öööö.... szerintem itt a "papucs" a félreértelmezhető... szerintem mindenkinek mást jelent a papucs, mindenki a saját függetlenségi szintjének megfelelően kategorizál. Lehet, hogy valakinek már az is papucsság, ha kiveszik a kezéből a 40 kilós bőröndöt - és másnak esetleg még az sem, ha a férje a legvadabb állatságára is egyetértően bólogat...
Nálam az veri ki a papucsbiztosítékot, amikor egy pasi kutyaszinten feladja szinte a személyiségét, az önálló igényeit, vágyait, és azzal próbál nekem örömet szerezni, hogy mindenről megkérdez és mindent kényszeresen úgy akar csinálni, hogy nekem jó legyen... ez már sok. Basszus, felnőtt ember ő is, van véleménye, vannak vágyai, ötletei, szükségletei, ne az enyémeknek rendelje már alá magát. Ha én kitalálom, hogy fessük barbirózsaszínre a fürdőszobát, akkor ne állítson haza másnap egy vödör barbirózsaszín festékkel, hanem előbb kérdezze meg, hogy biztosan eszemnél vagyok-e és mondja meg, hogy márpedig ő nem érezné jól magát barbirózsaszínben, szívesebben festené más színűre (true story). És a hétvégi program szervezése se úgy kezdődjön, hogy megkérdez engem, mit szeretnék csinálni, mihez lenne kedvem, mert ez egyszer-kétszer még elmegy aranyos figyelmességnek, de százhuszonhetedszer már a vastepsit tudnám áthúzni a fején, hogy neki TÉNYLEG nincs soha egyetlen ötlete sem, amit szívesen csinálna?!?!?! Nem tudná legalább egyszer azt kérdezni, hogy mit szólnál hozzá, ha hétvégén elmennénk bázisugrani, aranyat mosni, szenet bányászni, vagy bánom is én mekkora marhaságot csinálni, csak VALAMIT végre, amit ő talált ki és ő kapott kedvet hozzá és ő szeretne csinálni?!?!?!
Szóval szerintem elsősorban a papucs fogalmát kell tisztázni, ami nem feltétlenül azt takarja, hogy örömet akarunk szerezni a másiknak... legalábbis nálam ez nem ugyanaz, mert nekem nem azzal lehet örömet szerezni, ha mindig az történik, amit én akarok. Mert ez nekem azt jelenti, hogy akkor mindenben nekem kell döntenem, nekem kell határozottnak, erősnek, irányítónak lennem egy kapcsolatban, amit én rohadtul nem akarok. Akkor mellettem nem egy pasi van, hanem egy szófogadó jó gyerek, de én nem akarok egy pasinak az anyja lenni... én NŐ akarok lenni a kapcsolataimban, és egy FÉRFIt akarok magam mellé, aki erős, határozott, férfias, döntésképes, így felnézhetek rá. Bár lehet, ezzel a maradi felfogásommal én vagyok a fehér holló
