no, csak mert hiányoltátok a saját sztorikat... ezt már irtó régen meg akarom írni, csak mindig elfelejtettem, pedig sírva röhögős téma jó ideje a családban...
Szóval van egy szegről-végről rokonunk huszonéves srác, aki összeszedett egy nőt... egy olyan igazi nyafka divatmacát, akivel a műszempillán kívül nem nagyon tudsz szót váltani - viszont kétségkívül dekoratív teremtmény, lehet a haveroknak villantani vele. Az a fajta, akinek nem tetszik semmi, mindenre csak funnyog, semmi nem elég jó, elég szép, elég drága, neki csak a luivutton, csak a legtrendibb, csak a legmenőbb, a legújabb, a legcukibb - ennek jegyében rákattant háziállat gyanánt a legújabb őrületre: a törpemalacra.
Addig rágta szegény srác fülét, míg el nem mentek törpemalacot vásárolni potom 130 ezer forintért. Kaptak hozzá egy paksaméta papírt felmenőkről, lemenőkről, rokonságról, certifikátot, mifenét, örültek is marhára. Jó ideig tele volt a fészbúk a cuki kis malackával, ahogy jön-megy a lakásban, bújik, mászik, aranyoskodik, minden, ami kell, aztán valahogy ritkultak a híradások, végül elmaradtak teljesen. Hosszas és intenzív faggatózásra végül kiderült, azért, mert a törpemalacka új helyre költözött: vidéki rokonokhoz, ugyanis most épp 110 kiló és még növésben van
Én meg gonosz, kárörvendő dög vagyok, és amikor ezt meghallottam, majd' bepisiltem a röhögéstől... mindenesetre a rokon srácnak is az egyik utolsó csepp lehetett ez a pohárban, mert azóta már szakítottak