A héten befejeztük az idei nagy túránk szervezését, lefoglaltuk a szállásokat, és összepakoltunk, majd szombaton elindultunk. Bár még nem a túrára, csak haza az osztrák határ mellé. Korán indultunk, egy kis M1, majd Csákvár felé Székesfehérvár, és utána a 8-ason. Szépen fel voltunk cuccolva, mindkettőnk motorján 3 doboz és a tanktáska. Amióta láttam Lost Biker dobozelhagyós videóját, folyton csekkolom menet közben a tükörben, hogy az enyémek megvannak-e.
A Márkói völgyhídnál (a 110-es szakaszon) hirtelen oldalra borult a motorom, majd a másik irányba, nem is tudtam elsőre, hogy mi történt, elég para helyzet volt, de sikerült megfognom. Aztán megláttam a tükörből, hogy az egyik oldaldobozom nincs meg, és szépen végignéztem, ahogy elszáll, majd földet ér mögöttem. A furcsa érzést és hangot is sikerült beazonosítani, először a kipufogón koppant a doboz, aztán el is hagytam. Elmondtam Zolinak, hogy mi a helyzet, mondta, hogy megyünk tovább, és majd visszajövünk érte, közben egy autós is jelzett nekem. Csak közben gondoltam bele, hogy 1. milyen jó, hogy nem a céges laptop volt benne, csak a ruháim
2. nem jött mögöttem senki. Mert előtte végig én mentem elől, aztán Zoli valamiért megelőzött. Szóval hatalmas mázlink volt ismét, hogy nem történt baleset. Egyébként 110-es tempónál nem volt annyira érezhető, hogy az egyik oldalról hiányzik a súly, viszont 60-nál ki kellett ülnöm, mert dőlt oldalra a motor. Végül persze ott volt még a doboz, így visszaraktuk, hazavittem, és soha többé nem fogom használni.
Vasárnap reggel elindultunk Hallstatt felé. Szentpéterfáról mentünk ki Ausztriába, volt pár kanyar, de igazából ez a nap arról szólt, hogy A-ból B-be menjünk, persze gyönyörű hegyek között haladtunk el. Szép napsütéses idő volt, és naaagyon meleg, úgyhogy igyekeztünk legalább másfél óránként megállni inni. Fél 4-kor már át is vettük a szállást a tó mellett, ahol volt saját parkoló, tiszta volt, és nem kellett személyzettel sem találkozni. Lecuccoltunk, majd visszapattantunk a motorokra, és megnéztük Hallstattot, ami tényleg gyönyörű. A kép is ott készült, a motoros parkolótól pár perc sétára volt egy strand, ahol lehetett gyönyörködni a tájban, és még turisták sem hemzsegtek körülöttünk. Ezután a szállás mellett beültünk vacsorázni, és ittunk fincsi helyi sört. (Csatolnék még képeket is, de nem engedi)
A Márkói völgyhídnál (a 110-es szakaszon) hirtelen oldalra borult a motorom, majd a másik irányba, nem is tudtam elsőre, hogy mi történt, elég para helyzet volt, de sikerült megfognom. Aztán megláttam a tükörből, hogy az egyik oldaldobozom nincs meg, és szépen végignéztem, ahogy elszáll, majd földet ér mögöttem. A furcsa érzést és hangot is sikerült beazonosítani, először a kipufogón koppant a doboz, aztán el is hagytam. Elmondtam Zolinak, hogy mi a helyzet, mondta, hogy megyünk tovább, és majd visszajövünk érte, közben egy autós is jelzett nekem. Csak közben gondoltam bele, hogy 1. milyen jó, hogy nem a céges laptop volt benne, csak a ruháim
2. nem jött mögöttem senki. Mert előtte végig én mentem elől, aztán Zoli valamiért megelőzött. Szóval hatalmas mázlink volt ismét, hogy nem történt baleset. Egyébként 110-es tempónál nem volt annyira érezhető, hogy az egyik oldalról hiányzik a súly, viszont 60-nál ki kellett ülnöm, mert dőlt oldalra a motor. Végül persze ott volt még a doboz, így visszaraktuk, hazavittem, és soha többé nem fogom használni.Vasárnap reggel elindultunk Hallstatt felé. Szentpéterfáról mentünk ki Ausztriába, volt pár kanyar, de igazából ez a nap arról szólt, hogy A-ból B-be menjünk, persze gyönyörű hegyek között haladtunk el. Szép napsütéses idő volt, és naaagyon meleg, úgyhogy igyekeztünk legalább másfél óránként megállni inni. Fél 4-kor már át is vettük a szállást a tó mellett, ahol volt saját parkoló, tiszta volt, és nem kellett személyzettel sem találkozni. Lecuccoltunk, majd visszapattantunk a motorokra, és megnéztük Hallstattot, ami tényleg gyönyörű. A kép is ott készült, a motoros parkolótól pár perc sétára volt egy strand, ahol lehetett gyönyörködni a tájban, és még turisták sem hemzsegtek körülöttünk. Ezután a szállás mellett beültünk vacsorázni, és ittunk fincsi helyi sört. (Csatolnék még képeket is, de nem engedi)
