Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Háziállat

macs írta:
Szeretnék újabb háziállatot, hogy Drágám ne unatkozzon ennyire.
Első lehetőség, hogy hazahozom az egyik kórházi macskát. Ami ez ellen szól, hogy fiú és két fiú nem biztos, hogy jóban lesz, az ivartalanítás meg nem úgy megy, hogy beviszem és kész, hanem időpontra, amit lehet két hét múlva adnak. Na, meg, lehet, hogy az a macska beteg és nem akarom megfertőzni Drágámat.
A második, egy tengerimalac. Ellene két dolog szól, félek, ha kiszabadul, megeszi a macska, meg nem tudom, azok kibírják-e, ha elhúzok majd' két napra.
A harmadik egy törpenyúl. Aggályok ugyanazok, mint a tengericucunál.
Nem tudom, mit tegyek. Jó lenne még egy állat, de lehet, nem tudom bevállalni, amíg tart ez a fránya egyetem. :(
Kattints a kibontásához...

Gondolom motorozni is szeretnel ha elmesz egy par napos turara akkor is gond van az ujjabb haziallattal.
 
Az állattartás felelősség. Bár láttam már nyulat és tengerimalacot tanktáskában.... Kutyát is. Macskát viszont még nem!
 
Macshoz hasonló kérdést akartam épp feltenni:)

Szóval nagyobb lakásba költöztünk és szeretnék egy háziállatot. A meglévőt és a leendő meglévőt is szeressük, de mindkettő terráriumlakó fajta, az meg egy kicsit inkább szobadísz, mint házikedvenc, szóval én szeretnék valami fogdosható-kiengedhető állatot.
Nem tudok dönteni, úgyhogy kikérem mindenki véleményét:)

Kezdetnek mi is macsekra gondoltunk, de megfordult a fejben a nyúl és a házisün(?) is. Én a múltkor a kereskedésben beleszerettem egy konkrét tengerimalacba, pedig nem vagyok nagy rajongójuk, de az éjszakai :futty2:koncerteket azt hiszem, hogy igen rosszul tűrném...

De mindenféle másra is nyitott vagyok, ami nem túl hangos, nem túl macerás a tartása, viszonylag szobatiszta és szereti, ha dögönyözik. Azt hiszem, ennyi a kritérium.
Kutyát nem szeretnék panelba, bár az idegenvezetői munkával valószínűleg össze lehetne egyeztetni;)
 
birge írta:
Macshoz hasonló kérdést akartam épp feltenni:)

Szóval nagyobb lakásba költöztünk és szeretnék egy háziállatot. A meglévőt és a leendő meglévőt is szeressük, de mindkettő terráriumlakó fajta, az meg egy kicsit inkább szobadísz, mint házikedvenc, szóval én szeretnék valami fogdosható-kiengedhető állatot.
Nem tudok dönteni, úgyhogy kikérem mindenki véleményét:)

Kezdetnek mi is macsekra gondoltunk, de megfordult a fejben a nyúl és a házisün(?) is. Én a múltkor a kereskedésben beleszerettem egy konkrét tengerimalacba, pedig nem vagyok nagy rajongójuk, de az éjszakai :futty2:koncerteket azt hiszem, hogy igen rosszul tűrném...

De mindenféle másra is nyitott vagyok, ami nem túl hangos, nem túl macerás a tartása, viszonylag szobatiszta és szereti, ha dögönyözik. Azt hiszem, ennyi a kritérium.
Kutyát nem szeretnék panelba, bár az idegenvezetői munkával valószínűleg össze lehetne egyeztetni;)
Kattints a kibontásához...


Macskáról tudok beszélni, mert azzal van tapasztalatom: jól bírják az egyedüllétet. Sosem volt probléma, amikor péntek reggel elmentem és csak szombat este értem haza. Persze, igyekszem ezeket az alkalmakat minimálisra csökkenteni... Tiszta állat. Az éjszakai rajcsúrról könnyen leszoktatható. Volt egy idő, amikor úgy gondolta, a hajnali 2 a tökéletes időpont a játékra, de nem mentem bele, így erről pár nap alatt leszokott. Cuki, ragaszkodó, dorombolós, ölbe vehető. Macera a fésülés, ha sűrű, vagy hosszú a bundája, meg a karomvágás (bent, hiába a kaparófa, nem tud rendesen kopni, muszáj vágni neki). Ami alatt úgy viselkedik, mintha fájna, pedig nem. Nem épp egy emberes ez az 5 perces munka, de megoldható.
 
Szobacsiga: ha hónapokra elmész is megoldja, elteszi magát aludni, hibernálódik. Lehet simogatni, csak nem bújós és nem szőrös. Nyálas.:D
Halak: hát szerintem ez a leginkább dekorállat... ezt se lehet simogatni, az akvárium meg ahogy hallom állandó odafigyelést igényel...
Tengeriröfi: ha megtanulja honnan szeded elő a kaját, később a zacskócsörgésre, hűtőajtónyitásra visítani fog. Éjjel nekem egyik se :futty2:ögött, csak kajára ment a visítás. Lehet simizni, bujós, bár ez malacmentalitás függő, mert van amelyik szeret kézben lenni, és van amelyik meg nem. Nem, megszoktatni sem lehetett az ilyet. Egyszerűen nem szerette ha buzerálják. Érdemes megvétel előtt ezt letesztelni.
Kutya: szerintem van egy lakásméret amihez némely kutyák nem kompatibilisek, pl 30 nm-en nem ajánlott bernáthegyit tartani és a hasonlók. Szerintem alapvetően a kutya kertbe való, szoros életmód mellett ahová meg nem fér be a napi minimum két séta, oda felesleges, mondhatni állatkínzás.
Érdemes kalkulálni az állat várható élettartamával is, mert amíg egy tengerimalac 3-5 éves program, addig egy macska vagy kutya tíz-tizenöt minimum. Nálunk van egy kölcsönkutya ami csak "pár hétre" került hozzánk, de lassan egy éve dekkol nálunk. A gazdája eladta a lakását, aztán kiment dolgozni külföldre ahová meg nem volt kompatibilis a kutya. A nyomorult pónilovat már baromira nem csipázom mert akkorákat szarik mint egy tehén és ostoba mint egy darab kő... fajtiszta és agyontenyésztett semmi. Szóval az évtizedes programok miatt érdemes háromszor végiggondolni a hosszabb életű állatokat.

Ha várható, hogy valaki jellemzően napokra fogja otthagyni az állatját meló vagy motorstúrák vagy akármi miatt is, felelősebb magatartás nem tartani cukijátékszert, hanem elmenni időnként állatsimogatóba, catcaféba és hasonló helyekre... Minden élőlény érez, és lehet nekünk frankó ha van kit időnként megsimogatni, de ha csak átmeneti röpke inger, ami azonnal elmúlik ha háromszor a szoba közepéről össze kell szedni a szart, akkor inkább ne.
 
macs írta:
Macskáról tudok beszélni, mert azzal van tapasztalatom: jól bírják az egyedüllétet. Sosem volt probléma, amikor péntek reggel elmentem és csak szombat este értem haza. Persze, igyekszem ezeket az alkalmakat minimálisra csökkenteni... Tiszta állat. Az éjszakai rajcsúrról könnyen leszoktatható. Volt egy idő, amikor úgy gondolta, a hajnali 2 a tökéletes időpont a játékra, de nem mentem bele, így erről pár nap alatt leszokott. Cuki, ragaszkodó, dorombolós, ölbe vehető. Macera a fésülés, ha sűrű, vagy hosszú a bundája, meg a karomvágás (bent, hiába a kaparófa, nem tud rendesen kopni, muszáj vágni neki). Ami alatt úgy viselkedik, mintha fájna, pedig nem. Nem épp egy emberes ez az 5 perces munka, de megoldható.
Kattints a kibontásához...

Macskával nekem is van bőven tapasztalatom, szerintem 10+ állatot neveltem fel egészen születése pillanatától, amíg otthon laktam:)
A kérdés inkább a többi verzióra vonatkozott, illetve csak úgy hangosan gondolkodom.
Mondjuk nemtáviratnak az a kifogása a macska ellen, hogy amikor itt laktak és volt macsek, akkor rendszeresen kiugrált az erkélyről. Márpedig akárhonnan is számolom, ez itt a 10. emelet.
 
Mina írta:
Szobacsiga: ha hónapokra elmész is megoldja, elteszi magát aludni, hibernálódik. Lehet simogatni, csak nem bújós és nem szőrös. Nyálas.:D
Halak: hát szerintem ez a leginkább dekorállat... ezt se lehet simogatni, az akvárium meg ahogy hallom állandó odafigyelést igényel...
Tengeriröfi: ha megtanulja honnan szeded elő a kaját, később a zacskócsörgésre, hűtőajtónyitásra visítani fog. Éjjel nekem egyik se :futty2:ögött, csak kajára ment a visítás. Lehet simizni, bujós, bár ez malacmentalitás függő, mert van amelyik szeret kézben lenni, és van amelyik meg nem. Nem, megszoktatni sem lehetett az ilyet. Egyszerűen nem szerette ha buzerálják. Érdemes megvétel előtt ezt letesztelni.
Kutya: szerintem van egy lakásméret amihez némely kutyák nem kompatibilisek, pl 30 nm-en nem ajánlott bernáthegyit tartani és a hasonlók. Szerintem alapvetően a kutya kertbe való, szoros életmód mellett ahová meg nem fér be a napi minimum két séta, oda felesleges, mondhatni állatkínzás.
Érdemes kalkulálni az állat várható élettartamával is, mert amíg egy tengerimalac 3-5 éves program, addig egy macska vagy kutya tíz-tizenöt minimum. Nálunk van egy kölcsönkutya ami csak "pár hétre" került hozzánk, de lassan egy éve dekkol nálunk. A gazdája eladta a lakását, aztán kiment dolgozni külföldre ahová meg nem volt kompatibilis a kutya. A nyomorult pónilovat már baromira nem csipázom mert akkorákat szarik mint egy tehén és ostoba mint egy darab kő... fajtiszta és agyontenyésztett semmi. Szóval az évtizedes programok miatt érdemes háromszor végiggondolni a hosszabb életű állatokat.

Ha várható, hogy valaki jellemzően napokra fogja otthagyni az állatját meló vagy motorstúrák vagy akármi miatt is, felelősebb magatartás nem tartani cukijátékszert, hanem elmenni időnként állatsimogatóba, catcaféba és hasonló helyekre... Minden élőlény érez, és lehet nekünk frankó ha van kit időnként megsimogatni, de ha csak átmeneti röpke inger, ami azonnal elmúlik ha háromszor a szoba közepéről össze kell szedni a szart, akkor inkább ne.
Kattints a kibontásához...

Figyelembe véve, hogy mennyit szoktunk eljárni itthonról, azt hiszem, attól nem kell tartani, hogy hetekre egyedül lesz hagyva...:(
Plusz szerencsére lenne hely, ahol addig befogadják. Illetve hát remélem, mert még nem kérdeztem meg:)
 
Utánanéztem a nyuszinak, max 48 órát kibír egyedül, de azért még pár helyen rákérdezek. Én meg úgyse megyek el több napra a macska miatt. :) Ha ezer évben egyszer mégis, akkor az állatok költöznek anyukámhoz, akinek már megpendítettem a törpenyussz témát és nem kezdett sikoltozni...
 
Állítólag a nyussz nem macska-kompatibilis (az életmódomat még kibírná). Ezért, ma megpróbáltam befogni az egyik kórházi macskát, de nem sikerült. :( Nem tudom, jelnek vegyem-e, vagy tartsak ki az elképzelésem mellett, hogy valami társat találok Drágámnak. De azért feladtam egy hirdetést az egyik oldalon, hogy fiatal felnőtt, ivartalanított, nagytestű macskát keresek...
Vajon miért írták azt, hogy a nyussz nem macska-kompatibilis?
 
macs írta:
Utánanéztem a nyuszinak, max 48 órát kibír egyedül, de azért még pár helyen rákérdezek. Én meg úgyse megyek el több napra a macska miatt. :) Ha ezer évben egyszer mégis, akkor az állatok költöznek anyukámhoz, akinek már megpendítettem a törpenyussz témát és nem kezdett sikoltozni...
Kattints a kibontásához...
Miért sikoltozott volna?
Párom is megemlítette az anyjának, hogy hasonló esetben elvisszük a patkányokat, ha lesznek, azt mondta, oké.
Nem egy ideges típus, az mondjuk tény :) El nem tudom képzelni, milyen, ha elveszti a türelmét, még csak Zen-buddhistákat megszégyenítő alapállapotában láttam. Azonkívül volt már a lakásban degu, csincsilla, hörcsög, most épp tengerimalac és tüskés egér... Rágcsálóval rendszeresen ellátott a hely :) Persze a patik nagyobbak, s lehet, hogy hiányzom majd nekik, de ketten lesznek, én pedig nem megyek el nagyon hosszú időre és gyakran sem, alaphelyzetben pedig gyakran kiveszem majd őket és játszom velük.

De olykor elmegyünk, elvégre távolabbi tájakra is akarunk motorozni, úgyhogy, bár nagyon szeretnék kispatikat, megvárom a késő őszt, amikor bő fél évre felfüggesztjük a mászkát és már a kertet sem kell nagyon tutujgatni. Az ifjú patiknak nyugalom, odafigyelés kell és fotómodell-babérok, legalábbis nekem ez jött le kutatásaim során...

Alvaro is nyuszit akart, de az macerásabb, drágább (és nekem kevésbé tetszik), így lebeszéltem róla. Én eredetileg 3 kisegérre gondoltam, de a sima túl snassz, erdeit honnan vennék, Alvaro pedig úgyis makroszkópikusabb állatot akart gincsolni, bár van részmunkaidős macskánk is, de az nem olyan. NAGYON meggyőző tudok lenni, plusz lebeszélhetetlen, úgyhogy jobbnak látta nem tiltakozni (nem mintha bárkinek köze lenne ahhoz, hogy milyen állatot tartok full legálisan a saját házunk saját felében), habár fel nem fogom, hogyan lehetne nem odalenni két szépséges, tündibündi, virgonc és bújós patilánytól, amilyen nekünk lesz.

Még gyártanom kell egy ketrecet is. Vagy szereznem, nem aranyárban.

Addig is patkányképeket nézek és megmutatom őket Alvarónak is, hogy előre lássa, milyen baromi jó lesz nekünk :)
 
A patik cukik. Állandójan nyalogassák az ember kezét a kis érdes nyelvükkel :) Egyik ismimnél volt szerencsém nyaggatni párat 1-2 óráig. Szint mint egy macska, csak bújuk, engedi magát simizni és kisebb. Akkoriban akartam is volna egyet. A fiúkáknak meg nagy golyóik vannak :D

Nekem deguim voltak vagy 10 évig. Egymás utánjában 2 pár. Egy rendes, onnan lett is vagy 3 alom. Édespofák, szőrösen születnek és túlméretes az orruk. Amikor a pasi kipurcant épp akkor csinálták a lakást és örököltünk egy másikat, mert ott meg a lány purcant ki. Nemsokára az is megmurdelt. De öcsém az 3-szor volt nagyobb az enyémnél, állandóan zabált és kihugyozott a 2. emeletről a ketrecnek, hogy kimarta a követ. Aztán egy barátném talált egy hörit az udvarukban, befogadtam a degulány mellé. Jól elvoltak, de végül a lányzó is meghalt. Aztán hogy ne unatkozzon a hörifiúka, kapott egy szép kislányt. De az egy idegbeteg szadista állatt volt. Kergette a ketrecben fel alá szegény párát, szerintem meg is erőszakolta, mert lett egy alom, aztán még szoptatott, amikor jöttek az újabbak, de azokat meg megette. Kattan volt, pedig nagyon szép. Csokis kávébarna volt a bundája és két világos karika volt a cipőgomb szemei körül. Egészen pofás kölkeik lettek a zsömleszín fiúval. Aztán becseréltem a családok 2 degufiúra (ez a második pár) mert a gyerekek is olyan kattantak voltak mint az anyjuk., azt a vircsaftot nem lehetett már bírni, amit azok 5-6an rendeztek. Ez a két fiúka meg nagyon kis félénk volt. Mondjuk egy óriásival együtt voltak a kereskedésbe már jó ideje. Tuti terrorizálta azokat. Én meg próbáltam kézhez szoktatni, mert az addigi szőrpamacsok élvezték a simit. Kicsi degukat simán letakartuk egy zsepivel az ágyon és elaludtak alatta, de a szüleik meg a kezembe. Persze rohangálás is volt meg rágcsi és örömpisi :) Naszóval ezzel a kettővel nem lehetett ilyet. Csak max benyúlósan a ketrecbe. Egyszer el is indult az egyik a tetején, hogy neki elég. Én meg utánakaptam és e kezembe maradt a szép bozontos farkincája nagy része :( Aztán csomószor ki ki szöktek. Míg nem egyszer az egyik nem lett meg. Lehet, hogy leesett az erkélyről, de anyám nem találta meg lent, szerinte a szarka vitte el, amelyik állandóan vircsaftolt a ketrec körül, ha kint napoztak az erkélyen. Aztán szépen lassan a másik is kipurcant. Sose tudtam kézhez szoktatni. Csak a ketrecből simit engedte. Azóta nem volt semmilyen állatkám. Most a páromék kutyija van. Volt cica, de sajna 18 évesen el kellett altatni, mert túl sok cisztája volt és nagyon fájt már mindene.

Egyet sajnálok, hogy akkor még nem voltak digitális gépek és nincsenek megörökítve a kicsik, talán csak 1-2 képen. Pedig édes pofák voltak. Főleg, amikor kint rohangáltak :)
 
Ismerős dolgok vannak ebben az irományban. Egyik a mindenféle helyekről állatok öröklése. Így került hozzánk uged, tüskésegér (mindkettővel bejött a farokleszakadásos téma is, az ugednek a bojt hiányzott, az egérnek meg a teljes farka, mindkettőt így kaptuk "gyárilag"), meg egy gyönyörű és rendetlen csincsilla.

Sajnos a balesetes része is bejött, két állatunk is halt váratalan halált ilyenek miatt: Wacek, a degu lekíváncsiskodott a 8. emeleti ablakból, a Radar nevű csincsilla meg a távollétemben ugrott egy furát, és beakadt a lába a ketrecajtóba, vagy valami ilyesmi, utána föl se akart kelni, az állatorvos szerint nem tört el semmije, de ez őt nem hatotta meg. Édesanyám mesélte, mi történt, és nem értettem már akkor se, azóta se, hogy lehet ezt nem túlélni. Fura állat a csincsilla, pedig nagyon szép és élénk.
 
Babulu írta:
A patik cukik. Állandójan nyalogassák az ember kezét a kis érdes nyelvükkel :) Egyik ismimnél volt szerencsém nyaggatni párat 1-2 óráig. Szint mint egy macska, csak bújuk, engedi magát simizni és kisebb. Akkoriban akartam is volna egyet. A fiúkáknak meg nagy golyóik vannak :D

Nekem deguim voltak vagy 10 évig. Egymás utánjában 2 pár. Egy rendes, onnan lett is vagy 3 alom. Édespofák, szőrösen születnek és túlméretes az orruk. Amikor a pasi kipurcant épp akkor csinálták a lakást és örököltünk egy másikat, mert ott meg a lány purcant ki. Nemsokára az is megmurdelt. De öcsém az 3-szor volt nagyobb az enyémnél, állandóan zabált és kihugyozott a 2. emeletről a ketrecnek, hogy kimarta a követ. Aztán egy barátném talált egy hörit az udvarukban, befogadtam a degulány mellé. Jól elvoltak, de végül a lányzó is meghalt. Aztán hogy ne unatkozzon a hörifiúka, kapott egy szép kislányt. De az egy idegbeteg szadista állatt volt. Kergette a ketrecben fel alá szegény párát, szerintem meg is erőszakolta, mert lett egy alom, aztán még szoptatott, amikor jöttek az újabbak, de azokat meg megette. Kattan volt, pedig nagyon szép. Csokis kávébarna volt a bundája és két világos karika volt a cipőgomb szemei körül. Egészen pofás kölkeik lettek a zsömleszín fiúval. Aztán becseréltem a családok 2 degufiúra (ez a második pár) mert a gyerekek is olyan kattantak voltak mint az anyjuk., azt a vircsaftot nem lehetett már bírni, amit azok 5-6an rendeztek. Ez a két fiúka meg nagyon kis félénk volt. Mondjuk egy óriásival együtt voltak a kereskedésbe már jó ideje. Tuti terrorizálta azokat. Én meg próbáltam kézhez szoktatni, mert az addigi szőrpamacsok élvezték a simit. Kicsi degukat simán letakartuk egy zsepivel az ágyon és elaludtak alatta, de a szüleik meg a kezembe. Persze rohangálás is volt meg rágcsi és örömpisi :) Naszóval ezzel a kettővel nem lehetett ilyet. Csak max benyúlósan a ketrecbe. Egyszer el is indult az egyik a tetején, hogy neki elég. Én meg utánakaptam és e kezembe maradt a szép bozontos farkincája nagy része :( Aztán csomószor ki ki szöktek. Míg nem egyszer az egyik nem lett meg. Lehet, hogy leesett az erkélyről, de anyám nem találta meg lent, szerinte a szarka vitte el, amelyik állandóan vircsaftolt a ketrec körül, ha kint napoztak az erkélyen. Aztán szépen lassan a másik is kipurcant. Sose tudtam kézhez szoktatni. Csak a ketrecből simit engedte. Azóta nem volt semmilyen állatkám. Most a páromék kutyija van. Volt cica, de sajna 18 évesen el kellett altatni, mert túl sok cisztája volt és nagyon fájt már mindene.

Egyet sajnálok, hogy akkor még nem voltak digitális gépek és nincsenek megörökítve a kicsik, talán csak 1-2 képen. Pedig édes pofák voltak. Főleg, amikor kint rohangáltak :)
Kattints a kibontásához...

Patkányom nekem is volt, 2 is (külön-külön), az első nagyon barátságos volt, ha kiengedtem, szaladt két kört a szobában, aztán az ölembe bújt, hogy akkor most lehet simogatni. Sokszor mentem úgy kaput nyitni (kertes ház), hogy a patkány közben a vállamon ült, vagy bebújt a hajam alá és onnan sasolt a világba.
Fantasztikus tehetsége volt ahhoz, hogy a ketrecben ülve megrágjon dolgokat, amik a ketrectől 2-3 méterre voltak (?).
Sajnos egy napon daganatos lett és 2 hét ápolgatás után inkább elaltattuk, mert már elég rosszul volt.

A következő példány nem volt ennyire kezes, harapott, agresszívkodott, onnan tudtam, hogy nagyon beteg, hogy aznap sem engem, sem az állatorvost nem akarta megharapni.

Nemtáviratnak is volt patkánya, az övé ki tudta nyitni és visszazárni a terráriumot, így nemtávirat jó ideig nem jött rá, miért olyan furcsa formájú a kaktusz a polcon, de aztán egy nap észrevette a bűnös sáros lábnyomait; a dög kijött, megrágta a kaktuszt, majd visszament a terráriumba, becsukta és ártatlanul nézett.

A patkányok fantasztikus háziállatok, csak sajnos a legtöbbje annyira beltenyészes, hogy 1-2 év után daganatosak lesznek és elkezdenek lassan, de fájdalmasan haldokolni.:(

Most mongol futóegér van itthon, az internet szerint halál barátságos fajta, de a miénk nem tud olvasni, úgyhogy tök antiszoc. Legalább annyira lenézi az emberiséget, mint egy macska, mindentől megijed és csak akkor lehet hozzáérni, ha el van foglalva a kajával.

Hamarosan meg jön két gekkó, nemtávirat szerzeményei:)
 
birge írta:
Fantasztikus tehetsége volt ahhoz, hogy a ketrecben ülve megrágjon dolgokat, amik a ketrectől 2-3 méterre voltak (?).
Kattints a kibontásához...
Bámulatos. Egy patkánynak, úgy gondolom nem kell olyan roppant fényes hely :D A tervezett helyükön még 3 méterre se lesz rágnivaló :D

Nemtáviratnak is volt patkánya, az övé ki tudta nyitni és visszazárni a terráriumot, így nemtávirat jó ideig nem jött rá, miért olyan furcsa formájú a kaktusz a polcon
Kattints a kibontásához...
Szintén bámulatos, de megfelelő írási stílussal (amilyen pl. Neked van) elég jól el lehet adomázni az ilyen jószágokról.

Nekem még csak egerem volt, Astabil Multivibrátornak hívták, nem volt egy renyhe fajta. Patkányból kettőt fogok tartani, mert szociálisak és amúgyis poénosabb úgy. De ha újra egerem lenne, az három lenne...

Az Alvaro által már említett tüskés egér is antiszociális. Nagyon nehéz megfogni, de akkor azonnal harap. Nekem ilyen nem kell, a kisemlősök lényege, hogy finoman gincsoljuk őket, ők meg élvezzék :)
A patkányaimnak szép nagy helyet és gyakori kiengedést tervezek rohangálással és simogatózással :) Csinálok nekik függőágyat meg kisházat meg bújócsövet fából meg amiket még szoktak. Aztán úgyis gyártanak fészket papírból meg ami eszükbe jut. Majd kialakul. Azt láttam és olvastam, hogy aranyosak, az etetésük se egy nagy művészet... A daganatokról még nem olvastam eddig :( Az szomorú.
 
Babulu írta:
Aztán az egerek eltűnnek a gekkók meg vigyorognak mint a tejbe tök :D
Kattints a kibontásához...

A gekkó tücsköt eszik, az egeremet meg különben sem féltem semmitől. Az internet szerint marha szociális, szigorúan társasban tartható állat a társát már elmarta maga mellől, szerintem a gekkót is megkergetné.
 
birge írta:
A gekkó tücsköt eszik, az egeremet meg különben sem féltem semmitől. Az internet szerint marha szociális, szigorúan társasban tartható állat a társát már elmarta maga mellől, szerintem a gekkót is megkergetné.
Kattints a kibontásához...

Ki mondta, hogy megennék egymást? :D
 
Ha jobb idő lesz és jöhetnek végre a gekkók, mindig ilyen vigyorgás lesz itthon:)
7009416_700b.jpg
 
A válaszadáshoz be kell jelentkezned vagy regisztrálnod kell.

Legújabb blogbejegyzések

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére