T
Tagama
Vendég
Mi tavaly áztunk el kib@szottul, a bécsi motorkiállításról hazafele. Ápr.28. volt, még elég hűvös idő, de aznap szép napos volt, és én még direkt kivettem a steppelt bélést a kabátomból meg a nadrágomból. Az esőruha helyét meg beáldoztam a dobozomban a kajának és az innivalónak, h ne a párom hátát húzza a hátizsákban. Milőtt felhajtottunk az autópályára, megcsapkodtam a párom combját, h nézze, milyen fekete felhők gyülekeznek a hegyek felett. mire Bécsbe értünk, már vacogtunk rendesen, ráadásul a kiállítás is egy szeles csarnokban volt, aminek volt ugyan fedele, de az nem ért össze a falakkal (régen vágóhíd volt).
Az eső éppen pont akkor kezdett megeredni, mikor visszaindultunk. Nekem az új kabátom nagyszerűen állta a sarat, a nacim az kezdett átázni, de a páromon farmer volt, és nagyon rövid idő alatt bőrig ázott. Felül motoros dzseki volt rajta, meg a nagyját azért elfogtam előle, de így is nagyon vacogott szegényem. Az autópályán téptem, ahogy tudtam, de Sopron után kicsivel már verte a lábamat, h álljak már meg valahol, mert már kapaszkodni sem bír, úgy el van gémberedve.
Végül csak hazaértünk, és beleültünk egy kád forró vízbe
Az eső éppen pont akkor kezdett megeredni, mikor visszaindultunk. Nekem az új kabátom nagyszerűen állta a sarat, a nacim az kezdett átázni, de a páromon farmer volt, és nagyon rövid idő alatt bőrig ázott. Felül motoros dzseki volt rajta, meg a nagyját azért elfogtam előle, de így is nagyon vacogott szegényem. Az autópályán téptem, ahogy tudtam, de Sopron után kicsivel már verte a lábamat, h álljak már meg valahol, mert már kapaszkodni sem bír, úgy el van gémberedve.
Végül csak hazaértünk, és beleültünk egy kád forró vízbe