Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Minekutána az Úr megsokasítá kegyelmét fejem felett, és bő kézzel osztogatván elhozá a szent szombatnak napját, magam is éreztem az ő angyala által sugalmazott cselekvési kényszert. Na jó, ehhez talán a szomszédnak több köze van... Aki a génjei mélyén is klorofillt hordoz, valószínűleg. Mert kertészkedik ezerrel. És ha a fű magassága az udvaron fél milliméterrel is 4 centi fölé hág, akkor, mint újkori Zeusz, villámot szóró tekintettel játsza a háziurat. Ahhoz képest, hogy nőből van, és ő is csak bérlő, ez mindenképpen jó teljesítmény. Mivel én nemektől függetlenül rühellem a hisztit, inkább megtámadom önként és kötelességtudóan a füvet az udvaron, ha már oly botor módon nő... A GAZ! Nem tartja magát a rajnai szabvány 40 mm (+/- 0.2) magassághoz... De ha már kint vagyok, csekkolom a táltost, kicsit be is indítom, öblítse át a fúvókákat, itt még nincs injektor... És örömmel konstatálom, hogy az akku is szépen tartja a kalóriákat, gond nélkül tekeri a másfél litert. Jó lesz ez nekem, érzem...:mad:Évát is sikerült rábeszélni, üljön fel a foteljébe, kb negyed órát rettegett, hogy "ezderohadtménkűnagy" :DPedig akkor még csak állt... Mi lesz, ha egyszer felröfög a feneke alatt?:D
    MoncA, bocsi és Vidék kedveli ezt.
  2. Este, munka után csak azért nem üvöltöttem fel hangosan, jó somogyi stílusban, amikor szembe jött velem ezittene, mert már az utca nagy része bősz alvásban leledzett. Pillanat alatt ökölbe szorult a talpam is.
    Értem én, hogy feleslegesen ne üvöltsön a brumi, de azért ez már a nyílt kib...s kategória. Azt hiszem, nem mondok azzal újdonságot, hogy a motorozási élményfaktor igen jelentős összetevője a hanghatás. Fokozottan igaz ez a terjedelmes országúti cirkálók kategóriájára, ahol a (többnyire) vékettő morgásának élménye, hogy két dugattyúcsapás árán átérsz Dorogról Tatára, valósággal külön kéjhormonként hat az agy erre szakosodott központjaira. Persze, a német életszínvonal komoly árnyalatokkal világosabb, mint a magyar, de azért vannak itt is gondok szép számmal, és nehezen hiszem el, hogy tényleg ez volt a legégetőbb probléma, főleg a jelen helyzetben, amire a bundásrátnak most aztán okvetlenül megoldást kellett találnia.

    Hogy ezek mennyire ráérnek! Ráadásul milyen jó honoráriumért... Persze, valami látszattevékenységet folytatni kell a közlekedésben is, hiszen az alig egy hónapja életbe léptetett szigorításból csúnya pofáraesés lett (ugrásszerűen nőtt meg a bevonandó jogosítványok száma), olyan pedig nem fordulhat elő, hogy a közlekedés kellő számú résztvevője ne érezze magát cseszegetve. Még a végén megvádolják őket, hogy nem csinálnak semmit! (Hogy az anyjuk lánykori neve is valószínűleg "Pótcselekvés" volt, az mellékes) Hogy a társadalom minden része érezze a magas Birodalmi... izé Szövetségi Tanács törődését, új mumus van születőben, a HANGos motor. Eddig a vírus volt, tavaly a gaz széndioxid, azelőtt a klímaváltozás, azelőtt sertéspestis, stb. Minden évben van egy új rettegni való, egy legyőzendő ellenfél. Ezek a barom német politikusok állandóan háborúzni akarnak valami ellen. Az már kiderült, hogy a maci nem játék, így az oroszoknak néha gorombán odamondogatnak, de csak szőr mentén (azért a gáz, meg a kőolaj csak onnan jön...) A CO2 egy olyan dolog, amivel egy lényegi intézkedés során a gazdaságot állítanák falhoz, a közlekedésben komoly eredményeket nem tudnak elérni, csak megfizethetetlenné válnak az új autók itt is. Azért az euro-7-ről még nem tettek le, itt is vissza kellett csuknom a bicskát a zsebemben...

    Mielőtt azt mondanánk, hogy ez minket nem érint: előfordulhat, hogy eljönnél egy motoros túrára pl Bad Schandau felé. Hidd el, megéri, csodás vidék ez a "Szász Svájc" felé, ahogy a német nevezi. És most gondold el, hogy pl hétvégén, vagy turistaszezonban az F6 akár a régióba nem hajthat be... Pedig teljesen legális, gyári a kipu a paripán. Nem ez lenne Európában az első hasonlóan agyatlan intézkedés. Egy 20 éves motorral már nem jársz csak úgy keresztül-kasul Európában.

    Hiába, a víz mindig a szemetet dobja fel, újabb ékes bizonyíték, hogy bűnözők vezetik a világot. És ha feltesszük a kérdést, hogy kinek áll ez érdekében, akkor a háttérben megjelenik az elektrifikációs kényszer agyament góleme, a német csodafegyver a környezetvédelem érdekében. Hogy mi a német terv az acél, gumi stb. előállítására, hulladékkezelésére, az rejtély. Ott VALÓS problémába ütköznének, ahhoz nem hozzányúlni nem mernek, de még csak irányba sem nézni!
    Pontosabban nem jól mondtam, a tényleges acélgyártásra találtak megoldást: kivitték/eladták Kínába. Így büszkén mondhatják, ők már nem szennyeznek ezzel sem.
    bocsi, MoncA és Vidék kedveli ezt.
  3. Ha már Chopper, akkor Harley, gondolhatták a Kawasakinál.



    Az embernek egy pillanatra kiszárad a szája. Ez már mindennek a teteje – hihetetlen pimaszság, megint mennyire bejött. Bizonyosan nem a VN 800 Classic az első Harley-koppintás, amivel dolgunk van, de garantáltan a legpofátlanabb. Szégyentelenebb másolata az amerikai álomnak még nem született, eltekintve – talán – a VN800-tól, Classic nélkül, ami a Motorrad '95 novemberi számában debütált, ahol a Hells Angels két testes tagjának revízióját is károsodás nélkül túlélte. >A pimaszság győz< állítja egy okos mai életbölcselet.



    A Kawasakinál valószínűleg ugyanazt a felismerést alkalmazzák, ahogy az újabb VN-modellek is létrejöttek: a tervezők meg sem próbáltak valami önálló dolgot a kerekekre helyezni, nem óvatosan közelítették meg a Harley-Davidson előképet, hanem nyíltan lekopizták. Szabadon követve a mottót: becsülettel hosszadalmas. És végül is miért ne? Mért legyenek a japánok olyan hülyék, hogy kínkeservvel kitaláljanak maguknak valami mást, ha a legtöbb ízirájder akkor is csak egyet akar: amcsi Custom-bringát.



    A VN800 kétségtelenül véghez vitte – súlyosan „Highway, Burger King és very good time- nak néz ki. Az alap VN800-tól legfőképpen a 17-szer ütősebb formaterv különbözteti meg. Kifejezetten klasszikus. A vaskos, 16”-os első kerékkel, a vastagon burkolt króm villával és a terjedelmes lemez sárvédővel erősen a Fat Boyra hasonlít. Továbbra sem elérhető a szíjhajtás, a Shotgun kipufogók, és csak küllős felnikkel kapható. De ezt előbb-utóbb biztos megoldják a nipponi srácok.



    A tény, hogy a távol-keleti Harley jó 500 köbcentivel kevesebbel rendelkezik, mint példaképe, ügyesen el lett rejtve: a hatalmas, vízhűtéses V2 jól adja egy térfogatmonstrum kisugárzását. A kellemes adalék ezek után: az 56 lóerős négyszelepes nagyon szépen jár. Hogy a teljesítményre való törekvésnek milyen előnyös hozadékai lettek, mutatják a mérési eredmények.



    Ja, ja, világos: egy Cruiser – ezen meghatározás alatt fut a VN az USA-ban, ami végső soron így rendben is van, mert ez aztán tényleg nem egy echte Chopper, még ha idehaza annak nevezik is, és senki nem tudja... hol is tartottunk? Á, megvan – tehát: egy Cruiser (vagy valami hasonló), így a vidékies vélekedés, nem kell, hogy jól húzzon, gyorsulásnál nem kell a századokat faragnia, nem kell fordulékony legyen, ez sem kell, az sem kell... Na, de akkor még is mit?



    Egyszerű: élvezze az ember. Végül is van rosszabb, mint egy életteli motor. Halálunalmas, állítólag hagyományőrzői igények, például. Kérem szépen, mi olyan szörnyű abban, ha egy VN800-al gyorsulva leveti a 256 kilója minden lomhaságát, és vész esetén akár 170-nel szaladni képes? Főleg, hogy a nyomaték fejezetnél sem akad fenn. A hosszú áttételezések miatt a számok itt ugyan nem néznek ki olyan rózsásan, ám nem utolsósorban éppen ezért az utolsó fokozat már 40-es sebességtől átveszi az egyeduralmat.



    A váltó nem követel különösebb kapcsolgatási szorgalmat, és a futómű is jó alapot ad a kényelmes, nyugodt túrák vállalásához: széles kormány, mély üléspozíció, alacsony súlypont, előrehelyezett lábtartók, „easy handling”- olyan, ahogy hangzik. Legalábbis 1,65 m testmagasságtól. Aki lejjebb hordja a sisakját, eléggé nyújtogathatja a csülkeit, hogy a kis taposókat a váltón és a fékpedálon elérje.



    Igaz, a váltás egy könnyű kiruccanásnál nem játszik komoly szerepet, és a fékdob hátul inkább a VN kevésbé előnyös oldalához tartozik, ez nem bír igazi jelentőséggel. Ha a harapós motor kanyarvadászatra biztat, akkor csak eszerint: előre csúszni, kormányvég hónaljba szorít, és hadd menjen



    Valójában a Classic-kal kimondottan kellemes motorozni, ha eltekintünk a mérsékelt dönthetőségtől. Összehasonlítva a régebbi VN 800-zal, komoly előrelépést mutat fel mozgékonyság terén. Ez főleg az átdolgozott futóműgeometriának köszönhető: kisebb első kerék + meredekebb villaszög + kevesebb utánfutás = jobb kezelhetőség. Ezen kívül az új 800-as a kanyarokban is semlegesebben húz keresztül, habár magasabb sebességeknél, éppúgy, mint elődje, zavaró mozgásokkal reagál. Igen, akkor is, ha egyenesen halad.



    Hogy egy Kawasaki VN -féle motor mennyire alkalmatlan az autópályákon való száguldozásra, az teljesen egyértelmű. Az állandó szélzúgás, a görcsölő vagy fájó nyakizmok, nyúló karok, zsibbadó kezek, feszülő állkapocs - és máris nem unatkozunk többé. De azért az ésszerűség határain belül, ha már muszáj, a Classic-Lineren is összehajtogathatjuk magunkat, ehhez a kormány nem túúúúl széles és magas, orrunkat a tankkonzol és lámpabúra mögé rejtve, lábak az utaslábtarón, tükör amennyire lehet, lefelé állítva. Elegánsnak a legkevésbé mondható ugyan, de segít.



    Sokat segített az első féknyereg egyről kétdugattyússá alakítása, még akkor is, ha az egytárcsás berendezés hatásfoka miatt még mindig nem tör ki belőlünk a lelkesedés. Ha hamar meg kell állnunk a vassal, úgy, mint eddig, gátlástalanul oda kell tenni magunkat, amire a 41-es villa – mily meglepő – csavarodni kezd.



    Összességében a rugózás igen kettős benyomást tesz. Bár a gép nem olyan kemény, mint ahogy a hátsó csillapítók látható hiányából fakadóan ezt gondolnánk, azért nem is túl kényelmes. Ha az eldugott központi rugóstag elég kellően mély és széles kátyúkban merül alá, motorunk dobálja magát, mint a szárazra vetett hal. Minden egyes kátránypötty észlelhetővé válik a legénység számára. Ezen információkat nem utolsósorban a széles, szobormerev, nulla öncsillapítással rendelkező kerekek is készségesen közvetítik.



    Azonban egy ilyen gépnek, mint a Classic, nem okvetlenül az a feladata, hogy a Softie-kat utánozza: még a fogorvos-cruiserek és ügyvéd-rockerek korában is lehet egy ilyen choppernek peter fondai és dennis hopperi hangulata. A VN 800 Classicnak kicsit zordonánsnak kell lennie. Az egyetlen baj, hogy ez az összhatás a kipufogóknál kimerül. Ami a kétoldalt elhelyezett pletykazacskóból előjön, az felettébb mellékes. Semmi köze ahhoz, amit Sound-nak hívnak. Ezt akár - kíméletesen fogalmazva – egy Harley is tudja
    Vidék és M.Helga kedveli ezt.
  4. Unatkozó németországi középkorú férfi munkavállalóként (azért EZ már halmozottan hátrányos helyzet, nem? :D ) tegnap úgy döntöttem, megtöröm a sör-unicum-unicum-sör-sör munkaütemet.

    IMG_20200516_114150.jpg

    Ez egy percre sem jelenti azt, hogy azok most kimaradnak, mindössze némi változatosságra támadt kedvem. Ha már ott voltam, körülnéztem a külföldi sörök polcán. Hamar megállapítottam, hogy a Motörhead mellett beza az Iron Maiden is képviselteti magát. Mivel életemben idén először mehetnék el koncertjükre, ami most jó eséllyel marad el, gondoltam, megtámogatom a bandát némi apróval, biztos rászorulnak :D Az már csak itthon tűnt fel, hogy a kupakok is egyediek, egy-egy albumborító van rajtuk a megjelenés évszámával.

    A jobb szélső egy oxfordshire-i fekete sör (meglepően kellemes), épp most pattintottam, az Unicum mellett jobbra pedig egy gyömbérsör látható. Ez konkrétan egy "törpe", van 3-féle hobgoblin is... Arra felfelé elég sok whisky fogyhat :D

    Csak annak apropóján kerül ez ide, mert ez a műjárvány kerek két hónap veszteséget okozott a jogosítvány felé vezető úton. (mint még jónéhányunknak, gondolom) Így aztán szörpölgetek, és közben csinálgatom a "vizsgákat" itthon a gépen. Mert ugye pontosan attól a naptól állt le a vizsgázás, amikor én odamentem, március 20-tól. Azóta történt némi változás a munkahelyemen és a vizsgarendben is, így most nem tudok csak úgy bármikor odaállítani, komolyabb logisztikai háttérmunkát igényel a dolog. Persze, a "gyalog" besorolást nem kell szigorúan venni, nagyon élvezem a 3.3-as V6-ot is a seggem alatt, de ha már itt a táltos a karámban, akkor na... jó lenne már meglovagolni legálisan azt a széles nyerget. Szépen nyerít hozzá, az is biztos :D

    Szóval, motoros jogsi, Németország. Amikor először szembe jött velem a tesztszimuláció, jöttek a szemeim kifelé, mint a csigának... Mégiscsak 14 éve vezetek már, túl vagyok a félmillió karcmentesen, az átlagosnál hülyébbnek sem tartom magam (ahogy észreveszem, sokan azonban igen... :D) Szóval, hihetetlen volt. Alig volt helyesen megválaszolt kérdés. Ellenben anyáztam a kitöltés közben, hogy két jó válaszból kell válasszak.
    Igen, erre nem gondoltam. Itt egy feladatkérdésre akár mind a három válasz lehet helyes és jelölendő, és ha csak egy hiányzó pipád van, akkor buktad a teljes feladathoz járó pontszámot, ami 2-től 5-ig terjed. Igen, vannak 5 pontos kérdések. Ami attól vicces, hogy én egy "jogosítvány-kiterjesztést" végzek, tehát nem első jogsi. Így nem 30 kérdés a nyúzópróba, hanem csak húsz. Ennek először örültem... Aztán kiderült, hogy ez nem feltétlenül jó, mert lehet max 6 hibapontod, a hetedikkel bukta van :D
    Azt már megállapítottam, hogy a kérdések összeállításáért valószínűleg a világon mindenhol ugyanaz a 3-4 kétbites emberke felel. Azt is hamar konstatáltam, hogy ha motoros jogsim nem is lesz, toxikológiából, drogokra specializálva még doktorálhatok. Tekintélyes mennyiségű erre vonatkozó kérdés van, mint pl milyen lassan bomlanak le, milyen kihatásaik lehetnek, mennyi idő után számít egy ember "tisztának", stb... kiskeziccsókulom, honnan a náthás t...mből tudjam? Életemben nem éltem ilyenekkel, kérdezzenek a vörösborról, az okés... Szóval, visszasírom kicsit a magyar oskolát.

    Hogy otthon most milyen árakkal kell számolni, azt nem tudom. Itt egy elméleti tanfolyami díj 250 unijós pénz. A kötelező óraszámon felül annyit látogathatod, amennyit csak akarod. Az elméleti vizsga díja 22,50. A gyakorlati órák duplaórák, ez nálunk 130 ojró. 12 dupla a minimum forgalmi vezetés, ha már van másik kategóriára jogsid, egyébként 20, + a járműkezelői órák előtte. A gyakorlati vizsga közelíti a 150 pénzt, és az iskola vizsgára ajánlása szintén még egy ilyen összeg. Azaz alkalmanként 300, itt nagyon nem éri meg megbukni. Meg ugye, akkor jönnek még a plusz gyakorló órák... Csupa öröm és bódottá'...

    Ezek az árak erre a tartományra érvényesek, úgy tudom, bajoroknál még drágább, és a legolcsóbb jogsit szerezni Thüringiában.
    Az elsősegély nem tétel, de tartományonként változó összeg, én egy 20-ast könnyítettem csak magamon. Fontos kitétel azonban, hogy pl. a hesseni elsősegéllyel nem csinálhatsz jogsit NRW-ben (nem annak a tartománynak a kasszájába fizettél, nem is biztos, hogy azt az összeget), nem fogadják el. Valamint még időben le kell adni az igénylést az új jogsi kiállításához az ordnungsamtnál (ez a helyi ocsmányiroda arra hivatott kirendeltsége), ez is még 42 konvertibilis valuta volt helyszínen elkövetve. Szóval, amíg nincs a hajtási passzus a kezedben, vigyázni kell, mit, hol csinálsz, a kész bárca azonban már érvényes a bundásrepublik egész területén, sőt, az egész eu-ban.

    Mire idáig eljutottam, elfogyott a gyömbérsör fele is.... Az íze és a szaga kifejezetten kóla, színe a vörös sörökhöz közelít. Boldogult kőbányai lakos koromban egyszer kóstoltam már hasonlót csapolva, attól majdnem felsírtam, ez viszont kifejezetten jó. Igaz, az 16 éve volt. Lehet, csak öregszem?..
    MoncA, Vidék és NaNa kedveli ezt.
  5. A következő bejegyzés német eredetije, Monika Schulz írása a motorradonline.de-n jelent meg 1998. 04. 27-én. A címet jobbnak láttam érintetlenül hagyni. A kép a saját motorom, még a vásárlás előtt, a kupecnél, a telefonszámával. Csak ajánlani tudom őket, (Mean Machine, Bochum), tartják magukat az adott szóhoz, nem csak az írott betűhöz

    Me, myself and I

    Krúzolás, mint terápia: a Kawasaki lehetővé teszi. A VN1500 Classic Tourer megadja az alapokat önnön érzékelésünk megháromszorozásához


    Pontosan így esett: az a pöfögés, az a pumpálás. Pontosan ugyanez az érzés volt. Az a csendes boldogság, amikor Theo végre a Lanz kormányához engedett. A születésnapom volt, a hatodik. Két kör a faluban, a templomhoz, a kutaknál, el a vegyesbolt előtt. Büszkén, mint egy sas (Na, ez távol az eredetitől, mert mégis, ki az az Oszkár, aki büszke?). Én: a világ tengelye. Traktort vezetni egyszerűen a világ legjobb dolga volt. És a VN1500 Classic Tourert vezetni pontosan ugyanez az érzés.

    Nem akármilyen élmény, amikor az óriás V2 dugattyúi elkezdenek pumpálni, a motor komótos szívverése az ereiden keresztül áramlik, eggyé válsz a mechanikával, ami alattad munkál. És amikor elemeli magát, ez a nagy, nehéz, hatalmas gép, egy pillanatra visszafojtod a lélegzeted, mert a brutális építmény egy kissé meginog alattad, hogy végül mégis teljes akaratából meglóduljon: micsoda színjáték!

    Szinte hihetetlen, mit hozott ki a Kawasaki a VN15-ből. Csak egy pár markolat, és a halvány Harley-töredékek, amik a karakter gyenge pontjaira utalnak, mutatnak az imponáló eredetire.
    Átdolgozott motor, más kipufogórendszer, 4 helyett 5 sebesség, 2 koffer, egy szélvédő - sokkal több nem is kellett a személyiségképzéshez.

    Kategóriájából csak kevesen jelenítik meg ennyire meggyőzően a Cruiser témát, mint a Classic Tourer. Már maga a hangzás: tiszta, erőteljes basszus. Macskagyökér a kimerült elme számára. Egy fél óra, és már át is vetted a ritmust: semmi stressz, csak a szabályos négy negyed. Hamarosan el sem tudod képzelni, hogy valaha az életben 100-as tempónál gyorsabban haladj

    Egyszer csak utolérsz egy torlódást. A bádogskatulyák már olyan folyosót képeztek, ami már a Vörös-Tenger szétválasztásával vetekszik. Egy ekkora hajó a tükörben tiszteletet parancsol. És szép nagy karcokat hagyna maga után. Okay - ha úgy akarjátok - nyomás a közepén tovább. Azonban a gáláns köszönéseket jobb elhagyni, lépésben a vezetésre való koncentrálás elengedhetetlen. Azért a 3 és fél mázsa súly, a rekordgyanús, 189 mm utánfutás, a masszív, 150-es első kerék elég komoly tojáson táncolásra kényszerít, ami a menőséget csírájában fojtja meg... Különösen hosszanti aszfaltgyűrődéseknél.

    A nagy sebesség szintén nem a Classic Tourer barátja. (itt is messze rugaszkodtam az eredetitől, a német formula elég magyaridegen) 140-től a csillapítás himbálódzásra hajlamos, de legalább ez az "okoskodás" el tud minket szórakoztatni. A legvégén azonban marad a tény: a közepes sebességtartományban a legélvezhetőbb az élet a VN-nel.
    És a legszebb, amikor az ember rögtön odateszi a negyedik, vagy az ötödik sebességet. Igen, szinte rögtön elindulás után. Pillanatok alatt beakasztva, a váltóhimba egyetlen lendületével. Magas fokozatban bepöfögni, a hangfekvést a gázzal variálni, a fordulatszámot beesni hagyni, amíg a motor szinte lehal - aztán a hosszú szállítószalagon a pincéből felhozni - ez akár függőséghez vezethet. 64 lóerővel úgy tűnik, a Kawasaki megtalálta a vízhűtéses 1500-as optimumát. Az ember soha nem kíván még többet. Már csak azért sem, mert hamar a ló túloldalán találhatja magát. Például, ha a dönthetőség már teljes mértékben ki van használva, és a komfortos hangolású futómű a kanyarív széle felé veszi az irányt. Hopp-hopp, itt észrevesz az ember minden egyes kilót a 354-ből...
    A fékezésnél éppígy: a dupla tárcsa ellenére az első fék hamar eléri a határait. Csak a hátsó fék hathatós támogatásával fogjuk a szörnyeteget nyugalmi állapotba hozni. Tiszteletet az anyagnak, hangzik a jelszó.
    [...]

    A valóság a benzinkúthoz kényszerít: 7,6 l / 100 km bumlizás. Nem kicsit durva. Legalább az a tudat vigasztal, hogy a Kawasaki alapfelszereltségében a KCAS szekunder levegőrendszer és a (még szabályozatlan - a ford) katalizátor benne van. És valahogy az is egyértelmű volt, hogy egy ilyen egotrip egy ekkora traktoron megkéri az árát.

    Saját összegzésem

    Soha nem gondoltam volna, hogy a Honda F6 után engem még egyszer egy Cruiser megérint. És akkor pont a VN1500. Ez az annakidején -na igen- inkább egyhangú teremtmény. A Kawasaki azonban megértette, hogyan is kell ezt a karaktert megtestesíteni. Vizuális, akusztikus és metafizikai síkon. A Classic Tourer széles kormányán számos probléma oldódik meg saját magától. Az ember más szemmel látja a világot. Valahogy türelmesebben. Hajlamos a motor némely tökéletlenségeitől eltekinteni. Mert végülis mindenkinek vannak hibái.


    _20.jpg
    bocsi és Vidék kedveli ezt.
  6. A következő bejegyzés német eredetije (ugyanezen címen) a Kradblatton jelent meg 2008 júl. 23-án:

    Kawasaki VN 1600 Classic Tourer

    A hegyek hívnak, és nekem szükségem van az utazáshoz a biker-találkozóra, Garmischba egy megfelelő közlekedési eszközre. Ez, kérem szépen, egy Cruiser kell legyen! Széltől, víztől, rovaroktól háborítatlanul! De olyan legyen, amitől a forgalom többi résztvevője a a maga unalmas bádogskatulyájában közömbössé válik számomra. Miután a múlt héten egy Moto Guzzi Californián utazhattam, most már kénytelen vagyok méltóságos hátsó felemet a Kawasaki VN 1600-as luxus-Cruiserén a Köztársaság túlsó végére szállíttatni.
    Aki már a Guzzinál arra gondolt, hogy ez már egy igen tiszteletre méltó vas, az a VN-re felülve aggódni, sőt, félni fog. Az ember már azt is kétségbe vonja, hogy a 350 kiló "szárazsúlyt" egyáltalán az oldaltámaszról függőlegesbe tudja hozni. Esélytelen! Oda a saját tömeg, és a kalória az izmokban egyszerűen nem elég. Soványka formás testűek inkább az utasülés felé keressék a helyüket, abban a kényelmes fotelben, párnázott háttámlával, kartámasszal, lábdeszkákkal. Persze, néha van úgy, hogy a másik az erősebb nem...

    A Kawasaki válasza Schwarzenegger terminális érdeklődésére a nagy vas iránt a VN 1600, ez nem is lehet kérdés!

    Ha a járgány már közel 90°-ban áll az aszfalton, köszönhetően a 720 mm-es ülésmagasságnak, a vezető széles terpeszének, a súly többé nem téma. Az ember néha azonban enyhén lejtős parkolásból szeretne hátrafelé a padkától kievickélni - HÁTRAMENET, hol vagy? Szóval, leszállás, és minden izomerőnk bevetésével a kolosszust menetirányba állítjuk. Emellett egy borulás egyáltalán nem volna tragédia. Motorunk annyira széles és "sík", hogy a legjobb, azaz inkább legrosszabb esetben is enyhén az oldalára, a messze kinyúló lábdeszkákra, és a vaskos bukócsövekre dőlne, minden komolyabb károsodás elszenvedése nélkül.
    Na de most már ennyi izommunka után dolgozzon az 1600-as V2 is! Kulcs elfordít, türelmesen kivár, amíg az analóg sebességmérő a tankba épített egységben kilendül, és visszatér, majd az igényesen kialakított szerelvényen indítógomb megnyom. Ekkor tapintatosan felbugyog a két hosszú krómcső az utazótáskák alatt, kétoldalt. Amit az euronauták a károsanyag- és zajkibocsájtás terén jóváhagynak, az az abszolút fajidegen tartása az élőlényeknek, mert ezt nem lehet másképp értékelni, mint egy önkifejezésétől megfosztott Cruiser.
    Lehetséges, hogy mi, mint motorkerékpárvédők feljelentést kéne tennünk az európai bíróságnak csonkítás, kényszerítés és hasonló bűncselekmények vádjával. Aki ezeket az óriási végdobokat a legutóbbi INTERMOT-bemutatón látta, az tudja, hogy ez a "csendtéboly" még messze nem érte el a végét.

    De vissza a tényleges jelenlegi Cruiser-történésekhez. Végülis ma még el akartam jutni Garmischba. Egy izmosabb tekerés a vaskos gázkaron - ember, itt aztán rendesen van mit markolni - minden herélés ellenére igen komoly életjeleket csal elő. Ez menni fog! Egy éppilyen határozott csattanással küldöm egymásba a fogazást is a váltóban az egyes sebességhez. A kuplung finoman adagol, és már pöfög is egy fél tonna vezetővel és csomaggal együtt kifelé az udvarból. Apropó, csomag! Még soha nem volt ilyen egyszerű útnak indulni motorral. Pedig én nem vagyok barátja a koffereknek, mindegy, hol és mivel - mégis lenyűgöz jelen esetben a lehetőség, hogy mindent, amire az embernek egy hosszabb túrára szüksége van, és más esetben minden agykapacitását ki kell használja, mit hogyan helyezzen el a motoron, itt egyszerűen bepakolja ebbe a két hatalmas kofferbe. Ilyen egy igazi Tourer.

    Ennek ellenére felhelyezek az ultraszéles tankra még egy mágnestáskát a keksznek, italnak, térképnek. Ekkora szélvédő mögött kiválóan lehet menet közben nassolni. Feltéve, ha Jet-sisakunk van...
    Kéjhömpölyünk simulékonyan veszi az S-kanyart a pályafelhajtón, vígan bugyog 4. sebességben, és fölényesen tovaterjed. Gyorsabban, mint gondolnánk, már kapcsoltuk is az 5., egyben utolsó sebességfokozatot. És közben vidáman kekszet majszolunk. Sovány malac vágtában mutathat 160-at is az óra. Azonban ez nem a Cruiserek világa. Persze, megröptetheti az ember, ha éppen úgy hozza a szükség. Ám a lökettérfogat, a súly, és a 3 négyzetméternyi Cruiser-szélvédő légellenállása összeadnak nekünk 7 liter feletti fogyasztást is. Ezzel szemben élvezkedő üzemmódban 120-as tempóig a Classic Tourer megelégszik 5,5 literrel is.

    Ennek ellenére az 1600-as motor egy ekkora vasban már majdnem lagymatag. Hirtelen cseppfolyóssá váló esetben, a csökönyös polgári vasdobozok előzésénél, a bal sávban rárepülő prémium karosszériáktól fenyegetett Cruiser-pilóta alacsonyabb sebességtartományban komoly nyomatékhiányban szenved. Lehet, akkor mégis inkább a VN2000 kéne? Higgadt természetűeknek az egyhatos tökéletesen kielégítő a kényelmes utazáshoz, az ámuló tekintetek magunkra vonásához, főleg, ha már érettebb úriemberek vagyunk. Végső soron hamarabb ér célba az ember az 1600-assal, mint gondolná. 20 liter bőven elegendő volt a 320 km-es távra a következő tankoláshoz, és a táv is hamar le lett gombolyítva Münchenig.
    Alapvetően az utazás egy ilyen baggerrel határozottan pihentető történet. Még egy felhőszakadás a Starnbergi tónál is egész kibírható volt. Aki kicsit közelebb ül a szélvédőhöz, azt egy eső nem állítja ki. Még olyan helyen is, ahol bőven elég víz van az úttesten a felúszáshoz, a gép magabiztosan halad egyenesen tovább. Szűk 14000 eurós vételárával a VN 1600 Classic Cruiser kifejezetten jó ajánlat az amerikai full-dresserrel szemben, ami köbcentiben ugyan nem ad többet, ellenben súlyos többletkiadásokat követel. Mindenesetre a megfelelő eszköz egy igazi Road Captain-nek.
    (A képen látható paripa két hete elkelt)

    $_20.jpg
    MoncA, bocsi, NaNa és 1 másik tag kedveli ezt.