A telkünkön meg őzikék laknak. Tegnap ülünk az almafa alatt, eszegetünk, erre előjön a sűrűből két őz és néz ránk aztán elszaladtak
Fent a telek végében még elég nagy a dzsungel, valószínűleg ott laknak
A telken a szomszédunk tavaly télen összetörte magát, tegnap kérdeztük tőle, hogy mi volt hogy volt. Tudni kell a nőről, hogy angol, tehát a 25 fős faluban nem sok emberrel ért szót... Nade, mondta, hogy kint volt decemberben az erdőben sétálni a két kutyájával: az egyik egy shar-pei a másik meg valami kis hiperaktív szobacirkáló. Már hazafelé jöttek le a dombon, amikor megcsúszott egy jégfolton és ráesett a jobb csípőjére, de annyira, hogy nem bírt felállni. A shar-pei segítette fel és vezette haza, ugyanis mondta neki, hogy maradj nyugton, segíts felállni és menjünk haza. Azt mondta, hogy olyan fegyelemmel és óvatossággal segítette haza a kutya, hogy még őt is meglepte. PEdig soha nem volt se iskoláztatva, nevelve is csak amennyire szükséges, mégis ott volt és szótlanul tette a dolgát. Az üröm az örömben, hogy amíg Angliában lábadozott (kutyástól macskástól), eltütötték a kutyát és meghalt szegény