Olyan ez, mint a naplementébe való motorozás romantikája: ritka nagy barom volt, aki kitalálta... De haladjunk sorban.
Az utóbbi hónapok nagyon nem kedveztek már a motorozásnak. Beköszöntött Germániába 2-3 éve a monszun, és azóta néha az az érzése az embernek, hogy csak esős évszak van. A minap olvastam, hogy végre megszűnt a Németországot sújtó történelmi aszály és szárazság, még a mélyebb talajrétegek vízmennyiségét tekintve is.
Remélem, ezt olvasta Odin és Donar is, mert a jóból is megárt a sok...
Na, jól van, elréttam a szokásos nyavalygásomat, csapjunk a lecsóba, teli tenyérrel, hadd fröcsögjön!
Eljött az ideje a számvetésnek. Bár, ezt nem ilyen hamar terveztem.
Idestova 4 éve (jan. 4.) foglaltam el a Bismarckot ideiglenes kikötöjéből, Bochumból, a dicsőséges Mean Machine-tól, ahol a góré a Gremium MC oszlopos tagja, mint ez később kiderült.
Szerelem volt első látásra:
Csatolás megtekintése 18725
200 ojrót engedtek is az árából, vállalva, hogy majd csak 4 hónap múlva teszik a ház elé, hogy addig se nálam teleljen az utcán. Mert persze, jogsi még nincs...
Aminek a nyűgjeit, + a bejelentéssel bajlódást itt, a blogon annak idején már elmeséltem.
A kezdeti NEHÉZségek leküzdése elég sokáig tartott. Időbe került, mire tegezőviszonyba kerültünk. Azaz, pontosítok: ő az elejétől tegezett, mi több, néha még fitymált is... A szakmámból kifolyólag többféle barnítási folyamatot ismerek a fémmegmunkálás területén, ott ez szép, jó, üdvözítő. ez nem igaz a nadrágra...
Szép lassan kiismertem Bismarck őfőméltóságát. Hamar feltűnt a reszkető első kerék 50-70 közt, a nem eléggé tapadó gázmarkolat, a rozsdára súlyosan hajlamos, tré módon krómozott fedelek, védőrácsok. Pénztárcát nem kímélve szépen, lassan felszámoltam minden nyűgjét, amit csak lehetett. Kapott Vilbers progresszív rugót, friss olajvillát, friss krómozásokat, rendszeres inspekcijót(!) (szigorúan csak szervizben, ahol vettem, közben jó haverokká lettünk az MM csapatával, nincs nyűgöm, amivel elhajtanának a francba. Legfeljebb szájbarágósan elmagyarázzák néha a fogyitabletta vendégnek, ha valamivel valami hülyeségre készül...)
Nagyon hamar mély vízbe ugrottam vele, alig 9-10 ezer km-es jogsival megejtettem első magyarországi utam. Ezt itt korábban megírtam, hogy letoltam az 1200 km-t egy seggel, de nekem ott kell lenni a magyar Vulcan Riders éves találkozóján, BBogláron. Durva mutatvány volt, nem csak az első 500 km özönvízszerű esőzése miatt (emlékezzünk, ekkor ment a lecsóba az Ahr-völgy vidéke, ami 2 év után még mindig nyögte a nagy vizet), de az alfelem Ausztriában már sírásközeli állapotokat okozott. Azért meglett a dolog.
Csatolás megtekintése 18713
A hazaút sem volt kevésbé kalandos, ilyen ez a macsóélet...
Ezután eltelt pár hónap, ősz lett, mire először meglátogattunk egy német törzsasztalt, szeptemberben a Nord-West-et.
Mit szépítsem, annyira nem győzött meg a dolog, főleg a szekreterivel való beszélgetés. Nagyon komplexusteli dolognak tűnt ez a német VRA (menet közben lassan már értem, hogy igen, és mégsem)
Csatolás megtekintése 18715
Az úriember mellettem nemrég országos vice-prezi lett. (Magam is rá szavaztam) Itt még N-W modként tőle kapom az első "peccset"
Ezután elmúlt egy hónap, benéztem Ruhrpotthoz, na, az majdnem sírnivaló volt. Az időjárás kegyes volt ugyan, de voltak össz 3-an, annak is ez lett a vége:
Csatolás megtekintése 18717
Mike a 900-as Custommal benyelt egy bowdenszakadást, amit megoldani jó két órába telt. De promi társaságba kerültem, az tuti: Berni, a prezi (most lépett vissza, 8 év után), Ulli az országos Road Captain, és Mike a Blocker.
Na, ezek után én rápihentem a német csapatra közel egy évet, és eztán inkább a '22-es magyar találkozót vártam, de ezt már beosztottam 2 szakaszra Majsáig. Bismarck szó és nyekk nélkül hozta a formát, mintha nem is egy 24 éves csatalóról lenne szó. Bár az ottani utak miatt azt gyanítottam, halálán van a teleszkóp, később kiderült, "csak" a Metzeler 888-asával nem tud szót érteni.
Csatolás megtekintése 18718
Itt sikerült viszontlátni a prezit is, és néhány másik német kollégával itt találkoztunk először.
Ami "schorsch"fordító volt. mert ezután szeptemberben már értelemszerűen ott voltam a 3. (nekem első) Riders Meets-en Westerwaldban, ahol annyira jól sikerült a buli, hogy itt dőlt el, inkább a német csapat Mittelrhein nevű kupijába szegődnék. Ez egyébként motor nélkül történt, mert mindennyiunk nagy meglepetésére (khm...) a 3 nap némi rövid szünetekkel özönvízszerű esőzésekkel volt tarkítva. Már az odaút is lépésben zajlott a pályán, annyira nem lehetett látni semmit, és több centi vastagon folyt az aszfalton minden irányba és -ból a víz. Erről aztán nem is készültek érdemben fotók, így most csak némi közbevetés következik. Az alábbi képen balról a harmadik Schorsch...
Csatolás megtekintése 18719
Csatolás megtekintése 18721
Közben persze már jártam be a többi csapatokhoz, gurulgattunk Sauerlandon, Eifelben, Mosel-völgyben, és így zajlott az élet, belekerült a Kawába 20, 30, majd 40 000 km is. A tavalyi avatómról külön bejegyzés készült, mint ahogy az előtte elkövetett csapatos magyarországi vonulásról is:
Csatolás megtekintése 18722
Azóta nem sok minden történt, a fiam esküvőjét leszámítva, ami miatt az ideji Riders Meets nekem kimaradt, és ami egyébként szintén esőbe fulladt. Már nem az esküvő, a találkozó...
Az ősszel végrehajtott inspekcinyó óta most lenne esedékes a következő, egy áprilisi műszakival együtt. Vettem is hozzá új Vance & Hines dobokat, komplett kipu-rendszerrel, extra magas szélvédőt, kormánymarkolatokat, véggombokat, szélterelőket, vezetőnek üléstámlát. A kiput egy hete már át is vittem a szervizbe, hogy a dB-killereket addig már le tudják forrasztani, mert most még teljesen nyitottak.
De most már szerintem úgy is maradnak.
Csütörtökön, február 29-én, melóból hazafelé egyedül hajtottam a B9-esen, előttem, mögöttem senki. Lámpás kereszteződés több is van, a Zinkhütter Weg sarkán van egy irgalmatlan logisztikai cég, az Offergeld. No, ide igyekezett román kamionos barátunk (és vazze, Catalinnak hívják) velem szemben a telizöldes lámpáknál, balra kifelé. Végülis, zöld volt neki - csak nekem is. Viszonylag sokáig tartott felismernem, hogy a gyökér nem fog megállni.
És ezzel odahelyezte a csattanót Bismarckkal közös történetünk végére. Egy román vontató jobb hátsó kerekén ért véget ez a mese.
Csatolás megtekintése 18723
Mindkét teleszkópszár törött a krómozott szoknyák alatt. Az első kerék blokkol, a villahidak szétszakadva, kormánytengely csapágy felett letörve. A kerék hazavágta a hűtőt, a víz még ott elfolyt, az új szélvédő lecsó. A collos bukócső kifli, kétségtelenül húzta magával a bölcsit is.
Én lepattanóból zuhantam hanyatt lapra, mint a kezdő cukrász palacsintája. A becsapódást az ízületek ugyan kicsit nehezményezik, de amúgy karcmentes vagyok.
Az élet megy tovább, ma már motoroztam (tegnap csak azért nem, mert nem értem rá), és holnap is fogok.
Az utóbbi hónapok nagyon nem kedveztek már a motorozásnak. Beköszöntött Germániába 2-3 éve a monszun, és azóta néha az az érzése az embernek, hogy csak esős évszak van. A minap olvastam, hogy végre megszűnt a Németországot sújtó történelmi aszály és szárazság, még a mélyebb talajrétegek vízmennyiségét tekintve is.
Remélem, ezt olvasta Odin és Donar is, mert a jóból is megárt a sok...
Na, jól van, elréttam a szokásos nyavalygásomat, csapjunk a lecsóba, teli tenyérrel, hadd fröcsögjön!
Eljött az ideje a számvetésnek. Bár, ezt nem ilyen hamar terveztem.
Idestova 4 éve (jan. 4.) foglaltam el a Bismarckot ideiglenes kikötöjéből, Bochumból, a dicsőséges Mean Machine-tól, ahol a góré a Gremium MC oszlopos tagja, mint ez később kiderült.
Szerelem volt első látásra:
Csatolás megtekintése 18725
200 ojrót engedtek is az árából, vállalva, hogy majd csak 4 hónap múlva teszik a ház elé, hogy addig se nálam teleljen az utcán. Mert persze, jogsi még nincs...
Aminek a nyűgjeit, + a bejelentéssel bajlódást itt, a blogon annak idején már elmeséltem.
A kezdeti NEHÉZségek leküzdése elég sokáig tartott. Időbe került, mire tegezőviszonyba kerültünk. Azaz, pontosítok: ő az elejétől tegezett, mi több, néha még fitymált is... A szakmámból kifolyólag többféle barnítási folyamatot ismerek a fémmegmunkálás területén, ott ez szép, jó, üdvözítő. ez nem igaz a nadrágra...
Szép lassan kiismertem Bismarck őfőméltóságát. Hamar feltűnt a reszkető első kerék 50-70 közt, a nem eléggé tapadó gázmarkolat, a rozsdára súlyosan hajlamos, tré módon krómozott fedelek, védőrácsok. Pénztárcát nem kímélve szépen, lassan felszámoltam minden nyűgjét, amit csak lehetett. Kapott Vilbers progresszív rugót, friss olajvillát, friss krómozásokat, rendszeres inspekcijót(!) (szigorúan csak szervizben, ahol vettem, közben jó haverokká lettünk az MM csapatával, nincs nyűgöm, amivel elhajtanának a francba. Legfeljebb szájbarágósan elmagyarázzák néha a fogyitabletta vendégnek, ha valamivel valami hülyeségre készül...
)Nagyon hamar mély vízbe ugrottam vele, alig 9-10 ezer km-es jogsival megejtettem első magyarországi utam. Ezt itt korábban megírtam, hogy letoltam az 1200 km-t egy seggel, de nekem ott kell lenni a magyar Vulcan Riders éves találkozóján, BBogláron. Durva mutatvány volt, nem csak az első 500 km özönvízszerű esőzése miatt (emlékezzünk, ekkor ment a lecsóba az Ahr-völgy vidéke, ami 2 év után még mindig nyögte a nagy vizet), de az alfelem Ausztriában már sírásközeli állapotokat okozott. Azért meglett a dolog.
Csatolás megtekintése 18713
A hazaút sem volt kevésbé kalandos, ilyen ez a macsóélet...
Ezután eltelt pár hónap, ősz lett, mire először meglátogattunk egy német törzsasztalt, szeptemberben a Nord-West-et.
Mit szépítsem, annyira nem győzött meg a dolog, főleg a szekreterivel való beszélgetés. Nagyon komplexusteli dolognak tűnt ez a német VRA (menet közben lassan már értem, hogy igen, és mégsem)
Csatolás megtekintése 18715
Az úriember mellettem nemrég országos vice-prezi lett. (Magam is rá szavaztam) Itt még N-W modként tőle kapom az első "peccset"
Ezután elmúlt egy hónap, benéztem Ruhrpotthoz, na, az majdnem sírnivaló volt. Az időjárás kegyes volt ugyan, de voltak össz 3-an, annak is ez lett a vége:
Csatolás megtekintése 18717
Mike a 900-as Custommal benyelt egy bowdenszakadást, amit megoldani jó két órába telt. De promi társaságba kerültem, az tuti: Berni, a prezi (most lépett vissza, 8 év után), Ulli az országos Road Captain, és Mike a Blocker.
Na, ezek után én rápihentem a német csapatra közel egy évet, és eztán inkább a '22-es magyar találkozót vártam, de ezt már beosztottam 2 szakaszra Majsáig. Bismarck szó és nyekk nélkül hozta a formát, mintha nem is egy 24 éves csatalóról lenne szó. Bár az ottani utak miatt azt gyanítottam, halálán van a teleszkóp, később kiderült, "csak" a Metzeler 888-asával nem tud szót érteni.
Csatolás megtekintése 18718
Itt sikerült viszontlátni a prezit is, és néhány másik német kollégával itt találkoztunk először.
Ami "schorsch"fordító volt. mert ezután szeptemberben már értelemszerűen ott voltam a 3. (nekem első) Riders Meets-en Westerwaldban, ahol annyira jól sikerült a buli, hogy itt dőlt el, inkább a német csapat Mittelrhein nevű kupijába szegődnék. Ez egyébként motor nélkül történt, mert mindennyiunk nagy meglepetésére (khm...) a 3 nap némi rövid szünetekkel özönvízszerű esőzésekkel volt tarkítva. Már az odaút is lépésben zajlott a pályán, annyira nem lehetett látni semmit, és több centi vastagon folyt az aszfalton minden irányba és -ból a víz. Erről aztán nem is készültek érdemben fotók, így most csak némi közbevetés következik. Az alábbi képen balról a harmadik Schorsch...
Csatolás megtekintése 18719
Csatolás megtekintése 18721
Közben persze már jártam be a többi csapatokhoz, gurulgattunk Sauerlandon, Eifelben, Mosel-völgyben, és így zajlott az élet, belekerült a Kawába 20, 30, majd 40 000 km is. A tavalyi avatómról külön bejegyzés készült, mint ahogy az előtte elkövetett csapatos magyarországi vonulásról is:
Csatolás megtekintése 18722
Azóta nem sok minden történt, a fiam esküvőjét leszámítva, ami miatt az ideji Riders Meets nekem kimaradt, és ami egyébként szintén esőbe fulladt. Már nem az esküvő, a találkozó...
Az ősszel végrehajtott inspekcinyó óta most lenne esedékes a következő, egy áprilisi műszakival együtt. Vettem is hozzá új Vance & Hines dobokat, komplett kipu-rendszerrel, extra magas szélvédőt, kormánymarkolatokat, véggombokat, szélterelőket, vezetőnek üléstámlát. A kiput egy hete már át is vittem a szervizbe, hogy a dB-killereket addig már le tudják forrasztani, mert most még teljesen nyitottak.
De most már szerintem úgy is maradnak.
Csütörtökön, február 29-én, melóból hazafelé egyedül hajtottam a B9-esen, előttem, mögöttem senki. Lámpás kereszteződés több is van, a Zinkhütter Weg sarkán van egy irgalmatlan logisztikai cég, az Offergeld. No, ide igyekezett román kamionos barátunk (és vazze, Catalinnak hívják) velem szemben a telizöldes lámpáknál, balra kifelé. Végülis, zöld volt neki - csak nekem is. Viszonylag sokáig tartott felismernem, hogy a gyökér nem fog megállni.És ezzel odahelyezte a csattanót Bismarckkal közös történetünk végére. Egy román vontató jobb hátsó kerekén ért véget ez a mese.
Csatolás megtekintése 18723
Mindkét teleszkópszár törött a krómozott szoknyák alatt. Az első kerék blokkol, a villahidak szétszakadva, kormánytengely csapágy felett letörve. A kerék hazavágta a hűtőt, a víz még ott elfolyt, az új szélvédő lecsó. A collos bukócső kifli, kétségtelenül húzta magával a bölcsit is.
Én lepattanóból zuhantam hanyatt lapra, mint a kezdő cukrász palacsintája. A becsapódást az ízületek ugyan kicsit nehezményezik, de amúgy karcmentes vagyok.
Az élet megy tovább, ma már motoroztam (tegnap csak azért nem, mert nem értem rá), és holnap is fogok.
