Múltkor olvastam egy kismamás blogon egy csajszitól, akire a dokik 1%-os esélyt adtak babavárásügyileg: a hivatalos orvostudomány kb olyan távolságban van az emberi testtel és annak működési rendszerének megértésével kapcsolatban, mint Makó Jeruzsálemtől, és a középkori érvágó kuruzslók szintjén túl nem sokkal jutottak, csak másként csinálják, drágább műszerekkel... Gyakorlatilag 10 évig szekálták a dokik hormonkezeléssel, inszeminációval, hasbaszurkálásokkal és egyéb finomságokkal, majd letettek a témáról, hogy valaha is lesz gyerek. Aztán valami fene tudja milyen egyszerű kis betegség miatt életmódot változtattak, meg a kajáláson, ásványi anyag bevitelen is változtattak, és másfél év múlva kopogtatott a gólya. A kaja baromi fontos, hogy mit eszel! Nem csak az egészséged miatt, hanem a gondolkodásod miatt is. A szar kajától még el is butul az ember, mert az agynak se mindegy mit adsz neki. Mondom a saját példámat:
Kb másfél éve szemész dokinál voltam, mert észrevettem, hogy egy egész napos esküvőfotózásnál estére már alig látok át a keresőn át. Konkrétan kínszenvedés az élességállítás ha valamit manuálban akartam csinálni, az automatában meg egyre többször tűnt életlennek, pedig nem volt az. Elmentem a körzethez tartozó szemészhez, megnézte a szemem, negyed dioptria különbség, és a koromhoz képest ez kiváló, szemüvegre nincs szükségem. Mondom neki a bánatom, mondja szemcsepp, majd kivág. Kb egy hét múlva valamelyik kuponos oldalon egy privát szemész hirdetett szemvizsgálatot, beneveztem rá. Nos, a csajszi szemész-belgyógyász doki volt, és leültetett, kifaggatott a panaszaimról, majd szemviszgálat közben kikérdezett a kajálási szokásaimról. Ő is negyed dioptria különbséget talált, majd elmagyarázott pár dolgot. A lényege az volt, hogy a szem jó működéséhez milyen tápanyagok a fontosak. Aztán felsorolta amit hallott, hogy mit eszek, és abban hol van ami kell - sehol. Majd felsorolta, hogy úgy általában mi minden hiányzik az étrendemhez, ami az agy (!) és az idegrendszer (!) normális működéséhez kell. Gyakorlatilag kifejezetten eltiltott az ipari kajáktól, felhívta a figyelmemet a margarin, a fehércukor és az étolaj kerülésére, valamint szeretettel figyelmembe ajánlotta a gyümölcsök és zöldségek, házi készítésű levesek (kevés folyadékot iszom) és egyéb valóban természetes eredetű kaják fogyasztását. Külön szólt azért, hogy a zsírt nyugodtan lehet enni mértékkel, mert az agy jó működéséhez létfontosságú telített zsírok kellenek (az a tápanyaga), úgyhogy én azóta száműztem az étolajat, és margarin is csak azért van, ha valaki más akarja enni, felőlem kenje a kenyérre a műanyagot ha mondjuk a kacsazsíros hagymás kenyér derogál... Szóval én azóta kacsa és libazsírral főzök amit magam sütögetek ki a hájból, és meg kell mondjam nagyságrendekkel finomabb egy evőkanál zsírral, a főzött kaja, mint egy evőkanál olajjal... ez csak amolyan kellemes hozománya a dolgoknak. A zöldekre is odafigyelek, meg a gyümölcskérdésre, és hosszú távon bizony azt látom, hogy a gondolkozásom is változott: kifejezetten ráált az agyam a gyümölcsevésre, megkívánom a zöldebb kajákat, és kb fél év után a mekis sajtburgeren valami ordenáré mellékízt fedeztem fel, amit azóta egyre több ilyen műkajában megérzek, ha véletlen rávetemednék... Szóval valszeg vannak olyan tartósítószerek amiknek az ízét megszokjuk az ipari kajában, aztán fel se tűnik, csak faljuk nagy nyugalomban a mérget, meg a nulla tápanyagértékű kalóriabombát. No a lényeg az, hogy kb fél év kajaváltoztatás után már esténként nem volt gond a szememmel, és más kellemes hozadékai is lettek a dolognak: találtam egy csomó könnyű és gyors zöldes kajareceptet, ami finom is meg egészséges is, azóta már nincs 5 kilós súlyingadozásom se fel se le összevissza, szóval valamennyire ez is normalizálódott. A legfőbb hozadéka pedig az, hogy úgy általában is jobb a közérzetem, ha jobb a közérzetem, akkor pedig vidámabb a világ, és a nehezebb kihívásokat is valahogy könnyebben veszi az ember. Tehát a normális kaja magát a gondolkodást is megváltoztatja, igaza volt a szemész-belgyógyász csajszinak!
A normálistól kicsit eltérő értékek pedig igenis létfontosságú kérdések lehetnek, mert nem mindenkinek ugyanolyan a szervezete, és van akinek a normálistól kicsit eltérő űbersokat számít, míg a másiknak tényleg semmit.