Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Pasifórum

Én nem idézek be senkit hanem leíróm észrevételeimet egyben.

Amig fiatalk az emberek csak a külsőségre mennek 90% ban, a maradék az aki valamennyire észreveszi a belbecset is. A jó fiúk a szép csinos menő csajokat hajtják, a jó csajoka pénzes menő jó családból való pasikat keresik, és buli minden mennyiségben, hajtani habzsolni az életet. És sorban kezdődnek a pofára esések, pofára ejtések, a mások kihasználása. Miközben a lányok jó partit akarva könyen bujnak ágyba és nem veszik észre hogy egymásnak adogatják őket, a menő fiuknak is egyre roszabb híre lessz.
Közben ahogy lassan eljár az idő az a bizonyos 10% aki molettnek netán kövérnek nem tul szépnek tartja magát,és aki rájön közben dolgokra, szép lassan révbe ér. Addig a többi szépen kiöregszik kiélt lessz és megilyed hogy egyedül marad, lasan az igények is aláb hagynak, és a nézet is el kezd változni, és mikor meglátják hogy az akit annak idején lenéztek megtalálta magának a párját aki esetleg KÜLSŐRE nem olyan előnyös, utolsó lehetőségként ráhajt hogy megszerezze magának még azon az áron is hogy egy kapcsolatot tönkretesz. Sajnos sok ilyen van, és ahol az ilyen mesterkedés nem vezet eredményre mert van tartás, szerete, bizalom, ott is rombolnak mert lehet hogy nincs rá ok de a bizalomba, hüségbe, megértésbe mint a rák beleeszi magát a félsz a gyanu ami egy idő után elkerülhetetlenül rombolni kezd.
És nagyon nehéz és hosszú folyamat kell hogy ez a gyanu kihaljon és feltétel nélkül bizalom legyen amit nap mint nap tudtára kell adni a másiknak, és NEM SZAVAKKAL HANEM TETTEKKEL, ÉS A MÁSIKNAK EZT MEG KELL TUDNIA LÁTNIA
 
Tapasztalatom szerint annyi mindennek kell passzolni, hogy lassan azokra nézek furcsán akik találnak párt maguknak vagy az én "igényeim" túl magasak?
Nem hinném én úgy gondolom, viszont hiába szeretnék egy nőt meghódítani a romantikámmal, ha ő nem vevő arra az értékre vagy értéktelenségre amit én képviselek.

És bocsánat senkit sem akarok ezzel megbántani!

Tény, hogy sok mindennek kell passzolnia, mindenkinek KELL, hogy legyen igénye önmagával, és a másikkal szembe, ha ezt soknak tartod, magadat tartod kevésre... és inkább derüljön ki az elején, hogy mégsem klappolnak a dolgok, mint gyors esküvő után döbbenjen rá a hülyéje, hogy ja, mégiscsak idegesít ahogy pl. issza a vizet, bár az elején úgy gondoltam nem zavar, de mégis, váljunk el. Szóval én nem a sok egyedülálló, még igazit meg nem találó miatt aggódom, hanem azok miatt, akik gyorsba köttetett friss házasságot egy mozdulattal szétvernek...

Ha nem vevő a romantikádra, próbálkozz mással, ha azt gondolod, megéri.
Ha nem akarod, akkor tovább kell lépni, és rápróbálni a következőre, nem úszod meg, egyszer úgyis megtalálod azt, aki fogja az adásodat. ;)
 
Én nem idézek be senkit hanem leíróm észrevételeimet egyben.

Amig fiatalk az emberek csak a külsőségre mennek 90% ban, a maradék az aki valamennyire észreveszi a belbecset is. A jó fiúk a szép csinos menő csajokat hajtják, a jó csajoka pénzes menő jó családból való pasikat keresik, és buli minden mennyiségben, hajtani habzsolni az életet. És sorban kezdődnek a pofára esések, pofára ejtések, a mások kihasználása. Miközben a lányok jó partit akarva könyen bujnak ágyba és nem veszik észre hogy egymásnak adogatják őket, a menő fiuknak is egyre roszabb híre lessz.
Közben ahogy lassan eljár az idő az a bizonyos 10% aki molettnek netán kövérnek nem tul szépnek tartja magát,és aki rájön közben dolgokra, szép lassan révbe ér. Addig a többi szépen kiöregszik kiélt lessz és megilyed hogy egyedül marad, lasan az igények is aláb hagynak, és a nézet is el kezd változni, és mikor meglátják hogy az akit annak idején lenéztek megtalálta magának a párját aki esetleg KÜLSŐRE nem olyan előnyös, utolsó lehetőségként ráhajt hogy megszerezze magának még azon az áron is hogy egy kapcsolatot tönkretesz. Sajnos sok ilyen van, és ahol az ilyen mesterkedés nem vezet eredményre mert van tartás, szerete, bizalom, ott is rombolnak mert lehet hogy nincs rá ok de a bizalomba, hüségbe, megértésbe mint a rák beleeszi magát a félsz a gyanu ami egy idő után elkerülhetetlenül rombolni kezd.
És nagyon nehéz és hosszú folyamat kell hogy ez a gyanu kihaljon és feltétel nélkül bizalom legyen amit nap mint nap tudtára kell adni a másiknak, és NEM SZAVAKKAL HANEM TETTEKKEL, ÉS A MÁSIKNAK EZT MEG KELL TUDNIA LÁTNIA

Van benne igazság, bár elég keserűek a szavaid. :(
Az idő múltával az embernek változik az értékrendje, változik az elvárása a másikkal, és önmagával szemben, ez szinte természetes.
De azt mondják, minden zsák megtalálja a maga foltját. :)
 
Egy zsák és a foltja :)

3237554862_03709200af.jpg
 
Ez csak biztonsági óvintézkedés... ha nem látja az utas, milyen helyzetekbe mész bele, nem sikongat a hátad mögött, és nem üti a hátad megálláskor:D Tudok pár sztorit...;)
Na mesélj:D
12.ével véglegesítödik a jogsim el vileg akkor már vihetnék utast de nem válalom épp elég magamat vinni:)
 
De az már offtopic lesz...:D

Vagy 2 éve esett meg, hogy elmentünk Lacika barátommal tekeregni egyet északnak, az exemet meg persze nem bírtam otthon hagyni (mondjuk sokat elmond a kapcsolat akkori állapotáról az is, hogy első körben a "nem bírtam levakarni magamról" szókapcsolat jutott eszembe...), és útba esett az Eger-Sirok szakasz is. Még gyorsan se mentem, (maximum 80-90) már csak azért sem, mert nevezett barátom akkor járt először arra. E mellett viszont, azon a környéken, nem túl forszírozott tempó mellett is lehet jókat döntögetni, ami meg is történt, ahogy kell... Na, azt a kiabálást, amit aztán Sirokon kaptam megálláskor, hogy hogy vezethetek annyira állatul, hogy mertem, meg többet ilyet aztán ne merjek megtenni, meg stb... tényleg éppcsak a hátamat nem ütötte:)
 
úgy látszik a csajszinak alacsony volt az ingerküszöbe... azért velem is volt, h nagyon fostam vki mögött... amikor az exemmel mentem és 240-el mentünk végig az M0-áson... jó nappal volt meg hétvége... de annyi rosszat hall róla az ember és az auótok se iparkodtak lehúzódni előlünk a belső sávból, ha vmi gebasz van tuti nem tudtunk volna megállni... na akkor fostam rendesen és leszállásnál elhangzott a "majd inkább busszal megyek haza, ha a visszautat is ilyen tempóban kívánod megtenni" mondat is.
 
De az már offtopic lesz...:D

Vagy 2 éve esett meg, hogy elmentünk Lacika barátommal tekeregni egyet északnak, az exemet meg persze nem bírtam otthon hagyni (mondjuk sokat elmond a kapcsolat akkori állapotáról az is, hogy első körben a "nem bírtam levakarni magamról" szókapcsolat jutott eszembe...), és útba esett az Eger-Sirok szakasz is. Még gyorsan se mentem, (maximum 80-90) már csak azért sem, mert nevezett barátom akkor járt először arra. E mellett viszont, azon a környéken, nem túl forszírozott tempó mellett is lehet jókat döntögetni, ami meg is történt, ahogy kell... Na, azt a kiabálást, amit aztán Sirokon kaptam megálláskor, hogy hogy vezethetek annyira állatul, hogy mertem, meg többet ilyet aztán ne merjek megtenni, meg stb... tényleg éppcsak a hátamat nem ütötte:)



És hazavitted, vagy otthagytad dísznek ? :D
 
Hű fentebb elég komoly témát boncolgattatok. Pont hallottam a tömegközlekedésben is egy pasi beszélgetést, és már akkor is elgondolkodtam pár dolgon. Valahogy ez a világ a feje tetejére állt, legalábbis az én felfogásom-elvárásaim szerint nagyon úgy tűnik. Én a legjobb barátomtól kapom meg azt a férfias figyelmet, előzékenységet és lovagiasságot, amit egy párkapcsolatban elvárnék. Kinyitja nekem az ajtót, előre enged, lesegíti a kabátomat, általában meghív (ami sokszor zavar, de hajthatatlan), de ha megengedi, hogy beszálljak, azt is olyan diszkréten csinálja, hogy ne lássa senki, hogy pénzt adtam neki..:) Legutóbb elmentünk táncolni, és egy kellemesen ittas srác közeledni próbált felém, de látta, hogy nem vagyok egyedül. Zoli leült, és odajött a srác, hogy nem-e lenne baj, ha felkérne, mondom, nem,-de hát látja, hogy nem vagyok egyedül, mondom gyerekkori barátommal vagyok...erre elszaladt Zolihoz, és kikérdezte rólunk, végül megkérdezte, hogy de biztos, hogy nem akar feleségül venni engem?:D Tény, hogy aki láthatott, azt hihette egy pár vagyunk, mert annyira lovagias velem. Röhögtünk egy nagyot, kézenfogva elmentünk a kabátokért és hazaindultunk...na, hogy ebből mit szűrt le a hódolóm, nem tudom:D Egyébként nem sétálunk kézenfogva, max néha (büszkén:)..) belekarolok. De belém villant, hogy vajon, ha Zoli barátom többet akarna, rögtön bedugulna a segge luka, és jönnének az általam oly szeretett taktikák és rögtön vissza venne magából? Nem értem én ezt. Csupán csak ennyit várnék egy pasitól. Nem tudom, ki az a barom, aki kitalálta, hogy a nők vagy bárki gyengének, vagy akárminek titulál egy lovagias pasit. A mai világban pont ahhoz kell bátorság, ahogy én látom, hogy valaki férfiként-mondom-férfiként merjen viselkedni, mert nem ez a trendi. Vagy csak én vagyok maradi. Ha egy pasi ilyen, a hülye haverok rögtön leírják, hogy papucs. De hát ez még nem papucsság, ettől még az illető nem hülye és vak és nem használják ki a nők-vagy nem ettől-emiatt használják ki. Csak megy az irígykedés, mert még ha bűn randa is szegény srác, minden ujjára akad egy nő, míg a haverok a "Kő kóla" stílussal próbálnak hódítani, és csodálkoznak, hogy fél éve nem k*rtak.
A "nem meri kimutatni" és "nem mer lépni" dolgokban abszolút nem hiszek. Vagy az tényleg pancser, mert nem tud férfiként viselkedni. Mert neki kell megtennie az első lépéseket, neki kell udvarolnia. Ha nem teszi, nem is akarja igazán, kár időt pocsékolni egy ilyenre. Anyukámnak vannak nagyon jó pszichológiai könyvsorozatai, régebben olvasgattam őket. Pár éve jelent meg egy olyan nőknek szóló könyv, akik nem boldogulnak a férfiakkal, vagy csak többet szeretnének tudni. Dettó le volt írva benne az, hogy a legbeszaribb is idővel összeszedi magát és megteszi az első lépést HA akarja. És ha azt akarod, hogy nőként tekintsen rád-a későbbiekben is-akkor meghagyod neki a küzdelmet érted. Ha oda dobod magad, ne csodálkozz, hogy könnyű prédaként bánik veled. Persze rohadt könnyű ezekről papolni, miközben az ember szerelmes és egyik hibát ejti a másik után.
Valahogy csak az ilyen pasikat látom férfiasnak, mert ezzel a viselkedéssel önbizalom sugárzik belőlük, és ahogy öregszem és kinövöm a vadóc csajt, egyáltalán nem bánom, ha igazi nőnek érezhetem magam valaki mellett. Egyébként az, hogy, az ilyen pasikat egyesek szerint "kihasználják", visszaforgatható, hogy így viszont sok nőt be lehet csapni, aki ilyenre vágyik és ezzel levehető a lábáról. De ez csak az én véleményem, nyilván nem mindenki erre bukik.
 
Ez a lényeg, ha a férfi akarja a nőt, ha kell neki a nő, megteszi, és nem törődik a körülményekkel sem. Amelyik férfi nem mer lépni, az lehet máskor sem mer majd, más ügyben...
Papucs meg valóban nem attól lesz valaki, ha nőként kezel egy nőt, de sajnos manapság egyre kevesebb olyan férfi van, aki ajtót kinyit, kabátot lesegít, stb. és egyre kevesebb nőnek van erre igénye. Nem jó ez így...
Az meg szörnyű, ha valaki egyenesen cikinek érzi, ha udvariaskodnia kell, vagy pedig elfogadni az udvariasságot...:(
 
Ez a lényeg, ha a férfi akarja a nőt, ha kell neki a nő, megteszi, és nem törődik a körülményekkel sem. Amelyik férfi nem mer lépni, az lehet máskor sem mer majd, más ügyben...

Na hát, pont erről beszélek, hogy az ilyen nyuszkóknak pótmama kell, nem egy vérbeli nő. Legalábbis a férfiatlan töketlenkedéssel ezt a benyomást keltik (bennem). Kár egy nőnek azzal vakítnaia magát, hogy "biztos túl visszahúzódó, nekem kell közelednem"...egyből felborul az egész.

Papucs meg valóban nem attól lesz valaki, ha nőként kezel egy nőt, de sajnos manapság egyre kevesebb olyan férfi van, aki ajtót kinyit, kabátot lesegít, stb. és egyre kevesebb nőnek van erre igénye. Nem jó ez így...
Az meg szörnyű, ha valaki egyenesen cikinek érzi, ha udvariaskodnia kell, vagy pedig elfogadni az udvariasságot...:(
Ha cikinek érzi, az nem is érzi magát férfinak...
 
Ez a lényeg, ha a férfi akarja a nőt, ha kell neki a nő, megteszi, és nem törődik a körülményekkel sem. Amelyik férfi nem mer lépni, az lehet máskor sem mer majd, más ügyben...
Papucs meg valóban nem attól lesz valaki, ha nőként kezel egy nőt, de sajnos manapság egyre kevesebb olyan férfi van, aki ajtót kinyit, kabátot lesegít, stb. és egyre kevesebb nőnek van erre igénye. Nem jó ez így...
Az meg szörnyű, ha valaki egyenesen cikinek érzi, ha udvariaskodnia kell, vagy pedig elfogadni az udvariasságot...:(
Én kivétel vagyok.
Furán nézek mikor előzékenyek velem férfias a meló helyem ez is rám ragatt.
 

Legújabb blogbejegyzések

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére