorosoknál klasszikus baleset, amikor odasül a lábuk a forró kipufogóhoz. Azért húsznál is több év motorozás után nem gondoltam volna, hogy újra megtörténik.

​

Az gondolom többünknek megvan, amikor "Csak egy kis kört megyek, jó lesz ez a rövid gatya (vagy miniszoknya). Aúúú, ez forró volt."

Nekem is volt ilyen úgy húszon... évvel ezelőtt. Hosszú szárú bakancs azért volt rajtam (mert úgy még dögösebb), úgyhogy csak a bakancs szára fölött égtem meg. Viszont utána a bakancsot is fájt felvenni és a helye is sokáig megvolt. Lehet, hogy még mindig megvan, csak mostanában nem nézegettem.

​

Tíz éve Spanyolországban, amikor a Street Glide-on próbáltam felfújni a hátsó gumit egy benzinkúton, a kezemet égette meg a kipufogó. A dobozok alatt nagyon nehéz megközelíteni a szelepet és nem is minden kúton van olyan fújó, amit rá tudok csatlakoztatni. A férjemnek akkor a lába sült oda, neki szimplán csak melege volt, ezért nem volt rajta hosszú gatya. Készült is egy romantikus, közös fotó akkor.

​

Most nem a klasszikus vádliégetéses esettel állunk szemben, ugyanis ezúttal egy az egyben rátérdeltem a forró kipufogóra. Ennek következtében nem sikerült elég gyorsan elkapnom a lábam - szerintem először el sem hittem, hogy mi történik - így hólyag sem lett. Egyből leégett a felső bőrréteg. Az a "jó", hogy a nadrág térde pont ott dörzsöli motorozás közben (nem számít, hogy leragasztom), úgyhogy esélye sincs meggyógyulni.

Neked sült már oda a vádlid a kipufogóhoz vagy más testrészed a motor más forró alkatrészéhez?

(És ilyenkor mindig eszembe jut az a matrica, hogy "Megmutassam a sérüléseimet?" )

​

Ahogy már a múlt héten előre vetítettem, ennek a hétnek a fő témája a motorom levizsgáztatása valamint karbantartása volt.

​

A helyzetet némiképp nehezítette, hogy a férjem épp túrázni volt, tehát mindezt egyedül kellett megoldanom úgy, hogy a kislányomat minden reggel eljuttassam közben az oviba és délután 4 körül oda is érjek érte. Nem kis kihívás volt.

Az első akadályt @Fiona segítségével küzdöttem le. Elvittem a motort hétfőn a Radical Garage-ba, ő pedig felvett és hazavitt. Örök hálám üldözni fogja. Ez a táv 20 és 40 kilométer között van attól függően, hogy a Waze épp körbevisz az M0-on vagy a várost választja-e.

Részemről a buszozás kizárva... nem is tudom, mi jár Kispestről a XVI. kerületbe... és nem is akarom megtudni soha.

Általában engem egyébként a nulláson vitt és a városon át hozott a Waze, úgyhogy a napi 60 kilométerem már alapból megvolt. Aztán ez így beépült a mindennapjaimba a héten.

Mivel január óta nem mennek át a vizsgán az olyan motorok, amelyeknek mérföldben mutat a kilométerórájuk, az első megoldandó probléma ez volt. Kedden tehát felkerekedtem és levittem az órákat Örkényben, ahol kicserélték a számlapot, majd visszavittem őket a szervizbe.

Ekkor volt egy kis zavar a rendszerben, mert elsoroltam, hogy mi mindent kellene még átnézni a motoromon (kéne egy olajcsere, ha már itt van, és kiégett az első fényszóró is, meg a hátsó teleszkópom is felüt, nem fog a fékem, és akkor még ott a vizsga). Aztán megkérdeztem, hogy itt hagyjam-e a forgalmimat, de Sanyika azt mondta, hogy ne hagyjak itt semmit, majd hív. OK, hát te vagy a mester...

Aztán másnap, azaz szerda reggel hívott, hogy délután 4-re kapott időpontot vizsgára, és hol a forgalmim. Hát mondom, azt mondtad, hogy az neked nem kell... De persze hogy kell a vizsgához, azonnal vigyem oda. Szóval szerdán is megvolt a basic 60 kilométer.

Ezután csütörtökön már felüdülés volt, hogy reggel jött a telefon, hogy mehetek a Siklóért. OK, csak kit kérjek meg hirtelen, hogy elvigyen?

Az áldozat a szomszédasszonyom lett. Miután lepasszolta a gyereket, kora délután elszállított Kispestre. Annak ellenére, hogy érzelmileg nagyon megrázta gyermekkorának helyszíne. Én nem mondtam neki, hogy hova megyünk, vitt a Waze, de a véletlen úgy hozta, hogy épp azon az utcán mentünk át, ahol neki mindig sírnia kell. Hát bocsi.

Szóval csütörtökön szerencsésen hazakerült a Sikló. Újabb két évig megvan a műszaki, van új olaj és a fényszóró is ég. A teleszkópom túl volt fújva... most kíváncsi leszek, hogy leeresztve vajon újra felüt-e. Már csak egy csomót, mert a féknek az volt a baja, hogy a kevés használattól berohadtak a dugattyúk.

Ez az ára, amikor a tesztmotorok rámömlenek...

Valamiért ez a szám jutott eszembe tegnap, amikor a csajokkal megalakultunk, és 3 Harley-ra felnyergelve gurultunk egy keveset.

​

Tényleg nem volt sok... nekem. Mondjuk @Ste.funny :) szerintem nem ezt mondaná... Ő egy kis motorozás miatt felmotorozott Hegyeshalomról Budapestre, aztán onnan Agárdra, majd vissza Budapestre és haza...

Már hetek óta nem ültem a Siklón, és mondhatom, hogy nem az enyém volt ez a nap. Sehogy nem éreztem a motort. A férjem szerint nem kellene ilyen hiperszuper új motorokat tesztelnem, akkor nem zavarna továbbra sem, hogy a Harley féke nem fog, eddig sem fogott.

Meg is fektettem szegényt... Azt hiszem önhibámon kívül, álló helyzetben egy kereszteződésben olajra léptem és kicsúszott a lábam. Szép lassan engedtem le. Persze felállítani már nem tudtam egyedül. Mindenki jól van, de az önbizalmamat nem erősítette ez az eset. Én mentem elöl.

Az üldögélős, beszélgetős része legalább bejött a napnak, és hazafele motorozni 24 fokban a majdnem üres városban is király lett volna, ha égett volna a fényszóróm. Így elég vakrepülés volt. Jövő héten elviszem szervizbe, mindent megcsináltatok rajta, meg le is kell vizsgáztatnom.

Kicsit átírtam a dal szövegét... de nem kellett nagyon

Hiya, Harley
Hi, Ken
You want to go for a ride?
Sure, Ken
Jump on

I'm a Harley girl, in the Harley world
There's no plastic, it's fantastic
You can brush my hair, almost everywhere
Imagination, life is your creation...

Ismét egy kellemes családi motorozáson vagyunk túl. Azért tök jó,hogy már ekkorák a gyerekek...

​

A fiúk két hetes országjáró motoros túrára indultak vasárnap, és mivel nálam volt megint egy Honda tesztmotor (ráadásul egy túrarobogó), adta magát az ötlet, hogy kísérjük el őket egy darabon. egészen Császárig jutottunk együtt, ahol életemben először megnézhettem a magyar westernvárost.

Nagy élmény volt, nekem is, hát még a gyerekeknek. Vonatoztunk, célba lőttek, bikán lovagoltak, ettünk-ittunk, és a végén a fiamat még a showműsorba is belevonta a Henryx a sheriff. Jó móka volt na...

Délután aztán szétváltak útjaink: mi csajok hazafele, a fiúk a Bakonyba indultak tovább. Mivel a kislányom (pár hétig) még ovis, és időnként még játszik a délutáni alvás, kissé para volt hazafelé, hogy nehogy elaludjon mögöttem a motoron. Végül sikerült egy kis hideg-vizes mosakodással éneklésre bírnom, így hazáig szólt a rádió a hátam mögött.

Te voltál már Császáron a western faluban?

A héten a férjem motort szerelt. Közben a telefont az ülésre tette, hogy kéznél legyen. Amikor elkészült, felült a motorra és ment egy próbakört...

​

...majd égen-földön kereste a telefont. Végül örömmel konstatáltuk, hogy ezúttal nem kell új telefont venni, mert a motor megvédte. Azért volt egy kis ijedelem amíg megtaláltuk.

Megint volt minden. Végre (harmadikra) sikerült elintézni a kislányom diákigazolványát Aszódon (Bocs @ekime6 , hogy nem ugrottunk be, de sietni kellett haza a másik gyerekért.)

​

Viszont mivel kezdem átlátni, hogy ez a nyár sem rólam szól majd, kétszer is kirúgtam (mondanám, hogy berúgtam, de nem) a hámból. Kedden bringáztunk egyet két másik anyuka-barátnővel, és csacsogtunk egy keveset végre a Naplás-tónál.

Szerdán megint rómaiztunk. Most kocsival voltam... utolsó utáni pillanatig nem volt biztos, hogy a férjem hazaér, hogy vigyázzon a gyerekekre. Mindegy, idén már látták a csajok a motoromat, szóval tudják, hogy az is van.

Csütörtököm megint bodzát szedtünk a gyerekekkel. Idén a második adag bodzaszörpöt (2x14 litert) készítettem. Már a dunsztban vannak, mert ma az osztálykirándulás meg egy szülinap miatt nem mentünk sehova. Ja, és pénteken még búcsúajándékot is vittem az óvónéniknek.

Jövő héten X-ADV teszt. Már alig várom, hogy motorozhassak.