Szerdán volt a napja, 3 hét kattogás után, hogy felhívott az iroda: megvan a bejelentés, mehetek a rendszámért, papírokért, nevemre írták végre a táltost.
Csütörtökön "elszaladtam" érte a város túlsó végére, aztán tegnap a tartomány túlsó végére, és végre "háznál" van a jószág.
Ha olvastátok a Kísértetet, akkor tudjátok, hogy mi volt játékban, az a Jawa gyerekkorom álma volt. 2600 euróért hirdették. Gyári (gyárilag talán sosem volt így összerakva) állapotra felhozva.
Még azelőtt tudtam, itt le is írtam, hogy lesz a Bismarcknak egy tehermentesítője, kár lenne azt a napi robotban leamortizálni. Túl szép hozzá, ahogy egy válaszban írtam, parádés ló lenne az eke előtt. Pazarlás.
A Jawa hirdetése okozott pár problémás éjszakát. (itt jegyzem meg, az elmúlt pár évben már feltűnt életem korai szakaszából egy másik fekete démon, nem csak pár rossz éjszakát okozva, de szerencsére már túl vagyok rajta)
Ismét elkezdtem gondolkodni újrakezdődő körökről, visszatérő motívumokról, helyzetekről. És arról, hogy azóta elmúlt egy negyed század. Minden emberi és technikai változásával. Arról, hol élek, mi az ami ide jó, és mi az ami nekem csak újabb nyűg.
Köln a tartomány legnépesebb városa... A Jawa-n 50 éves dobfékek vannak. Nagymotor, kézi irányjelzéssel. Itt kéne éljetek pár hétig, hogy lássátok, mit is jelent önmagában ez a 2 dolog.
És ami megint a szubjektum: hogy rohadtul sajnálnám elhasználni napi igáslónak. Én pedig most azt kerestem. Ez a motor jobbat érdemel, ha már ezt megélte, mint az a sors, amire most én kerestem vasat.
A hideg számítás és nyers ráció pedig meghozta a döntést: Sem második cruiser, sem Jawa. Olyan kell, ami nem drága, és nem sajnálom, ahogy fogy, mert bőven van belőle utánpótlás, azaz nem "szerelemmotor".
Így lett az Ördögűző, az egyhármas gőzmozdony. Mivel közel a dupláját tudja, mint amire nekem valaha is szükségem lesz, ez nem lesz határon, csúcsközelben használva, a tartósság valószínűsíthető. A 10000 km-es periódus pedig elég emberbaráti, nem kell kéthavonta szervizbe vinni.
Megvettem, elhoztam. A legnagyobb győzelmem talán eddig. Mert elégedett vagyok. Ezzel is, de főleg azzal, hogy végre egyszer sikerült a terv szerint cselekedni, és egy hirtelen felindulás nem vitt a málnásba. Hogy aztán később bánjam.
Csatolás megtekintése 18410
Csütörtökön "elszaladtam" érte a város túlsó végére, aztán tegnap a tartomány túlsó végére, és végre "háznál" van a jószág.
Ha olvastátok a Kísértetet, akkor tudjátok, hogy mi volt játékban, az a Jawa gyerekkorom álma volt. 2600 euróért hirdették. Gyári (gyárilag talán sosem volt így összerakva) állapotra felhozva.
Még azelőtt tudtam, itt le is írtam, hogy lesz a Bismarcknak egy tehermentesítője, kár lenne azt a napi robotban leamortizálni. Túl szép hozzá, ahogy egy válaszban írtam, parádés ló lenne az eke előtt. Pazarlás.
A Jawa hirdetése okozott pár problémás éjszakát. (itt jegyzem meg, az elmúlt pár évben már feltűnt életem korai szakaszából egy másik fekete démon, nem csak pár rossz éjszakát okozva, de szerencsére már túl vagyok rajta)
Ismét elkezdtem gondolkodni újrakezdődő körökről, visszatérő motívumokról, helyzetekről. És arról, hogy azóta elmúlt egy negyed század. Minden emberi és technikai változásával. Arról, hol élek, mi az ami ide jó, és mi az ami nekem csak újabb nyűg.
Köln a tartomány legnépesebb városa... A Jawa-n 50 éves dobfékek vannak. Nagymotor, kézi irányjelzéssel. Itt kéne éljetek pár hétig, hogy lássátok, mit is jelent önmagában ez a 2 dolog.
És ami megint a szubjektum: hogy rohadtul sajnálnám elhasználni napi igáslónak. Én pedig most azt kerestem. Ez a motor jobbat érdemel, ha már ezt megélte, mint az a sors, amire most én kerestem vasat.
A hideg számítás és nyers ráció pedig meghozta a döntést: Sem második cruiser, sem Jawa. Olyan kell, ami nem drága, és nem sajnálom, ahogy fogy, mert bőven van belőle utánpótlás, azaz nem "szerelemmotor".
Így lett az Ördögűző, az egyhármas gőzmozdony. Mivel közel a dupláját tudja, mint amire nekem valaha is szükségem lesz, ez nem lesz határon, csúcsközelben használva, a tartósság valószínűsíthető. A 10000 km-es periódus pedig elég emberbaráti, nem kell kéthavonta szervizbe vinni.
Megvettem, elhoztam. A legnagyobb győzelmem talán eddig. Mert elégedett vagyok. Ezzel is, de főleg azzal, hogy végre egyszer sikerült a terv szerint cselekedni, és egy hirtelen felindulás nem vitt a málnásba. Hogy aztán később bánjam.
Csatolás megtekintése 18410
