Marhaságok

NaNa · 2020 Május 5

Sikertelen randik rövid indoklása:

A tűzoltó: Nem éreztem a tüzet.
A vegyész: Hiányzott a kémia.
A focista: Nem passzoltunk egymáshoz.
A hegesztő: Nem volt meg a szikra.
A kórboncnok: Élőben egészen más.
A matematikus: Nem jött be a számításom.
Az ügyvéd: Nem az esetem
A táncos: Valahogy nem fogott meg.
A liftkezelő: Nem voltunk egy szinten.
A nőgyógyász: Olyan ürességet éreztem.
A vak: Nem egyezett a látásmódunk.
A festő: Nem festettünk jól együtt.
A cukrász: Nem volt elég édes.
A hadvezér: Nem tudtam meghódítani.
Az autó versenyző: Váltanom kellett.
Az orvos: Nem hozott lázba.
Az informatikus: Nem volt kompatibilis.
A jós: Nem volt közös jövőnk.
A terrorista: Nem ejtett rabul.
A rádiós: Nem voltunk egy hullámhosszon.
A bűvész: Nem varázsolt el.
A hulla: Nem dobogtatta meg a szívem.
A bokszoló: Nem voltunk egy súlycsoport.
Pókember: Nem sikerült behálóznia.
A terminátor: Nem olvadtam el tőle.
A zenész: Nem tudtam ráhangolódni.
Az időjós: Nem volt felhőtlen a kapcsolat.
A kukás: Szemét volt.
A pék: Ebből nem sült ki semmi jó.
A tolvaj: Nem lopta be magát a szívembe .
A hajós: Rossz helyen kötöttem ki.
A mezőgazdász: Nem aratott nálam sikert.
A bíró: Elítéltem a külseje miatt.
A postás: Próbálkoztam, de feladtam.
A vadász: Bakot lőttem vele.
A hegymászó: Nem juttatott el a csúcsra.
A színész: Csak megjátszotta magát.
A pilóta: Nem repített a magasba.
A rekorder: Nem tudtam megdönteni.
A rendőr: Nem volt lebilincselő.
A csúszdamester: Kicsúszott a kezeim közül.

NaNa · 2020 Június 24

- Papó, mesélsz a 2020-as Nagy Karanténról?
Papó arca elsötétült. Mélyet szippantott a császárszalonna-ízű e-cigiből, hármas fokozatra állította a masszázsfotelt és mesélni kezdett.
- Ti azt el se tudjátok képzelni. Másfél kilométeres sor állt a Csilla ABC előtt.
- Hűűű. Hányan álltak sorba?
- Heten. Csak távol voltak egymástól. Odabenn meg vérre menő küzdelmek folytak az utolsó 3 rétegű budipapírért.
- Ilyen küzdelemben szerezted a hátsérülésed is?
- Nem, az a négy hónap kanapén fetrengés miatt alakult ki. De a bolt se volt semmi. Már az is csoda volt, hogy bejutottunk.
- Hogy-hogy?
- Kilenctől délig a fiataloknak tilos volt boltba menni. El tudod képzelni? A pék úgy csempészte ki a hátsó ajtón öreganyátoknak a mindennapi kakaós csigát.
- És hogy mentetek iskolába?
- Szörnyű volt. Mezítláb, egy szál alsóneműben kellett vonulnunk. Egészen a nappaliig.
- Miért nem volt ruhátok?
- Kihíztuk. A harmadik héttől amúgy sem láttuk értelmét felöltözni. Csak ha a kamerát is be kellett kapcsolni. Na igen, volt, hogy a tanárok egész délelőtt kameráztak minket, képzeljétek el. Alig tudtunk tőle PS-ezni.
- Akkor nem is találkoztál a barátaiddal?
- De nem ám. Csak Messengeren, telefonon, WhatsAppon, Viberen, Google Meeten, Zoomon és online játékokon keresztül tudtuk elérni egymást.
- És a Karantén előtt hogyan beszélgettetek?
- Ja, ugyanígy.
- És nem féltél, Papó?
- Dehogynem. Főleg, mert az emberek eltűnésével visszatértek a vadak a faluba. Akkora medvék császkáltak az utcán, mint a ház!
- Komolyaaaan?
- Hoogyne, volt hogy egyszerre hárommal kellett megküzdenünk, amíg vártuk a 8-as buszt a templom mellett. Az egyik halálos lézersugarakat lövellt a szeméből és…
- Apjuk, hagyd abba a vetítést a gyerekeknek, mert fejbe kólintalak! - szólt Mamó a spájzból.
- Nagy lóf*szt, évtizedeken át hallgattam a saját nagyapámtól, hogy '87-ben AKKORA HÓ VÓT, meg hogy ők minden reggel 14 kilométert kúsztak a térdükön, hegyet másztak és kidöntött farönkön egyensúlyoztak, csak hogy elmehessenek iskolába. Most végre én leszek a hős! Na gyerekek, hol tartottam?
- Lézermedvék.
- Ja, igen. És akkor még nem is tudtuk, hogy a buszpályaudvaron gyilkos darazsak várnak minket, pedig mi csak fertőtlenítőért mentünk a hipermarketbe...