A következő bejegyzés német eredetije, Monika Schulz írása a motorradonline.de-n jelent meg 1998. 04. 27-én. A címet jobbnak láttam érintetlenül hagyni. A kép a saját motorom, még a vásárlás előtt, a kupecnél, a telefonszámával. Csak ajánlani tudom őket, (Mean Machine, Bochum), tartják magukat az adott szóhoz, nem csak az írott betűhöz
Me, myself and I
Krúzolás, mint terápia: a Kawasaki lehetővé teszi. A VN1500 Classic Tourer megadja az alapokat önnön érzékelésünk megháromszorozásához
Pontosan így esett: az a pöfögés, az a pumpálás. Pontosan ugyanez az érzés volt. Az a csendes boldogság, amikor Theo végre a Lanz kormányához engedett. A születésnapom volt, a hatodik. Két kör a faluban, a templomhoz, a kutaknál, el a vegyesbolt előtt. Büszkén, mint egy sas (Na, ez távol az eredetitől, mert mégis, ki az az Oszkár, aki büszke?). Én: a világ tengelye. Traktort vezetni egyszerűen a világ legjobb dolga volt. És a VN1500 Classic Tourert vezetni pontosan ugyanez az érzés.
Nem akármilyen élmény, amikor az óriás V2 dugattyúi elkezdenek pumpálni, a motor komótos szívverése az ereiden keresztül áramlik, eggyé válsz a mechanikával, ami alattad munkál. És amikor elemeli magát, ez a nagy, nehéz, hatalmas gép, egy pillanatra visszafojtod a lélegzeted, mert a brutális építmény egy kissé meginog alattad, hogy végül mégis teljes akaratából meglóduljon: micsoda színjáték!
Szinte hihetetlen, mit hozott ki a Kawasaki a VN15-ből. Csak egy pár markolat, és a halvány Harley-töredékek, amik a karakter gyenge pontjaira utalnak, mutatnak az imponáló eredetire.
Átdolgozott motor, más kipufogórendszer, 4 helyett 5 sebesség, 2 koffer, egy szélvédő - sokkal több nem is kellett a személyiségképzéshez.
Kategóriájából csak kevesen jelenítik meg ennyire meggyőzően a Cruiser témát, mint a Classic Tourer. Már maga a hangzás: tiszta, erőteljes basszus. Macskagyökér a kimerült elme számára. Egy fél óra, és már át is vetted a ritmust: semmi stressz, csak a szabályos négy negyed. Hamarosan el sem tudod képzelni, hogy valaha az életben 100-as tempónál gyorsabban haladj
Egyszer csak utolérsz egy torlódást. A bádogskatulyák már olyan folyosót képeztek, ami már a Vörös-Tenger szétválasztásával vetekszik. Egy ekkora hajó a tükörben tiszteletet parancsol. És szép nagy karcokat hagyna maga után. Okay - ha úgy akarjátok - nyomás a közepén tovább. Azonban a gáláns köszönéseket jobb elhagyni, lépésben a vezetésre való koncentrálás elengedhetetlen. Azért a 3 és fél mázsa súly, a rekordgyanús, 189 mm utánfutás, a masszív, 150-es első kerék elég komoly tojáson táncolásra kényszerít, ami a menőséget csírájában fojtja meg... Különösen hosszanti aszfaltgyűrődéseknél.
A nagy sebesség szintén nem a Classic Tourer barátja. (itt is messze rugaszkodtam az eredetitől, a német formula elég magyaridegen) 140-től a csillapítás himbálódzásra hajlamos, de legalább ez az "okoskodás" el tud minket szórakoztatni. A legvégén azonban marad a tény: a közepes sebességtartományban a legélvezhetőbb az élet a VN-nel.
És a legszebb, amikor az ember rögtön odateszi a negyedik, vagy az ötödik sebességet. Igen, szinte rögtön elindulás után. Pillanatok alatt beakasztva, a váltóhimba egyetlen lendületével. Magas fokozatban bepöfögni, a hangfekvést a gázzal variálni, a fordulatszámot beesni hagyni, amíg a motor szinte lehal - aztán a hosszú szállítószalagon a pincéből felhozni - ez akár függőséghez vezethet. 64 lóerővel úgy tűnik, a Kawasaki megtalálta a vízhűtéses 1500-as optimumát. Az ember soha nem kíván még többet. Már csak azért sem, mert hamar a ló túloldalán találhatja magát. Például, ha a dönthetőség már teljes mértékben ki van használva, és a komfortos hangolású futómű a kanyarív széle felé veszi az irányt. Hopp-hopp, itt észrevesz az ember minden egyes kilót a 354-ből...
A fékezésnél éppígy: a dupla tárcsa ellenére az első fék hamar eléri a határait. Csak a hátsó fék hathatós támogatásával fogjuk a szörnyeteget nyugalmi állapotba hozni. Tiszteletet az anyagnak, hangzik a jelszó.
[...]
A valóság a benzinkúthoz kényszerít: 7,6 l / 100 km bumlizás. Nem kicsit durva. Legalább az a tudat vigasztal, hogy a Kawasaki alapfelszereltségében a KCAS szekunder levegőrendszer és a (még szabályozatlan - a ford) katalizátor benne van. És valahogy az is egyértelmű volt, hogy egy ilyen egotrip egy ekkora traktoron megkéri az árát.
Saját összegzésem
Soha nem gondoltam volna, hogy a Honda F6 után engem még egyszer egy Cruiser megérint. És akkor pont a VN1500. Ez az annakidején -na igen- inkább egyhangú teremtmény. A Kawasaki azonban megértette, hogyan is kell ezt a karaktert megtestesíteni. Vizuális, akusztikus és metafizikai síkon. A Classic Tourer széles kormányán számos probléma oldódik meg saját magától. Az ember más szemmel látja a világot. Valahogy türelmesebben. Hajlamos a motor némely tökéletlenségeitől eltekinteni. Mert végülis mindenkinek vannak hibái.
Csatolás megtekintése 17309
Me, myself and I
Krúzolás, mint terápia: a Kawasaki lehetővé teszi. A VN1500 Classic Tourer megadja az alapokat önnön érzékelésünk megháromszorozásához
Pontosan így esett: az a pöfögés, az a pumpálás. Pontosan ugyanez az érzés volt. Az a csendes boldogság, amikor Theo végre a Lanz kormányához engedett. A születésnapom volt, a hatodik. Két kör a faluban, a templomhoz, a kutaknál, el a vegyesbolt előtt. Büszkén, mint egy sas (Na, ez távol az eredetitől, mert mégis, ki az az Oszkár, aki büszke?). Én: a világ tengelye. Traktort vezetni egyszerűen a világ legjobb dolga volt. És a VN1500 Classic Tourert vezetni pontosan ugyanez az érzés.
Nem akármilyen élmény, amikor az óriás V2 dugattyúi elkezdenek pumpálni, a motor komótos szívverése az ereiden keresztül áramlik, eggyé válsz a mechanikával, ami alattad munkál. És amikor elemeli magát, ez a nagy, nehéz, hatalmas gép, egy pillanatra visszafojtod a lélegzeted, mert a brutális építmény egy kissé meginog alattad, hogy végül mégis teljes akaratából meglóduljon: micsoda színjáték!
Szinte hihetetlen, mit hozott ki a Kawasaki a VN15-ből. Csak egy pár markolat, és a halvány Harley-töredékek, amik a karakter gyenge pontjaira utalnak, mutatnak az imponáló eredetire.
Átdolgozott motor, más kipufogórendszer, 4 helyett 5 sebesség, 2 koffer, egy szélvédő - sokkal több nem is kellett a személyiségképzéshez.
Kategóriájából csak kevesen jelenítik meg ennyire meggyőzően a Cruiser témát, mint a Classic Tourer. Már maga a hangzás: tiszta, erőteljes basszus. Macskagyökér a kimerült elme számára. Egy fél óra, és már át is vetted a ritmust: semmi stressz, csak a szabályos négy negyed. Hamarosan el sem tudod képzelni, hogy valaha az életben 100-as tempónál gyorsabban haladj
Egyszer csak utolérsz egy torlódást. A bádogskatulyák már olyan folyosót képeztek, ami már a Vörös-Tenger szétválasztásával vetekszik. Egy ekkora hajó a tükörben tiszteletet parancsol. És szép nagy karcokat hagyna maga után. Okay - ha úgy akarjátok - nyomás a közepén tovább. Azonban a gáláns köszönéseket jobb elhagyni, lépésben a vezetésre való koncentrálás elengedhetetlen. Azért a 3 és fél mázsa súly, a rekordgyanús, 189 mm utánfutás, a masszív, 150-es első kerék elég komoly tojáson táncolásra kényszerít, ami a menőséget csírájában fojtja meg... Különösen hosszanti aszfaltgyűrődéseknél.
A nagy sebesség szintén nem a Classic Tourer barátja. (itt is messze rugaszkodtam az eredetitől, a német formula elég magyaridegen) 140-től a csillapítás himbálódzásra hajlamos, de legalább ez az "okoskodás" el tud minket szórakoztatni. A legvégén azonban marad a tény: a közepes sebességtartományban a legélvezhetőbb az élet a VN-nel.
És a legszebb, amikor az ember rögtön odateszi a negyedik, vagy az ötödik sebességet. Igen, szinte rögtön elindulás után. Pillanatok alatt beakasztva, a váltóhimba egyetlen lendületével. Magas fokozatban bepöfögni, a hangfekvést a gázzal variálni, a fordulatszámot beesni hagyni, amíg a motor szinte lehal - aztán a hosszú szállítószalagon a pincéből felhozni - ez akár függőséghez vezethet. 64 lóerővel úgy tűnik, a Kawasaki megtalálta a vízhűtéses 1500-as optimumát. Az ember soha nem kíván még többet. Már csak azért sem, mert hamar a ló túloldalán találhatja magát. Például, ha a dönthetőség már teljes mértékben ki van használva, és a komfortos hangolású futómű a kanyarív széle felé veszi az irányt. Hopp-hopp, itt észrevesz az ember minden egyes kilót a 354-ből...
A fékezésnél éppígy: a dupla tárcsa ellenére az első fék hamar eléri a határait. Csak a hátsó fék hathatós támogatásával fogjuk a szörnyeteget nyugalmi állapotba hozni. Tiszteletet az anyagnak, hangzik a jelszó.
[...]
A valóság a benzinkúthoz kényszerít: 7,6 l / 100 km bumlizás. Nem kicsit durva. Legalább az a tudat vigasztal, hogy a Kawasaki alapfelszereltségében a KCAS szekunder levegőrendszer és a (még szabályozatlan - a ford) katalizátor benne van. És valahogy az is egyértelmű volt, hogy egy ilyen egotrip egy ekkora traktoron megkéri az árát.
Saját összegzésem
Soha nem gondoltam volna, hogy a Honda F6 után engem még egyszer egy Cruiser megérint. És akkor pont a VN1500. Ez az annakidején -na igen- inkább egyhangú teremtmény. A Kawasaki azonban megértette, hogyan is kell ezt a karaktert megtestesíteni. Vizuális, akusztikus és metafizikai síkon. A Classic Tourer széles kormányán számos probléma oldódik meg saját magától. Az ember más szemmel látja a világot. Valahogy türelmesebben. Hajlamos a motor némely tökéletlenségeitől eltekinteni. Mert végülis mindenkinek vannak hibái.
Csatolás megtekintése 17309
