Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Vidámszoba:)

hát nemtom. egyszer nagyon megázott (többször is), ez az addig tökéletes ülésének se tett jót (de nem ez a baj).
nincs alapjárat, leáll állandóan. Kitisztítottuk a karbit (pedig nem is volt nagyon koszos), valszínű nem az a gond. még a feszszabályozót megnézzük, ha az sem, akkor passz. akkor valahogy el kell juttatni hozzáértő szerelőhöz.
Szerintem a lelkére vette, hogy megvettük Tücsököt, abba betegedett bele.
De ez már nagyon off a Vidámszobához. sorry mindenki! :)
tt100 írta:
Mi baja lett neki? Pedig biztosan nagyon szeretett volna elmenni veletek....:( Tessék foglalkozni a lelkével is ! ;) :karomkodik2::((
Kattints a kibontásához...
 
Kisvirag írta:
hát nemtom. egyszer nagyon megázott (többször is), ez az addig tökéletes ülésének se tett jót (de nem ez a baj).
nincs alapjárat, leáll állandóan. Kitisztítottuk a karbit (pedig nem is volt nagyon koszos), valszínű nem az a gond. még a feszszabályozót megnézzük, ha az sem, akkor passz. akkor valahogy el kell juttatni hozzáértő szerelőhöz.
Szerintem a lelkére vette, hogy megvettük Tücsököt, abba betegedett bele.
De ez már nagyon off a Vidámszobához. sorry mindenki! :)
Kattints a kibontásához...
Én is bocs for off....:)

Na jó,így én sem indultam volna el vele;) De hogy itt mennyi embernek van tücsök nevű motorja....:D
 
Sikerült végre kikönyörögnöm egy hét szabit!!! :hura:
(Na jó, lehet, hogy egy napra be kell mennem, de csak 2-3 órára!)
 
_Bq_ írta:
Hát... őszintén szólva... azért, elolvasva Gabsic blogját, a mellett, hogy minden tiszteletem az övé és a csapaté, hogy végigcsinálták, én nem szeretném, hogy attól legyen emlékezetes egy túra, hogy mennyit kellett közben masszírozni a technikát. És tökéletesen megértem Kisvirágot, hogy nem akart bevállalni egy hasonlót...
Kattints a kibontásához...

Annyi de annyi mindenen túl, amit a Pancsával éltünk át, én azt mondom egyetlen percét sem bánom és bármikor bármilyen távolságú túrát bevállalnék vele. A lerobbanások 100%-ban jól végződtek, olyannyira, hogy pl. a felvidéki barátainkat így ismertük meg, vagy "csak" egyszerűen észrevettük, milyen gyönyörű a táj, vagy ha kellett, többnyire jópofa öregektől kaptunk segítséget, akik nagyon jó történeteket meséltek és sorolhatnám. Mindig megfogadtam, hogy naplót fogok írni ezekről, mert kár lenne elfelejteni egyetlen percét is.
Ez a jövünk és megyünk, minden gond nélkül utazgatunk, megint más tészta. Ha arról van szó, hogy vár a szállás, hajt az idő stb. akkor oké, de egyébként jobban vonz az ismeretlen, a kalandosra alakult túra, a fura pofák, akikkel találkozunk, nem tudjuk hol alszunk stb, de ehhez talán kell egy bizonyos beállítottság is. Nem véletlenül olvasom sokadszorra Jack Kerouac: Úton c. könyvét. Régi álmom a nyakamba venni egy zsákot és amíg bírom menni és menni, nem törődni semmivel. Valaki meg beleőrül ha nincs minden rendben, ha nincs minden precízen megtervezve, ha nem várja tutira meleg ágyikó és megtervezett programsorozat... nem vagyunk egyformák, de ettől szép a világ. Amit te nem vállalnál be, az másnak életre szóló kalandot jelent.
 
Hú... ez is tényleg sokfelől nézhető dolog. Most már nekem is frankó anekdota az M7-esen megszerelt gyújtáskapcsoló, de akkor eléggé sz*r volt szerszám nélkül ott ácsorogni a leállósávon, azon pörögve, hogy hogy jutok haza...:) Meg az is igaz, hogy Attis komámmal találkozókat járva, nem múlt el még olyan, ahol nem lett olajos a kezünk:) És ezek tényleg jó élmények, de kell hozzá az, hogy az ember, amikor benne van a sűrűjében, akkor se idegelje bele magát, hanem tudja "úgyis lesz valahogy" alapon kezelni az összes akadályt.
Túrán amúgy, főleg, ha pihenésnek szánja az ember, gyűlölöm a pontos napirendet, egyetlen sarokpont szokott lenni, ha foglalt szállás van, és oda kell érni időre. Amúgy, szokott lenni egy körülbelüli útvonal, amin elindulunk, és ami útba esik, meg érdekes, megnézzük. De semmi nincs kőbe vésve, minden megállásnál egyeztetünk, merre tovább, és ha pl. van valami, amit milliószor láttunk, azt kihagyjuk, és keresünk mást.
 
Régi álmom a nyakamba venni egy zsákot és amíg bírom menni és menni, nem törődni semmivel.

Camino? Nem gondoltál még rá?
 
Tegnap volt életem legédesebb napja amikor a motoros rendőrök csak azért visszafordultak...hogy szembe menet üdvözöljenek.:csam:
Annyira cukik voltak. Integettek és közben széles szájjal vigyorogtak!
Este meg is jegyeztem páronak, hogy végre 2 motoros rendőr aki észreveszi a motorosokat......

A sok negatív után egy kis pozitív!
 
A válaszadáshoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.

Legújabb blogbejegyzések

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére