Nekem ez a másik visszatérő álmom:
Nyári gyönyörü napsütéses időben,nagyváros-széli dombon egy összefüggő,embernél magasabb,sűrű sövényhez érek.Körbejárom,de sehol nem találok rést a téglalap alakú sövényzeten.Mikor másodjára járom körbe,akkor veszem észre a kis átjárót.Miután könnyen áthatolok a növényzeten,elámtárul a szintén téglalap alakú, nagy egyszintes öreg ház.Kívülről is érzékelhető a lakatlansága,de viszonylagosan jó állapotban van. Körbejárom a házat is bejárati ajtó után kutatva,de csak ablakokat találok,amiken keresztül nem lehet belátni,pedig nincsenek bezsaluzva,befalazva. Második körbenjárásom végén találok rá az egyelen bejáróra,ami az algsorba nyíllik.Bent erős félhomály van,majdnem sötétség..Az alagsort is körbe tudom járni,és jobbra is,balra is egyformán ajtók vannak. Mindegyiket kinyitom,de mindegyik mögött ugyanazt az üres szobát találom.Minden egyes ajtónyitáskor izgatottan várom,hogy találok valamit,de semmi...Újabb kör,mire megtalálom az földszintre vezető lépcsőt.Ezen a szinten az ajtók és a szobák ugyanúgy helyezkednek el,mint az alagsorban,és a tartalmuk is ugyanaz,illetve az izgatottságom is,a visszafojtott lélegzetem is minden ajtónyitás előtt.Viszont a félhomály itt már nem annyira sötét,itt világosabb van.Szintén megteszem a második körömet amikor egy V alakú hasadékot találok a ház hosszanti oldálán a falon. Szűk ez a hasadék,de könnyen és rövid idő alatt átmászok rajta,de mindig felfelé haladva jutok csak előbbre.Végül kiérek,és a hasadék tetején állva átlátok a magas sövény felett,ahol az otthon érzetét keltő régimódi nagyváros látványa terül elém....