Ezo-tér
"Két kis magzat beszélget"!
-Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
-Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is hogyan nézne ki?
-Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni és majd a saját szájunkkal eszünk.
-Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. Szájjal enni: ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én valamit, a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most elég rövid.
-De, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
-De onnan még soha, senki nem tért vissza! A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
-Én nem tudom pontosan milyen lesz,ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te még hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát, mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk!
- Ezt nem hiszem! Én soha semmiféle mamát nem láttam, tehát, nyilvánvalóan nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogyan simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!
"Két kis magzat beszélget"!
-Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
-Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is hogyan nézne ki?
-Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni és majd a saját szájunkkal eszünk.
-Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. Szájjal enni: ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én valamit, a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most elég rövid.
-De, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
-De onnan még soha, senki nem tért vissza! A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
-Én nem tudom pontosan milyen lesz,ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te még hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát, mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk!
- Ezt nem hiszem! Én soha semmiféle mamát nem láttam, tehát, nyilvánvalóan nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogyan simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!
