Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Alagútban

Eljön lassan az ideje, összegezni az évet, így november végén, mindennemű motoros ténykedésre maximálisan alkalmatlan időpontban.
Van mit átgondolni, van mit megemészteni.
Az év elején megszületett "Ül!" címmel a bejegyzésem. Ma már kezdem sejteni, ez egy általános riadó volt, egész évre, nem csak nekem. Ha belegondolok, hogy a csattanásom csak megkezdte a katasztrófák sorozatát (de mindenképp radikális változásokat jelzett be a teljes ismeretségi körömben), akkor még akár büszke is lehetnék, hogy a sors könyvének idei fejezete nekem az első közt tárult fel. És hogy ezzel számomra még nincs itt a könyv vége. Mert volt olyan ismerősöm, akinek azonban igen, hamarosan mehetek is a temetésére, Pestre. De sorolhatnám: kiégett pl a kocsma beltere Biedenkopfban, ahol tavaly nyáron megkaptam a centert, és ez csak egy tűzeset a 3-ból, ami az idén esett ismerősi körben, és amiről tudok. Baleset, eltűnés, szívműtétek, változatos a lista. A Ridereknél volt egy csúnya szakadás is, és megy a jogi harc is most a kiváltakkal és párhuzamosan egy MC-vel is a color miatt.
Tartok tőle, ez csak a felvezető, a záró felvonások nagy része még csak jövőre indul igazán.
A magam részéről szerencsére inkább csak anyagilag volt idegeket próbáló ez az év, bár most a csattanásnak mutatkoznak gerinc felső részén utóhatásai. De a másik motor, ami augusztus óta még csak most jutott szervizbe, és csak decemberben látom viszont, szintén nem a legszebb szezon emlékeit borítékolja idősebb koromra. Az sem volt nemrég a nap fénypontja, hogy az Ördögűző szervizszámlája a hozzá vett kofferekkel (használtan, bontótól) már a gép vételárának magasságát karcolta.

Ilyenkor az ember reméli a jobbat (ez manapság Németországban már-már elmekórtani esetre vall) és készül a legrosszabbra. Amiben már csak az a kérdés, hogy elég pesszimisták vagyunk-e ilyenhez, vagy az, ami jöhet, minden várakozásunkat felül- vagy inkább alulmúlja. Tény: az utóbbi időben egyre hangosabban beszélünk a hazatérés lehetőségéről. Csak ilyenkor én azért mindig felteszem a kérdést: ha itt kitör a parasztgyalázat, akkor mégis mi a fenébe reménykedjek otthon, amikor szinte a teljes otthoni kapacitás a szakmámban a német piac felvevőképeségére van beállva.

Ez most tényleg egy alagút, ami annyira hosszú, és kanyargós, hogy nem a fényt a végén, de még némi friss levegő huzatját sem lehet egyelőre kiszagolni. Vaksötét, dohos, és csak a hit segít keresztül, amikor hol itt, hol ott mész neki lekoccolóban a falnak, tudván, hogy egyszer minden alagút véget ér (és csak reménykedsz már megint, hogy nem egy elhagyott, kimerült bányavágányt követsz...) Mert visszaút nincs. És egy omlás még mindennek a tetejébe egy kicsit sem hiányzik.
Tehát tervek a következő évre már vannak, eddig már 4 többszáz km-es túra van kilátásban, most már csak ki kell várni...


IMG-20241116-WA0011.jpg
  • Like
Reactions: NaNa

Hozzászólások

Azt szokták mondani, hogy ezek jelek... csak neked kell értelmezni, hogy ezek azt üzenik, hogy kitartást, menj tovább, vagy azt, hogy ideje pucolni.

Amúgy ha érdekel, hogy milyen hazaköltözni, kérdezd @suzut! Pár éve költöztek haza ők is és szerintem nem bánták meg.
 
Insta360 Black Friday sale

Blogbejegyzés információ

Szerző
Szegecs
Olvasás
128
Hozzászólások
1
Utolsó frissítés

Tagok Blogjai további bejegyzései

Szegecs további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére