Szuper volt a mai nap! Pomázon voltunk családilag, egy távoli rokonunknak a 90. szülinapját megünnepelni. A kisöreg úgy meghatódott, mert meglepetésbuli volt... Nagyon jót ettünk, ittunk. Aztán megkaptam a névnapi, szülinapi, és felvételi ajándékomat, egy Dell Inspiron Mini 10-est. Olyan édes, olyan pici, és olyan piros!!!! A nap slusszpoénja pedig: apám sikeresen benzint tankolt a dízel autójába. Hárman három különböző szerelőt hívtunk, akik háromfélét mondtak... De hazaértünk, gond nélkül, és az autó is egyben maradt. (Anyukámmal csak titokban sírtunk a röhögéstől, hogy hogy lehet valaki ennyire... figyelmetlen, hogy nem nézi meg, melyik pisztolyt emeli le...)
"Dell Inspiron Miniés"Utána néztem tényleg aranyos Gratula a sikeres haza érkezéshezaz örömkönnyek mindig jóóók!
Tegnap megszűntem dühösnek lenni, ugyanis jeleztem az albérletben a tulajnak, hogy katasztrófális a netem és hamarosan orvosi kezelésre szorulok, ha így folytatódik. Így a lakótársammal egyből sürögni-forogni kezdtek, hogy Évcinek jó legyen (milyen jó a férfi a háznál). Így történt, hogy a router kábelét felhúzták az emeletre és a nagyon gyenge jelből nagyon jó lett. Juppiii.
Ojjjjjjjjjan jót motoroztunk múlt héten, hogy csak na! :hurá: Bejártuk fél Boszniát, voltunk hegyen-völgyön-tengerparton-szerpentinen-autópályán, városnéztünk, ittunk, strandoltunk, ittunk, raftingoltunk, ittunk... Majd írunk róla blogot is Vickeyvel, ha eljutunk odáig. Csak most megint munka van (ez már nem olyan vidám)
A mai napom a szeretet és a béke jegyében telt el! Ugyanis szerettem volna leköpni egy túl nagy luxusautóban utazó hölgyet de az időben feltekerte az ablakot én meg utána már békén hagytam mert igazából nem is nagyon zavart, hogy elakart gázolni!
Abszolut megértelek! Hasonló érzések töltöttek el, nemrég! Jobbrol előzött egy BMW a buszmegállón keresztül a Budakeszi úton! De meg volt az elégtételem, amikor beállt araszolni a 22-s busz után 30-al, felfelé a hegyen.. ahol ugye elég nehéz előzni Szerintem rájött, hogy ahol én elférek, ott ő nem!!! Pedig igazán kedvesen integettem neki, amikor elhúztam mellette
Szegénykém kicsit beteg. Belebetegedett a nyugdíjazásba. És igen, hűtlen lettem, de nem merek vele elindulni 2000 km-es túrára külföldre. Nem értek a lelkéhez (sem a motorszereléshez), ha valami baja van, nem tudom megjavítani. Lehet, hogy keresnem kéne neki egy jobb gazdit? De akkor is ő az első és legnagyobb szerelmem.
Az élet az ma csodás dolog, És én hozzá idomulok, Ezért vagyok őrült, kicsit őrült. A tapétával megpróbálok összebújni, S nem ártani senkinek, Bolond vagyok, ez természetes, kicsit őrült. Ha holnap este elindulok, Azt, hogy kivel találkozom, Azt senki nem mondja, nem mondja meg nekem előre. Lehet őrült! Társra vágyom én is, értsd meg, Ugyanúgy, mint te. Ne kérdezd! Őrült legyen, vagy nem kell senki sem. Legyen őrült! Csak én vagyok, aki megért téged, Persze csak akkor, ha rám hagyod. Társ legyen, de őrültet akarok!
Mi baja lett neki? Pedig biztosan nagyon szeretett volna elmenni veletek.... Tessék foglalkozni a lelkével is !
Hát... őszintén szólva... azért, elolvasva Gabsic blogját, a mellett, hogy minden tiszteletem az övé és a csapaté, hogy végigcsinálták, én nem szeretném, hogy attól legyen emlékezetes egy túra, hogy mennyit kellett közben masszírozni a technikát. És tökéletesen megértem Kisvirágot, hogy nem akart bevállalni egy hasonlót...