Az egész szeptember elején kezdődött...
Westerwald. Igazi motorosok álma környék a dombos-hegyes-erdős tájegység, talán otthon a Mátra ehhez hasonló. Ezek után nem lehet véletlen, hogy a Riders meets Westerwald rendezvény 2022-ben immáron harmadszor lett megrendezve, és évről évre népszerűbb.
A találkozó első fél napját számomra részben homály fedi, ehhez lehet némi köze az általam odavitt 3 üveg vodkának is...
Az ember jó társaságban józanul is tud sokat beszélni, főleg, ha alá kérdeznek, hát még ha jut hozzá sör is... (becsületkassza, 1 ojró / üveg) Itt jutottunk el Kolbennel az idei évi találkozók kitárgyalásához, és feldobta a kérdést, hogy megyek-é Hispániába a nemzetközire... Tekintettel a speciális munkahelyi helyzetemre, ez már akkor egyértelműen ki volt zárva, mert anyagilag még csak kiköhögném valahogy (ha megérné számomra), de hogy elegendő szabadságom garantáltan nincs hozzá, az hóttziher.
Mivel a válaszom annyi volt, hogy inkább a nemzeti talit választanám harmadszor is a hunok ősi földjén, itt azért felcsillant a kolléga szeme a sörpárás lencsék mögött.
Róla annyit kell tudni, hogy a Bundeswehr veteránja, Magic-kel együtt, akivel harctéri jóbarátok, együtt nyomták az alapkiképzéstől kezdve Koszovóig, Kolben továbbszolgálatos, Magic a többiekhez hasonlóan hivatásos volt. Így amikor motorvásárlásra került sor, értelemszerűen együtt mentek paripát szerezni, és mindketten beruháztak a vadonatúj Vulcan 650 S-re.
Engedelmetekkel, itt elidőznék egy-két mondat erejéig. (Persze, ha nem engeditek meg, akkor is, végül is én írom...
)
Szóval, a VN650 S-ről én már olvastam egy rakás ódát, dícséretet, ajnározást, milyen kezes, milyen fordulékony, milyen "cruiser"!... Ideális kezdőknek, nőknek, stb... Hát, egy gumitehénről, vagy egy Volusiáról átülve ez lehet, hogy így van, (pedig én is majdnem egy VL 1500-at vettem a Kawa helyett), de a Bismarck után a 650 S egy vallatószék. A sorkettő eleve másfajta vibrációkat ébreszt, főleg, hogy elég mérsékelt nyomatékkal rendelkezik. Ezutóbbi egyben azt is jelenti, hogy bizony pörgetni kell, és a motoron érződik is, hogy igényli a fordulatszámot, akkor valóban húz, de alul bizony elég epileptikus rángatózásokra hajlamos. Az előre-hátra vibráció (azaz a rángatás) nem igazán a chopper-cruiser élet netovábbja. Az ergonómust meg szerintem simán kivágták a francba, értve ezalatt üléspozíciót, lábhelyzetet, hogy ennyivel is olcsóbb legyen a modell, pedig szerintem nekem eléggé "japán" méreteim vannak... Ide még visszatérünk, ez most a későbbi érthetőség kedvéért volt fontos.
Szóval, beszélgetésünk alatt Kolben kolléga elmesélte, hogy volt ő már hosszabb úton is a 650 S-sel, 250 km-t húzott le vele egy irányban. de 180 km után már nem tudta, hogy üljön a paripán, mert altájon kőkemény fájdalmai voltak, amit azóta sem hevert ki, de a kicsi S milyen frankó egyébként, mert megfutja a 200-at, alig eszik, stb.
És akkor itt tettem fel a kérdést: ezek után hogy szándékozik vele 1200 km-t lehúzni?... Mert Köln-Leverkusen magasságából ennyi hozzávetőleg a táv, és ha már elmegyünk egy hétre, akkor azért szüksége lenne némi csomagtérre is. Ez láthatóan elgondolkodtatta, mert felvetette, hogy talán addig akkor szerez be másik motort, vagy majd megoldja extra kofferekkel + zselés párnával.
Már október vége volt talán, amikor kitaláltuk, hogy menjünk el újra a Rajna-Mosel parton a Zylinderhausig, erre jött velem háztartásunk szebbik fele is. Koblenzig súlyos időveszteséggel értünk el egy baleset miatt (német földön tilos elgurulni a sorok közt a torlódásban, súlyos száz ojrókkal jutalmazzák) így kicsivel Koblenz után bementünk egy kávézóba, ott tartottunk egy szünetet, majd indultunk is visszafelé. Közben szót ejtettünk a magyarországi útról, ahol bizony kiderült, hogy a nemzeti VRA tali felejtős, jönne az ő párja is, aki a nyári szezonra nem kap szabadságot, mivel nincs gyereke (egy ismert drogérialánc helyi üzletének vezetője), tehát májusig meg kell ejteni a dolgot. Én eddigre már erősen oltogattam, hogy neki is valami Tourer modell kéne, ha hosszú túrákra tervez motorozni, de folyton húzta a száját, hogy CSÚNYA!!! (itt majdnem elhajtottam a kékeres hancúrlécre... )) túl nagy a sárvédő, túl sok az ülés, nem elég bobberes, stb... Ember, hogyan legyen bobber, ha fent ül mögötted az asszony, kell a két koffer, a gerinc- és fenékkímélő üléspozíció, stb... No, mindegy, itt, a kávézónál mondtam neki, hogy a következő benzinkútig cseréljünk vasat, addig legalább kíméli a koronaékszereit, meg kipróbálhatja, milyen egy NEM S VN...
Az a 6 km út felért számára egy megvilágosodással... (nekem is egy kínzással, máig nem értem, mit élveznek az S-en mások. Itt szereztem az előző bekezdés tapasztalatait. És NEM vágyom többre). Hogy mit is jelent a V2 vibrátor a fenék alatt, amit egy tatami méretű fotel közvetít, az egyenes derék, a "schaltwippe", stb...
Ez a rövid út elég volt neki ahhoz, hogy elkezdje ész nélkül túrni a netet a Kawa Tourer modelljei után. Hirtelen már nm is volt csúnya, a színre fényezett kofferek is pofásan mutattak, stb. De főleg a fotel és a lábdeszkák...
Nem telt el három hét, és bizony beruházott a kolléga a magyar út kedvéért egy VN 1500 CT-be, mert ez a motor nyomot hagy... Lehet utálni, lehet szeretni, de ha egyszer ráültél, közömbös nem maradsz. És az eredmény? Íme:
Csatolás megtekintése 18586
Persze, még morgolódott sokat a kofferen, BUKÓCSÖVÖN, ám 3 nappal a névre íratás után már mesélte, hogy "borult" a vassal... Igen, a párjának is tetszik. És a benzinkúton, a tankolás után ész nélkül ugrott fel hátra (maga is motoros hölgy, van egy VS 800(?)-as Suzija), és bizony beborította a vasat mindenki szeme láttára. Nos, azóta a bukócső maga isten áldása Mondta is, ha ez "Bettyvel", a 650 S-sel történik, simán orrba vágja a párját, mert ott bizony semmi nincs a fényezés és az aszfalt közt...
Közben bejelentkezett hozzánk Fuge, hogy ő is jönne velünk Magyarországra, ő egy 1700-as Classic-ot hajt. Mert ugye a hírek terjednek... Jönne a feleségével. De neki a spanyol nemzetközi is kell, még előbbre kell hoznunk az utat... Jó legyen. és akkor itt foglaltam szállást, mert elég a variálásból, innentől kezdve, aki még jönni akar, megoldja magának.
Kb 2 hét telt el, és belépett Magic is az erre a célra létrehozott Whatsapp csoportba is. És mit ad isten (izé... hogy-hogy nem elvtársak, egy klasszikust idézve) ő is beruházott a 650 S helyett egy 1700-as Classic-ba, direkt erre az útra.
Azóta persze gyűlnek a kilométerek, az újévi 15 fokot is aszfalton töltöttük, amirő pont nincs kép, de annyi baj legyen:
Csatolás megtekintése 18587
Csatolás megtekintése 18588
Szóval, május 28-án érkezünk Kőszegen át Vonyarcvashegyre 4 db VN-nal, + az autómmal, ha az utána következő héten motorosokat láttok Mittelrhein felirattal a hátukon, azok mi vagyunk.
Ezt meg csak úgy ide teszem:
Csatolás megtekintése 18589
Westerwald. Igazi motorosok álma környék a dombos-hegyes-erdős tájegység, talán otthon a Mátra ehhez hasonló. Ezek után nem lehet véletlen, hogy a Riders meets Westerwald rendezvény 2022-ben immáron harmadszor lett megrendezve, és évről évre népszerűbb.
A találkozó első fél napját számomra részben homály fedi, ehhez lehet némi köze az általam odavitt 3 üveg vodkának is...
Az ember jó társaságban józanul is tud sokat beszélni, főleg, ha alá kérdeznek, hát még ha jut hozzá sör is... (becsületkassza, 1 ojró / üveg) Itt jutottunk el Kolbennel az idei évi találkozók kitárgyalásához, és feldobta a kérdést, hogy megyek-é Hispániába a nemzetközire... Tekintettel a speciális munkahelyi helyzetemre, ez már akkor egyértelműen ki volt zárva, mert anyagilag még csak kiköhögném valahogy (ha megérné számomra), de hogy elegendő szabadságom garantáltan nincs hozzá, az hóttziher.
Mivel a válaszom annyi volt, hogy inkább a nemzeti talit választanám harmadszor is a hunok ősi földjén, itt azért felcsillant a kolléga szeme a sörpárás lencsék mögött.
Róla annyit kell tudni, hogy a Bundeswehr veteránja, Magic-kel együtt, akivel harctéri jóbarátok, együtt nyomták az alapkiképzéstől kezdve Koszovóig, Kolben továbbszolgálatos, Magic a többiekhez hasonlóan hivatásos volt. Így amikor motorvásárlásra került sor, értelemszerűen együtt mentek paripát szerezni, és mindketten beruháztak a vadonatúj Vulcan 650 S-re.
Engedelmetekkel, itt elidőznék egy-két mondat erejéig. (Persze, ha nem engeditek meg, akkor is, végül is én írom...
)Szóval, a VN650 S-ről én már olvastam egy rakás ódát, dícséretet, ajnározást, milyen kezes, milyen fordulékony, milyen "cruiser"!... Ideális kezdőknek, nőknek, stb... Hát, egy gumitehénről, vagy egy Volusiáról átülve ez lehet, hogy így van, (pedig én is majdnem egy VL 1500-at vettem a Kawa helyett), de a Bismarck után a 650 S egy vallatószék. A sorkettő eleve másfajta vibrációkat ébreszt, főleg, hogy elég mérsékelt nyomatékkal rendelkezik. Ezutóbbi egyben azt is jelenti, hogy bizony pörgetni kell, és a motoron érződik is, hogy igényli a fordulatszámot, akkor valóban húz, de alul bizony elég epileptikus rángatózásokra hajlamos. Az előre-hátra vibráció (azaz a rángatás) nem igazán a chopper-cruiser élet netovábbja. Az ergonómust meg szerintem simán kivágták a francba, értve ezalatt üléspozíciót, lábhelyzetet, hogy ennyivel is olcsóbb legyen a modell, pedig szerintem nekem eléggé "japán" méreteim vannak... Ide még visszatérünk, ez most a későbbi érthetőség kedvéért volt fontos.
Szóval, beszélgetésünk alatt Kolben kolléga elmesélte, hogy volt ő már hosszabb úton is a 650 S-sel, 250 km-t húzott le vele egy irányban. de 180 km után már nem tudta, hogy üljön a paripán, mert altájon kőkemény fájdalmai voltak, amit azóta sem hevert ki, de a kicsi S milyen frankó egyébként, mert megfutja a 200-at, alig eszik, stb.
És akkor itt tettem fel a kérdést: ezek után hogy szándékozik vele 1200 km-t lehúzni?... Mert Köln-Leverkusen magasságából ennyi hozzávetőleg a táv, és ha már elmegyünk egy hétre, akkor azért szüksége lenne némi csomagtérre is. Ez láthatóan elgondolkodtatta, mert felvetette, hogy talán addig akkor szerez be másik motort, vagy majd megoldja extra kofferekkel + zselés párnával.
Már október vége volt talán, amikor kitaláltuk, hogy menjünk el újra a Rajna-Mosel parton a Zylinderhausig, erre jött velem háztartásunk szebbik fele is. Koblenzig súlyos időveszteséggel értünk el egy baleset miatt (német földön tilos elgurulni a sorok közt a torlódásban, súlyos száz ojrókkal jutalmazzák) így kicsivel Koblenz után bementünk egy kávézóba, ott tartottunk egy szünetet, majd indultunk is visszafelé. Közben szót ejtettünk a magyarországi útról, ahol bizony kiderült, hogy a nemzeti VRA tali felejtős, jönne az ő párja is, aki a nyári szezonra nem kap szabadságot, mivel nincs gyereke (egy ismert drogérialánc helyi üzletének vezetője), tehát májusig meg kell ejteni a dolgot. Én eddigre már erősen oltogattam, hogy neki is valami Tourer modell kéne, ha hosszú túrákra tervez motorozni, de folyton húzta a száját, hogy CSÚNYA!!! (itt majdnem elhajtottam a kékeres hancúrlécre...
)) túl nagy a sárvédő, túl sok az ülés, nem elég bobberes, stb... Ember, hogyan legyen bobber, ha fent ül mögötted az asszony, kell a két koffer, a gerinc- és fenékkímélő üléspozíció, stb... No, mindegy, itt, a kávézónál mondtam neki, hogy a következő benzinkútig cseréljünk vasat, addig legalább kíméli a koronaékszereit, meg kipróbálhatja, milyen egy NEM S VN...Az a 6 km út felért számára egy megvilágosodással... (nekem is egy kínzással, máig nem értem, mit élveznek az S-en mások. Itt szereztem az előző bekezdés tapasztalatait. És NEM vágyom többre). Hogy mit is jelent a V2 vibrátor a fenék alatt, amit egy tatami méretű fotel közvetít, az egyenes derék, a "schaltwippe", stb...
Ez a rövid út elég volt neki ahhoz, hogy elkezdje ész nélkül túrni a netet a Kawa Tourer modelljei után. Hirtelen már nm is volt csúnya, a színre fényezett kofferek is pofásan mutattak, stb. De főleg a fotel és a lábdeszkák...
Nem telt el három hét, és bizony beruházott a kolléga a magyar út kedvéért egy VN 1500 CT-be, mert ez a motor nyomot hagy... Lehet utálni, lehet szeretni, de ha egyszer ráültél, közömbös nem maradsz. És az eredmény? Íme:
Csatolás megtekintése 18586
Persze, még morgolódott sokat a kofferen, BUKÓCSÖVÖN, ám 3 nappal a névre íratás után már mesélte, hogy "borult" a vassal... Igen, a párjának is tetszik. És a benzinkúton, a tankolás után ész nélkül ugrott fel hátra (maga is motoros hölgy, van egy VS 800(?)-as Suzija), és bizony beborította a vasat mindenki szeme láttára. Nos, azóta a bukócső maga isten áldása
Mondta is, ha ez "Bettyvel", a 650 S-sel történik, simán orrba vágja a párját, mert ott bizony semmi nincs a fényezés és az aszfalt közt...Közben bejelentkezett hozzánk Fuge, hogy ő is jönne velünk Magyarországra, ő egy 1700-as Classic-ot hajt. Mert ugye a hírek terjednek... Jönne a feleségével. De neki a spanyol nemzetközi is kell, még előbbre kell hoznunk az utat... Jó legyen. és akkor itt foglaltam szállást, mert elég a variálásból, innentől kezdve, aki még jönni akar, megoldja magának.
Kb 2 hét telt el, és belépett Magic is az erre a célra létrehozott Whatsapp csoportba is. És mit ad isten (izé... hogy-hogy nem elvtársak, egy klasszikust idézve) ő is beruházott a 650 S helyett egy 1700-as Classic-ba, direkt erre az útra.
Azóta persze gyűlnek a kilométerek, az újévi 15 fokot is aszfalton töltöttük, amirő pont nincs kép, de annyi baj legyen:
Csatolás megtekintése 18587
Csatolás megtekintése 18588
Szóval, május 28-án érkezünk Kőszegen át Vonyarcvashegyre 4 db VN-nal, + az autómmal, ha az utána következő héten motorosokat láttok Mittelrhein felirattal a hátukon, azok mi vagyunk.
Ezt meg csak úgy ide teszem:
Csatolás megtekintése 18589
