Csatolás megtekintése 18279
Bismarck ma hazatért a szárazdokkból honi kikötőbe. Friss olaj, száraz szelepfedelek, és végre felkerültek az ősszel megvett új papucsok. Nem reklám kedvéért, csak úgy, Metzeler, Marathon Ultra. A motor irányíthatóságával csodát tett, a futófelület kialakítása telitalálat, valami nagyon más, jó érzés vele a kanyarodás. Megszűnt az az imbolygó riszálás, az az érezhető instabilitás, hogy minden pillanatban azt vártad, mikor dobja el magát. Mintha másik motorra ültem volna.
És, ha már itt tartunk, hogy miért is a cím... Amíg vártam, hogy elkészüljön a számla, felpróbáltam pár másikat. Egy 1150-es RT-t célirányosan, azt eleve akartam, mivel 3 hete a K1200 GT túl hasalósnak és magasnak bizonyult. Én nem tudom, mivel eszik a bajorok a nokedlit, mert itt már a kormánytáv okés, de a kétoldalas lábletétel legalacsonyabb ülésállással már ezen is felejtős. Jörg ajánlgatta a 850-es GS-t, de az már szemre is még magasabb volt, szóval a BMW fejezet úgy zárul az életemben, hogy soha el sem kezdődött
És akkor kitört a gyalázat...
"-Azt a feketét próbáld ki!
-Melyiket?
-Ott, a fal mellett. Belefér a hat henger?"
Akkor látom, egy F6C... Vazze! Egy Valkűr! Szemre is nem kicsit robusztusabb, mint az enyém...
Voltam olyan hülye, hogy ráüljek. Jól neki is duráltam magam, hogy eltépjem az oldaltámaszról, mondván, az enyém könnyebb, és azért már meg kell fogni. No, az eredmény az lett, hogy majdnem lefejeltem a falat. Mert nem nehezebb, de még 50 kilóval könnyebb, mint egy egyötös Nomad. Hát mintha egy alultáplált Simsont kéne terelgetnem! (na jó, kettőt, szélességre legalábbis, de súlyra a legrosszabb esetben is ETZ-érzet). És belerakta az agyamba a vakhangyát, nagyon nincs kizárva, hogy vagy ez (ilyen) lesz jövőre a második (mondjuk egy CT verzió), vagy a váltómodell. Ezutóbbi azonban csak akkor, ha esetleg a büdzsé megköveteli a beszámítást/eladást. Aminek azért nem örülnék, a Bismarck igencsak fílinges darab, nagyon nem szívesen válnék meg tőle. És jól is mutatnának egymás mellett
Bismarck ma hazatért a szárazdokkból honi kikötőbe. Friss olaj, száraz szelepfedelek, és végre felkerültek az ősszel megvett új papucsok. Nem reklám kedvéért, csak úgy, Metzeler, Marathon Ultra. A motor irányíthatóságával csodát tett, a futófelület kialakítása telitalálat, valami nagyon más, jó érzés vele a kanyarodás. Megszűnt az az imbolygó riszálás, az az érezhető instabilitás, hogy minden pillanatban azt vártad, mikor dobja el magát. Mintha másik motorra ültem volna.
És, ha már itt tartunk, hogy miért is a cím... Amíg vártam, hogy elkészüljön a számla, felpróbáltam pár másikat. Egy 1150-es RT-t célirányosan, azt eleve akartam, mivel 3 hete a K1200 GT túl hasalósnak és magasnak bizonyult. Én nem tudom, mivel eszik a bajorok a nokedlit, mert itt már a kormánytáv okés, de a kétoldalas lábletétel legalacsonyabb ülésállással már ezen is felejtős. Jörg ajánlgatta a 850-es GS-t, de az már szemre is még magasabb volt, szóval a BMW fejezet úgy zárul az életemben, hogy soha el sem kezdődött

"-Azt a feketét próbáld ki!
-Melyiket?
-Ott, a fal mellett. Belefér a hat henger?"
Akkor látom, egy F6C... Vazze! Egy Valkűr! Szemre is nem kicsit robusztusabb, mint az enyém...
Voltam olyan hülye, hogy ráüljek. Jól neki is duráltam magam, hogy eltépjem az oldaltámaszról, mondván, az enyém könnyebb, és azért már meg kell fogni. No, az eredmény az lett, hogy majdnem lefejeltem a falat. Mert nem nehezebb, de még 50 kilóval könnyebb, mint egy egyötös Nomad. Hát mintha egy alultáplált Simsont kéne terelgetnem! (na jó, kettőt, szélességre legalábbis, de súlyra a legrosszabb esetben is ETZ-érzet). És belerakta az agyamba a vakhangyát, nagyon nincs kizárva, hogy vagy ez (ilyen) lesz jövőre a második (mondjuk egy CT verzió), vagy a váltómodell. Ezutóbbi azonban csak akkor, ha esetleg a büdzsé megköveteli a beszámítást/eladást. Aminek azért nem örülnék, a Bismarck igencsak fílinges darab, nagyon nem szívesen válnék meg tőle. És jól is mutatnának egymás mellett
