Ugyan az elején azt ígértem, hogy teszek fel a VN900-ról, 1700-ról is fordítást, ezt most mégis inkább lemondanám. Ezek a modellek már az uniós csatlakozás környékén jelentek meg, így hozzánk is jutott belőlük tesztpéldány, jelent meg róluk magyar nyelvű írás, sőt tesztvideó is. A VN2000-et szándékosan nem említem, Magyarország sosem tartozott a célpiacai közé, nem tudom, fut-e belőle 10 db a hazai utakon... és a célpiacokon sem hozta az elvárt sikert, ami szerintem a gyártónak éppoly érthetetlen, akárcsak nekem. Ezt bizonyítja a rövid modellciklus, míg a 900-as és 1700-as modellek a világ szerencsésebb pontjain a mai napig a Kawa kínálatába tartoznak.
Tekintetbe véve a hazai piac felvevőképességét, inkább a címben jelzett témára kerestem rá, szerencsére nem is sikertelenül. Mivel nem célom Mikszáth írásaival konkurálni terjedelem terén, így most az alábbi két írásból ragadok ki részeket (a képeket az eredeti írásokból húztam át):
Honda VT 600 Shadow
Műszaki adatok (Modellév 1995, gyári adatok)
Motor: Két henger-négyütemű-V, hengerenként 3 szelep, vízhűtés
Térfogat: 583 cm3
Teljesítmény: 30 kW (41 PS) / 6500 min-1
Nyomaték: 51 Nm / 3500 min-1
Gumiméret e/h: 100/90-19 / 170/80-15
Üzemanyag: 11 l
Tömeg: 212 kg
Anno 1988-ban a japán chopperek még utcai motorok voltak szerencsétlen csepptankokkal, kényelmetlen lépcsős ülésekkel, borzasztó szarvasagancs kormánnyal. Legalábbis a Suzuki Intruderéig. Ebben az évben hozta a Honda az ellencsapást a VT 600 Shadow-val. A háromszelepes V2 az elnyűhetetlen örökmozgóként megismert Transalppal közös polcról származik. A cruiser változathoz a teljesítményt 41 le-ben korlátozták. Számos rajongóját a Shadow autentikus fellépésével nyűgözte le . A központi rugózás merevvázas felépítménnyel áltat minket. Már a második évben 9-ről 11 l-re növelték a tankot, 1996-ban vezette be a Honda az ötsebességes váltót. A Shadow tulajdonképpen mentes a típushibáktól, így hálás dolog használtan is hozzájutni. Ha az előző tulajdonos nem hanyagolta el, semmi komoly gonddal nem kell számolnunk.
Árak: A 600-as Honda Shadow enged nekünk némi játékteret árban (3000 euró vételárig szól az eredeti cikk) ami az egyéni ízlésünk kiteljesítését illeti a kiegészítők terén: a korai modellek már 1500 eurótól hozzáférhetők. Jelzetten menetkészen, komoly hiányosságok nélkül, részben egyenesen friss műszakival . A felső polc kínálata 2700 eurónál elérhető, itt jellemzően csak a rendszámot kell rácsavaroznunk, és már vihetjük is.
Bár a múltkor a 800-as Kawa önálló bejegyzést kapott, itt most a használtpiaci értékelése jön, így kár lenne kihagyni, különösen ajánlom mindenki figyelmébe a Driftert (igaz, azt 4000 pénz alatt nem adja senki).
Kawasaki VN 800 Classic
Műszaki adatok ( Modellév 1996, gyári adatok)
Motor: Két henger-négyütemű-V, hengerenként 4 szelep, vízhűtés
Térfogat: 805 cm3
Teljesítmény: 40 kW (55 PS) / 7700 min-1
Nyomaték: 64 Nm / 3300 min-1
Gumiméretek e/h: 130/90-16 / 140/90-16
Tank: 15 l
Tömeg: 256 kg
A rossz nyelvek szerint a VN 800 egy Fat Boy klón. Kinézetre igazuk is van. Csakhogy a VN 1996-ban pontosan a felébe került egy eredeti Milwaukee-Twinnek. És a V2 már majdnem egy sporttwin: menetdinamika terén a Nippon-Cruisernek nincs miért szégyenkeznie. A motor kabátujjból kirázza a teljesítményét, emellett kimondottan jól elforgatható, éles helyzetekben rendkívül jól reagál. A futómű és fékek korának legjobbjai, a rugóstag azonban inkább keménynek nevezhető. Némi hiányosság a kuplungnál észlelhető, hidegen indításkor nem mindig emel ki megfelelően. A teljes modellciklus alatt a mérnökök kétszer módosítottak a rendszámtábla elhelyezésén. Egyebet semmit. Ami megy, az megy, ennyi.
Árak: A félsportos Kawasaki jobb példányai teljesen kimerítik a költségvetésünket. Az alapos összehasonlítás kifizetődő, a futásteljesítmény 20-70000 km közt néhány száz euróval befolyásolja a keretet. Néhány eladó szívesen fizetteti meg drágán a beépített kiegészítőket.
Suzuki VS 800 Intruder
Műszaki adatok (Modellév 1996, gyári értékek)
Motor: Két henger-négyütemű-V, hengerenként 4 szelep, vízhűtés
Térfogat: 805 cm3
Teljesítmény: 37 kW (50 PS) / 6400 min-1
Nyomaték: 67 Nm / 3700 min-1
Gumik e/h: 80/90-21 / 140/90-15
Tank: 12 l
Tömeg: 216 kg
Kevés japán tudott ténylegesen ennyire a nyakára hágni egy Harleynak: Már a név, Intruder, lefordítva "Behatoló", figyelmeztet rá, hogy előbb a VS 750, majd a VS 800 a Sportsterek birodalmában akartak elvadulni. És a Trudi erőlködés nélkül vetett sötét árnyékot az ami-vasakra Európában az eladási számokat tekintve. A kezdetektől fogva szolid konstrukció volt, alig valamit változtatott a Suzuki a teljes modellciklus alatt az Intruderen. És miért is tette volna? A koncepció működött. Különösen a 45°-os hengerszögű V2 a maga nagy rugalmasságával talált hamar sok barátra. A motor a maga 50 lóerejével flottul reagál, ellenben a futómű némileg több kurázsit kíván. A lábtartók helyezése kissé osztályidegen, a motor középmagasságában fekszik. Jellemző gyengeségei a típusnak nem ismertek
Árak:
Némi szerencsével találhatunk elfogadható példányt nagyjából 2200 euróért. A majdnem teljesen modellazonos 750-es bár ritkább, többnyire pár százassal olcsóbb. Az izmosabb VS 1400 már feszegeti a büdzsé határait. Aki a felső határt 3500-4000 közé állítja be, már hozzáférhet a nagyobbakhoz.
Innentől jön a második cikk, mivel fentebb a VT 600 és a VN 800 már volt, a VT 750 S és a Kawa 800 Drifter nem kerül be a listába. (hacsak nem kapok rá külön kérést) Utólag olvasva megállapítottam, nem igazán voltam konzekvens, mert ilyen alapon a VZ 800-at sem kellett volna idefűznöm.
Suzuki VZ 800 Marauder
Már-már nevetséges: az 1997-től 2003-ig terjedő gyártási időszakban ez a középkategóriás cruiser újonnan több, mint 10000 vevőre talált (a német piacon, megj. tőlem). Pedig szinte minden összehasonlító tesztben alul maradt, mert futómű oldalról vizsgálva az ember komoly gyengeségeket fedezhetett fel nála. És a komoly mennyiségben alkalmazott fémhatású műanyag elem sem hatott túl szexinek...
Végső soron a siker igazol. Hogy a szokatlan vonalvezetés, az egyszerű, egészéges hődinamikájú motor, vagy egyszerűen az akkor kedvező kereskedői ár, átszámolva 6000 euró vezetett ide? Mindegy. A Marauder a mai napig a nem szokványos cruiserek osztályába tartozik, az individualisták táborát erősítve. Másodkézből, gondosan karbantartva és ápolva ez a szolid 800-as jó tipp a kis költségvetésű vevőknek.
Előnyök: nagyon jó teljesítményleadás alacsonyab fordulatszámon, viszonylag robbanékony (60-100-as sprint 6,2 sec alatt) jó terhelhetőség (200+ kg, ez tényleg jó érték, az 1500-as Kawa tud 190-et), jó használtpiaci érték
Hátrányok: kiegyensúlyozatlan kormánygeometria, szerény képességű rugózás, szűkös hasmagasság, kényelmetlen üléspozíció, gyenge, nem túl jól adagolható hátsó fék
Adatok (Modellév 1999): Vízhűtés , V2-négyütemű, 45° , 805 cm³, 39 kW (53 PS) / 6500/min, Tömeg 219 kg, Tank 13 liter, ülésmagasság 720 mm, Csúcssebesség 163 km/h, Gyorsulás 0–100 km/h 5,4 sec, Fogyasztás 4,7 l/100 km
Ár: 2500 eurótól
A fenti két írásban ismertetett további jármű már vagy nem japán, vagy jellemzően nem a szebbik nemet célozták meg a megjelenésükkor (power-cruiserek, baggerek 300+ kg súly felett) de ha igény mutatkozik rá, ide teszem a kívánt modell leírását.
Tekintetbe véve a hazai piac felvevőképességét, inkább a címben jelzett témára kerestem rá, szerencsére nem is sikertelenül. Mivel nem célom Mikszáth írásaival konkurálni terjedelem terén, így most az alábbi két írásból ragadok ki részeket (a képeket az eredeti írásokból húztam át):
Honda VT 600 Shadow
Műszaki adatok (Modellév 1995, gyári adatok)
Motor: Két henger-négyütemű-V, hengerenként 3 szelep, vízhűtés
Térfogat: 583 cm3
Teljesítmény: 30 kW (41 PS) / 6500 min-1
Nyomaték: 51 Nm / 3500 min-1
Gumiméret e/h: 100/90-19 / 170/80-15
Üzemanyag: 11 l
Tömeg: 212 kg
Anno 1988-ban a japán chopperek még utcai motorok voltak szerencsétlen csepptankokkal, kényelmetlen lépcsős ülésekkel, borzasztó szarvasagancs kormánnyal. Legalábbis a Suzuki Intruderéig. Ebben az évben hozta a Honda az ellencsapást a VT 600 Shadow-val. A háromszelepes V2 az elnyűhetetlen örökmozgóként megismert Transalppal közös polcról származik. A cruiser változathoz a teljesítményt 41 le-ben korlátozták. Számos rajongóját a Shadow autentikus fellépésével nyűgözte le . A központi rugózás merevvázas felépítménnyel áltat minket. Már a második évben 9-ről 11 l-re növelték a tankot, 1996-ban vezette be a Honda az ötsebességes váltót. A Shadow tulajdonképpen mentes a típushibáktól, így hálás dolog használtan is hozzájutni. Ha az előző tulajdonos nem hanyagolta el, semmi komoly gonddal nem kell számolnunk.
Árak: A 600-as Honda Shadow enged nekünk némi játékteret árban (3000 euró vételárig szól az eredeti cikk) ami az egyéni ízlésünk kiteljesítését illeti a kiegészítők terén: a korai modellek már 1500 eurótól hozzáférhetők. Jelzetten menetkészen, komoly hiányosságok nélkül, részben egyenesen friss műszakival . A felső polc kínálata 2700 eurónál elérhető, itt jellemzően csak a rendszámot kell rácsavaroznunk, és már vihetjük is.
Bár a múltkor a 800-as Kawa önálló bejegyzést kapott, itt most a használtpiaci értékelése jön, így kár lenne kihagyni, különösen ajánlom mindenki figyelmébe a Driftert (igaz, azt 4000 pénz alatt nem adja senki).
Kawasaki VN 800 Classic
Műszaki adatok ( Modellév 1996, gyári adatok)
Motor: Két henger-négyütemű-V, hengerenként 4 szelep, vízhűtés
Térfogat: 805 cm3
Teljesítmény: 40 kW (55 PS) / 7700 min-1
Nyomaték: 64 Nm / 3300 min-1
Gumiméretek e/h: 130/90-16 / 140/90-16
Tank: 15 l
Tömeg: 256 kg
A rossz nyelvek szerint a VN 800 egy Fat Boy klón. Kinézetre igazuk is van. Csakhogy a VN 1996-ban pontosan a felébe került egy eredeti Milwaukee-Twinnek. És a V2 már majdnem egy sporttwin: menetdinamika terén a Nippon-Cruisernek nincs miért szégyenkeznie. A motor kabátujjból kirázza a teljesítményét, emellett kimondottan jól elforgatható, éles helyzetekben rendkívül jól reagál. A futómű és fékek korának legjobbjai, a rugóstag azonban inkább keménynek nevezhető. Némi hiányosság a kuplungnál észlelhető, hidegen indításkor nem mindig emel ki megfelelően. A teljes modellciklus alatt a mérnökök kétszer módosítottak a rendszámtábla elhelyezésén. Egyebet semmit. Ami megy, az megy, ennyi.
Árak: A félsportos Kawasaki jobb példányai teljesen kimerítik a költségvetésünket. Az alapos összehasonlítás kifizetődő, a futásteljesítmény 20-70000 km közt néhány száz euróval befolyásolja a keretet. Néhány eladó szívesen fizetteti meg drágán a beépített kiegészítőket.
Suzuki VS 800 Intruder
Műszaki adatok (Modellév 1996, gyári értékek)
Motor: Két henger-négyütemű-V, hengerenként 4 szelep, vízhűtés
Térfogat: 805 cm3
Teljesítmény: 37 kW (50 PS) / 6400 min-1
Nyomaték: 67 Nm / 3700 min-1
Gumik e/h: 80/90-21 / 140/90-15
Tank: 12 l
Tömeg: 216 kg
Kevés japán tudott ténylegesen ennyire a nyakára hágni egy Harleynak: Már a név, Intruder, lefordítva "Behatoló", figyelmeztet rá, hogy előbb a VS 750, majd a VS 800 a Sportsterek birodalmában akartak elvadulni. És a Trudi erőlködés nélkül vetett sötét árnyékot az ami-vasakra Európában az eladási számokat tekintve. A kezdetektől fogva szolid konstrukció volt, alig valamit változtatott a Suzuki a teljes modellciklus alatt az Intruderen. És miért is tette volna? A koncepció működött. Különösen a 45°-os hengerszögű V2 a maga nagy rugalmasságával talált hamar sok barátra. A motor a maga 50 lóerejével flottul reagál, ellenben a futómű némileg több kurázsit kíván. A lábtartók helyezése kissé osztályidegen, a motor középmagasságában fekszik. Jellemző gyengeségei a típusnak nem ismertek
Árak:
Némi szerencsével találhatunk elfogadható példányt nagyjából 2200 euróért. A majdnem teljesen modellazonos 750-es bár ritkább, többnyire pár százassal olcsóbb. Az izmosabb VS 1400 már feszegeti a büdzsé határait. Aki a felső határt 3500-4000 közé állítja be, már hozzáférhet a nagyobbakhoz.
Innentől jön a második cikk, mivel fentebb a VT 600 és a VN 800 már volt, a VT 750 S és a Kawa 800 Drifter nem kerül be a listába. (hacsak nem kapok rá külön kérést) Utólag olvasva megállapítottam, nem igazán voltam konzekvens, mert ilyen alapon a VZ 800-at sem kellett volna idefűznöm.
Suzuki VZ 800 Marauder
Már-már nevetséges: az 1997-től 2003-ig terjedő gyártási időszakban ez a középkategóriás cruiser újonnan több, mint 10000 vevőre talált (a német piacon, megj. tőlem). Pedig szinte minden összehasonlító tesztben alul maradt, mert futómű oldalról vizsgálva az ember komoly gyengeségeket fedezhetett fel nála. És a komoly mennyiségben alkalmazott fémhatású műanyag elem sem hatott túl szexinek...
Végső soron a siker igazol. Hogy a szokatlan vonalvezetés, az egyszerű, egészéges hődinamikájú motor, vagy egyszerűen az akkor kedvező kereskedői ár, átszámolva 6000 euró vezetett ide? Mindegy. A Marauder a mai napig a nem szokványos cruiserek osztályába tartozik, az individualisták táborát erősítve. Másodkézből, gondosan karbantartva és ápolva ez a szolid 800-as jó tipp a kis költségvetésű vevőknek.
Előnyök: nagyon jó teljesítményleadás alacsonyab fordulatszámon, viszonylag robbanékony (60-100-as sprint 6,2 sec alatt) jó terhelhetőség (200+ kg, ez tényleg jó érték, az 1500-as Kawa tud 190-et), jó használtpiaci érték
Hátrányok: kiegyensúlyozatlan kormánygeometria, szerény képességű rugózás, szűkös hasmagasság, kényelmetlen üléspozíció, gyenge, nem túl jól adagolható hátsó fék
Adatok (Modellév 1999): Vízhűtés , V2-négyütemű, 45° , 805 cm³, 39 kW (53 PS) / 6500/min, Tömeg 219 kg, Tank 13 liter, ülésmagasság 720 mm, Csúcssebesség 163 km/h, Gyorsulás 0–100 km/h 5,4 sec, Fogyasztás 4,7 l/100 km
Ár: 2500 eurótól
A fenti két írásban ismertetett további jármű már vagy nem japán, vagy jellemzően nem a szebbik nemet célozták meg a megjelenésükkor (power-cruiserek, baggerek 300+ kg súly felett) de ha igény mutatkozik rá, ide teszem a kívánt modell leírását.
