Napi rövid - fogyasztási és teljesítménybeli tapasztalatok autópályán (E10)

Írtam már pár héttel ezelőtt az E10-es benzinnel kapcsolatos benyomásaimról, melyeket az idei első bemelegítő körök során tapasztaltam. A lényege röviden az volt, hogy bár a teljesítményben nem éreztem visszaesést, de a fogyasztás gyanúsan megnőtt. Na, ezt a tanulmánynak nem nevezhető irományt dobjuk is ki gyorsan a virtuális kukába, mivel az elég vegyes úttípusokon idén megtett 7.178 km alatt át kellett értékelnem a dolgok állását.

Nem tudom, hogy a kezdeti, normál használat mellett mutatkozó fogyasztásnövekedés minek volt betudható (ha valakinek van ötlete, bátran írja le!), de a lényeg, hogy immár helyreállt a világ rendje, azaz elmondható, hogy a felhasznált üzemanyag lényegében 3,3 liter körül stagnál 100 km-en. Ez az E5-ös benzinnel is ennyi volt.

Viszont bővíteni szerettem volna a gurulások célterületeinek palettáját, így hirtelen ötlettől vezérelve szombat reggel megleptem magam egy 10 napos pályamatricával. Ezzel több legyet is ütöttem egy csapásra:

1) ugrásra készen várom a határnyitásokat, ezért muszáj autópályán is gyúrnom, mivel az eddig kidolgozott két külföldi túra jelentős szakaszokon igényli a pályatempót

2) ellátogathattam távolabbi térségekbe is, ahová egyébként a napi 600 km körüli táv miatt hagyományos utakon, településeken belassulva, látnivalókat fotózva esélyem nem volna eljutni (illetve leginkább hazaérni)

3) némi infót szerezhettem róla, hogy a 3,3 literre visszaállt közúti fogyasztásom, mit produkál autópályán

Ebből sem lesz tanulmány, mivel minden gurulás a hasonlatosságok ellenére is merőben eltér egymástól, de azért némileg kikristályosodott bennem, hogy valami megváltozott. A hétvégi két nap alatt megtett 1.146 km kb. 60%-a volt tisztán pályatempós szakasz. Mivel egy tankolási periódus alatt sosem nézek fogyasztást, így csak a teljes távra kivetített átlagot tudom meghatározni teljes pontossággal, ez 4,13 l / 100 km. Viszont a kúton kapott blokkokból azért le tudok vonni némi következtetést akkor is, ha minimális közúti szakaszokat is tartalmazott egy alapvetően nagy sebességű tankolási etap (jelesül pl. vasárnap reggel megtankoltam indulás előtt, és 13 km után már az M7-esen toltam, valamint a „száguldozás” befejeztével kb. 7 km után tankoltam egy kis falu kútján).

Most kapaszkodjon meg mindenki (de leginkább én): 4,75 literre ugrott az elégetett benzin pályasebességnél. Tény, hogy ez nem napi átlag, hanem egy motort nem kímélő – bár nem is károsító – szakaszátlag, de mivel ilyesmit még sosem mértem, és a teljes túratávra kivetített átlagaim sem érték el soha a 4 literes fogyasztást, így kicsit lefittyedt a szám széle.



De azért nem vagyok teljesen elkeseredve, mivel a teljesítmény immár bizonyítást nyerve sem csökkent. Az M6-oson hazafelé haladva, a menetszelet csökkentve épp a tankon pihentettem magam, mikor a fejem kiemelve -, hogy a jobb tükörben ellenőrizzem, megvan-e még a túratársam – arra lettem figyelmes, hogy a felhajtósávból ott termett mellettem egy szürke autó, ami úgy akart besorolni a külső sávba, azaz az enyémbe, hogy kiüt a játékból, mint királynő a parasztot. Konkrétan a kocsi bal kerekei már az én térfelemen voltak. Szerencsére vészhelyzetben sem váltok sávot anélkül, hogy ne győződjek meg annak veszélytelenségéről. Gyorsan belenéztem a bal tükörbe, semmi, már kicsaptam az indexet is (mert vészhelyzetben is első a szabályosság), majd még egy gyors fejfordítással kinéztem balra. Hát nem ott volt mellettem egy sötét színű terepjáró a holtteremben, ami 2-3 km/h sebességkülönbséggel kúszott be mellém?! A jobb oldali nyomorult pedig nem szűnő lendülettel húzta tovább rám a járművét. Szép látvány lehettünk így édes hármasban, ahogy kb. 140-145-tel nyomjuk bő két sávon immár fej-fej mellett. Arra már végképp nem volt időm, hogy még egy tükörbenézés mellett ellenőrizzem, hogy a mögöttem haladó motoros vészfékezés esetén nem fog-e belém jönni (vagy, hogy jól áll-e a sminkem, ha ez a napom lenne az utolsó itt az árnyékvilágban), így azonnal tövig húztam a gázt, és csak remélni tudtam, hogy a blokkot nem érdekli, hogy E10-et kapott a drága benya helyett.

Na de itt vagyok egyben (bár túratársam az infarktus határán). A motor – mások által csekélynek mondott 46 lóerős teljesítménye ellenére – úgy mentett ki, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Tanulság: vagy kipróbálom az autópályát 100-as benzinnel is, vagy nem. Ja, ez nem tanulság, de mára ennyit szántam.