Sikertelen randik rövid indoklása: A tűzoltó: Nem éreztem a tüzet. A vegyész: Hiányzott a kémia. A focista: Nem passzoltunk egymáshoz. A hegesztő: Nem volt meg a szikra. A kórboncnok: Élőben egészen más. A matematikus: Nem jött be a számításom. Az ügyvéd: Nem az esetem A táncos: Valahogy nem fogott meg. A liftkezelő: Nem voltunk egy szinten. A nőgyógyász: Olyan ürességet éreztem. A vak: Nem egyezett a látásmódunk. A festő: Nem festettünk jól együtt. A cukrász: Nem volt elég édes. A hadvezér: Nem tudtam meghódítani. Az autó versenyző: Váltanom kellett. Az orvos: Nem hozott lázba. Az informatikus: Nem volt kompatibilis. A jós: Nem volt közös jövőnk. A terrorista: Nem ejtett rabul. A rádiós: Nem voltunk egy hullámhosszon. A bűvész: Nem varázsolt el. A hulla: Nem dobogtatta meg a szívem. A bokszoló: Nem voltunk egy súlycsoport. Pókember: Nem sikerült behálóznia. A terminátor: Nem olvadtam el tőle. A zenész: Nem tudtam ráhangolódni. Az időjós: Nem volt felhőtlen a kapcsolat. A kukás: Szemét volt. A pék: Ebből nem sült ki semmi jó. A tolvaj: Nem lopta be magát a szívembe . A hajós: Rossz helyen kötöttem ki. A mezőgazdász: Nem aratott nálam sikert. A bíró: Elítéltem a külseje miatt. A postás: Próbálkoztam, de feladtam. A vadász: Bakot lőttem vele. A hegymászó: Nem juttatott el a csúcsra. A színész: Csak megjátszotta magát. A pilóta: Nem repített a magasba. A rekorder: Nem tudtam megdönteni. A rendőr: Nem volt lebilincselő. A csúszdamester: Kicsúszott a kezeim közül.
- Papó, mesélsz a 2020-as Nagy Karanténról? Papó arca elsötétült. Mélyet szippantott a császárszalonna-ízű e-cigiből, hármas fokozatra állította a masszázsfotelt és mesélni kezdett. - Ti azt el se tudjátok képzelni. Másfél kilométeres sor állt a Csilla ABC előtt. - Hűűű. Hányan álltak sorba? - Heten. Csak távol voltak egymástól. Odabenn meg vérre menő küzdelmek folytak az utolsó 3 rétegű budipapírért. - Ilyen küzdelemben szerezted a hátsérülésed is? - Nem, az a négy hónap kanapén fetrengés miatt alakult ki. De a bolt se volt semmi. Már az is csoda volt, hogy bejutottunk. - Hogy-hogy? - Kilenctől délig a fiataloknak tilos volt boltba menni. El tudod képzelni? A pék úgy csempészte ki a hátsó ajtón öreganyátoknak a mindennapi kakaós csigát. - És hogy mentetek iskolába? - Szörnyű volt. Mezítláb, egy szál alsóneműben kellett vonulnunk. Egészen a nappaliig. - Miért nem volt ruhátok? - Kihíztuk. A harmadik héttől amúgy sem láttuk értelmét felöltözni. Csak ha a kamerát is be kellett kapcsolni. Na igen, volt, hogy a tanárok egész délelőtt kameráztak minket, képzeljétek el. Alig tudtunk tőle PS-ezni. - Akkor nem is találkoztál a barátaiddal? - De nem ám. Csak Messengeren, telefonon, WhatsAppon, Viberen, Google Meeten, Zoomon és online játékokon keresztül tudtuk elérni egymást. - És a Karantén előtt hogyan beszélgettetek? - Ja, ugyanígy. - És nem féltél, Papó? - Dehogynem. Főleg, mert az emberek eltűnésével visszatértek a vadak a faluba. Akkora medvék császkáltak az utcán, mint a ház! - Komolyaaaan? - Hoogyne, volt hogy egyszerre hárommal kellett megküzdenünk, amíg vártuk a 8-as buszt a templom mellett. Az egyik halálos lézersugarakat lövellt a szeméből és… - Apjuk, hagyd abba a vetítést a gyerekeknek, mert fejbe kólintalak! - szólt Mamó a spájzból. - Nagy lóf*szt, évtizedeken át hallgattam a saját nagyapámtól, hogy '87-ben AKKORA HÓ VÓT, meg hogy ők minden reggel 14 kilométert kúsztak a térdükön, hegyet másztak és kidöntött farönkön egyensúlyoztak, csak hogy elmehessenek iskolába. Most végre én leszek a hős! Na gyerekek, hol tartottam? - Lézermedvék. - Ja, igen. És akkor még nem is tudtuk, hogy a buszpályaudvaron gyilkos darazsak várnak minket, pedig mi csak fertőtlenítőért mentünk a hipermarketbe...
