Blogbejegyzések megtekintése ebben a kategóriában: Privát ügyek

  • NaNa
    Kezdő motorosoknál klasszikus baleset, amikor odasül a lábuk a forró kipufogóhoz. Azért húsznál is több év motorozás után nem gondoltam volna, hogy újra megtörténik.

    [​IMG]

    Az gondolom többünknek megvan, amikor "Csak egy kis kört megyek, jó lesz ez a rövid gatya (vagy miniszoknya). Aúúú, ez forró volt."

    Nekem is volt ilyen úgy húszon... évvel ezelőtt. Hosszú szárú bakancs azért volt rajtam (mert úgy még dögösebb), úgyhogy csak a bakancs szára fölött égtem meg. Viszont utána a bakancsot is fájt felvenni és a helye is sokáig megvolt. Lehet, hogy még mindig megvan, csak mostanában nem nézegettem.

    [​IMG]

    Tíz éve Spanyolországban, amikor a Street Glide-on próbáltam felfújni a hátsó gumit egy benzinkúton, a kezemet égette meg a kipufogó. A dobozok alatt nagyon nehéz megközelíteni a szelepet és nem is minden kúton van olyan fújó, amit rá tudok csatlakoztatni. A férjemnek akkor a lába sült oda, neki szimplán csak melege volt, ezért nem volt rajta hosszú gatya. Készült is egy romantikus, közös fotó akkor. :)

    [​IMG]

    Most nem a klasszikus vádliégetéses esettel állunk szemben, ugyanis ezúttal egy az egyben rátérdeltem a forró kipufogóra. Ennek következtében nem sikerült elég gyorsan elkapnom a lábam - szerintem először el sem hittem, hogy mi történik - így hólyag sem lett. Egyből leégett a felső bőrréteg. Az a "jó", hogy a nadrág térde pont ott dörzsöli motorozás közben (nem számít, hogy leragasztom), úgyhogy esélye sincs meggyógyulni.

    Neked sült már oda a vádlid a kipufogóhoz vagy más testrészed a motor más forró alkatrészéhez? :)

    (És ilyenkor mindig eszembe jut az a matrica, hogy "Megmutassam a sérüléseimet?" :D)

    [​IMG]
    Vidék és Liviszita kedveli ezt.
  • NaNa
    Ahogy már a múlt héten előre vetítettem, ennek a hétnek a fő témája a motorom levizsgáztatása valamint karbantartása volt.

    [​IMG]

    A helyzetet némiképp nehezítette, hogy a férjem épp túrázni volt, tehát mindezt egyedül kellett megoldanom úgy, hogy a kislányomat minden reggel eljuttassam közben az oviba és délután 4 körül oda is érjek érte. Nem kis kihívás volt.

    Az első akadályt @Fiona segítségével küzdöttem le. Elvittem a motort hétfőn a Radical Garage-ba, ő pedig felvett és hazavitt. Örök hálám üldözni fogja. Ez a táv 20 és 40 kilométer között van attól függően, hogy a Waze épp körbevisz az M0-on vagy a várost választja-e.

    Részemről a buszozás kizárva... nem is tudom, mi jár Kispestről a XVI. kerületbe... és nem is akarom megtudni soha.

    Általában engem egyébként a nulláson vitt és a városon át hozott a Waze, úgyhogy a napi 60 kilométerem már alapból megvolt. Aztán ez így beépült a mindennapjaimba a héten.

    Mivel január óta nem mennek át a vizsgán az olyan motorok, amelyeknek mérföldben mutat a kilométerórájuk, az első megoldandó probléma ez volt. Kedden tehát felkerekedtem és levittem az órákat Örkényben, ahol kicserélték a számlapot, majd visszavittem őket a szervizbe.

    Ekkor volt egy kis zavar a rendszerben, mert elsoroltam, hogy mi mindent kellene még átnézni a motoromon (kéne egy olajcsere, ha már itt van, és kiégett az első fényszóró is, meg a hátsó teleszkópom is felüt, nem fog a fékem, és akkor még ott a vizsga). Aztán megkérdeztem, hogy itt hagyjam-e a forgalmimat, de Sanyika azt mondta, hogy ne hagyjak itt semmit, majd hív. OK, hát te vagy a mester...

    Aztán másnap, azaz szerda reggel hívott, hogy délután 4-re kapott időpontot vizsgára, és hol a forgalmim. Hát mondom, azt mondtad, hogy az neked nem kell... De persze hogy kell a vizsgához, azonnal vigyem oda. Szóval szerdán is megvolt a basic 60 kilométer.

    Ezután csütörtökön már felüdülés volt, hogy reggel jött a telefon, hogy mehetek a Siklóért. OK, csak kit kérjek meg hirtelen, hogy elvigyen?

    Az áldozat a szomszédasszonyom lett. Miután lepasszolta a gyereket, kora délután elszállított Kispestre. Annak ellenére, hogy érzelmileg nagyon megrázta gyermekkorának helyszíne. Én nem mondtam neki, hogy hova megyünk, vitt a Waze, de a véletlen úgy hozta, hogy épp azon az utcán mentünk át, ahol neki mindig sírnia kell. Hát bocsi.

    Szóval csütörtökön szerencsésen hazakerült a Sikló. Újabb két évig megvan a műszaki, van új olaj és a fényszóró is ég. A teleszkópom túl volt fújva... most kíváncsi leszek, hogy leeresztve vajon újra felüt-e. Már csak egy csomót, mert a féknek az volt a baja, hogy a kevés használattól berohadtak a dugattyúk.

    Ez az ára, amikor a tesztmotorok rámömlenek...
    Vidék és Vickancs kedveli ezt.
  • NaNa
    Ismét egy kellemes családi motorozáson vagyunk túl. Azért tök jó,hogy már ekkorák a gyerekek...

    [​IMG]

    A fiúk két hetes országjáró motoros túrára indultak vasárnap, és mivel nálam volt megint egy Honda tesztmotor (ráadásul egy túrarobogó), adta magát az ötlet, hogy kísérjük el őket egy darabon. egészen Császárig jutottunk együtt, ahol életemben először megnézhettem a magyar westernvárost.

    Nagy élmény volt, nekem is, hát még a gyerekeknek. Vonatoztunk, célba lőttek, bikán lovagoltak, ettünk-ittunk, és a végén a fiamat még a showműsorba is belevonta a Henryx a sheriff. Jó móka volt na...

    Délután aztán szétváltak útjaink: mi csajok hazafele, a fiúk a Bakonyba indultak tovább. Mivel a kislányom (pár hétig) még ovis, és időnként még játszik a délutáni alvás, kissé para volt hazafelé, hogy nehogy elaludjon mögöttem a motoron. Végül sikerült egy kis hideg-vizes mosakodással éneklésre bírnom, így hazáig szólt a rádió a hátam mögött.

    Te voltál már Császáron a western faluban?
    Vidék és Vickancs kedveli ezt.
  • NaNa
    A héten a férjem motort szerelt. Közben a telefont az ülésre tette, hogy kéznél legyen. Amikor elkészült, felült a motorra és ment egy próbakört...

    [​IMG]

    ...majd égen-földön kereste a telefont. Végül örömmel konstatáltuk, hogy ezúttal nem kell új telefont venni, mert a motor megvédte. Azért volt egy kis ijedelem amíg megtaláltuk.
    Liviszita, bocsi, Vidék és 1 másik tag kedveli ezt.
  • NaNa
    Megint volt minden. Végre (harmadikra) sikerült elintézni a kislányom diákigazolványát Aszódon (Bocs @ekime6 , hogy nem ugrottunk be, de sietni kellett haza a másik gyerekért.)

    [​IMG]

    Viszont mivel kezdem átlátni, hogy ez a nyár sem rólam szól majd, kétszer is kirúgtam (mondanám, hogy berúgtam, de nem) a hámból. Kedden bringáztunk egyet két másik anyuka-barátnővel, és csacsogtunk egy keveset végre a Naplás-tónál.

    Szerdán megint rómaiztunk. Most kocsival voltam... utolsó utáni pillanatig nem volt biztos, hogy a férjem hazaér, hogy vigyázzon a gyerekekre. Mindegy, idén már látták a csajok a motoromat, szóval tudják, hogy az is van. :D

    Csütörtököm megint bodzát szedtünk a gyerekekkel. Idén a második adag bodzaszörpöt (2x14 litert) készítettem. Már a dunsztban vannak, mert ma az osztálykirándulás meg egy szülinap miatt nem mentünk sehova. Ja, és pénteken még búcsúajándékot is vittem az óvónéniknek.

    Jövő héten X-ADV teszt. Már alig várom, hogy motorozhassak.
    Liviszita, Vidék és Szegecs kedveli ezt.
  • NaNa
    Ez a hét elég sűrűre sikerült (legalábbis anyuka időszámításban mérve). A suliban utolsó előtti hét tele záródolgozattal, készült bodzaszörp és sikerült eljutnom a Rómaira a csajokkal bandázni egyet ráadásul a Siklóval. Ha jól emlékszem, az eső sem esett épp akkor.

    [​IMG]

    Közben Semmi-Kis Tünde letesztelte a Harley-Davdison Pan Americát Csehországban. Mehettem volna én is, de sem oltásom, sem tesztet nem szerettem volna... Bevallom, kicsit félek is tőle. (Nem Tündétől, hanem a motortól.) Viszont lehet, hogy hamarosan így is megkapom pár napra, akkor majd elmondom, hogy nekem leér-e róla a lábam hazai terepen.

    Aztán hétvégén vidékre utaztunk, egyik csamos társuk @bae volt a célpont. A gyerekeke nagyon élvezték a tanyát - hazafele végig azt hallgattam, hogy miért kell hazamenni és mikor jövünk megint.

    Fecni és Lölő nagyon egymásra hangolódtak, mindketten bele vannak buzulva a Minecraftba, és mivel most buli volt, hát játszhattak este. Mondjuk mi nem úgy gondoltuk, hogy éjjel fél háromig, de ilyen az, amikor a gyerekeknek külön szobája van. Az anyukák elvesztik a kontrollt. :)

    Az indulást kissé megnehezítette, hogy egy értelmes autós épp a bejáratunk elé parkolt, de végül megoldottuk ezt is. (A részleteket láthattad a Facebookon, ha követsz.)

    A lényeg, hogy a sok egyéb kaland mellett megcsodálhattam Bae motorkáját is... szegény vasszamárnak mostanában elég nehéz sorsa van, épp kiköltöztették a garázsból, mert "csak" foglalja a helyet. De legalább még megvan. Kérdés, hogy mikor lesz megint idő motorozni rajta három gyerek mellett. De kár lenne eladni, Fecni hamarosan belenő...

    Mondjuk akkor le kell majd szedni róla a csamos matricát.
  • NaNa
    Úgy nőnek a gyerekek, mint a bolondgomba. Nyilván ez a sok eső teszi. A héten új, már majdnem felnőtt méretű bringa került a házhoz. Három kicsit cseréltünk be, úgyhogy megnőtt a garázs mérete is. Gyorsan kell szerezni valamit, ami kitölti ezt a nagy helyet.

    [​IMG]

    Motorozás megint nem volt. A férjem motorja még mindig átépítés alatt - vissza lesz alakítva, hogy tudjon rajta gyereket vinni - alkatrészre vár. Az enyém köszöni jól van, csak nem szeretjük a hideget meg az esőt.

    Helyette abban a néhány fél-egy órában, amikor épp kisütött a nap, az új bringát teszteltük. Nekem még defektem is volt. (Micsoda izgalmak.)

    És mivel a gyerekeket még esőben sem lehet a lakásban tartani - ez így nem igaz, mert ha nem esik, akkor nem tudom kipaterolni őket - jól meg is fázott mind a kettő. A következő hetem (ez) is el van intézve...
    bocsi, Liviszita és Szegecs kedveli ezt.
  • NaNa
    Mondjuk nem kicsi az ábra, úgyhogy nem is csoda, hogy három alkalom kellett, míg elkészült. Ezen a héten volt az utolsó fekvésem. Persze ezt előre nem lehetett tudni, hiszen az előzőt is annak gondoltuk.

    [​IMG]

    Szép színes lett, és nagyon tetszik. Ráadásul nagyon örülök, hogy ezzel talán befejezettnek érezhetem a hátamat. Illetve ha mégsem, akkor sincs mit tenni, mert nem nagyon maradt több hely.

    A tetoválást egyébként - ahogy talán az első kettő kivételével mindegyiket - Művész Zolika készítette. Nemcsak azért járok hozzá, mert közel van, hanem mert megbízok a kezében. Ilyen vékony, szabályos vonalakat nem láttam még mástól.

    Nem tudom, más tetoválók hogy csinálják... úgy gondoltam, hogy több alkalom, amíg kialakul egy tetoválás. Első alkalommal megbeszélitek, a mester rajzol valamit X idő alatt, a következő alkalommal ezt beszélitek meg, jövő hétre módosítja, aztán vagy jó vagy nem, ha nem, akkor újabb módosítás, tervezés stb. mire történik valami érdemi, kihullik a hajad.

    Zolikának elküldtem emailben, hogy mire gondolok. Odamentem az időpontomra, gondoltam kész rajzzal vár, de nem, ő megpróbált lebeszélni. Nem hagytam magam, így kénytelen volt megrajzolni. Ott akkor le is skiccelte a sütőpapírra (nem tudom, milyen papír, de úgy néz ki, mint a sütőpapír).

    Itt-ott még módosíttattam rajta. Kiradírozta, átrajzolta. Itt egy kicsit vastagabb legyen, ide még jöjjön egy kis minta, meg ide is valami... Ezt radírozd ki, mert olyan, mint egy panda!

    Aztán amikor rábólintottam a végleges verzióra, indigóval felnyalta a hátamra, és körbekontúrozta.

    A másik két alkalom már csak a színezésé volt. A színeket is akkor találtuk ki. Lefotózta a hátam és megnéztem a telefonon, hogy kb. mi lenne jó. Nem mindenben értettünk egyet, de végül mindig megállapodásra jutottunk.

    A vége egy imádom minta lett. 10 éve vártam már az ihletet is, meg a megvalósítást is. Az ilyesmit nem szabad elkapkodni...

    Ez múlt hét kedden volt. Most még egyszerre fáj és viszket.

    Zolika közben nagyon ráért hétvégén, és készített egy YouTube csatornát. Ha szereted a régi motorokat, mindenképp iratkozz fel!
  • NaNa
    Teljes extázisban telt a hétvége, ugyanis a szárcsák, akik a mi stégünk melletti nádast gondolták a legalkalmasabb helynek a családalapításra, hirtelen megszaporodtok. Ráadásul napról-napra egyre többen lettek.

    [​IMG]

    Pénteken még csak 4 kis piros fejű fiókának örülhettünk. Lelkesen fotóztam őket, lestem, ahogy tepernek a kis lábaikkal a vízben, amúgy egyáltalán nem zavartatva magukat, hogy mi is ott vagyunk.

    Szombat reggel a kislányom azzal ébresztett, hogy talált egy kismadarat, aki nem tud elrepülni. És valóban, az egyik kicsi valahogy kijött a partra, és nem találta az anyukáját, aki a Duna-ág másik partján volt éppen a többiekkel. Még szerencse, hogy mi előbb találtuk meg, mint a macskák. Visszatettem a vízbe, és boldogan néztük az egymásra találásukat. Ekkor már összesen 6 kis szárcsát számoltunk.

    A hétvége folyamán többször elcsalinkázott ez a kis rebel... legalábbis jó volt azt gondolni, hogy mindig ugyanaz a kis fióka az, aki mindig ellenkezőleg megy, mint a többiek, vagy amikor az anyuka a tesóit eteti, ő dafke az apuka után úszik... szimpatikus kis szárcsa, na.

    Vasárnap ismerősök jöttek át megnézni a szaporulatot. Miközben meséltük a sztorikat, az anyuka kijött a partra és lenyúlta a megmaradt csirkecsontot, hogy megetesse vele a hat éhes szájat - és persze magát is, mert enni alig volt ideje a három nap alatt.

    Hiába, mindig mondom, hogy senki nem meséli el idejében, hogy mi vár az anyákra, ha egyszer gyerekeik lesznek... Ekkor már nyolc gyereke volt. Őszintén együtt éreztem vele.

    Sajnos este haza kellett jönnünk, pedig szívesen néztem volna akár még egy hétig is, hogy cseperednek a kicsik. És most, hogy egy héttel később tettem fel ezt a képet, nagyon aggódom, mert kémeim azt jelentették, hogy nincsenek ott a szárcsák a stégünknél... remélem csak elköltöztek valami védettebb helyre és senkinek nincs semmi baja.

    Mióta megnéztem ezt a filmet, ami épp a mi Duna-águnkról szól, nagyon aggódom miattuk.



    Nézd meg te is, nem bánod meg!

    (Kicsit megkésve, de azért észrevettem, hogy elfelejtettem posztolni erről a hétről.)
    Vidék és Szegecs kedveli ezt.
  • NaNa
    Vannak pillanatok, amelyekről nem készül fénykép. Ilyen volt az a húsz évvel ezelőtti szombat is, amikor a Fekete Horgony MC (igen, akkor még így hívták) május 1-i szezonnyitó buliján a sörpadon felszabadult mellettem egy hely, és leült mellém Ő.

    [​IMG]

    2001-ben még nem volt Facebook, és a TotalBike béna, kis flopira dolgozó, digitális fényképezőgépe volt csak nálam. Hiába keresem bármi nyomát annak a hétvégének, egyedül a Suzuki Intruder Volusia motortesztről találtam csak pár képet, és a tesztben egész részletesen leírtam, mi történt azon a hétvégén.

    Az csak sokkal később derült ki, hogy milyen fontos volt ez a nap. Vagy inkább az a pillanat.

    Szombaton - május elsején, ami idén egyben a 15. Nemzetközi Női Motoros Nap is - lementünk a családdal Foktőre a Fekete Horgony Kocsmához, hogy felidézzük azt a napot, és hogy megmutassuk a gyerekeknek a családi történelmünk eme fontos helyszínét.

    (Kocsival voltunk, mert a motoromba még nem raktuk be az új aksit, a férjemé pedig ismét átalakítás alatt van, hogy tudja rajta vinni a gyerekeket. Szóval egy métert sem motoroztam a női motoros napon. Remélem azért elfogadjátok a kifogásomat.)
    MoncA, Vickancs, Vidék és 1 másik tag kedveli ezt.
  • NaNa
    A tavaszi szünet számomra ismét gyászban telt. Sokadjára kellett elbúcsúznom a kedvenc fotómasinámtól. És meglehet, hogy immár utoljára.

    [​IMG]

    Párszor már írtam róla, hiszen évek óta használom ezt a típust. Már régóta nem számolom, utoljára a 8. darabnál voltam képben, azóta pedig már eltelt ismét pár év. Szerintem olyan 12 körül lehet most a vége.

    Itt éppen bedöglött az egyik. 2011 augusztusban
    Itt meg szereztem egy másikat. 2011 szeptemberben
    Itt is épp összetörtem egyet 2019 áprilisban

    Itt meg egy csomó kép, amit ezzel a géppel csináltam.

    Nem tudom, tudtad-e, de itt az összes fenn lévő képet bogarászhatod a fényképezőgépek alapján.

    Azoknak, akik nem olvasták korábban a történetet, el kell mesélnem, hogy egy véletlen folytán került hozzám évekkel ezelőtt, talán 2010 környékén egy ilyen gép. Annyira megkedveltem, hogy később - annak ellenére, hogy ha jól sejtem 2005-ös modell lehet - sorban vásároltam fillérekért a használt modelleket az ebayről.

    A baj az, hogy van egy olyan típushibája, amit évekkel ezelőtt már diagnosztizáltak, hogy az objektív fogaskereke műanyagból van, és könnyen eltörik. Onnan pedig már nincs mit tenni, a gép kuka.

    A képen szereplő modellt még télen vettem. Bolti kiállítási darab volt, mintha csak új lenne. Egyetlen karcolás sincs rajta.

    Mivel a múlt héten a kislányom kezében megnyekkent az előző, teljes lelki nyugalommal üzemeltem be ezt annak tudatában, hogy kihúz még 1-2 évet nálam.

    [​IMG]

    Sajnos nem így lett.

    Hétvégén a telken kezemben a géppel rohantam, hogy lefényképezzek egy gázlómadarat, ami odaszállt a stégünkre, mikor a gép kicsúszott a kezemből és pont az objektívre esett. Azonnal kiírta a rettegett piros Lens Error-t. És annyi is volt.

    Pedig mindig ügyeltem rá, hogy a kezemre akasszam. Most nem, mert úgy siettem.

    Azóta sorban fedezem fel magamon a gyászfolyamat szakaszait.
    • Először sokkot kaptam
    • Ezután más tevékenységekkel próbáltam elterelni a figyelmem a veszteségemről, egész nap mostam. :)
    • Aztán jött az érzések kavalkádja, az önhibáztatás, a hogyan tovább, mit csináltam rosszul, mit kellett volna helyette, és mi lesz most?
    • Az elfogadás nehéz. Főleg, hogy holnap megyek egy tesztmotorért és fogalmam sincs, hogy fogom lefényképezni. A telefonom nem alkalmas rá, és mégis milyen már telefonnal fényképezni.
    • Az élet újraszervezése ma volt. Találtam itthon két működőképes kompakt gépet. Sírni tudnék, amikor meglátom, milyen képeket csinálnak. Pixeles, homályos, egyszerűen igénytelen, szar képek.
    A lényeg, hogy még nem tudom, mi lesz. Ok, hogy egy új telefon is időszerű lenne, de nem hiszem, hogy az helyettesítene egy fényképezőgépet. habár már majdnem sikerült elengednem a kis Nikonom, azért még nem dobtam ki... még reménykedem, hogy történik valami csoda.

    Pl. ha lenne egy műszerész ismerősöm, aki legyártaná ezt a pici kis fogaskereket fémből. (Ahogy kb. 10 éve javasolták egy szervizben, de azt mondták, nem éri meg, mert annyiért már új gépet vehetek - de akkor még nem tudtuk, hogy ugyanilyet fogok venni tizet.:D)

    Van vajon ilyen ismerősöm? Akkor a következő 10 évem is rendben lenne fényképezőgép ügyileg...
    MoncA, Vidék és Szegecs kedveli ezt.
  • NaNa
    Szombaton végre igazi, tavaszi idő volt. Rövid ujjú pólóban napoztunk a teraszon, a gyerekek meg a Dunában pancsoltak.

    [​IMG]

    Sajnos egyelőre a motorozást nem tudtam beiktatni... az itthon oktatás és a sehovasemmenés miatt minden hétvégét (újra) a telken töltünk a Ráckevei-Soroksári Duna (ti. RSD) mellett. Jó itt.

    Azt tervezem, hogy majd hét közben gurulok, amíg megy a tanulás, de akkor általában azzal vagyok elfoglalva, hogy előre dolgozzak, hogy legyen fenn cikk hétvégén is, mert ott nem tudok dolgozni, nincs internet. Ami persze jó is, mert így legalább nem tudok dolgozni... :D Kemény, amikor az ember önmaga főnöke...

    Jut eszembe, RSD.

    Hétvégén volt a bemutatója Szendőfi Balázs természetfilmjének, ami a Ráckevei-Duna élővilágáról készült.
    Mindenkinek ajánlom, nem csak annak, aki ott él a közelében. Hihetetlen profi munka tele csodával, drámával, érdekességgel. És ez még csak az első része. Már tűkön ülök, hogy megnézhessem a következőt is.

  • NaNa
    Épp a hétvégén olvastam egy cikket, hogy a lezárások alatt hogy megemelkedett a vízparti ingatlanok értéke. Azt, hogy miért, teljesen meg tudom érteni. És számomra nem a horgászási lehetőség az elsődleges szempont.

    [​IMG]

    Öt éve, mióta megvan a nyaralónk a ráckevei Duna mellett, egyszer sem pecáztam. Illetve hazudok, mert a gyerekek időről-időre rábeszélnek, és olyankor veszek nekik zsebpecát meg csalit, sőt két éve még horgászengedélyt is váltottam nekik SOS.

    Olyankor két nap alatt kifognak 10-15 snecit, kínozzák őket egy darabig a felmosóvödörben, majd este mennek vissza a helyükre. Mármint a halacskák.

    Az elmúlt hétvégén az egyik szomszéd lepett meg minket egy vödörnyi keszeggel. Mivel mi is azt valljuk, hogy "ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el", hát elfogadtuk.

    Hozzá kell tennem, hogy én alapból passzoltam a projektet. Nem azért vagyok vega (már csak kamu vega amúgy), mert szeretnék élő állatokat megölni majd megenni... szóval a férfiakra hagytam ezt a nemes feladatot.

    Sokáig tartott, de végül nagy sikere lett az elkészült keszegchipsnek.
    MoncA, Vidék és Szegecs kedveli ezt.
  • NaNa
    Nem adja könnyen magát ez a szezon (sem). Péntekre be voltam írva a Can-Am Ryker tesztre, de a kislányom óvónénije COVID-os lett, úgyhogy most nem mehet sehova (a kislányom). Mi meg nyilván szolidárisak vagyunk, mégsem hagyhatok itthon egyedül egy hatévest.

    [​IMG]
    De ő legalább feltalálta magát. Már neki is annyira hiányzik, hogy az oviba motorral járhasson, hogy az apját kérte meg, hogy motorztassa meg a kertben. Lehet, hogy nekem is fel kellett volna ülnöm egy körre.

    A Can-Am tesztet átettük a következő péntekre. Most azon izgulok, nehogy kiderüljön, hogy még valakin kijöttek a tünetek a csoportból, mert akkor meghosszabbítják a karantént. Meg azért az is jó lenne, ha hétvégén nem -4 fok lenne, mint ma reggel.
    MoncA, Vickancs, Vidék és 1 másik tag kedveli ezt.
  • NaNa
    Idén is ugyanezt a receptet vettem elő, mert nagy igény mutatkozott. Már 3 adagot sütöttem. Azt hiszem, holnap van az utolsó lehetőség, mert szerdán már vége a farsangnak. Nem tudom lesz-e még kedvem...

    [​IMG]

    Buli az nem volt, úgyhogy fánkba fojtottuk a bánatunkat. Most meg jöhet a böjt.

    Szoktatok böjtölni?