Danuvia Motorkerékpár régen és ma
Budapesten nagyjából a 30-as évektől beszélhetünk motorkerékpárgyártásról. A Danuvia márka története 1954-ben indult azzal, hogy a Danuvia fegyver és lőszergyár megkapta álcázásként a Csepel 125 gyártási dokumentációját illetve a gyártási feladatokat. A gyártás zuglóban vette kezdetét 1955-ben. Remek álca volt ez a fegyvergyártás leplezésére még akkor is, ha az nyílt titok volt. A Danuvia a Duna latin nevéből kapta a nevét.
A folyó 208 kilométer hosszan köt össze országokat, barátságokat és embereket. A Nagy Lajos Király úton a gyár még ma is megtalálható, a márkanév még ott van az épület falán, de az arra járó motorokért dobbanó szívű honpolgár szomorúan veheti észre, hogy a gyárcsarnok ma már csak irodaként működik. A tervrajzok értelmezése és néhány többé-kevésbé sikeres próbálkozás után az első valódi tömeggyártás 1958-ban kezdődött. A Csepel 125 ezután egy valódi sikertörténet főszereplője lett. A motorkerékpár 125 köbcentiméteres volt, 54x54 cm volt a furata és
a lökete. Körülbelül 6-7 lóerőt teljesített, amit a későbbiek folyamán 8 lóerőre sikerült feltornázni. Az alumíniumöntvényből készült blokk abban az időben egy igen korszerű technika volt. Ezt a motortípust 1966-ig szerelték össze. Az évek alatt a teljesítményt megnövelték és előállítottak egy enduro típust is. Hasonlóan a Pannónia P21-hez, elsősorban nyugati piacra szánták,
ebből sem sikerült túl sokat exportálni, de az egész világon ismertté vált a motor. Az exportálásra
gyártott darabok fehér színűek voltak és ma már sokat érnek a gyűjtők szemében. Érdekes, hogy nem különültek el a gyártósorról leguruló típusok, leginkább a festésben és a színezésben nyilvánult meg a motor felszereltsége. Kezdetben a vörös, majd a fekete piros csíkozással, végül pedig a „Danuvia White”, a tőkés exportra szánt kivitel. A 125-ös Csepel, melyet megkapott a gyár, a Danuvia mérnökei által esett át különféle alakításokon. A két - kerékpárokhoz hasonló - nyeregülést alakították át egy hosszabb szivacsülésre, mely kényelmes két személyes motorozást és túra-motorkerékpár élményt
biztosított. Ebből a hosszú üléses változatból készült a legtöbb darabszám. A fehér változat felfelé
álló kipufogót és a maga idejében modernnek számító szögletes motorblokkot kapott a később Pannóniáknál is sikerrel alkalmazott hűtőborda-elrendezéssel.
A KGST országaiban kapható volt a Csepel, henger űrtartalma miatt alacsony teljesítményű kategóriában, de 8 lóerejével elérte a 85km/h sebességet is. Illetve a később gyártott verseny-sorozat a 125-ös kategóriában rekordnak számító 125km/h sebességet is. 1958-ban elkészült a motorkerékpár Cross változata is, melynek a motorteljesítménye 12LE volt. Hegyi felfutókon és cross versenyeken ért el nagy sikereket. 2003-ig nem is nagyon hallhattunk a márkáról. 1993-ban egy lelkes amatőr „megszállott” levédte a Danuvia márkanevet és annak újjáélesztésével foglalatoskodik. Maga mellé tudott gyűjteni egy lelkes tervezőgárdát, hogy ezt a legendás motorkerékpárt újra az országutakon láthassuk. Nagyon sokan retro divatban élünk és ez a csapat úgy gondolta, hogy újraindítja a magyar motorkerékpárgyártást a divat kielégítésére. A prototípus elkészítését nem sietik el, de a munkálatok megtekinthetők a
www.danuvia.hu honlapon is. A Danuvia Motors Hungary
tulajdonosa szerint akár fél éven belül is elkészülhet a motor és onnantól már rövid az út a sorozatgyártásig.
Már megvan a motorblokk, a váz, a kipufogó és a lengéscsillapító. A csapat nagyon hasznos tagja Talmácsi Gábor, aki saját versenytapasztalatai alapján tudott ötleteket adni a mérnököknek a tervezéshez. Ezen ötletek alapján módosították a motor súlyelosztását, a motorblokk elhelyezkedését
és a váz geometriáját. Az összeszerelés alatt álló prototípus az Adriatica névre hallgat, mely egy valódi sportgép képét juttatja majd eszünkbe. A honlapon közölt képek alapján feltűnik, hogy ez egy V2-es motorral szerelt gép lesz. Ezen kívül készül egy Naked változat is ugyanebből a szériából. A Blackfire széria fekete színt kap az előzetes tervek szerint, a tank alatt pedig 200LE-s motor fog dübörögni. A tulajdonos társaság megszerezte a tököli repülőtér főépületét, megy egy 4400 négyzetméteres épületegyüttes és a hozzá tartozó közel egy hektáros területet. Reméljük, a Danuvia ismét méltó magyar motorkerékpárgyártást ad a világnak.
Czettner Sándor
