Visszanézve az eddigi bejegyzéseimet, arra a következtetésre jutok, hogy csillapodik bennem a pánik. Az a "jajjmindenmásodpercértkármotornélkül" fajta.
Nem mintha ez nem lenne igaz, mert tényleg minden nap elvesztegetett idő, amikor nem ülök a nyeregben, de ez az elmúlt év nem volt igazán jól kihasználható. Igaz, ez nagymértékben annak is köszönhető, hogy már dérben nem ülök motorra. Ez a Kawa óráján meg is látszik, az első egy évben 17000 pattant bele, most csak 13000. Így most 73000-nél járunk.
Az esőt az első évben már megutáltam, és nem is annyira azért, mert elázik az ember, hanem ugyanazért, amiért sötétben sem jó vezetni: Nem látsz elég messzire. A sima sötétség annyiból mégis jobb, hogy a fékhatásra nincs befolyással. Ebből azért rögtön az is látszik, hogy nem arról van szó, hogy valami szemerkélés rögtön leparancsolna a fotelről, hanem az olyan esőről, ahol már a kocsid ablaktörlője is küzd 80-as tempó felett.
Fontos tanulság volt az is, hogy gumit nem csak te magad választasz, hanem a motorod is.
Én eleve abból indultam ki, hogy sokat fogok menni, és nincs kedvem minden szezonban 2X új gumit venni, így egy ígért futásteljesítmény sokat nyomott a latban. Súlyos száz ojrókba került megtanulnom, hogy a z idén immár 25. évét betöltő Bismarck első villája a 888-ashoz túl lágy, vagy inkább az a gumikeverék túl kemény hozzá. Így aztán gyakran rágörcsöltem a kormányra, mert 50-70-es tempó közt brutálisan beszitált. És afelett is olyan vibrációkat gerjesztett, ami eléggé rombolta a komfortélményt.
Ennek első körben egy rugó + villaolaj cserében gondoltam a megoldását, ami kétségtelenül sokat segített, a kanyarstabilitása a táltosnak klasszisokkal jobb lett, de a sebességfüggő szitálás nem szűnt meg. Szegény szerelőm tépte a száját eleget, hogy "bármit, csak NE Metzelert", két éven keresztül. De nekem ott lebegtek az ígért súlyos 10000 km-ek a szemem előtt egy szettel.
Aztán most nyár végén belementem egy kompromisszumba. Mivel a gumi alig 2000-et futott, de akkor is rázott, pedig 0-ásra ki lett súlyozva, 3 műhelyben is csekkoltattam. Tegyünk rá másik gumit, ha beválik, fizetem a szettet, ha nem, benyeli a műhely a pluszköltséget.
"Pechem volt", bevált. Csak azért nem tudok elengedett kormánnyal menni 60-as tempóval, mert nincs tempomatom, tartanom kell a gázt.
Az is tanulságos volt, hogy ok nélkül tartottam pl. a német Riders-től. Néhány kivételtől eltekintve, általában véve, összességében sokkal közvetlenebb és barátságosabb fogadtatásban volt részem itt kint, mint otthon. (igen, vannak dolgok, amik otthon nem változnak, bár sajnos más téren ugyanez Németországról is elmondható, ahogy az manapság fájdalmasan kidomborodik a német politikában, nagyon elfelejtették a Moszkvától kapott pofont, és számtalan területen folytatnak szuicid gyakorlatot). Szeretném itt kiemelni, ez nem panasz akar lenni, vagy valami jajongás, csak szimpla tényrögzítés.
Az Ördögűző egy kifejezetten Istennek nem tetsző projekt. Úgy tűnik, el kell engednem. Alig használom, rögtön valami van... A bő másfél év alatt nem sikerült beletennem egy olajcserére valót.
Most épp úgy vagyunk, hogy szeptember közepén felhívott a szerviz, vihetem a Kawát. megvan az új gumi és ez beválik. Még abban a napban hazafelé nyertem az FJR-rel egy hátsó defektet, figyel kifelé egy eltört 5-ös csigafúró a likon. Szezonvégre már nem állt szándékomban arra is költeni, (ekkora likra ilyen teljesítménynél a javítószett felejtős, új gumi lesz belőle, remélhetőleg a felni nem sérült) de elmondhatom, hogy a húsz hónapból eddig 15-öt állt a ház előtt... Mert életem 30%-át ágyban töltöm, kb majd' 50-et a műhelyben, a maradékot jellemzően úton, így az autó és a Bismarck is jelentős gyakorisággal vannak inspekción. Még a szerviz is úgy fogad: "már megint?..."
És néha jól láthatóan érdemes "csak úgy" felülni a paripára, és menni ösztönből, akkor még ilyeneket is talál az ember:
Csatolás megtekintése 18594
Csatolás megtekintése 18593
Nagyon kérek mindenkit, NE hívjátok fel, nagyon hamar gazdát cserélt a vas...
Nem mintha ez nem lenne igaz, mert tényleg minden nap elvesztegetett idő, amikor nem ülök a nyeregben, de ez az elmúlt év nem volt igazán jól kihasználható. Igaz, ez nagymértékben annak is köszönhető, hogy már dérben nem ülök motorra. Ez a Kawa óráján meg is látszik, az első egy évben 17000 pattant bele, most csak 13000. Így most 73000-nél járunk.
Az esőt az első évben már megutáltam, és nem is annyira azért, mert elázik az ember, hanem ugyanazért, amiért sötétben sem jó vezetni: Nem látsz elég messzire. A sima sötétség annyiból mégis jobb, hogy a fékhatásra nincs befolyással. Ebből azért rögtön az is látszik, hogy nem arról van szó, hogy valami szemerkélés rögtön leparancsolna a fotelről, hanem az olyan esőről, ahol már a kocsid ablaktörlője is küzd 80-as tempó felett.
Fontos tanulság volt az is, hogy gumit nem csak te magad választasz, hanem a motorod is.
Én eleve abból indultam ki, hogy sokat fogok menni, és nincs kedvem minden szezonban 2X új gumit venni, így egy ígért futásteljesítmény sokat nyomott a latban. Súlyos száz ojrókba került megtanulnom, hogy a z idén immár 25. évét betöltő Bismarck első villája a 888-ashoz túl lágy, vagy inkább az a gumikeverék túl kemény hozzá. Így aztán gyakran rágörcsöltem a kormányra, mert 50-70-es tempó közt brutálisan beszitált. És afelett is olyan vibrációkat gerjesztett, ami eléggé rombolta a komfortélményt.
Ennek első körben egy rugó + villaolaj cserében gondoltam a megoldását, ami kétségtelenül sokat segített, a kanyarstabilitása a táltosnak klasszisokkal jobb lett, de a sebességfüggő szitálás nem szűnt meg. Szegény szerelőm tépte a száját eleget, hogy "bármit, csak NE Metzelert", két éven keresztül. De nekem ott lebegtek az ígért súlyos 10000 km-ek a szemem előtt egy szettel.
Aztán most nyár végén belementem egy kompromisszumba. Mivel a gumi alig 2000-et futott, de akkor is rázott, pedig 0-ásra ki lett súlyozva, 3 műhelyben is csekkoltattam. Tegyünk rá másik gumit, ha beválik, fizetem a szettet, ha nem, benyeli a műhely a pluszköltséget.
"Pechem volt", bevált. Csak azért nem tudok elengedett kormánnyal menni 60-as tempóval, mert nincs tempomatom, tartanom kell a gázt.
Az is tanulságos volt, hogy ok nélkül tartottam pl. a német Riders-től. Néhány kivételtől eltekintve, általában véve, összességében sokkal közvetlenebb és barátságosabb fogadtatásban volt részem itt kint, mint otthon. (igen, vannak dolgok, amik otthon nem változnak, bár sajnos más téren ugyanez Németországról is elmondható, ahogy az manapság fájdalmasan kidomborodik a német politikában, nagyon elfelejtették a Moszkvától kapott pofont, és számtalan területen folytatnak szuicid gyakorlatot). Szeretném itt kiemelni, ez nem panasz akar lenni, vagy valami jajongás, csak szimpla tényrögzítés.
Az Ördögűző egy kifejezetten Istennek nem tetsző projekt. Úgy tűnik, el kell engednem. Alig használom, rögtön valami van... A bő másfél év alatt nem sikerült beletennem egy olajcserére valót.
Most épp úgy vagyunk, hogy szeptember közepén felhívott a szerviz, vihetem a Kawát. megvan az új gumi és ez beválik. Még abban a napban hazafelé nyertem az FJR-rel egy hátsó defektet, figyel kifelé egy eltört 5-ös csigafúró a likon. Szezonvégre már nem állt szándékomban arra is költeni, (ekkora likra ilyen teljesítménynél a javítószett felejtős, új gumi lesz belőle, remélhetőleg a felni nem sérült) de elmondhatom, hogy a húsz hónapból eddig 15-öt állt a ház előtt... Mert életem 30%-át ágyban töltöm, kb majd' 50-et a műhelyben, a maradékot jellemzően úton, így az autó és a Bismarck is jelentős gyakorisággal vannak inspekción. Még a szerviz is úgy fogad: "már megint?..."
És néha jól láthatóan érdemes "csak úgy" felülni a paripára, és menni ösztönből, akkor még ilyeneket is talál az ember:
Csatolás megtekintése 18594
Csatolás megtekintése 18593
Nagyon kérek mindenkit, NE hívjátok fel, nagyon hamar gazdát cserélt a vas...
