Az én motorjaimon (amik eddig voltak és van) hülyén is nézne ki, ha kiülnék oldalra, mégis lehet velük kanyarodni...
Ezt nem értem... tök mindegy, hogy hátsóval vagy elsővel fékezek, fékezéskor mindenképpen elbillen a súlypont előre, elkönnyül a hátsó kerék... épp ez az, hogy emiatt könnyebben blokkol a hátsó kerék, ha csak a hátsó féket használom. A másik, hogy nem kanyarban, hanem előtte fékezünk, kanyarban már motorfékkel/gázadással tartjuk az ívet (Tudom, vezetéstechnikaitréning-szűkkanyarosbefordulás-hátsófékethasználunk... bakker, a nyáron amiatt estem majdnem pofára, mert egy szerpentinen egy visszafordítóban kipróbáltam, hogy hogy is kellene ennek működnie. Jelentem, fogalmam sincs, ellenben majdnem túlaszaladtam az aszfalton. Biztos rossz a beidegződésem, de akkor is, maradok a kanyar előtt első fékkel lassítunk+visszaváltunk - kanyarban gyönyörűen tartja az ívet motorfékkel a motor - kanyarkijáratnál kigyorsítunk módszernél. Nyilván nem kell követni a példámat, ha valakinek más jobban bejön, de nekem ez vált be.) Ellenkormányzásos technikánál meg nem nagyon van izmozás szerintem... ki kell próbálni, de elég csak finoman meghúzni-eltolni a kormányvéget, és szépen billen a motor, amerre akarjuk. 2 személlyel, dögnehéz motornál se kell hozzá Schwarzeneggernek lenni.
Nem feltétlenül arról van szó amúgy, hogy versenyzős mértékben lelógni a motorról, és úgy kanyarodni, az is súlypontáthelyezés, ha éppcsak kicsúszol a motor középvonalából. De az igaz, hogy azt is könnyebb egy naked sima ülésén elkövetni, mint egy süppedős cruiser-fotelben...
Tuti nem szoktam olyat... ahhoz pl. Nem ártana, ha rá tudnám tenni a súlypontom a lábtartóra, de az elöl van.
Lehet, hogy tévedek, de nekem az a tapasztalatom, hogy egy kicsit minden motorral máshogy kell kanyarogni. Nekem három különböző stílusú motorom volt, három különböző kanyartechnikát igényel. Nyilván vannak általános jótanácsok, amik nagyjából minden motorra érvényesek, de a kanyarodás egy cso mástól is függ: gumi, súlypont, mittomén. A Kawasakinál pl. a kormányt is használni kellett, különben az istennek nem lehetett bedönteni, a DRZn meg mozdítok egy kicsit a csípőmön és már fekszik is. Szóval én azt mondanám, hogy irány egy parkoló/pálya/út/valami és tessék kikísérletezni!
inkább el sem kezdek vitatkozni Mondjuk előre sejtettem, hogy minden marhaságot bele fogtok magyarázni abba, amit írtam, és a végén már halvány segéd köze sincs a hozzászólásoknak ahhoz, amiről én beszéltem... na nem baj, én megpróbáltam segíteni, egyébként meg mindenki úgy kanyarodik, ahogy akar és tud, Panka meg lehet, tényleg jobban jár, ha keres egy oktatót, akitől vesz pár plusz leckét...
annyira édes vagy, és annyira tudtam, hogy Te leszel az első és egyetlen, aki exkuzálja magát - pont Te, aki szerintem egyedül megértetted, amit írtam
...és az oktatóból valami olyat válasszon, amelyik nemcsak kihajtja a pályára és elmegy kávézni hogy CSINÁJADCSAK (mint a legtöbb), hanem olyat amelyik mondjuk tart vezetéstechnikai tréninget is. Komolyan hányni tudnék attól amit oktatnak a motorosoknak a hivatalos jogsihoz.... (Az én oktatóm is anno úgy vizsgáztatott le, hogy 3 gyakorlati óra után elhajtott az utolsó vizsgára, mert már nagyon közel volt a tél.... beraktam a szalagkorlát alá a Lovat? Be ám, de még mennyire. ) Szerintem az, aki az oktatási tematikát összerakta, még motort se látott közelről. Legalább az olyan gyakorlati alapokat megadhatnák a frissjogsisoknak, hogy elindulás-megállásnál ne legyen alapprogram, hogy odaverik magukat álltó helyükben, és legalább egyszer magyaráznák el nekik a súlypontáthelyezést, hogy a csípőmozgatásra ne arra asszociáljanak, hogy rossi módjára ki kell ülniük a kanyarodás közben...
Próbálom. De most tényleg, rohadtul elkeserítő, hogy a rendszer gyakorlatilag megágyaz a baleseteknek és nem megelőz, mint amire a jogosítvány eredendően ki van találva (jogosítást ad arra, hogy felelősségteljesen majd tudod kezelni a többmázsás vasat). Pillanatnyilag a jogosítvány arra elég, hogy a rend őre ne büntessen meg, de a rosszul beigyakorolt és beidegződött mozdulatok egy motoros esetében élet-halál kérdése is lehet, míg egy autóban ugyanaz a mértékű hiba csak egy kis lakatolás meg fényezés...
Witch, most jut eszembe, úgy tűnik motoros jogosítvány kérdésében is a "miénk de legalább jó szar" elve érvényesül, pont amit a fércbukon mostanság feszegetsz...
és szerintem Te is ugyanarra a veztech tréningre jársz minden évben szezon elején, ahová én is, az ORFK SZSZKK - félére, ahol semmiféle ellenkormányzást nem tanítanak nekünk a rendőrmotorosok, viszont minden évben bemutatja az egyikük, hogyan tud motoron a két kezében 4 kávét lehozni kilötyögtetés nélkül az automatától a lejtős-kanyargós úton... egyrészt leesett állakat gyártandó, másrészt bizonyítandó, hogy a kanyarodáshoz NEM kell kormány, CSAK súlypont-helyezgetés...
Jók ezek az ingyenes tréningek is. Nekem minden év eleje úgy kezdődött, hogy kuplungkartörés a ferde kapubeállóban, de ezek a tréningek gatyába rázzák az embert, és már három éve nem volt év eleji ilyen
és igen, lassan tizenéves a jogosítványom és mégis minden év elején a több hónapos kihagyás képes bosszút állni, mert az ember kijön a rutinból - és ezt sokan nem szeretik maguknak bevallani.... és nincs apelláta, mert aki júniusban kezd el motorozni az még többet hagy ki...
egyébként szerintem az a baj, hogy a motorozás nagyjából oktathatatlan, pont, mint a biciklizés.... a mechanikus, gyakorlati tennivalókat elmagyarázhatják, de ráérezni mindenkinek magának kell... a saját motorjához, a saját tempójához, a saját vérmérsékletéhez igazodva. Ez pedig csak gyakorlással érhető el, és ahogy anno a biciklivel is estünk-keltünk, mire megtanultunk üzembiztosan bringázni, úgy nincs ez sokkal másként a motorral sem - épp csak klasszisokkal veszélyesebb
Szóval nem oktathatatlan, csak vannak szar oktatók. Gyanakszom, hogy te is valami kutyaütőt foghattál ki, ha ilyen gondolatok fordulnak meg a fejedben...
az első oktatóm, akihez járni kezdtem még elméletre, szerintem nagyon rendben volt: tőle tanultam az ellazulós, zsák-krumpli elvet, ami a mai napig az első és legfontosabb ismeretem a motorozásról Néha van, hogy érzem, elbizonytalanodom a motoron, instabillá válok - ilyenkor mindig azon kapom magam, hogy valamitől befeszültem, és azonnal beugrik, amit a fickó magyarázott... ilyenkor kifújom a levegőt, ellazulok, zsák krumpli leszek, és rögtön jobban fekszik a motor az úton, stabilabb lesz az egész történet Aztán iskolát váltottam, gyakorlatra már más városban, más oktatóhoz jártam, hát, ő tényleg nem zavart semmi vizet... tudta, hogy motoros a pasim, és úgy gondolta, úgyis vele fogok majd motorozni, tehát leginkább tőle fogok majd motorozni tanulni, tőle fogom elfogadni a gyakorlati tanácsokat, úgyhogy nagyon nem is erőltette magát... bár 1-2 hasznos trükköt tőle is tanultam De akkor is azt mondom, hogy a motorozás legalább 80%-ban a saját ráérzésed kérdése... ami csak gyakorlattal szerezhető meg. Én sem tudtam jobbra kanyarodni. Évekig. Inkább mentem háromszor balra, mint hogy egyszer jobbra kelljen. És a mai napig is csak úgy megy, ahogy írtam is, hogy rá kell készülnöm: mantrázom magamban, hogy egyrészt "zsák krumpli vagy", másrészt "ahová nézel, oda mész" Ez csak 1 másodperc, de ha van ennyi időm, akkor gyönyörűen kanyarodok jobbra akár minimális íven is Ha nincs időm, akkor dőlök De a kezdetekhez képest már legalább minimálisan tudok jobbra kanyarodni. Mert kellett jobbra kanyarodnom párszor. Ezáltal oda jutottam, hogy mantrázva ugyan, de megy A következő fokozat majd az lesz, amikor már mantra nélkül is menni fog De ehhez az én ráérzésem, begyakorlásom, rutinom kell - nincs az az oktató, aki megtaníthatna reflexből jobbra kanyarodni
Körforgalom éjjel másik irányba. Nekem bejött! Csak elég későn kell menni, hogy már ne nagyon legyen forgalom